«Vissza

Bérek1

Tanárkutatás III.

Az OECD-tanárkutatás eredményeit bemutató sorozat harmadik része áttekinti a tanári szakmát érintő különböző európai bérpolitikákat, figyelemmel az alapbérekre és a béremelések, bérkiegészítések, anyagi juttatások körére. Elemzi továbbá, hogy milyen mértékben történik központilag vagy decentralizáltan a bérpolitikák kialakítása. A kérdést annak függvényében vizsgálja, hogy a különböző (központi, regionális, helyi vagy iskolai) adminisztratív hatóságok szintjei közül melyiken döntenek a bérezési mechanizmusokról, s ily módon képet kaphat az olvasó a tanári bérezés szintjeinek sajátos vagy egységes jellegéről.

Bevezetés

A javadalmazásra vonatkozó hivatalos eljárások és a fizetésemelési lehetőségek a tanári munka feltételeinek szerves részét alkotják. A bérszínvonal – a lehetséges egyéb juttatásokkal együtt – az a fő ösztönző erő, amely biztosítja, hogy elegendő számú szakember vállaljon munkát az oktatási szektorban, és hogy a tanárok a karrierjük során mindvégig motiváltak maradjanak.

Ráadásul egyre szélesebb a tanároktól megkövetelt készségek skálája. A tudás átadásának hagyományos feladatán túl számos egyéb feladatot kell ellátniuk az információs technológia alkalmazásától a csapatmunkán keresztül a sajátos nevelési igényű tanulók integrálásának segítéséig, illetve az iskolavezetésben való részvételig stb. Miközben az oktatási szektor olyan szakembereket keres, akik rendelkeznek a megkövetelt készségekkel, meg kell küzdeni azzal a versenyhelyzettel is, hogy a magánszektor jól fizetett állásai nagy vonzerőt jelentenek a fiatal végzősöknek. A tanári szakmát vonzóbbá tevő mechanizmusok között ezért nem lehet figyelmen kívül hagyni azokat a szakmapolitikákat, amelyek befolyásolják a szakma kereseti viszonyait.

Ebben a fejezetben a bér fogalma alatt azt a pénzbeli juttatást értjük, amelyet a munkavállalók egy adott időszakban végzett munkáért kapnak, beleértve azokat az időszakokat is, amikor nincs munkavégzés, például az évi szabadság idejét vagy más fizetett szabadnapokat. Nem tartozik a bérbe a foglalkoztatottak után a munkáltatók által fizetett társadalombiztosítási járulék és a nyugdíjjárulék, valamint a különböző nyugdíjrendszerek alapján az alkalmazottaknak biztosított juttatások, amint azt az 1973-ban kiadott ILO Határozat tartalmazza a bérstatisztikák integrált rendszeréről.

Áttekintjük a tanári szakmát érintő különböző európai bérpolitikákat, kellő figyelemmel az alapbérekre és a béremelések, bérkiegészítések és anyagi juttatások körére. A fejezet végén azt elemezzük, hogy mennyire történik központilag, illetve decentralizáltan a bérpolitikák kialakítása. A kérdést annak függvényében vizsgáljuk, hogy a különböző (központi, regionális, helyi vagy iskolai) adminisztratív hatóságok szintjei közül melyiken döntenek a bérezési mechanizmusokról, s ily módon képet kapunk a tanári bérezés szintjeinek egyéni vagy egységes jellegéről.

Az alapbér és a béremelés módja

Minimális és maximális alapbér

Alapbéren azt a fizetést értjük, amelyet az alsó középfokú tanításhoz megkövetelt végzettséggel rendelkező tanár kap. Az alapbér általában egy minimális és maximális bér közötti skálán vagy szinteken helyezkedik el. A tanárok bére a skálán vagy szinteken alulról felfelé mozog, különböző kritériumokkal – a szolgálati idő hossza, érdemek, pluszvégzettségek stb. – összhangban.

Bruttó éves alapfizetésen azt az összeget értjük, amelyet a munkáltató egy év alatt fizet, beleértve a prémiumokat, béremeléseket és a megélhetési költségekhez hozzájáruló juttatásokat, a 13. havi fizetést és a szabadságokat, levonva a munkáltató által fizetett társadalombiztosítási és nyugdíjjárulékot. Ebbe a bérbe nem számít bele más bérkiegészítés vagy anyagi juttatás (például újabb végzettségért kapott juttatás, jutalom, túlóráért vagy más feladatok elvégzéséért kapott juttatás, a földrajzi elhelyezkedés vagy a vegyes, illetve nehéz csoportok tanítása után fizetett juttatás, a lakhatási, egészségügyi vagy utazási költségekhez való hozzájárulás).

