«Vissza

Farkasné Kristóf Zsuzsanna

Lehetőségek a tanulási problémák korai felismerésében és megelőzésében

A fejlesztő pedagógiai szemlélet érvényesítésének legalapvetőbb célja a tanulási nehézségek kialakulásának megelőzése. A szerző bemutatja az óvodáskorúak és az általános iskolás tanulók ilyen célú szűrése során alkalmazható vizsgálatokat. Kísérletet tesz a részképesség-zavarok és a tanulási nehézségek tipizálására, továbbá áttekintést ad az óvodai és iskolai keretek között megvalósítható megelőzés és fejlesztés módjairól. Ezáltal közelebb hozza a gyógypedagógusi és fejlesztő pedagógusi tevékenységet az óvodapedagógusokhoz, a tanítókhoz és a tanárokhoz egyaránt.

Bevezető gondolatok

Az utóbbi években gyógypedagógusként alkalmam nyílt segíteni – az általános iskolás tanulók mellett – a részképességzavarral és másodlagos tünetként magatartási problémákkal küzdő óvodáskorú gyerekeket. Közöttük vannak olyanok, akiket a Tanulási Képességeket Vizsgáló Szakértői Bizottság fejlesztő pedagógiai megsegítésre javasolt, vagy akik sajátos nevelési igényük miatt gyógypedagógiai támogatásra szorulnak pszichés fejlődési zavaraik következtében.

Gondolataim közlésére az a tény motivált, hogy egyre több azoknak a gyerekeknek a száma, akiknél már az általános iskola első osztályának megkezdése után egy-két hónappal tanulási vagy magatartási problémák mutatkoznak. A megelőzés fontosságát szem előtt tartva az óvodának tehát meghatározó szerepe van a gyerekek iskolai teljesítményében. Előfordulhat, hogy az általános pedagógia módszerei már nem elegendőek az elmaradások pótlásához, és az iskolában ennek súlyos következményei lehetnek, illetve lesznek.

A tapasztalatok ugyanis azt mutatják, hogy az iskolai tanulást nehezítő tényezők már óvodáskorban is felismerhetők, és a súlyosabb esetek elkerülése érdekében már ekkor el kell kezdeni a preventív pedagógiai munkát.

A tanulási problémák kialakulásának megelőzése óvodáskorban

Azoknak a gyerekeknek a fejlődését, akiknek a vizsgálatát ötéves korukig az óvónő nem tartja szükségesnek, a közvetlen megfigyelés és a mindennapi óvodai élet tapasztalatai alapján értelmezzük. Ötéves korban azonban éppen az időben történő felismerés érdekében valamilyen diagnosztikai eljárással – pl. a Sindelar-féle vizsgáló eljárás, az MSSST tanulási zavart előrejelző szűrőteszt óvodáskorban vagy a mozgásérettség vizsgálata – kontrollálnunk kell a gyerek képességeit. Alkalmazhatunk minden olyan eljárást, amely a gyerekek részképességeit vizsgálja elsősorban az olvasáshoz, íráshoz, számoláshoz szükséges területeken. A lényeg, hogy az alkalmazott eljárás jelezze az iskolai tanulási problémák előfordulásának veszélyét. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a nagy- és a finommozgások, valamint a testséma/tériorientáció, figyelem, észlelési funkciók, beszédkészség, emlékezet fejlettségének megismerése szükséges ahhoz, hogy ne maradjanak rejtve olyan részképesség-kiesések, amelyek az iskoláskorban tanulási zavarokat okozhatnak.

Ezt a vizsgálatot minden ötödik életévét betöltött óvodással célszerű elvégezni. Előfordulhat ugyanis, hogy egy kimagasló szociokulturális közegben élő gyerek esetében a széles látókör, az ismeretanyag gazdagsága, valamint a választékos szókincs elfedi az iskolában esetleg megjelenő tanulási problémát. A vizsgálatok nemcsak a különböző elmaradásokra deríthetnek fényt, hanem a tehetséges gyerekek felismerését is segíthetik. Céljuk, hogy legyen adatunk az elmaradás mértékéről, be tudjuk határolni, hogy az a tanulási probléma melyik típusába tartozik, és ki lehet a kompetens fejlesztő személy.

