Nyomtatóbarát változat: Országos Közoktatási Intézet > Új Pedagógiai Szemle 2003 november > Állampolgári nevelés kisgyermekkorban

Villányi Györgyné

Állampolgári nevelés kisgyermekkorban

Sokak számára meglepő lehet, hogy az óvodai nevelésben is jelen van az állampolgári nevelés. A szerző tanulmányában bemutatja, hogy konkrétan mit jelent ez a terület az iskoláskor előtti nevelésben, milyen nevelési feladatok tartoznak ide, és ezek hogyan fogalmazódnak meg az óvodai nevelési programokban. A toleráns, fejlett vitakultúrával rendelkező, önálló, nyitott gondolkodású gyerekek nevelésének óvodáskori feladatairól a tanulmány alapját képező kérdőíves vizsgálat során megkérdezték az óvodapedagógusokat is. A vizsgálatból kiderül, mennyire érzik feladatuknak az óvónők ezeknek a készségeknek, személyiségvonásoknak a megalapozását.

Minden ember teljes jogú tagja a társadalomnak. A cél az, hogy nyitott, önálló gondolkozású, fejlett logikai készséggel és vitakultúrával rendelkező, toleráns személyiségek alakuljanak ki, akik problémaérzékenyen kezelik az élet szituációit. Komplex képességfejlesztő programra van szükség annak érdekében, hogy gyermekeink a demokratikus és etikus viselkedés szabályait magukénak valló felnőttekké váljanak, és ebben a kommunikációs, együttműködési és szociális készségek fejlesztésének kiemelt szerepe van.

A gyermekek többsége ma hazánkban átlagban hétéves korban kezdi meg az iskolai életét. A korai kisgyermeknevelésben a legfontosabb szerepet a családi nevelés tölti be. A családi nevelés mellett a kisgyermekkori intézményes nevelés rendszerei teremthetik meg az állampolgári nevelés alapjait.

A CIDREE1 két évvel ezelőtt kiemelt feladatként tervbe vette az állampolgári nevelés vizsgálatát a nevelés folyamatában. A CIDREE-projekt az állampolgári nevelés hatékonyságának növelését a tantervfejlesztés, -felügyelet és -kutatás oldaláról tartja szükségesnek megvizsgálni. Az iskoláskor előtti nevelésben, az általános iskolában és a középiskolában fontos az állampolgári nevelés tartalmának meghatározása, a források, a célok megfogalmazása, a partneri viszonyok kialakítása országos és nemzetközi szinten.

Mindezen tények alapján szükségessé válik annak vizsgálata, hogy az óvodai nevelésben megtalálható-e és hogyan fogalmazódik meg az állampolgári nevelés. Mit jelent ez a nevelési terület az iskoláskor előtti intézményes nevelésben? Hogyan van jelen a helyi nevelési programokban és a mindennapok gyakorlatában? Hogyan látják ezt a feladatot az óvodapedagógusok? Milyen feladatok fogalmazhatók meg a továbblépés, a fejlesztés érdekében a gyermekek hatékony és az életkornak megfelelő nevelése érdekében? Összefoglalóan a következőképpen fogalmazhatók meg az Óvodai nevelés országos alapprogramjának elvi irányítása alapján azok az értékek, melyek kulcsfontosságú szerepet játszanak az óvodai nevelésben az állampolgári nevelés megalapozása érdekében:

Ez a felsorolás széles értelemben tartalmazza az állampolgári nevelés kulcselemeit.

A kutatás célja, módszerei

A 2001-ben indult kutatás célja az volt, hogy helyzetkép készüljön a helyi nevelési programok alapján folyó nevelőmunkáról, az óvodai állampolgári nevelés területeire irányítva a figyelmet. A kutatás a következő kérdésekre keresi a választ:

A kutatás első fázisában a részt vevő óvodákhoz eljutott kérdőívek segítségével a helyi nevelési program tartalmára és az óvodapedagógus álláspontjának feltárására törekedtünk. A nyitott kérdések többsége a helyi gyakorlat jellemző megvalósítására (döntési helyzetek, a véleménykérés és véleményeztetés) kívánt fényt deríteni az óvodapedagógus szűrőjén keresztül. Az eldöntendő kérdések az óvodapedagógusok vélekedését térképezték fel a felelősségvállalás, a másság, a problémás és nem problémás viselkedések megítélésével kapcsolatosan. A kiadott értékek sorba rendezése is az óvodapedagógus véleményét, szemléletét tükrözte másfajta megközelítésben.

