←Vissza

Schaub Gáborné – Szabó Attila

Sportoló és nem sportoló fiatalok személyiségjegyeinek összehasonlítása vizsgálatokkal

A szerzők sportolók személyiségjegyeit vizsgálták az Eysenck-féle személyiség- és az impulzivitás-, kockázatvállalás-, empátiakérdőívekkel. Arra kerestek választ, hogy mutatnak-e eltérést bizonyos személyiségjegyekben a sportolók a nem versenyszerűen sportolókkal szemben. Feltételezték, hogy a sportnak nevelő hatása van, és jelentős mértékben hozzájárul a pozitív személyiségjegyek fejlődéséhez, valamint a sportolók bizonyos személyiségjegyei eltérő sajátosságot mutatnak a nem sportoló egyénekhez képest: befelé fordulók, zárkózottabbak, kevésbé ingerlékenyek és aggodalmaskodók, érzelmeik kontrolláltabbak.

A személyiség fogalma, jelentése több tudomány tárgya. Iskolák konfrontálódnak értelmezése kedvéért – a filozófiában jórészt más a fenomenológia, az egzisztencializmus és a pragmatizmus személyiség-holdudvara. Anélkül, hogy a lélektanban releváns személyiség-felfogások ütköztetésére törekednénk, felhívjuk a figyelmet Piaget1 azon felfogására, amely szerint a társadalmi környezet éppúgy hat a személyiségre, mint a fizikai; folytathatjuk azzal, hogy a veleszületett, genetikailag kódolt anyag is módosul – bizonyos fokig – a személyre háruló társadalmi nyomás következtében. Az öröklött tényezőket mint mintázatot túlfuttató személyiségkép tehát ugyanolyan torz, mint mondjuk a klasszikus behavioristák környezetspecifikáló mentalitása. A legvalószínűbb az, hogy a személyiség hoz is, kap is; az előbbit önálló életútjától függetlenül, az utóbbit annak függvényében, tapasztalatai eredményeként. Általánosabb tendenciaként Piaget2 kiemeli azt, hogy valamely teljesítmény mérése átvezet a működéshez, hiszen ha a teljesítményt vizsgáljuk, egyszersmind a működést elemezzük. (Felmérésünk szempontjából ez lesz az egyik döntő momentum.) Felhasznált tesztünk kedvéért egyetlenként Eysenck személyiségelméletére koncentrálunk. Véleményünk szerint a kreatív mozgástanítás szempontjából fontos Eysenck teóriájának felvázolása annak ellenére, hogy többen – köztük pl. Gray – kezdeményezték elméletének módosítását. Eysenck3 elfogadja azt az axiómát, amely szerint bármely pszichikus eseményt élettani-neurológiai történés előz meg. (A sorrendiség kérdésének az exponálásától most eltekintünk.) Ahhoz, hogy egy viselkedési formát megfelelően leírhassunk, a kategorikus osztályozást vesszük figyelembe. Ez a személyiség jellemzői, a temperamentum szerint négy csoportot sorol fel (kolerikus, szangvinikus, melankolikus, flegmatikus). Ezt a dimenzionális osztályozással (extravertált, intravertált) kell összehoznunk. Ebből az eljárásból adódik, hogy Galenust Junggal célszerű „társítanunk”: s így a kolerikus és szangvinikus személyiség extravertáltnak, a melankolikus és a flegmatikus pedig intravertáltnak minősíthető. Eysenck4 azt hangsúlyozza, hogy az extravertált személyiség szociábilis, kedveli a társaságot és a barátokat, kerüli a magányt, vállalja az izgalmat, a kockázatot, impulzív, optimista, olykor agresszív tendenciát mutat, igényli a mozgást. Az intravertált visszahúzódó, tartózkodik a közvetlen, nyers élményektől, tervező típus, az izgalmakat lehetőleg eliminálja, kevéssé agresszív, inkább mozgásszegény életmódot folytat. Jeleznünk kell azonban, hogy maga Eysenck figyelmeztet arra, hogy nem a jungi értelemben használja az extra-, illetve intraverzió fogalmát, hanem a mindennapi logikának, ha tetszik a „józan észnek” megfelelően. Jóllehet maga Eysenck is óv a két imént poentírozott dimenzió túlzó kitüntetésétől, mégis szinte lehorgonyoz e kettősségnél. És elismeri például a gyógyszerek extraverzió-intraverzió mértékét befolyásoló hatását, ám dominánsnak véli a személyiség, a viselkedés biológiai gyökereit. Ebben az értelemben tehát túlnyomóan meghatározónak tünteti fel az extra- és intraverziót. Kitér arra is, hogy tipologizálásába miként kerül a neuroticizmus/szilárdság kettőse, ám végül is értelmezése során eljut az izgalom/gátlás jellemzéséhez. Úgy véli, hogy az izgalom perceptuális, motoros, tanulási, gondolkodási reakciók összegződése, a gátlás ezen folyamatok elnyomása. Lényegileg az extravertált személyiség inkább a gátlási kapacitás, míg az intravertált személyiség az izgalmi kapacitás dominanciájával jellemezhető. Az intravertáltak mintegy kétszeresen kondicionálódnak, mint az extravertáltak.