A tanárok minden európai országban olyan minimális bért kapnak, amelyet vagy központilag határoznak meg, vagy amely a minisztérium és az érintett hatóságok (például Svédországban és Izlandon a helyhatóságok egyesülete) és a tanári szakszervezetek közötti tárgyalás eredményeként megállapított összeg. A tanárok alapbérét szinte minden országban a központi vagy (például Belgiumban, ahol a Közösségek autonómak) a legfelső szintű oktatási hatóság rögzíti. Olaszországban iskolánként különböző az alapbér, de az egyes iskolákban egységes. Az 1993-ban bevezetett reform óta az olasz tanárok munkaszerződései magánszerződések és decentralizáltak. És mivel az iskolák 2000-ben autonómiát kaptak, a szerződések az iskolai irányítótestületek és a tanárok közötti tárgyalások eredményeként jönnek létre, az egész országra vonatkozó kritériumokkal összhangban.

Dániában, Spanyolországban, Franciaországban, Luxemburgban, Hollandiában, Ausztriában, Portugáliában, Liechtensteinben, Észtországban, Magyarországon és Máltán elsősorban az érintett tanár státusától függően különbözik az alapbér.

A tanárok minimális és maximális bruttó keresetét az egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP), egy adott ország lakossága életszínvonalának mutatója arányában vizsgáljuk. Ezt az indikátort úgy kapjuk meg, hogy a bruttó nemzeti terméket, az ország gazdagságának mutatóját elosztjuk a lakosság létszámával. Ha szisztematikusan meghatározzuk az arányt a tanár (nemzeti valutában kifejezett) fizetése és az adott országban (nemzeti valutában, folyó árakon kifejezett) egy főre jutó GDP között, a vásárlóerő könnyen összehasonlítható. Ez az arány képet ad a tanári bérek státusáról.

A legtöbb európai országban a tanári bruttó minimálbér az alsó középfokú oktatásban az egy főre jutó GDP-nél kevesebb vagy azzal megegyező. Ez alól kivételt jelent Németország, Görögország, Spanyolország, Portugália, az Egyesült Királyság (Anglia, Wales és Észak-Írország), Ciprus és Málta. Az Európai Unióban a minimálbérek az egy főre jutó GDP-hez viszonyítva Írországban a legalacsonyabbak (77%).

Ezzel szemben az Európai Unió régi tagországaiban az egyes tanár által elérhető legmagasabb fizetés meghaladja az adott ország egy főre jutó GDP-jét, a legtöbb országban ez az arány 140 százalék (Dániában 115 százalék). Görögországban és Spanyolországban a maximális bér a GDP több mint kétszerese, Portugáliában pedig több mint háromszorosa.

Az EFTA/EEA-országokban és az új tag-, illetve tagjelölt országokban a minimális és maximális tanári bérek általában alacsonyabbak, mint az egy főre jutó GDP, kivéve Ciprust és Máltát, illetve a maximális bér esetében Szlovéniát.

A béreket általában havonta fizetik. Csak az ír és a görög tanárokat fizetik kéthetente. A tanárok legalább 12 havi bért kapnak egy évben, néhány esetben 13 havit (Olaszországban, Luxemburgban, Liechtensteinben, Magyarországon, Lengyelországban és Romániában, amennyiben megvannak rá a források), sőt 14 havit (Spanyolországban, Hollandiában, Ausztriában és Portugáliában). Németországban a järliche Sonderzuwendung (egy speciális éves pótlék) a havi bér 88,21%-ának megfelelő összeg, és gyakorlatilag 13. havi fizetésnek tekinthető. Görögországban és a Cseh Köztársaságban a tanárok két olyan fizetéskiegészítésben részesülnek, amelyek összege nem éri el egyhavi keresetüket.

Egyes országokban a fizetéskiegészítés más formái is léteznek: Belgiumban üdülési hozzájárulás, valamint év végi jutalom (ezek mindegyike a havi fizetésnek kevesebb mint a fele), Svédországban üdülési hozzájárulás (a havi fizetés egyötöde), Szlovéniában üdülési hozzájárulás.

Az európai országok többségében időszakonként, általában évente felülvizsgálják az alapfizetéseket. Az egész közszolgálati szféra vagy az egész gazdaság bérindexálásához kötött fizetésemelést ebben a tanulmányban nem vizsgáljuk. Az ilyen, önmagában vagy bizonyos eljárásokkal összhangban történő felülvizsgálatnak az a célja, hogy figyelembe vegyék az inflációt, illetve az adott ország általános bérszínvonalát. Finnországban az oktatási szektor sajátos eleme, hogy a bérszinteket mindig megemelik, amikor a szakmapolitikai döntéshozók egyetértenek abban, hogy a munkaterhek megváltoztak, vagy a módosított tartalmú tanítási tevékenység többletdíjazást igényel. A Cseh Köztársaságban 2001-ben történt meg először, hogy a tanári bérek nagyobb mértékben növekedtek, mint a többi közalkalmazott bére.