Az óvodák kiválasztásánál kiemelt szempontként szerepelt a szerkezeti másság és a települési jellemzők. Így az ország adottságaira jellemző települési sokszínűség tükröződik a vizsgálatban. A mérés helye: Budapest, Győr, Somogy, Tolna, Baranya, Nógrád, Bács megye. A kérdőívet 68 óvodavezető és 217 óvodapedagógus töltötte ki.

E tanulmányban a kutatás első fázisáról számolunk be.

Az első kutatási eredmények birtokában került sor a 2002/2003-as nevelési évben egy-egy részterület többféle módszerrel (interjúk és a gyermekcsoportokban folyó megfigyelések) történő vizsgálatával az okfeltárásra és a fejlesztési területek feltérképezésére. A többlépcsős kutatás eredményeként egy teljes helyzetkép készül, amely a fejlesztési terv alapját képezi majd. A kutatás befejezése 2004-re várható.

A kutatás eredményei

Az óvodai csoportok gyereklétszáma befolyásoló tényezőként szerepel a szociális készségek fejlesztése folyamatában. Nem mindegy, hogy milyen létszámú csoportba járnak a gyerekek, milyen létszámú csoporttevékenységek alakulhatnak ki. Van-e lehetőség a kuckósításra, van-e megfelelő tér az elkülönülésre és a kiscsoportos tevékenységek szervezésére.

A kérdőív alapján megvizsgáltuk a részt vevő óvodák csoportjainak létszámarányát és korösszetételét. A vizsgálat 270 gyermekcsoportban folyt.

1. táblázat  Csoportlétszámok az óvodákban
Csoportlétszám 12–15 16–20 21–23 24–25 26–28 29–30 31–32 33–35 35–
Óvodák száma
1
39
61
70
59
24
5
2
0

 

2. táblázat  Korcsoportok szervezési jellemzői, számosságuk
Csoportjellemző Kis Közép Nagy Teljesen vegyes Kis-közép vegyes Nagy-közép vegyes Kis-nagy vegyes Családi csoport
Óvodák száma
33
25
51
111
24
21
9
2

A csoportlétszámok többsége 16–25 fő között van (171, vagyis 60%), ez még elfogadható. 26–28 fő között működik 59 csoport (21%), ami már igen problémás. A 28 fő feletti csoportok száma 31, ez a vizsgálatban szereplő csoportok 11%-a. A magas gyermeklétszám az intézményes nevelést negatívan befolyásolja. A nagy létszámú csoportokban az egymástól függés olyan mértékű terhet ró a csoportba járó gyermekekre, mely nehezíti a társas kapcsolatok kialakítását, gátja lehet a konfliktushelyzet önálló megoldásának, a kommunikáció fejlesztésének. A nyugodt, derűs légkör nehezebben valósítható meg. A magas gyermeklétszám a csoportokban gátolja az egyéni differenciált fejlesztés megvalósításának esélyeit.

A vegyes életkorú csoportokban a társas kapcsolatok terén kiváló élethelyzetek teremthetők, és ezáltal fejleszthető a türelemre nevelés, a kivárás, egymás segítése és a felelősségérzet. A teljesen vegyes csoportot üzemeltető óvodák száma a vizsgált megyékben összesen: 111, ez a vizsgálatban részt vett óvodák 41%-át teszi ki. Ha ehhez hozzáadjuk a részben vegyes csoportok számát (54), akkor a csoportoknak összesen 61%-a vegyes korösszetételt mutat. Ez nemcsak az állampolgári nevelés érdekében jelent nagy előrelépést, de az évtizedekig „uralkodó” homogén csoportszervezési elv megváltozását is mutatja.

A kutatás egyik legfontosabb célkitűzése annak feltárása volt, hogy a helyi nevelési programok célmeghatározásaiban megtalálhatók-e azok az értékek, melyek az óvodai állampolgári nevelés megvalósítását segítik.

Az óvodapedagógusok a nyitott kérdésre adott válaszaik során a helyi nevelési programjukból kimásolták azokat a megállapításokat, melyekről úgy gondolták, hogy az óvodai állampolgári nevelés témaköréhez tartoznak, és fontosnak tartják a nevelés folyamatában. A válaszokból megállapítható, hogy eléggé jellemző az általános megfogalmazás, ami a konkrét elemzést megnehezíti. Sok esetben az óvodapedagógusok a válaszokban szó szerint idézték az Óvodai nevelés országos alapprogramjának szavait. Ez azt mutatja, hogy a helyi nevelési programokba az általános elveket építették be. A helyi célok és feladatok konkrét megfogalmazása újragondolást igényel, illetve kiegészítést tesz szükségessé.