Szükségesnek tartom megjegyezni, hogy annak az óvodának, amelyik vállalja a gyerekek differenciált nevelését-oktatását, ki kell képeznie az erre alkalmas személyeket, hogy a fejlesztőmunkához szükséges személyi feltételeket biztosítani tudja. Célszerű ezért az óvodapedagógusok közül valakit tanulásra ösztönözni, hogy a vizsgálatokat el tudja végezni és a további teendőket magára vállalja. Ilyen képzettséget nyújt például a „Sindelar–Zsoldos-program 1.”, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Kar akkreditált pedagógus-továbbképzési tanfolyamán megszerzett tanúsítvány. (A továbbképzés az 5–7 éves óvodás és iskolát kezdő gyerekek számára kidolgozott Sindelar-féle komplex képességfejlesztő program alkalmazására készít fel.)

Ahhoz, hogy az óvodában vagy az iskolában valamilyen vizsgálati módszert alkalmazhassunk, a szülő beleegyezését kell kérnünk, amelyet aláírásával erősít meg. Jó, ha ez megjelenik a helyi pedagógiai programban.

A vizsgálat célja az átlagostól eltérő iskola-előkészítés, csoporton belüli vagy csoporton kívüli kiscsoportos, illetve egyéni fejlesztés szükség szerinti megszervezése, a hiányok pótlása. A hiánypótlás egyes esetekben tehetséggondozásnak is felfogható, hiszen az óvodai fejlesztőmunka eredménye lehet az is, hogy a gyermek kimagaslóan teljesít majd az iskolában, mivel a fejlődésben elmaradt részképességei megfelelő szintre kerülnek. E problémák megoldása nagyon fontos, mivel ép értelmű gyerekekről van szó, akik a megfelelő fejlesztő terápia nélkül lényegesen gyengébb eredményeket érnének el, mint ami értelmi képességük alapján elvárható.

Az elmaradás fokától függően a gyereket a Tanulási Képességeket Vizsgáló Rehabilitációs Bizottsághoz kell küldeni vizsgálatra – a megfelelő vizsgálati kérelemmel és a gyerekorvossal előzetesen kitöltetett formanyomtatvánnyal – a szülő beleegyezésével („Szakértői Javaslat Iránti Kérelem” A. TÜ. 16/új. r. sz. Pátria Nyomda Rt., valamint 1. sz. melléklet a 19/2004. (VI. 14.) OM rendelethez az „Adatlap a fejlődési szint megítéléséhez az iskolai felkészítés elősegítésére” formanyomtatvány). A sajátos nevelési igényt csak a Tanulási Képességeket Vizsgáló Szakértői és Rehabilitációs Bizottság diagnosztizálhatja.

A tanulási problémák tipizálása a célirányos fejlesztő, megsegítő munka megtervezése érdekében

Az 1. ábra a tanulási problémák fajtáit, valamint a preventív, fejlesztő vagy felzárkóztató programban részt vevő szakemberek kompetenciáját foglalja össze.

1. ábra • A tanulási problémák fajtái

Tanulási nehézség esetén fejlesztő pedagógiai megsegítést javasol a Bizottság. Ez a tevékenység a fejlesztő pedagógus kompetenciájába tartozik, de gyógypedagógus ugyanúgy végezheti, hiszen a gyógypedagógus egyben fejlesztő pedagógus is. Ha a probléma súlyosabb, tehát pszichés fejlődési zavar áll fenn, akkor a Bizottság gyógypedagógiai megsegítést javasol. A gyermek a bizottsági szakvélemény alapján sajátos nevelési igényűvé válik (röviden: SNI).

A törvény pontos kiemelését azért tartom fontosnak, mert a legtöbb óvodában és iskolában jelen vannak a sajátos nevelési igényű gyerekek, csak az intézmények nem tudnak erről. A testi, érzékszervi, értelmi, beszédfogyatékos, autista vagy halmozottan fogyatékos gyerekeket könnyű diagnosztizálni. Vannak azonban olyan sajátos nevelési igényű gyerekek, akiknek a tüneteit gyakran – de nem minden esetben – csak célirányos vizsgálattal lehet felismerni. Elsősorban a Kt. 121. § 29. b) pszichés fejlődés zavarai miatt a nevelési, tanulási folyamatban tartósan és súlyosan akadályozott gyerekekre gondolok.