Hipotézisek

  1. A sportnak nevelő hatása van, és jelentős mértékben hozzájárul a személyiségjegyek pozitív irányú változásához.
  2. A sportolók bizonyos személyiségjegyei eltérő sajátosságot mutatnak a nem sportolókéhoz képest.
  3. A sportolók befelé fordulók, zárkózottabbak, kevésbé ingerlékenyek és aggodalmaskodók, érzelmeik kontrolálltabbak.

Választ szeretnénk kapni arra a kérdésre, hogy e személyiségdimenziók között milyen korrelációs összefüggések mutathatók ki sportoló, illetve nem sportoló felnőttek esetében.

Sportolók személyiségjegyeinek vizsgálata az Eysenck-féle személyiség- és az impulzivitás-, kockázatvállalás-, empátiakérdőívekkel

A vizsgálatok ismertetése

A következőkben több, egymással összefüggő vizsgálatot mutatunk be, amelyek más-más oldalról tárják föl a problémát. Vizsgálatunkkal választ szeretnénk kapni arra a feltételezésre, hogy a sportolók és a nem versenyszerűen sportolók bizonyos személyiségjegyei eltérést mutatnak egymástól. Vizsgálatunk számára az eysencki elmélet és az Eysenck által készített vizsgálati módszer magyar változata a legmegfelelőbb.

A kérdőív a következő személyiségjegyeket teszi mérhetővé: pszichoticizmus (P), extraverzió (E), neuroticizmus (N), tartalmaz még hazugságskálát (L), amelyet a szociális konformitás skálájaként is használnak. Ez egyben a kérdőív megbízhatóságának ellenőrzésére is szolgál. Később Eysenck még készített egy másik tesztet (IVEQ), amely az impulzivitást (I), a kockázatvállalást (K) és az empátiát (E) vizsgálja.

Eysenck úgy véli, hogy „a személyiségfaktorok nem közvetlenül öröklődnek, az ember csak egyfajta idegrendszert örököl, amely arra hajlamosít, hogy egy bizonyos irányba fejlődjék. A személyiség végső formáját az egyén biológiai öröksége azokkal a környezeti befolyásokkal kölcsönhatásban határozza meg, amelyekkel élete során szembetalálkozik.”

Az Eysenck-féle személyiség-kérdőív felnőtt változatának, Eysenck Personality Quastionnaire-jének (EPQ) magyar adaptációját (HEPQ) 1982-ben Matolcsi Ádám készítette el5, míg a gyerekek számára kidolgozott változat (Hungarian Junior Eysenck Personality Quastionnaire – HJEPQ) Kálmánchey–Kozéki munkája.6

Az Eysenck-féle „Impulzivitás–kockázatvállalás–empátia” kérdőív adaptációja a Hungarian Eysenck Impulsivennes–Venturesameness-Empathy Quastionnaire (HEIVEQ) 1984-ben született meg Kozéki7 nyomán, melynek felnőtt standard értékei a mai napig nem készültek el.

A két kérdőívet sportolók és aktívan nem sportoló személyek töltötték ki. A kitöltés során a vizsgált személyek önállóan, nyugodt körülmények között végezték el a feladatot. A sportolók kiválasztásának szempontja volt, hogy minimum hét évet vagy annál többet töltsön el a versenyző a sport közegében, és napi rendszerességgel vegyen részt edzéseken (1. táblázat).