28 célkitűzést soroltak fel az óvodapedagógusok, melyeket az állampolgári nevelés érdekében fontosnak tartanak. A célkitűzések tartalmát vizsgálva a fogalmak tisztánlátása és értelmezése nagyon vegyes képet mutat.

A helyi nevelési programokból kiemelt fogalmak, mondatok gyakorisága alapján megállapítható, hogy az óvodai nevelésben a hangsúly

A 28 felsorolt célkitűzés közül az első tíz olvasható a 3. táblázatban.

3. táblázat  Az állampolgári vezetés fontosnak tartott célkitűzései
Sorrend Pontszámok Célkitűzések
1. 221 Az egyéni képességfejlesztés lehetőségeinek megteremtése, új ismeretek, eredményes tanulás, egészséges életmód, mozgás, tudásvágy felébresztése, kreativitás fejlesztése a tanulási tevékenységekben, gyermekismeretre épített fejlesztés, esélyteremtés tanulással.
2. 165 A másság tiszteletére nevelés, gyermek és felnőtt tisztelete.
3. 112 Szocializáció.
4. 110 Felelősségre nevelés önmaga és társai iránt.
5. 108 Érzelmi nevelés.
6. 96 Önérvényesítés, önállóságra nevelés.
7. 92 A környezet értékeinek megbecsülése.
8. 85 Hagyományok ápolása, tisztelete, erősítése.
9. 80 Erkölcsi értékek alakítása.
10. 74 Az együttmunkálkodási képesség fejlesztése, jó kapcsolatteremtés.

Első helyen szerepel a sorrendben az egyéni képességfejlesztés, az értelmi fejlesztés, az új ismeretek közvetítése, az eredményes tanulás képességeinek fejlesztése stb. melyek egy szóval történő megfogalmazása könnyen idézi fel az „iskolára való felkészítés” címen rögzült elvárásokat. A kollégák ezt nem írták le, de a részletesen kifejtett válaszokban ilyen szavak olvashatók: felzárkóztatás, tanulási zavarok megelőzése, kompenzálás, hazaszeretetre nevelés. Ebből arra lehet következtetni, hogy a direkt úton vezérelt fejlesztő munka még mindig hangsúlyt kap az óvodai nevelésben. Kevés pontszámot nyert az összesítés során a döntés és a választási képesség fejlesztése, az őszinteség és a nyitottságra nevelés, így ezek nem is kerültek az első tíz közé.

A vártnál nagyobb számot ért el a felelősségre nevelés témaköre. Ez elgondolkoztató, és további vizsgálódást igényel. Ezt erősíti a felnőttek felelősségvállalására vonatkozó kérdésre adott válaszok is. Az állítások igaz, nem igaz, részben igaz voltának megállapítása azt mutatja, hogy az óvodapedagógus mindenért felelősséget vállal, ami az óvodában történik.

4. táblázat  Az óvodapedagógus felelőssége
Állítások Igaz Nem igaz Részben Nem tudom
Felelős vagyok az óvoda berendezésének megóvásáért. 230 0 60 0
Felelős vagyok az óvoda biztonságos működéséért. 169 12 126 0
Felelős vagyok a gyerekek testi épségéért. 279 0 7 0
Felelős vagyok a gyerekek képességeinek fejlődéséért. 245 0 44 0
Felelős vagyok az esztétikus díszítésért. 233 0 51 0
Felelős vagyok az óvoda tisztaságáért. 167 3 119 0
Felelős vagyok a játékszerek épségéért. 210 3 72 0
Felelős vagyok a szülők tájékoztatásáért. 255 0 32 0
Felelős vagyok az óvoda értékrendjének alakításáért. 218 0 73 0
Felelős vagyok a nevelői közösség szemléletéért. 152 4 133 1

Ezt a döntést az is befolyásolhatja, hogy a társadalmi elvárások is a pedagógust teszik felelőssé mindenért. Persze az is előfordulhat, hogy a megfelelni akarás mértéke eltorzítja a válaszadást. Előfordulhat az is, hogy az egyéni és a kollektív felelősség kérdése, illetve a munkakör, a feladat és a hatalom kérdése nem tisztázott a szervezetben.