A sajátos nevelési igény meghatározása a közoktatási törvény 121. §-ában

29. sajátos nevelési igényű gyermek, tanuló: az a gyermek, tanuló, aki a szakértői és rehabilitációs bizottság szakvéleménye alapján

a) testi, érzékszervi, értelmi, beszédfogyatékos, autista, több fogyatékosság együttes előfordulása esetén halmozottan fogyatékos,

b) pszichés fejlődés zavarai miatt a nevelési, tanulási folyamatban tartósan és súlyosan akadályozott (pl. dyslexia, dysgraphia, dyscalculia, mutizmus, kóros hyperkinetikus vagy kóros aktivitászavar).

A „pszichés fejlődés zavarai miatt a nevelési-oktatási folyamatban tartósan, súlyosan akadályozott”, régebbi nevén „más fogyatékos” gyermekek kategóriája.

E gyermekek külön nevelésének intézményei nem alakultak ki, általában integráltan nevelődnek, de a megfelelő feltételek nélkül.

Nagyon sok esetben az óvodai élet folyamán nem lehet észlelni a problémájukat, csak később az iskolában derül fény arra, hogy nem tudják tartani a tempót a számolás vagy az olvasás, írás elsajátításakor. Ekkor megkezdődik a „versenyfutás az idővel”. A szakértői vizsgálat alkalmával részképességzavar, vagyis a pszichés fejlődés zavara diagnosztizálható (pl. diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia). A gyermek hátrányai gyakran behozhatatlanná válnak, nem tud teljesíteni értelmi képességeinek megfelelően, pedig ép intellektusú tanuló, mégis SNI.

Az alapító okiratban mindenképpen szerepeltetni kell, hogy az intézmény a sajátos nevelési igényű gyerekek mely típusának megsegítését vállalja, a felemelt normatív támogatást is csak ebben az esetben igényelheti a fenntartó önkormányzat. A típus meghatározásával elkerülhetjük, hogy intézményünkbe a többi fogyatékossági típusba sorolható gyerekek felvételére tegyen javaslatot a Szakértői Bizottság.

Ahhoz, hogy fejlesztő, megsegítő munkánkat megtervezhessük, ismernünk kell a BNO-kódokat (a Betegségek és az egészséggel kapcsolatos problémák nemzetközi statisztikai osztályozása). A Szakértői Bizottság szakvéleményén fel vannak sorolva azok a részképesség-területek, amelyek fejlesztésre várnak és a BNO-kód is. Az egyéni fejlesztési tervek alapja a bizottsági szakvélemény.

A tanulási problémák közül a legsúlyosabb a tanulásban akadályozottság (BNO: F 70) és az értelmi akadályozottság (BNO 71, BNO 72). Jellemzőik a keretes részben olvashatók.

A pszichés fejlődés zavara

Általános és specifikus tanulási zavarok (részképességzavarok)

Tünetei:
Olvasás-, írászavarok BNO: F.81.0; F.81.1
(felszíni, fonológiai, kevert diszlexia)
Aritmetikai készségek zavara BNO: F.81.2
(grafikus, olvasási, emlékezeti, gondolkodási diszkalkulia)
Az iskolai készségek kevert zavara BNO: F.81.3
(aritmetikai, olvasási, íráskészségzavar együttes előfordulása)
Nem meghatározott zavar BNO: F.81.9
(tanulási ismeretek elsajátítási nehézsége)
Kevert specifikus fejlődési zavarok BNO: F.83
(a beszéd, a nyelv, az iskolai készségek és a motoros funkciók kombinált fejlődési zavara)
Beszédészlelési és beszédmegértési folyamat elmaradása BNO: F.80.9
Motoros diszfázia BNO: F.80.1

Az aktivitásszabályozás és a figyelem zavarai (ADD, ADHD) BNO: F.90.0, F.90.1

Tünetei:
Figyelemzavar, impulzivitás, szociális készségek éretlensége (viselkedési zavar, oppozíciós zavar)

A tanulási problémák kezelése az óvodában és az általános iskolában

Óvodai csoportban történő fejlesztés

A vizsgálat után a gyerek óvónője értékelő, elemző vizsgálati eredményt kap a vizsgálatot végző szakembertől – saját kiképzett óvónő, fejlesztő pedagógus, gyógypedagógus –, s ennek megfelelően a szabad játék során egyénileg vagy mikrocsoportos formában kezdeményezi a különböző fejlesztő játékokat. Azoknál a gyerekeknél, akiknél csupán egy-két részterület kisfokú elmaradása diagnosztizálható, az óvodapedagógus segítségével csoporton belüli fejlesztést lehet alkalmazni. Ha az óvodának van gyógypedagógusa, illetve fejlesztő pedagógusa, a csoportban töltött idő alatt is végezheti a mikrocsoportos fejlesztést, de segédanyagok készítésével is segítheti az óvónők pedagógiai munkáját. Alakíthatjuk úgy is az óvodai élet napirendjét, hogy a fejlesztő pedagógus a csoportból kiemelve foglalkozik azokkal a gyerekekkel, akiket a Bizottság fejlesztő pedagógiai megsegítésre javasolt.