1. táblázat • Eysenck-féle HJEPQ-, HEIVEQ-kérdoívek skáláinak átlagértékei és szórásai 17 éves sportolók és nem sportolók mintájában (összehasonlításuk kétmintás t-próbával)
Eysenck-skálák (Szabadságfok=226) Kontroll 17 éves fiúk (N=194) Sportolók 17 éves fiúk (N=34) Kétmintást-próba
Pszichoticizmus átlag 6,58 6,47 –,383
szórás 1,57 1,56 nem szignifikáns
Extraverzió átlag 16,54 14,12 –3,559
szórás 3,69 3,44 .001
Neuroticizmus átlag 11,52 11,32 –2,36
szórás 4,51 4,41 nem szignifikáns
Hazugság átlag 8,64 8,03 –,834
szórás 4,00 3,38 nem szignifikáns
Impulzivitás átlag 11,81 10,47 –1,656
szórás 4,41 4,06 nem szignifikáns
Kockázatvállalás átlag 15,45 13,26 2,310
szórás 4,98 5,76 ,02
Empátia átlag 16,76 17,18 ,628
szórás 3,51 3,75 nem szignifikáns

A felnőtt csoportok összehasonlításából az derült ki, hogy a vizsgált személyiségvonások között nem volt statisztikailag kimutatható szignifikáns különbség. Egyedül a neuroticizmus esetében mutatkozott szignifikanciaszinthez közeli érték. A felnőtt sportolók esetében csak tendenciaként értékelhetők a szignifikanciaszinthez közeli eredmények, amely szerint stabilabbak, kevésbé hajlamosak a nyugtalanságra és az aggodalmaskodásra (2. táblázat).

2. táblázat • Eysenck-féle EPQ-, HEIYEQ-kérdoívek skáláinak átlagértékei és szórásai sportoló és nem sportoló felnottek mintáján (összehasonlításuk kétmintás t-próbával)
Eysenck-skálák (Szabadságfok=53) Kontroll férfiak (N=44) Sportolók férfiak (N=11) Kétmintás t-próba
Pszichoticizmus átlag 2,09 1,64 –,387
szórás 3,77 1,80 nem szignifikáns
Extraverzió átlag 13,20 14,00 ,657
szórás 3,56 3,71 nem szignifikáns
Neuroticizmus átlag 11,64 9,45 –1,559
szórás 4,24 3,72 nem szignifikáns
Hazugság átlag 9,09 8,45 –,461
szórás 3,86 4,99 nem szignifikáns
Impulzivitás átlag 9,32 8,00 –,997
szórás 4,09 3,10 nem szignifikáns
Kockázatvállalás átlag 7,32 7,73 ,362
szórás 3,50 2,61 nem szignifikáns
Empátia átlag 14,27 14,20 ,065
szórás 1,68 3,34 nem szignifikáns

A személyiségdimenziók közötti korrelációs összefüggések

Izgalmas kérdésként merült fel, hogy a vizsgált személyiségdimenziók között milyen kapcsolat mutatható ki. Különösen a serdülőkorúak esetében a megfelelő nevelési (eszközök) hatásrendszer azonosítása miatt érdekes, hogy milyen összefüggések vannak a különböző személyiségdimenziók között. Ezen összefüggések megállapítására a korrelációs számítások bizonyultak a legmegfelelőbbnek, mivel két valószínűségi változó közötti kapcsolat feltárásáról van szó. A 3. és 4. táblázatban láthatók a hét személyiségdimenzió közötti korrelációs együtthatók és azok szignifikanciaszintjei (szignifikanciaszint p0,05).