5. táblázat  Értékek sorba rendezése és összesítése
Fontossági sorrend

Értékek

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16
A természet szeretete, óvása 13 32 37 33 14 17 36 19 10 18 13 11 6 6 6 8
Optimista életszemlélet 100 35 28 19 16 17 9 10 4 11 12 10 3 2 4 3
Mások szenvedése iránti érzékenység 6 6 12 19 10 15 15 26 30 14 24 34 19 29 12 9
Érvényesülni akarás 0 7 6 7 16 10 10 19 15 19 13 17 36 24 50 30
Érvényesülni engedés 0 5 15 9 15 18 8 22 17 20 23 26 26 42 27 9
A másik ember határainak tiszteletben tartása 18 50 33 30 23 24 14 12 15 12 6 9 7 8 8 2
A társadalom minden tagja egyenértékű 101 33 18 13 14 8 8 12 6 12 6 9 8 10 12 11
Együttérzés 5 16 16 17 35 30 30 35 34 19 17 9 9 9 0 1
Részvét 1 5 2 9 5 14 25 22 33 30 32 20 24 21 19 22
Tapintat 2 9 10 23 24 28 32 28 28 28 17 24 10 4 8 3
Elfogadás 19 16 25 22 27 37 29 20 26 13 12 15 7 6 1 2
Előítélet-mentesség 5 26 37 34 28 25 25 17 19 12 18 9 13 6 5 1
Tolerancia 29 35 36 26 23 26 26 17 14 14 11 3 8 2 1 1
Az emberi kiszolgáltatottság problémája 3 5 14 5 5 12 11 11 13 15 28 28 29 46 32 16
Mások sikerének értékelése 1 2 5 5 9 6 11 9 9 25 20 34 54 34 35 23
A tekintélytisztelet elfogadása 2 1 4 3 7 7 4 3 6 8 12 18 22 23 38 100

Mindenesetre a válaszok rámutatnak arra, hogy a felelősség kérdésével gyermek és felnőtt oldaláról is foglalkozni kellene a nevelőtestületi értekezleteken.

Megkérdeztük, hogy az óvodában dolgozó óvodapedagógusoknak mely értékek fontosak.

A feladat az volt, hogy a felsorolt 16 értéket úgy rendezzék sorba, hogy a legfontosabb kerüljön az 1. helyre, a legkevésbé fontos a 16. helyre.

A 6. táblázat adatai azt mutatják, hogy a besorolásokban nagyon nagy a szóródás, ami jelzi, hogy az óvodapedagógusok sokféleképpen gondolkodnak az értékek fontosságáról.

6. táblázat  A legfontosabbnak ítélt első négy érték pontszámai
Sorrend Érték Pontszáma
1. hely A társadalom minden tagja egyenértékű 101
1. hely Optimista életszemlélet 100
2. hely A másik ember határainak tisztelete 50
3. hely A természet szeretete, óvása 37
3. hely Előítélet-mentesség 37
3. hely Tolerancia 36
4. hely Előítélet-mentesség 34

Az első helyen legtöbb jelölést kapott két érték magasan vezet az értékek sorában. A magas pontszám azt mutatja, hogy a megkérdezett pedagógusok 72%-a választotta elsőnek a két értéket. A második helyen szerepel a másik ember határainak tisztelete. A helyi nevelési programokból felsorolt pedagógiai célok esetében is a második helyen szerepel a tisztelet témaköre. Ebben a kérdésben tehát az óvodapedagógusok nemcsak egy nyelven beszélnek, de egységes álláspontot is képviselnek. Ez nagyon jól erősíti az emberi tiszteletre nevelés területeit. Az előítélet-mentesség került a harmadik és a negyedik helyre is. Ez összeadva magas pontszámot mutat (71). Vagyis az óvodapedagógusok 25%-a tartja fontosnak az előítélet-mentes szemlélet meglétét.

A 7. táblázat az értékjelölések összesítése alapján mutatja, mely értékeket sorolnak a legfontosabbak és a kevésbé fontosak közé az óvodapedagógusok. Elgondolkodtató, hogy az emberi kiszolgáltatottságot 217 óvodapedagógus hátra tette a rangsorában, ez a megkérdezettek 78%-át jelenti. Éppen ezért e témával alaposabban kell foglalkozni a következő kutatási fázisban.