A nevelőtestület arculatát és pedagógiai munkáját gazdagítja, ha az óvodapedagógus fejlesztő pedagógusi diplomát is szerez. Ha nincs ilyen végzettségű pedagógus, a vizsgálatot elvégző és kiértékelő szakember ellátja az óvónőt a szükséges információkkal, mentori szerepet betöltve.

Az óvónők feladata az alapvető szokások, hagyományok kialakítása, a hagyományos óvodai foglalkozások vezetése elfogadó, szeretetteljes nevelési légkörben, kiemelten figyelve arra, hogy a problémás gyerekek aktívan, a szabad játék lehetőségeit kihasználva, szívesen vegyenek részt az óvodai foglalkozásokon.

Gyógypedagógiai/fejlesztő pedagógiai megsegítés az óvodában

Ha egy nagy létszámú óvodát veszünk figyelembe, ahol több sajátos nevelési igényű gyerek nevelkedik, főállású gyógypedagógus alkalmazása a gazdaságosabb (tíz gyermek felett már a felemelt állami normatíva fedezi egy gyógypedagógus foglalkoztatását). Így az ötéves korban zajló vizsgálatokat, valamint a fejlesztő pedagógiai, illetve gyógypedagógiai megsegítést is ő végezheti. A főállású gyógypedagógus ideje egy részét a csoportokban tölti, együtt dolgozik az óvónőkkel. A két pedagógusnak meg kell tanulnia együtt dolgozni és tanulni egymástól.

Fontos, hogy a család és a szakember (gyógypedagógus, fejlesztő pedagógus, óvónő) aktív együttműködésében a szülő szerepe partneri kapcsolattá alakuljon. Az ötéves gyerekek részképességeinek felméréséről, az eredményekről és a fejlesztési lehetőségekről külön e célra tartott fogadóórán kapjanak információt, segítséget az érdeklődő szülők, akik a fejlesztő foglalkozásokra járó gyerekek fejlődését is nyomon követhetik, valamint segítséget kapnak az otthoni játékos fejlesztő gyakorlatokhoz, játékvásárlásokhoz. A gyerekek fejlesztőfüzetében rögzíteni lehet, hogy milyen feladatok végzéséhez kérjük a szülők segítségét napi 5-10 percben. Ez a fejlesztési lehetőség a Sindelar-program részét képezi.

A fejlesztő foglalkozások célja a képességek korai fejlesztése, az iskolára való felkészítés, a tanulási képességek megalapozása, javítása, a tanulási és egyéb részképességzavarok kialakulásának megelőzése, illetve azok kezelése gyógypedagógiai megsegítés esetén heti két alkalommal kb. 30 percben.

Ha egy kis óvoda felvállalja a tanulási problémákkal küzdő gyerekek megsegítését, célszerű és gazdaságosabb egy óvónőt kiképezni, hogy az előbbiekben említett vizsgálatot el tudja végezni. A problémás gyerekek a Szakértői Bizottság elé kerülnek. Amennyiben a Szakértői Bizottság sajátos nevelési igényt állapít meg a pszichés fejlődés zavarai következtében, és az intézmény vállalja a megsegítést, az állam felemelt normatívát biztosít, amelyből az óvoda a személyi feltételeknek megfelelően óraadó gyógypedagógust tud alkalmazni [Kt. 121. § (28)].

Az iskolai fejlesztés lehetőségei

Sajnos legtöbbször csak az iskolában derül ki, hogy a gyerek valamilyen tanulási problémával küzd. Állandóan korrepetálásra jár, ami nem hoz megfelelő szintű eredményt, és egyre nagyobb lesz a lemaradása az iskolai munkában. Mit tehetünk ebben az esetben?