3. táblázat • Eysenck-féle személyiség-kérdoívvel vizsgált személyiségjegyek értékei közötti korrelációs együtthatók és valószínuségi értékeik versenyzo és nem sportoló 17 éves tanulók és felnottek esetében
Eysenck-skála 17 éves sportolók (N=34) Felnőtt sportolók (N=11) 17 éves kontroll (N=194) Felnőtt kontroll (N=44)
r= korrelációs együttható
Pszichoticizmus r= ,068 r= ,194 r= ,224 r= –0,28
Extraverzió nem szig. nem szig. ,01 Nem szig.
Pszichoticizmus r= ,378 r= ,191 r= ,140 r= ,088
Neuroticizmus ,05 nem szig. ,01 Nem szig.
Pszichoticizmus r= –,129 r= ,491 r= ,114 r= –,081
Hazugság nem szig. nem szig. nem szig. Nem szig.
Pszichoticizmus r= ,150 r= ,644 r= ,125 r= ,009
Impulzivitás nem szig. ,05 nem szig. Nem szig.
Pszichoticizmus r= ,080 r=,592 r= ,095 r= ,028
Kockázatvállalás nem szig. nem szig. nem szig. Nem szig.
Pszichoticizmus r= ,219 r= –,195 r= –,011 r= –,022
Empátia nem szig. nem szig. nem szig. Nem szig.
Extroverzió r= –,124 r= –,513 r= –,009 r= ,007
Neuroticizmus nem szig. nem szig. nem szig. Nem szig.
Extraverzió r= –,225 r= –,54 r= –.181 r= –,284
Hazugság nem szig. nem szig. ,01 Nem szig.
Extraverzió r= ,312 r= ,122 r= ,304 r= ,549
Impulzivitás nem szig. nem szig. ,01 ,01
Extraverzió r= ,561 r= ,227 r= ,497 r= ,425
Kockázatvállalás ,01 nem szig. ,01 ,01
Extraverzió r= –,220 r= –,305 r= ,003 r= –,022
Empátia nem szig. nem szig. nem szig. Nem szig.

 

4. táblázat • Eysenck-féle személyiség-kérdoívvel vizsgált személyiségjegyek értékei közötti korrelációs együtthatók és valószínuségi értékeik sportoló és nem sportoló tanulók és felnottek esetében
Eysenck-skála 17 éves sportolók (N=34) Felnőtt sportolók (N=11) 17 éves kontroll (N=194) Felnőtt kontroll (N=44)
r= korrelációs együttható
Neuroticizmus r= –0,70 r= –0,23 r= –0,215 r= –0,41
Hazugság nem szig. nem szig. ,01 nem szig.
Neuroticizmus r= ,370 r= –,208 r= ,404 R= ,12
Impulzivitás ,05 nem szig. ,01 nem szig.
Neuroticizmus r= ,247 r= –,208 r= ,039 r= –,278
Kockázatvállalás nem szig. nem szig. nem szig. nem szig.
Neuroticizmus r= ,409 r= ,458 r= ,178 R= ,071
Empátia ,05 nem szig. ,05 nem szig.
Hazugság r= –,142 r= –,259 r= –,421 r= –,492
Impulzivitás nem szig. nem szig. ,01 ,01
Hazugság r= –,443 r= –,097 r= –,165 r= –,396
Kockázatvállalás ,01 nem szig. ,05 ,01
Hazugság r= ,308 r= ,270 r= ,068 R= ,052
Empátia nem szig. nem szig. nem szig. nem szig.
Impulzivitás r= ,299 r= ,148 r= ,366 R= ,275
Kockázatvállalás nem szig. nem szig. ,01 nem szig.
Impulzivitás r= –,101 r= ,173 r= –,037 r= –,005
Empátia nem szig. nem szig. nem szig. nem szig.
Kockázatvállalás r= –,182 r= –,620 r= –,067 R= ,118
Empátia nem szig. ,05 nem szig. nem szig.

Statisztikailag is bebizonyosodott, hogy a sportolók intravertáltsága alacsonyabb.

A pszichoticizmus a nem sportoló tanulók esetében az extraverzió és a neuroticizmus skáláival szignifikáns korrelációt mutat (p0,01), ami azt jelzi, hogy az ellenségesebb, energikusabb ifjúsági korúak kifelé fordulóbbak és társaságkedvelőbbek, ugyanakkor érzelmileg labilisabbak. A sportolók esetében is szignifikáns az összefüggés (p0,01) a pszichoticizmus- és a neuroticizmusskálák között. A felnőtt sportolók pszichoticizmusskálája szignifikáns korrelációt (p0,05) jelez az impulzivitással, amiből arra lehet következtetni, hogy a pszichotikus magatartáshoz egy impulzívabb, meggondolatlanabb viselkedés is csatlakozik.