7. táblázat  Az értékek fontossági sorrendje összesítve
Értékek Legfontosabbak Kevésbé fontosak
1–8. hely 9–16. hely
A természet szeretete, óvása 201 78
Optimista életszemlélet 234 49
Mások szenvedése iránti érzékenység 109 161
Érvényesülni akarás 65 204
Érvényesülni engedés 92 190
A másik ember határainak tiszteletben tartása 204 67
A társadalom minden tagja egyenértékű 207 73
Együttérzés 184 98
Részvét 83 200
Tapintat 156 122
Elfogadás 192 82
Előítélet-mentesség 197 73
Tolerancia 218 54
Az emberi kiszolgáltatottság problémája 66 217
Mások sikerének értékelése 38 225
A tekintélytisztelet elfogadása 28 227

Az összesítésben a tolerancia a második helyre került (a válaszadók 78%-a szerint), pedig a 6. táblázatban a harmadik helyen szerepelt jóval kisebb számaránnyal (a válaszadók 36%-a szerint).

A pedagógusi attitűdhöz tartozó értékek az 1., 2., 6., 8., 12., 14. számmal jelzett sorszámon szerepelnek. Helyük a besorolás alapján a következő képet mutatja.

Az óvodapedagógusok együttérzése, toleranciája az értékek sorrendjében elöl szerepel, ehhez viszonyítva a gyermeki viselkedés szélsőséges megnyilvánulásairól vallott álláspontjuk másfajta képet mutat.

8. táblázat  A pedagógusi attitűdöt jellemző értékek besorolása
Értékek Legfontosabbak Kevésbé fontosak
1–8. hely 9–16. hely
1. A természet szeretete, óvása 201 78
2. Optimista életszemlélet 234 49
6. A másik ember határainak tiszteletben tartása 204 67
8. Együttérzés 184 98
12. Előítélet-mentesség 197 73
14. Az emberi kiszolgáltatottság problémája 66 217

A gyermekek ismeretében a gyermeki viselkedési módokat és az arról alkotott nevelői véleményeket tükrözi a 9. táblázat. A kérdés arra irányult, hogy a gyermekek szélsőséges viselkedési megnyilvánulásairól mit gondol az óvodapedagógus.

9. táblázat  Az óvodapedagógus véleménye a szélsőséges viselkedési formákról
Besorolás

Viselkedési jellemzők

Másság Problémás
viselkedés
Elfogadha-
tatlan
viselkedés
Nem tudom
Szélsőséges érzelmi megnyilvánulások 33 171 23 141
Sok sírás 25 173 24 136
A gyermek eltérő külső esztétikai megjelenése 143 36 16 135
A gyermeki viselkedés és az aztkövető tevékenységek nem megszokott tünetei (pl. rosszalkodás után mosolyog,
elmarasztalás után verekszik,
elmarasztalás után mosolyog)
10 218 48 92

A viselkedésjellemzők címszó alatt négy területet emeltünk ki. A négy viselkedési jellemző olyan lényeges, gyakori „tüneteket” tartalmaz, amelyekkel az óvodapedagógus mindennapi nevelőmunkájában gyakran találkozik.

A felsorolt megnyilvánulási és viselkedési formák besorolása meghatározza az óvodapedagógus nevelői magatartását.

A válaszokat elemezve megállapíthatjuk, hogy az első két kérdés válaszadási számaránya minden oszlopban azonos szintet mutat. Problémás viselkedésnek tartja 60-61%, elfogadhatónak 51-50%. Elfogadhatatlannak tartja 7%. Szükséges e két kérdés tartalmi feltárása és elemzése a további kutatómunkában, mivel a kisgyermekkori érzelmi megnyilvánulások szélsőséges volta életkori sajátosság, valószínűleg mértékük mennyisége és mélysége jelenthet problémát az óvodapedagógusoknak.

Az elfogadhatatlanság oszlop százalékos adatai alacsonyak, ezzel kapcsolatban a következő gondolatok vetődnek fel.

A mai szemlélet szerint a legkisebb zavar vagy szokatlan viselkedés túl gyorsan indítja el a diagnózis felállítását: „hiperaktív”, „autistagyanús”, „rossz”. Az óvodapedagógusok többsége nem gondolja végig, hogy a gyermeki viselkedés sohasem tisztán alkati tulajdonságok megnyilvánulása, hanem hosszú interakció-sorozat eredménye a gyermek és a környezet között. A problémás viselkedés lehet a gyermek személyiségének problémája, illetve problémát okozhat a környezete is… A viselkedési megnyilvánulásokat sokkal többen érzik magatartási problémáknak, mint a személyiség problémájának...”2

Valószínűleg a tevékenységek során, a nevelés folyamatában gondot jelent a gyermekek szélsőséges viselkedésének elfogadása, kezelése, eltűrése. Az okok feltárása további kutatómunkát igényel.