Bérskálák

Szinte minden országban van bérskálarendszer: a tanárok egy minimumalapbérről indulva karrierjük során eljuthatnak egy maximális bérig. A legtöbb országban azonban a különböző végzettségű pályakezdő tanárok alapképzettségüknek megfelelően a skála különböző pontjain lépnek be. Az alapképzettség szerint nem különbözik az alapbér Dániában, Spanyolországban, Olaszországban, Hollandiában, Finnországban, az Egyesült Királyságban, Máltán, Szlovéniában és Szlovákiában. Bizonyos országokban ez azért van így, mert – például Spanyolországban, Finnországban vagy Szlovéniában – csak egyfajta képzettséggel lehet bekerülni a tanári szakmába. 2002 szeptemberéig az Egyesült Királyságban (Angliában, Walesben és Észak-Írországban) csak a kitüntetéssel végzett tanárok indulhattak a bértábla magasabb fokáról. A bérskálák felülvizsgálata és módosítása megszüntette ezt a különbséget.

Kétfajta bérskála létezik. A legtöbb esetben a skálák lineárisak, ami azt jelenti, hogy egy bizonyos számú, egymást követő szinttel jellemezhetők. Mátrix vagy bértábla formájában is megjelenhetnek, amelyek több tényezőt vesznek figyelembe, például a képzettséget vagy a szolgálati időt. A tanárok előmenetele ilyenformán egy vagy több, egymástól függetlenül működő tényezőtől függ, így a lehetséges bérek skálája tágabb. Európában ilyen típusú skálát csak néhány új tagországban használnak (Lettországban, Litvániában, Magyarországon, Lengyelországban, Romániában és Szlovéniában). Magyarországon öt végzettség szerinti kategória és 14 szolgálati idő szerinti szint van. Lengyelországban a végzettség szerint négy kategóriát különböztetnek meg, és négy tanárkategóriát ismernek el (amelyet nem csak a szolgálati idő hosszával határoznak meg).

Svédország az egyetlen olyan ország, ahol semmilyen bérskála nincs. Központilag meghatároznak egy minimális alapbért a pályakezdő tanárok számára, valamint egy új bérszintet öt év szolgálati idő után, de nincs kötött felső határ. A bérben a munkáltató és az érintett tanár szakszervezete állapodik meg, bizonyos esetekben az iskola és a tanár közötti tárgyalásokon egyeznek meg. Az ilyen tárgyalásokon általában azokat a tényezőket veszik figyelembe, amelyek más országokban is befolyásolják a tanárok bérskálán elfoglalt helyét.

Néhány országban a pályakezdő tanárok egy korábban már létező bérskálához kötődnek, ez lehet köztisztviselői bérskála is, ha köztisztviselői státusuk van. Ez a helyzet például Németországban, Görögországban, Spanyolországban, Portugáliában, Finnországban és Máltán. A bérnövekedést meghatározó kritériumok azonban változók.

Országonként nagymértékben eltér a bérskála legalsó és legfelső értéke közötti fokok vagy szintek száma. A bérskálán való előrehaladás sem feltétlenül úgy történik, hogy bizonyos időszakonként emelkedik a fizetés, hanem néha több szint is átugorható. Dániában például az új Ny Lřn bérrendszer szerint a tanárok a 26. szint után a 30., majd a 35. szintre kerülnek.

Hangsúlyozni kell, hogy az egyes skálákhoz rendelt százalékos bérnövekedés nagymértékben eltér az egyes országokban, öt vagy annál kevesebb százaléktól harminc vagy annál több százalékig terjedhet.

Néhány országban a béremelkedés virtuálisan folytonos: a bérskálának nagyon sok szintje van, de kis mértékű az egyes szintek közötti béremelkedés. Egyértelműen ez jellemző Hollandiára és Norvégiára, de Belgiumban, Németországban, Görögországban, a Cseh Köztársaságban és Máltán is hasonló a helyzet. Ezzel szemben Dániában, Olaszországban, Portugáliában, az Egyesült Királyságban (Angliában, Walesben, Észak-Írországban) és Észtországban a szintek száma kevesebb, de a szintek közötti százalékos növekedés nagyobb mértékű.

A más területen szerzett szakmai gyakorlat jelentősége

A tanárok pályára lépésük idején a minimális alapbérnél magasabb bérre is jogosultak lehetnek, ha más területen szerzett szakmai tapasztalatukat is figyelembe veszik. Ez a tényező a szakma vonzereje szempontjából fontos, mivel így könnyebbé válik a más szektorban dolgozók átkerülése az oktatásba.

Ez a lehetőség 19 európai országban létezik ugyan, de általában csak bizonyos fajta szakmai gyakorlatra korlátozódik, vagy olyan tanároknál alkalmazzák, akik határozatlan időre szóló állást keresnek. Csak Lengyelországban és Szlovéniában ismernek el teljes egészében és feltétel nélkül bármilyen szektorban szerzett korábbi gyakorlatot. Hollandiában a legutolsó fizetést használják indikátorként, amikor az új tanárokat elhelyezik a bérskálán, ez a korábbi gyakorlat teljes elismerésének is tekinthető. Más országokban, például Ausztriában, Finnországban, Svédországban, a Cseh Köztársaságban és Szlovákiában a tanításon kívüli területeken szerzett gyakorlatot csak bizonyos kritériumokkal összhangban ismerik el (ezek közé tartozhat, hogy hány éves szakmai gyakorlata van a munkavállalónak, illetve a helyi hatóságoktól kapott referencia).