Először is azt kell megállapítanunk, hogy a gyerek iskolaéretten került-e az iskolába. Célszerű ezért a tantestületben olyan szakembert kiképezni e funkció ellátására, aki a problémás gyerekeket első osztályban vizsgálni tudja. Ilyen képzettséget nyújt például a „Sindelar–Zsoldos-program 1.”, amely az iskolát kezdő gyerekek olvasáshoz, íráshoz, számoláshoz szükséges részképességeit vizsgálja, és a különböző fokú elmaradások esetében fejlesztőprogrammal segíti a pedagógusokat. Ezt a tanfolyamot minden felsőfokú végzettségű pedagógus elvégezheti, és a képességfejlesztő programot alkalmazhatja. A képességek differenciált vizsgálatára alkalmas eszköz a DIFER, valamint a NEBULÓ képességfejlesztő program, amely tanítói segédlet, és alkalmas iskolai gyerekcsoportok szűrővizsgálatára. A korrepetálás egy részében a NEBULÓ fejlesztőprogramot célszerű használni, míg a korrepetálás anyagát a gyerek tudásszintjének megfelelő szintre „leszállítani”. Nem a tanmenet szerinti haladás a cél, hanem az, hogy a tanuló biztos alapokkal rendelkezzék. Negyedik osztály végére azonban a fejlesztőmunka hatására el kell juttatnunk a gyereket arra a tudásszintre, amelyet a pedagógiai program az ötödik osztályba lépés feltételeként meghatározott.

Egyfajta lehetőségként kiemelném a „Sindelar–Zsoldos-program 2.”, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Kar akkreditált pedagógus-továbbképzési tanfolyamát, amely felsőfokú pedagógiai, gyógypedagógiai, pszichológiai végzettségű szakemberek képzését biztosítja. A képességfejlesztő program a 2. osztálytól 8. osztályig kidolgozott.

Ha az óvodában a tanuló képességeit nem vizsgálta szakember vagy a Szakértői Bizottság, célszerű minden iskolát kezdő gyereket megvizsgálni, hogy ha tanulási nehézséggel van dolgunk, a szükséges fejlesztést minél előbb megkezdhessük. Idesorolhatók azok a tanulók, akik lassabban haladnak, vagy nem a helyes tanulási technikát alkalmazzák. Nagyon fontos ezért, hogy jól felépített óravezetésünkkel mintát adjunk a gyereknek a tanulási szokásokról. Ha a tanuló lassabban halad, a differenciált óravezetés a célravezető. Az ellenőrzésnél, értékelésnél rugalmasabban kell alkalmaznunk a megszokott ellenőrzési és visszajelzési módokat.

A korai iskolai kudarcok csökkentéséhez hozzájárulhat a tanulók teljesítményének szöveges minősítése [70. § (3)], amelynek eredményes alkalmazása egyéni odafigyelést és magas fokú tudatosságot vár el a pedagógusoktól. Hasonló a funkciója és a pedagógusokra rótt felelőssége az 1–3. évfolyamon a tanulók folyamatos továbbhaladása biztosításának és az ehhez kapcsolódó egyéni fejlesztés lehetőségének [71. § (3), (4)].

A tanulási problémák prevenciója vagy megszüntetése érdekében egy nagyobb iskolában fejlesztő pedagógust célszerű alkalmazni, aki a tanuló hosszabb hiányzása esetében pótolni tudja a tananyagot, és segít a helyes tanulási technikák elsajátításában.

Gyógypedagógiai/fejlesztő pedagógiai megsegítés az általános iskolában

A fejlesztő pedagógusi munkakör lehetőségei

A fejlesztő pedagógus jelenléte lehetővé teszi, hogy adott gyerekcsoporttal egy időben több szakember dolgozzon az osztályteremben, differenciált óravezetés keretében vagy az osztályból kiemelve. Ezek a lehetőségek feleslegessé teszik a gyerekek szabadidejét megrövidítő korrepetálásokat, amelyekkel – a tapasztalatok szerint – nem érünk célt.

A fejlesztő pedagógusi munkakör megjelenésével olyan alternatív kezdeményezések születhetnek az általános gyakorlatban is, amelyeket minden iskolának saját magának kell kialakítania, egyedülálló arculatot kölcsönözve ezzel az intézménynek.