A 10. táblázat a közösségi magatartás jellemző viselkedési módjait mutatja be a fiúk és lányok oldaláról.

10. táblázat  A gyermekcsoportokban a közösségi megnyilvánulások számszerű összesítése
Megnyilvánulások Lányok száma Fiúk száma
Szívesen segít társainak. 1475 1276
Szívesen segít a felnőtteknek. 1732 1537
Peremhelyzetben van. 331 375
Megszégyeníti társát. 171 268
Konfliktust okoz viselkedésével. 435 765
Vezéregyéniség a csoportban. 575 592
A közösségi élet szabályait nem tartja be. 265 505
Kevés önbizalma van. 389 538

Az adatokból leolvasható, hogy a felnőtteknek és a társaknak segítés vezet, mind a két sorban jóval ezer felett van. Nincs szignifikáns különbség az adatok között. Az egymásnak segítés elvének megerősítését igazolják az adatok. Az együttműködési képesség fejlesztésével az óvodapedagógusok a mindennapi nevelőmunka folyamatában kiemelten foglalkoznak.

A pedagógusok meglátása szerint a fiúk több esetben okoznak konfliktust, mint a lányok, és a közösségi élet szabályainak betartásában is többet vétenek a lányoknál. Ezek az adatok jól tükrözik a nembeli különbségekből adódó jellemzőket.

A vezéregyéniségekről és a peremhelyzetben lévő gyerekekről azonos megítélést mutatnak az összesített adatok.

Az óvodai állampolgári nevelésben a választási képesség és a döntési képesség fejlesztése, az önállóságra nevelés és az önérvényesítő képesség fejlesztése kiemelt terület.

11. táblázat  Az óvodáskorú gyermek milyen szituációban nyilváníthat véleményt az óvodában?
Véleménynyilvánítási területek felsorolása Említések száma Sorrend
Játékeszköz, játékhely megválasztása 86 2.
Játszótárs választása 15  
Közös programok terén (napirend, séta, kirándulás, ünnepélyek) 117 1.
Teremdíszítés, -rendezés, ajándékkészítés 66  
Személyét érintő kérdésekben, szükségletkielégítés érdekében, érzelmeikről, őket érintő óvónői döntésekről 54 6.
Véleményt mondhat az óvodáról, csoportban történtekről 33  
Véleményt mondhat a saját környezetéről 27  
Véleményt mondhat az óvónőjéről, az óvoda dolgozóiról 54  
Véleményt mondhat az étkeztetés színvonaláról 52  
Véleményt mondhat az esztétikai tartalomról 13  
Véleményt mondhat konfliktusokról, megoldásukról 31  
Önértékelést végez 17  
Ön- és egymás értékelése folyik 69 4.
Egymás értékelése folyik 77 3.
Feladatok vállalása, vélemény munkatevékenységekről 9  
Tanulásról mondhat véleményt (nehéz, könnyű, érthető vagy sem) 14  
Szereplési igény, vágy közlése 6  
Meseválasztás (alvás előtti is) 50 7.
Véleményt mondhat viselkedési szabályokról, szokásokról 63 5.
Bármilyen közös tevékenységről 55  

Egyszer említették a következők területeket: kötelező foglalkozás bevezetése; egészséges életmódhoz kapcsolódó tevékenységek; meseszereplők cselekedetei; kezdeményezésekben való részvétel; tetszésnyilvánítás; mindenben (jó kérdések alapján); külső élet adta események megítélése; ki volt okos, ügyes a kezdeményezések alatt; napi rendrakás milyenségéről; foglalkozás eredményességéről; kirívó viselkedésről; „mit tegyünk, ha elromlik valami”; „ki érdemli meg a jutalmat”, „politika”.

A felsorolás széles skálát mutat. Ebből arra lehet következtetni, hogy a gyermekek meghallgatása, a szabad véleménynyilvánítás biztosítottnak látszik az óvodákban. Igen magas számban mondanak egymásról, magukról, véleményt külön megkérdezés nélkül.

Vannak olyan események, tevékenységek az óvodákban, melyek során az óvodapedagógusok véleményt kérnek a gyermekektől. Erre külön rákérdeztünk (12. táblázat).