A tanításon kívüli területeken szerzett gyakorlat beszámítása gyakran számos feltételtől függ. Ilyenek például:

A fizetésemelést befolyásoló tényezők

Az eddigiekből világos, hogy a tanárok díjazása szinte minden országban a bérskálán elfoglalt helyüktől függ. A pozíciót meghatározó tényezők között van néhány különösen jelentős. Idetartozik a szolgálati idő hossza, a továbbképzés, a tanárok tényleges munkájának értékelése és/vagy vizsgaeredményeik, akár versenyvizsgán, akár más típusú vizsgákon szerezték azokat. Természetesen ezek a tényezők együtt vehetők figyelembe. Egy vagy több tényező úgy is indokolhat fizetésemelést, hogy a tanár helyzete a bérskálán nem változik.

A tanításban szerzett szolgálati idő hossza

A szolgálati idő kétségkívül a fizetésemelést meghatározó legfontosabb tényező. Európában szinte mindenhol a szolgálati idő arányában nő a tanárok javadalmazása. Ez alól csak Portugália, Észtország, Románia és Szlovénia kivétel, ahol a szolgálati idő szükséges, de nem elégséges feltétele egy magasabb fizetési osztályba sorolásnak. Lengyelországban a tanárok a szolgálati idejük hosszától függően, a bérskálán elfoglalt helyüktől függetlenül külön jutalomra jogosultak.

Nem azonos módon történnek mindenhol a szolgálati időhöz kapcsolódó emelkedések a bérskálán. Van, ahol meghatározott időszakonként történik, máshol változóak az időszakok. Számos országban évenkénti az emelkedés, de lehet ez az időszak akár hétéves is (Olaszországban). Ezeken a pontokon általában egy szinttel kerülnek magasabbra a tanárok.

Néhány országban gyakoribb a karrier elején a szolgálati időhöz kapcsolódó fizetésemelés, más esetekben állandó, rendszeres időközönként történik az emelés (Spanyolországban, Luxemburgban, Ausztriában, Liechtensteinben, Norvégiában, Bulgáriában, Magyarországon, Szlovéniában és Szlovákiában).

A szolgálati idő hossza és a javadalmazás közötti kapcsolat legtöbbször időben korlátozott, úgy, hogy az előbbit gyakran nem veszik figyelembe egészen a nyugdíjaskorig. Az európai országokban nagyon eltérő az a határ, amelyen túl már nem veszik figyelembe a fizetéseknél a szolgálati időt. A legtöbb országban vagy maximális szolgálati időt, vagy maximális bérszintet határoznak meg. Dániában, Lettországban és Litvániában a tanárok a szolgálati időhöz kapcsolódóan kisebb számú fizetésemelésre jogosultak.

A szolgálati időhöz kötődő jutalmak és fizetésemelések ritkán kapcsolódnak más feltételekhez. Ahhoz, hogy ezeket megkapják, a tanároknak általában nem kell újabb feladatokat vállalniuk vagy teljesíteniük.

A fizetésemelés elmaradását vagy a szolgálati időhöz kapcsolódó jutalom ki nem fizetését általában az az egyetlen tényező indokolhatja, ha az iskolaigazgató vagy a felügyelet negatívan értékeli a tanár munkáját. Ez a helyzet Dániában, Görögországban, Olaszországban, az Egyesült Királyságban (Angliában, Walesben és Észak-Írországban), Magyarországon és Szlovéniában. A legtöbb országban azokat az időszakokat is figyelembe veszik a szolgálati idő kiszámításakor, amikor a tanár szülési vagy gyermekgondozási szabadságot vett igénybe.

Továbbképzés

Ha a tanár további végzettséget (diplomát, tudományos fokozatot vagy a tanári munkához megkövetelten túl más, hasonló végzettséget) szerez, néhány országban ez is lehetőséget nyújt arra, hogy előrelépjen a bérskálán. Ez a tanulmány azonban csak azokat a képzéseket veszi figyelembe, amelyek úgy teszik lehetővé, hogy a tanárok magasabb fizetést kapjanak, hogy közben nem lépnek magasabb kategóriába. Ebből a szempontból az országok nagy többségében elismerik a tanárok erőfeszítéseit képzettségi szintjük emelésére az egész karrierjük során. Ez alól csak Belgium, Franciaország, Olaszország, Ausztria, Finnország, az Egyesült Királyság, a Cseh Köztársaság, Lettország és Szlovákia kivétel. Az Egyesült Királyságban (Skóciában) azonban a helyzet 2002-ben megváltozott. A fizetésemelés a folytonos szakmai fejlődést (Continuing Professional Development – CPD) célzó kurzusok sikeres elvégzésétől függ.

A tanári karrier során végzett képzések közül számos országban csak a posztgraduális vagy doktori képzést ismerik el. Ilyenformán a tanártovábbképzést rendszerint nem jutalmazzák.

Az egyes tanárok fizetését általában felemelik akkor, ha elismerik az újabb végzettségüket. Luxemburgban és Romániában azonban karrierjük során csak egyszer jogosultak ilyen fizetésemelésre.