Az extraverzió skálája a 17 éves nem sportoló tanulók esetében a hazugság skálájával szignifikánsan negatív, az impulzivitás és a kockázatvállalás skáláival szignifikánsan pozitív korrelációt mutatott (p0,01). Az extraverzió- és a hazugságskálák negatív korrelációja jelzi, hogy az öntörvényűbb, a társadalmi elvárásokat elutasító tanulók általában extravertáltabbak, kifelé fordulóbbak, ugyanakkor ezzel párhuzamosan impulzivitás és kockázatvállalás is társul az extravertáltságukhoz.

A felnőtt nem sportolók esetében a mintához hasonlóan az extraverzió skálájának korrelációja az impulzivitás és a kockázatvállalás skáláival szintén szignifikáns (p0,01). Ha a teljes minta esetében elvégezzük az extraverzió skálájának összehasonlítását az impulzivitás (r=,386, p0,01) és a kockázatvállalás (r=,559 p0,01) skálájával, akkor mindkét esetben szignifikáns a korreláció. Tehát az extravertált személyiségdimenzióhoz hozzárendelődik az impulzív és a kockázatvállaló személyiségjegy.

A ifjúsági korú sportolók extraverzió- és kockázatvállalásskálái szintén szignifikánsan korrelálnak (p0,01), az átlagértékek mindkét esetben szignifikánsan alacsonyabbak voltak a kontrollcsoporthoz képest.

A neuroticizmus skálája a sportolók esetében az impulzivitással és az empátiával mutat szignifikáns korrelációt (p0,05), ami jelzi, hogy az érzelmi labilitás impulzívabb viselkedéssel és nagyobb empátiakészséggel hozható összefüggésbe. A 17 éves kontrollcsoportnál a sportolókhoz hasonlóan a neuroticizmus skálája pozitív korrelációs összefüggésben van az impulzivitás (p0,01) és az empátia (p0,05) skálájával, mindez aláhúzza az előzőekben tett megállapításokat.

A hazugságskála az ifjúsági korú nem sportolók és a felnőttek esetében negatív korrelációban van az impulzivitással (p0,01) és a kockázatvállalással (ifjúsági korúak: p0,05, felnőttek: p0,01). Tehát az alacsonyabb szociális konformitáshoz impulzívabb és kockázatvállalóbb dimenziók társulnak. Az ifjúsági korú sportolók esetében a hazugság és a kockázatvállalás skálái között szintén negatív korreláció van (p0,01), ami megerősíti, hogy az öntörvényű fiatal sportolók impulzívabbak is. Végül a 17 éves nem sportolók esetében az impulzivitás és a kockázatvállalás skálái között van pozitív korreláció, ami jelzi, hogy az impulzívabb személyiségnél a kockázatvállalóbb személyiségdimenzió is megmutatkozik.

Összegzés

Feltételezésünk, miszerint a sportolókra az intraverzív beállítódás jellemző, igazolódott, de csak a 17 évesek mintájában. Ez a különbség a felnőttek esetében már nem volt kimutatható. Eysenck elmélete szerint az agy éberségi szintje az intravertáltaknál magasabb, ezért keresik az ingerszegényebb közeget. Mozgásszegény életmódot folytatnak, kerülik az izgalmakat.

Ennél a korosztálynál ezzel párhuzamosan a kockázatvállalás is alacsonyabb értéket mutat. A korrelációs számítások is szignifikáns összefüggést jeleztek a két dimenzió között.

A felnőtt sportolók esetében igazolódott a feltevés, amely szerint az extravertált személyiség barátkedvelő, kockázatvállaló, néha agresszív. Ennek oka lehet a felnőtté válás folyamata. A felnőtt versenyzők alacsonyabb értékei a neuroticizmusban tendenciaként értelmezhetők, s ez stabilabb személyiség körvonalait tükrözi, de az eredmények nem szignifikánsak.

Ezek a vizsgálati eredmények jelzik az edzők számára, hogy a 17 évesek éberségi szintje általában magasabb, tehát az edzéseken is az ingerszegényebb közeget keresik. Ez azt jelenti, hogy az edző részéről a nyugodt, kiegyensúlyozott nevelői stílus, a jól szervezett edzés és a nyugodt légkör megteremtése fokozhatja a versenyzők teljesítményét.