12. táblázat  A gyermekek véleményének megkérdezése
Helyzetek, tevékenységek Említések száma Sorrend
Tetszés-, illetve nemtetszés-nyilvánítás, szeret óvodába járni 5  
Jó vagy rossz megítélése 2  
Programlehetőségek, tervek, kirándulás úti célja, ötletbörze    
Levegőzés, közös feladatok, célok, távlatok megbeszélése 110 2.
Szükségletkielégítés saját magukat érintő kérdésekben (fésülködés, étkezés) 50  
Viselkedések, érzelem 15  
Játék (téma, eszközök, társ) 58  
Szabályok, szokások, napirend alakítása (néha) 57  
Szerepvállalás, felelősök kiválasztása 38  
Játékeszközök készítése, vásárlás 31  
Tevékenységhez kapcsolódó probléma megbeszélése 79 4.
Mesehallgatás, versválasztás, altató mese, dal 74 5.
Ünnepekre készülődés, ajándékkészítés 83 3.
Értékelés, dicséret, büntetés 14  
Konfliktus kezelése óvónői döntés előtt, konfliktuskezelés 70 6.
Teremrendezés, környezetalakítás, dekoráció
Csoport átrendezése, segítés felnőtteknek
118 1.
Egymás tevékenységének megítélése, helyes és helytelen viselkedés megítélése, jutalmazás, büntetés esetén egyes szélsőséges viselkedések megítélése 63 7.

A teremrendezés, a környezet elrendezésébe való beleszólás lehetősége vezet, és ezt követi a távlatok és a programok megtervezése, majd a tevékenységekről kért vélemény következik a sorban. A témák felsorolása többségében egyezik az önálló gyermeki véleményalkotás és a gyermeki döntés területeivel, de itt van olyan témakiemelés is, mely nem szerepel a többi nyitott kérdésre adott válaszokban, például szerepvállalás, felelősök kiválasztása.

A döntés szemszögéből tekintve markánsabban érzékelhető a gyermeki jogok figyelembevétele.

A sorrend önmagáért beszél: a szükségletkielégítés és a társválasztás került az első két helyre. Ezt szorosan követi a játék- és tevékenységválasztás. Mind a négy terület megegyezik az Óvodai nevelés országos alapprogramjának elvi irányításával.

A szabad véleménynyilvánítás megléte, az irányított véleménykérés megteremtése, a döntési lehetőségek megvalósítása ugyanarról szól: mennyire demokratikus az óvodapedagógus nevelési szemlélete, és ezzel mennyiben segíti elő az állampolgári nevelés alapjainak a lerakását.

A véleményezési és a döntési táblázatok összehasonlítása alapján megállapítható, hogy az óvodapedagógusok szerint a gyerekek nagyobb, hangsúlyosabb döntési lehetőséget kapnak, mint véleményezésit. Ez azért is elgondolkoztató, mert a döntés összetettebb gondolkodást, felelősséget igényel.

13. táblázat  A gyermek részvétele a döntésben
Gyermeki döntési területek Említések száma Sorrend
Szükségletek: pihenés, mozgás, öltözés, vetkőzés, mosdóhasználat, ruházatával kapcsolatban. 267 1.
Tevékenységválasztás és a tevékenységben töltött idő.
Meddig marad a választott tevékenységnél? Szerepvállalás.
173 4.
Játék és egyéb eszközök, játéktevékenység választása. 178 3.
Konfliktushelyzetben dicséret, büntetés terén kompromisszumkeresés. 6  
Társválasztás. 226 2.
Étkezéskor étel-, italadag 135 5.
Kezdeményezésbe való bekapcsolódás. 87 6.
Mindenben. 2  
Lelki igényeinek kielégítésében, személyes tárgyak elhelyezése. 4  
Közösségért végzett munkában részvétel, feladatvállalás, mások segítése (felnőttnek, gyereknek). 54 7.
Bármiben, ami mások és a maga testi épségét nem veszélyezteti, amihez kedvük van. 5  
Óvodai jelének megválasztása. 5  
Önállósága mértékében, problémamegoldás terén. 6  
Jutalomválasztás. 1  
Véleménynyilvánításban (ajándékválasztás). 6  
Felnőttekkel való kötődését kivel alakítja ki, ki lesz a bizalmasa. 16  
Szituációban való viselkedés, szabálybetartás. 14  

Az óvónők tevékenységében (14. táblázat) a közösségi nevelés érdekében fontos elemek vezetnek, ami nem egyezik a többi kérdésre adott válasszal. A második helyre került a légkör fontossága, az egymás elfogadása, és ez megfelel a helyi nevelési programok célkitűzéseinek. A szükségletkielégítés fontosságát minden területen kiemelten kezelik az óvodapedagógusok. A szabály- és szokásalakítás, amely nagyon háttérben volt a többi válaszban, itt erőteljesebben jelenik meg. Kevés pontszámot kapott a partnerkapcsolat, melynek tartalmára és bővítésére nagyobb odafigyelésre lenne szükség. Igaz, hogy legkevesebb pontértékkel, de mégis erőteljesen szerepel az oktató jellegű fejlesztés.