A fejlesztő pedagógus órarendje csak óraszámban kötött, heti 24 óra. Jó, ha az órarendjének egy bizonyos százalékában mobilizálható, például hosszas betegeskedésből visszaérkező gyerekeket kiemelhet az osztályból a tananyag pótlása érdekében, a lassabban haladókkal kéttanáros modell alapján (két tanár van jelen az órán), differenciált munkaformában dolgozhat stb. Ez természetesen innovatív viselkedést feltételez a pedagógusok és az intézmény részéről. A közoktatási törvény szerint a szabadidő szervezése is a fejlesztő pedagógus feladata. Az ő kompetenciája szűkebb, mint a gyógypedagógusé, mivel a sajátos nevelési igényű gyerekek felzárkóztató fejlesztését nem végezheti.

A gyógypedagógusi munkakör lehetőségei

Ha az általános pedagógia módszereivel nem tudjuk kompenzálni a lemaradást, és a hiányosságok csak halmozódnak, a Tanulási Képességeket Vizsgáló Szakértői Bizottság szakvéleményét kell kérnünk. Ha a Bizottság pszichés fejlődési zavart állapít meg, gyógypedagógus szakember segítségét szükséges igénybe venni, de a gyereket tanító pedagógusok is sokat tehetnek a megsegítés érdekében az előbbiekben felsorolt módokon.

A tanulási zavarokkal küzdő gyerekeknél nem alakultak ki az íráshoz, olvasáshoz, számoláshoz szükséges alapvető készségek. Ők tartoznak a sajátos nevelési igényű tanulók kategóriájába. Ebben a fejezetben is ki kell emelnem, hogy még ebben az időszakban sem késő, hogy játékosan, tehát a gyerek belső késztetését felhasználva segítsünk. Tapasztalatok mutatják, hogy az életkor előrehaladtával egyre nehezebb a teljes siker elérése. Az idegrendszer képlékenysége csökken, így a fejlesztést olyan technikák megtanításával kell kiegészíteni, amelyek az írás-, olvasási és számolási nehézségeken segítenek.

A tanulási zavar okozta részképesség-gyengeség felismerésének és korrekciójának egyik lehetőségeként említettem Brigitte Sindelar osztrák pszichológust, aki óvodáskorú és iskolát kezdő gyerekek, valamint iskolába járó tanulók számára dolgozta ki a tanulási zavar vizsgálatát és az ehhez kapcsolódó fejlesztőprogramot. A program átfogó célja a tanulási zavar megelőzése, elmélyülésének megakadályozása, valamint a rögzült, súlyosabb tanulási zavarok korrekciója. A program alkalmazása segítséget jelenthet szülőnek, pedagógusnak és más szakembereknek egyaránt.

Természetesen a gyógypedagógus ezzel egy időben más komplex képességfejlesztő programot is alkalmazhat, például a diszlexiaprevenciót és a ráépülő olvasástanítási módszert, amelyet Meixner-módszerként ismerünk. Idetartozhatnak a diszgráfia- és a diszkalkuliaterápiás foglalkozások.

Ahhoz, hogy a gyógypedagógus ki tudja dolgozni a tanuló egyéni fejlesztési tervét, ismernie kell a BNO-kódokat, amelyekből egyértelműen kiderül, hogy milyen terápiát kell alkalmaznia (lásd a keretes szöveget).

Ha az alapító okiratban az iskola feladatai közé tartozik a sajátos nevelési igényű tanulók nevelése-oktatása, a közoktatási törvény 52. § (6) szerint a tanulók részére a tanórai foglalkozásokon túl kötelező egészségügyi és pedagógiai célú habilitációs, rehabilitációs tanórai foglalkozásokat kell szervezni. A tanuló annyi egészségügyi és pedagógiai célú habilitációs, rehabilitációs tanórai foglalkozáson vesz részt, amennyi a sajátos nevelési igényéből eredő hátránya csökkentéséhez szükséges. A nyomatékosság kedvéért ismét felhívom a figyelmet arra, hogy olyan ép értelmű gyerekekről van szó, akik a megfelelő fejlesztő terápia nélkül lényegesen gyengébb eredményeket érnek el annál, mint amilyen az értelmi képességük alapján elvárható lenne.

A gyógypedagógus a fejlesztő pedagógiai fejlesztésre javasolt tanulók megsegítésének szakembere is. Munkája nemcsak a tanulásban akadályozott tanulókra terjedhet ki, bármely tanulónak segíthet, ha szüksége van rá.