A szolgálati időhöz hasonlóan az újabb végzettségekhez kötődő jutalmak vagy fizetésemelések ritkán kapcsolódnak más feltételekhez. Izlandot és Litvániát kivéve nincs különösebb hatásuk a tanárok munkaterheire vagy feladataira. Litvániában a képzéseken való részvétel a magasabb státus elérésének egyik kritériuma. Azoknak a tanároknak, akik ilyen fizetésemelést kapnak, részt kell venniük a szaktárgyukhoz kapcsolódó projektekben, cikkeket kell publikálniuk, segíteniük kell a kevésbé tapasztalt tanárokat, tananyagokat kell értékelniük, módszertani anyagokat kell készíteniük. Ráadásul az ilyen, bérjellegű juttatásokra való jogosultság általában permanens jellegű, azaz addig tart, amíg a tanár nyugdíjba nem vonul.

A teljesítményértékelést követő fizetésemelés

A teljesítményértékelés eredménye befolyásolhatja a tanárok bérskálán elfoglalt helyét. Két nagyon eltérő szempont állhat az ilyen értékelés alapjában, nevezetesen az érdem, azaz a tanítás minősége, illetve a versenyjellegű vagy más vizsgán elért eredmény.

A tanári tevékenység értékelése

Néhány régi és a legtöbb új európai uniós országban a tanárok munkájának minőségét az értékelést követően fizetésemeléssel jutalmazhatják. Ilyen fizetésemelés nincs Belgiumban, Németországban (2001 előtt), Spanyolországban, Írországban, Olaszországban, Luxemburgban, Ausztriában, Finnországban, az Egyesült Királyságban (Skóciában), Izlandon, Liechtensteinben, a Cseh Köztársaságban és Litvániában. Korlátozott mértékben létezik Dániában, Franciaországban és Portugáliában, az állandó státussal rendelkező tanárokra vonatkozóan.

Az Egyesült Királyságban (Angliában, Walesben és Észak-Írországban) azok a tanárok, akik a főskálán elérték a legmagasabb szintet, kérhetik, hogy átkerüljenek egy magasabb teljesítményarányos skálára. Az elnevezésből is látszik, hogy ezen a skálán az előrehaladás az érdemektől függ. Angliában és Walesben hasonlóképpen magasabb szintre kerülhetnek a tanárok a főskálán, ha munkájukat kedvezően értékelik.

Az értékelési eljárások változatosak. Általában az iskolaigazgató kezdeményezi az eljárást. Hollandiában, Norvégiában és Észtországban azonban az érintett vagy egy másik tanár teszi meg az első lépést. Dániában és Lettországban ez a kiváltság az iskolaigazgatót illeti meg, aki Dániában a helyhatósági tanáccsal, Észtországban egy speciális bizottsággal egyetértésben kezdeményezi az értékelést. Az iskolaigazgatók szinte valamennyi országban fontos szerepet játszanak a tanárok értékelésében. Kedvező véleményük nagyon gyakran az értékelési folyamat lényeges eleme, Hollandiában (ahol az iskolaigazgatók és helyetteseik is felléphetnek ebben a minőségben), Svédországban, az Egyesült Királyságban (Angliában és Walesben) ők az egyedüliek, Norvégiában, Bulgáriában, Magyarországon, Lengyelországban, Szlovéniában és Szlovákiában a fő bérskála esetében az igazgató az egyetlen döntésre jogosult. Alkalmanként más testületeket is bevonhatnak, például a tanfelügyeletet (Franciaországban és Máltán), speciális külső, belső vagy vegyes képviseleti bizottságokat vagy iskolai irányító testületeket.

Franciaországban a szakszervezetek is részt vesznek az értékelésben. A tanárok szakmai előmenetele évenkénti értékelésen alapul, ezt az iskolaigazgató javaslatára részben a recteur, részben pedig az inspecteur pédagogique végzi. A szakszervezetek által jelölt igazgatási és tanári képviselőkből álló vegyes bizottság terjeszt javaslatot az illetékes hatóságok elé az érintett tanárok előmenetelére. A szakszervezetek fontos szerepet játszanak Svédországban is, ahol, mint már említettük, nincs bérskála, a bérek a munkáltatóval folytatott tárgyalások kimenetelétől függnek.

A tanári teljesítményekhez kacsolódó béremelések általában permanens jellegűek, a nyugdíjba vonulásig adhatók, és általában kiegészíthetők újabb hasonló emelésekkel, bár néhány országban van bérmaximum. Ebben a vonatkozásban Magyarországon sajátos a helyzet. A minőségi munkához kapcsolódó bérkiegészítés csak egy évre szól, de ilyen bérkiegészítésben többször is részesülhet egy tanár. Nincs akadálya annak, hogy egy tanár újabb bérkiegészítésben részesüljön, miután az előző kiegészítés maximális időtartama lejárt. Romániában a teljesítmény kedvező értékeléséből eredő bérkiegészítéseket egy vagy négy évre adják.

Végezetül, az egyes országokban nagyon eltérő a kedvező értékelés hatása a javadalmazás valódi szintjére. A pozitív értékelés néha együtt jár az emelkedéssel, amely általában a bérskála két szintjének felel meg. Ez azonban nem minden országban jellemző, van, ahol egyáltalán nincs speciális szabályozás ezen a területen, vagy egyszerűen nincs kapcsolat az érdemek és a bérskála között. Sok országban ráadásul csak bizonyos hosszúságú szolgálati idővel rendelkező tanárok esetében van lehetőség ilyen emelésekre. Korlátozás van ezen a téren Franciaországban, Észtországban, Litvániában, Lengyelországban és Romániában.

Versenyvizsgát vagy másfajta mérést követő értékelés

Néhány országban a tanárok versenyvizsgán vagy másfajta mérésekben vesznek részt, és ennek a sikere teszi lehetővé számukra a magasabb státus elérését anélkül, hogy megszűnnének tanárok lenni. Az ilyen új státus béremeléshez vezet, de nem szükségképpen jár új feladatokkal vagy kötelezettségekkel. Azokat az eseteket nem vesszük itt figyelembe, amikor a versenyvizsgán vagy más jellegű vizsgán elért eredmény következtében más foglalkoztatási kategóriába kerül a tanár (menedzsment, közigazgatási státus az oktatási minisztériumban, tanfelügyelet stb.).

Spanyolországban a legalább nyolc év gyakorlattal rendelkező tanárok részt vehetnek egy versenyvizsgán, hogy catedrático kinevezést kapjanak. A középfokú oktatásban dolgozó tanárok legfeljebb 30 százaléka lehet catedrático, ők köztisztviselők. A kiválasztási eljárás az érintett autonóm közösségtől függ, de általában a tanárok elméleti tudását és gyakorlati teljesítményét, valamint egy választott téma megvitatását is tartalmazó szóbeli vizsgán nyújtott teljesítményét értékelik.

Az Egyesült Királyságban (Angliában és Walesben) bevezettek egy új kategóriát Kiváló Készségű Tanárok (Advanced Skills Teachers – AST) elnevezéssel. Ennek az új kategóriának az a célja, hogy a legjobb tanároknak előmenetelt biztosítson anélkül, hogy azonnal igazgatási pozícióba kelljen kerülniük. Az AST státusokat az iskolák hozzák létre, a jelölteket külső értékelésnek vetik alá, amelynek során a szakmai előéletet, az óralátogatásokból leszűrt tapasztalatokat és az iskolában felvett interjúkat veszik figyelembe.

Az Egyesült Királyságban (Skóciában) 2002 áprilisa előtt a tanároknak meg kellett elégedniük egy olyan hierarchiával, amely az előléptetés előtt álló tanár, a vezető (senior) tanár, az igazgatóhelyettes tanár és az igazgató tanár kategóriákat ismerte. A legújabb reform arra irányult, hogy jobb és egyszerűbb legyen a karrierszerkezet, és a továbbra is tanító legjobb tanárokat megjutalmazzák az Okleveles Tanár (Chartered Teacher) státussal. Az ilyen állásokat nyilvánosan meghirdetik, és ezeket minden alkalmas tanár megpályázhatja függetlenül attól az iskolától vagy helyi hatóságtól, amelyik meghirdette.

Bizonyos egyedi sajátosságok miatt említésre méltó Litvánia és Lengyelország, ahol a bérskálák mátrixformában léteznek. Mindkét országban lehetőség van arra, hogy a tanárok vizsgázzanak vagy interjúkon vegyenek részt annak érdekében, hogy feljebb kerüljenek a bérskálán. Litvániában ezért a vezető (senior) tanár címre pályázó tanárokat egy belső iskolai bizottság értékeli. Azoknak a tanároknak az értékelését, akik tanácsadók vagy módszertanra szakosodott tanárok szeretnének lenni, egy külső bizottság végzi. A jelölteknek mindkét esetben vizsgázniuk kell. Így ebben a két országban a tanároknak versenyjellegű vagy standard vizsgán kell megmérettetniük magukat, ha feljebb akarnak kerülni a bérskálán. Az ilyen eljárás egyáltalán nem kivételes.

Transzferábilis javadalmazás

Saját akaratukból vagy egyéb okokból megváltozhat a tanárok helyzete, új munkáltatóval kerülnek szembe, állást változtatnak, a magánszférából a közszférába lépnek, az egyik regionális vagy helyi hatóságtól egy másik irányítása alá kerülnek stb. Ha a már megszerzett bérjellegű juttatásokra továbbra is jogosultak maradnak, ez kétségtelenül ösztönzően hat a belső mobilitásra és arra, hogy a tanárok a pályán maradjanak. A szakmai mobilitás ilyen példái nyomán felmerül a kérdés, hogy a bérjellegű juttatások transzferábilisak, azaz átvihetők-e, és hogy a tanárok megtarthatják-e azt a bérszintet, amelyet beszámított, nem tanítási szakmai gyakorlatuk vagy szolgálati idejük, érdemeik vagy újabb végzettségük alapján szereztek.