A tanulási problémák legsúlyosabb fajtája tanulási akadályok formájában jelentkezik. A tanulásban akadályozottak típusába azok a gyerekek tartoznak, akiknél gyakran nem megfelelőek a családi, kulturális hatások, de idetartozik az enyhe értelmi fogyatékosság is. Pedagógiai szempontból az enyhén értelmi fogyatékosoknak minősített tanulók, valamint a bukdácsoló, nehezen tanuló gyerekek sajátos nevelési igényének kielégítéséhez, sikeres tanulásához az intézménynek pedagógiai többletszolgáltatásokat kell nyújtania [Kt. 52. § (6)]. A tanulásban akadályozott tanulók NAT szerinti fejlesztésekor figyelembe kell venni „A fogyatékos tanulók iskolai oktatásának tantervi irányelvei” című programot, valamint speciális kerettantervet kell alkalmazni.

A tanulásban akadályozott gyerek – európai uniós modell alapján – kötelező óraszámának egy részét belső differenciálás keretében, az osztályon belül a többi tanulóval közös teremben tölti (kéttanáros modell). Lehetőleg csak a rehabilitációs órákat töltse a külön erre berendezett fejlesztőszobában. Integrált oktatás esetén a tanulásban akadályozott gyerekek a rehabilitációs órákon az osztályból kiemelve gyógypedagógus segítségével sajátítják el a számukra előírt matematika-, magyar-, környezetismereti tananyagot a speciális tanterv alapján. Hogy mennyi rehabilitációs órát kell kapnia a tanulásban akadályozott gyereknek, azt a Kt. 30. § (1) alapján a következők szerint értelmezhetjük. Az SNI gyerekek joga, hogy állapotuknak megfelelő pedagógiai, gyógypedagógiai, konduktív pedagógiai ellátásban részesüljenek. A készségtantárgyak óráin társaikkal együtt dolgoznak. A gyógypedagógus idejének egy részét azokban az osztályokban tölti, ahol SNI gyerek van. Ha ezt első osztálytól kezdve megszokják a gyerekek, nem lesz furcsa számukra, hogy több csoportban dolgoznak, és két tanító van az osztályban. Ha a normál pedagógia módszerével nem sikerül a tanulók egy részével megértetni a tananyagot (nem SNI tanulókról van szó), a gyógypedagógus átveheti az óra vezetését, és sajátos módszereivel magyarázhatja az anyagot. Ha a gyógypedagógus nincs az osztályban, a tanulásban akadályozott tanuló számára feladatokat kell készítenie, amelyet az osztálytanítónak differenciált munkaforma keretei között kell megoldatnia. Ezek lehetőleg olyan feladatok legyenek, amelyeket a gyerek már kevés hibával meg tud oldani.

Értelmi akadályozottság diagnosztizálása esetén a többségi általános iskola – véleményem szerint – sem személyi, sem tárgyi feltételek terén még nem készült fel a befogadásra.

Zárógondolatok

A tanulási problémákkal küzdő gyerekeknek kisebb az esélyük a továbbtanulásra. A társadalom életébe való beilleszkedésük segítése terén a szülőkkel karöltve a pedagógusok tehetik a legtöbbet. A legfontosabb ezért az lenne, hogy a pedagógusok ismerjék meg a tanulási problémák jellegzetességeit, főbb tüneteit, hogy időben azonosíthassák azokat. Ennek egyik lehetősége, ha a tanulási problémák korrekciós lehetőségeivel foglalkozó tanfolyamokon, továbbképzéseken vesznek részt.

Ahhoz, hogy egy intézmény főállású, óraadó, illetve utazó gyógypedagógust alkalmazzon, ismernie kell a közoktatási törvény és a költségvetési törvény megfelelő paragrafusait a sajátos nevelési igényű tanulókat fogadó intézmények törvényi támogatásáról. A törvény segíti a sajátos nevelési igényű gyerekeket fogadó intézményeket a többletfeladat vállalásában, és kompenzálja az együttnevelésből származó nehézségeket.

A felemelt normatíva összege és a sajátos nevelési igényű gyermekek száma alapján könnyen kiszámítható, hogy „meddig takarózhat” az intézmény a gyógypedagógiai órák tekintetében. A fenntartó önkormányzatot csak így lehet meggyőzni arról, hogy az állam jóvoltából nem ráfizetéses vállalni ezt az innovatív feladatot.