Szinte minden országban lehetőség van a bérkiegészítések átvitelére, legalább ezek egy bizonyos körére vonatkozóan. Kivételt jelent Dánia, Olaszország, az Egyesült Királyság, Liechtenstein és Lettország. Franciaországban, ahol a központi kormány az egyedüli munkáltató, az egyik régióból a másikba történő mozgás nem veszélyezteti a status quót, a magánszektorból a közszférába, illetve a közszférából a magánszektorba történő mozgás pedig rendszerint csak a karrier elején fordul elő.

A különböző kategóriák azonban nem egységesek. A szolgálati időhöz vagy az újabb végzettség megszerzéséhez kapcsolódó bérjuttatások sokkal inkább átvihetők, mint a teljesítményértékelést követőek.

Bérkiegészítések

A bérskála által szabályozott alapbérhez bizonyos körülmények között különböző formájú pótlékok, bérkiegészítések járulhatnak. Ezek közé tartozik a túlórákért, a kötelezőkön felüli feladatokért járó díj, valamint azok a juttatások, amelyek a nehéz munkakörülményekhez (távoli településeken levő munkahely, olyan terület, ahol jelentős méretű a társadalmi kirekesztés, vagy ahol magasak a megélhetési költségek) vagy a tanítványok jellemzőihez kapcsolódnak (akik lehetnek sajátos nevelési igényűek, olyanok, akik nem tudják teljesíteni a minimális követelményeket, vagy nem beszélik a tanítási nyelvet).

Túlóra

Túlóra alatt az olyan munkával töltött időt értjük, amely meghaladja a munkaszerződésben vagy a foglalkoztatási feltételekben meghatározott munkaórák számát, illetve amikor a tanárok pótlólagos juttatást kapnak a rendes kötelezettségeik közé tartozó feladatok elvégzéséért. Ennek a jelentésnek a 2. fejezetében (Új Pedagógiai Szemle, 2007. 2. sz. 45.) olvasható azoknak a feladatoknak a listája, amelyek elvégzésével a tanárokat a munkaszerződésben vagy a foglalkoztatási feltételekben meg lehet bízni. A túlóra lehet eseti vagy állandó, az egész tanévre kiterjedő jellegű. Például egy távol lévő2 kolléga helyettesítése vagy – azokban az országokban, ahol a tanítandó óraszámokat kollektíven határozzák meg – a normát meghaladó óraszámok elrendelése.

Három országban (Spanyolországban, Írországban és az Egyesült Királyságban) nem fizetnek kifejezetten azért, ha a tanár a szerződésében meghatározott időn túl dolgozik. Spanyolországban és az Egyesült Királyságban a tanárok a szerződésük értelmében adott számú órában kötelesek az iskolában jelen és elérhetőnek lenni (lásd 2. fejezet). Az iskolaigazgatók tehát megkérhetik őket arra, hogy a rendes óraszámuknál több órában dolgozzanak külön javadalmazás nélkül.

Négy országban (Belgium francia közösségében, Németországban, Görögországban és Ausztriában) a tanároktól elvárják, hogy bizonyos számú túlórát külön javadalmazás nélkül teljesítsenek. Az ezen felüli túlóráért külön juttatás jár. Németországban például, ha a túlórák száma meghaladja a maximális heti küszöbértéket, vagy ha a tanárokat egy félévnél hosszabb ideig kérik túlórákra, akkor csökkenthetik az érintett tanárok munkaterhét a következő évben, vagy túlóradíjat fizetnek.

A többi országban a szerződésszerűen (törvényben, kollektív szerződésben vagy egyéni szerződésben) meghatározott óraszámokon felüli minden egyes túlóráért közvetlenül jár anyagi kompenzáció vagy munkaidő-csökkentés (például Portugáliában az este 7 óra után végzett munka esetében, Liechtensteinben és Észtországban). Az anyagi kompenzáció11 országban magasabb az óradíjnál, és azzal megegyező hét országban.

Többletfeladatok

Többletfeladat alatt azokat a feladatokat értjük, amelyek elvégzését a munkaadó elvárja a tanártól azokon a feladatokon felül, amelyeket rendszeresen ellát. A tanárok anyagi juttatásban részesülnek azért, mert hajlandók a szerződésükben meghatározottaktól eltérő kötelezettségeket vállalni. Ennek a jelentésnek a 2. fejezetében olvasható azoknak a feladatoknak a listája, amelyek elvégzésével a tanárokat a munkaszerződésben vagy a foglalkoztatási feltételekben meg lehet bízni. Ezek a többletfeladatok általában egy meghatározott időszakra szólnak, s nem kapcsolódnak feltétlenül az adott tanár előléptetéséhez. A távol lévő kollégák helyettesítését nem soroljuk ide, mert az olyan tevékenységekre fordított túlórát jelent, amely szerepel a munkaszerződésben (a legtöbb esetben tanítási feladat).

A fizetett többletfeladatok nagy változatosságot mutatnak. A leggyakoribbak a gyerekfelügyelettel kapcsolatosak, a tanítási órán kívüli foglalkozások a diákokkal, részvétel az iskolavezetésben, tanácsadás vagy a tanártársak segítése, vizsgafelügyelet, vizsgadolgozatok javítása, országos vagy nemzetközi tevékenységekben való részvétel, az IKT-tananyagok összeállítása vagy feladatok szervezése.

Belgiumban, Németországban és Ausztriában (Hauptschulen) a többletfeladatokat vállaló tanárokat nem lehet javadalmazni. Luxemburgban és az Egyesült Királyságban (Angliában, Walesben és Észak-Írországban) csak egyfajta tevékenység jogosít anyagi juttatásra, és ez a helyi vagy az iskolai hatóságoktól függ. A többi országban a fizetett többletfeladatok köre szélesebb.

A tanárok földrajzi helyzetéhez kapcsolódó bérkülönbségek

A tanárok munkahelyének földrajzi elhelyezkedéséhez kapcsolódó bérkülönbségek olyan bérkiegészítések, amelyek figyelembe veszik az iskola bizonyos jellegzetességeit. Ezektől a bérkiegészítésektől általában azt várják, hogy ösztönözzék a tanárokat távoli, falusi vagy szociálisan hátrányos körzetekben való munkavállalásra. Pótlékokat kaphatnak az olyan körzetekben, például a fővárosokban dolgozók, ahol az átlagosnál magasabbak a megélhetési költségek.

Ezek a bérkiegészítések ugyan nem olyan elterjedtek, mint a fizetett túlórák vagy a többletfeladatok díjazása, de 13 országban törvényi szabályozás vonatkozik rájuk. A jogosultság kritériumai igen változatosak. Lehetnek földrajzi természetűek (távoli vagy elszigetelt területek), ez jellemző Dániára, Görögországra, Spanyolországra, Finnországra, az Egyesült Királyságra (Skóciára), Lengyelországra, Romániára és Szlovéniára; lehetnek társadalmi természetűek (jelentős társadalmi kirekesztés jellemezte területek, nagy kockázatú területek és olyan területek, ahol nagy arányban élnek – etnikai vagy nyelvi – kisebbségi tanulók). Ez jellemző Görögországra, Spanyolországra, Franciaországra, Olaszországra, Litvániára és Magyarországra. Státusától függetlenül általában minden tanár jogosult ezekre a pótlékokra. Néhány országban azonban határozatlan idejű szerződéssel vagy közalkalmazotti státussal kell rendelkezniük (Dániában és Finnországban), vagy egy bizonyos típusú iskolában kell tanítaniuk (Magyarországon).

Tanítás vegyes összetételű osztályokban

Számos országban kapnak többletjuttatást azok a tanárok, akik tanítási nehézségekkel küszködő vagy sajátos nevelési igényű tanulókkal foglalkoznak a többségi osztályokban. Ilyen juttatás általában a sajátos nevelési igényű tanulók esetében jár, de néha más kritériumokat is figyelembe vesznek, például a nyelvi nehézségekkel küszködő diákokat, az egy osztályban tanuló különböző életkorú, illetve az alacsony teljesítményszintű tanulókat. A többletjuttatás feltétele általában az, hogy legyen az osztályban meghatározott számú, nehézségekkel küszködő tanuló, és néhány országban, például Magyarországon és Lengyelországban a tanároknak speciális végzettséggel is rendelkezniük kell ahhoz, hogy jogosultak legyenek a bérpótlékra.

Anyagi juttatások

A tanárok alapbérére és többletjavadalmazására vonatkozó adatok ismertetése után azokat a nem a fizetéshez kapcsolódó ösztönzőket tekintjük át, amelyek a jövendő tanárokat arra késztetik, hogy erre a pályára lépjenek, a gyakorló tanárokat pedig arra ösztönzik, hogy a pályán maradjanak. Megvizsgáljuk azt is, hogy milyen eljárásokkal ítélik meg ezeket a juttatásokat.

Az anyagi juttatások természetbeni juttatások, azokra a javakra és szolgáltatásokra vonatkoznak, amelyeket a munkáltatók ingyenesen vagy kedvezményes áron bocsátanak az alkalmazottaik részére, akik ezeket a javakat és szolgáltatásokat saját szükségleteik vagy a háztartásukban élő más személyek szükségletei kielégítésére tetszésük szerint használják fel (Eurostat, National Account Statistics).

E juttatások közé tartoznak az egészségügyi, utazási, étkezési hozzájárulások, a lakhatási költségekhez, könyvek, számítógépek stb. vásárlásához való hozzájárulás.

A különböző típusú ösztönzők közül sokat alkalmaznak Németországban, Spanyolországban, Franciaországban, Finnországban, Svédországban, Észtországban és Lettországban (ezekben az országokban ezt a helyi hatóságok intézik), valamint Magyarországon és Lengyelországban. A legelterjedtebb juttatás az utazási költségekhez való hozzájárulás, ez az országok döntő többségében jár a tanároknak, bár néha bizonyos feltételekhez kötve.

Fordította: Nyirő Zsuzsanna