14. táblázat  Az óvodapedagógusok véleménye feladataikról
Óvónői tevékenységek, magatartási elemek Említések száma
Alapvető és egyéni szükségletekre figyelés, tapintat, törődés, egyéni fejlődési változásokra figyelés, egyéni bánásmód, differenciált fejlesztés, önkibontakoztatás feltételeinek megteremtése. 148
Elfogadó szeretetteljes, derűs, nyugodt, családias légkör, boldog gyermekkor megteremtése, toleranciára nevelés, egymás elfogadása, előítélet-nélküliség, másság elfogadása, megbecsülés, a gyermek ismerete, meghallgatás, odafigyelés, önbizalom erősítése. 172
Mintaadás, példaadás, követhető modell állítása, pozitív értékrend képviselése, több testi kapcsolat. 146
Együttjátszás, közös élmény, közös célok, közösséghez tartozás erősítése, választási lehetőségek biztosítása, a másik ember határainak tisztelete, a gyermek bevonása a játékba, tevékenységekbe, peremhelyzet megszüntetésének segítése, kirekesztéstől megóvás, felzárkóztatás, kompenzálás, esélyegyenlőség megteremtése, barátságok alakulásának elősegítése, egyenrangúság, választási lehetőség biztosítása. 196
Helyes, helytelen viselkedés értékelése, következetes elvárás a szabályok betartásában, igazságos döntések hozása, szokásalakítás, pozitív tulajdonságok kiemelése, tudatos nevelői ráhatások kommunikációja, jó szokások, szabályok, értékrend kialakítása. 155
Partnerkapcsolat a szülővel, tanácsadás, segítés a családoknak, tájékoztatás adása, szakemberekhez fordulás. 98
Tanmesék alkalmazása, népmesék erkölcsi tartalmának felhasználása, helyes viselkedés gyakorlása, követelményállítás, egyformán értékelés, ismeretbővítés. 47

Összegző megállapítások

Már a kutatás első fázisának eredményei alapján megállapíthatjuk, hogy szükség van fejlesztő munkára, a célirányos továbbképzés szervezésére. Az óvodapedagógusi vélemények is alátámasztják azt a célt, melyet a vizsgálat kitűzött. Olyan kulcskompetenciáknak kell hangsúlyosan szerepelniük az óvodai nevelésben, melyek az állampolgári nevelés alapjainak lerakása érdekében szükségesek az érzelmi nevelés és szocializáció terén.

A régiókról szóló szakértői összegző vélemények és a kérdőíveket kitöltő óvodapedagógusok véleményei nagyon elgondolkoztatóak. Nagy eltérések érezhetők a különböző településen élők véleményei között az állampolgári nevelés területein. (Például X. megyében „Feltűnően magas a peremhelyzetben lévő és kevés önbizalommal rendelkező óvodás és a konfliktust okozó, közösségi élet szabályait be nem tartó gyermekek becslési száma”; a helyi nevelési programokban a célmegfogalmazások terén „a hazaszeretetre nevelés, a lokálpatriotizmus B. megyében kiemelten szerepel. T. és N. megyében a képességfejlesztés kapott kiemelt szerepet. A nyitottság és érdeklődés területének fejlesztése igen hangsúlyos N. megyében. B. és T. megyében a környezet értékeinek megbecsülésére nevelés került előtérbe.”)3

Ez nemcsak az alapképzés során tapasztalható heterogenitás következménye lehet, hanem a helyi „hatalom” egyeduralmának, valamint az óvodapedagógusok behódoló, visszahúzódó és hallgató, kritika nélküli elfogadó viselkedésének is tulajdonítható. (A helyi hatalom alatt érthető az óvodavezető, illetve óvodaigazgató, iskolaigazgató uralma, vagyis a vezetés hierarchiája, melyek visszatartó erőt képeznek.) De lehet a fenntartótól való rettegésnek vagy a szülői igények nem megfelelő kezelésének, valamint az iskolai elvárásoktól való félelem következménye. A helyi továbbképzések, a régiós, kistérségi továbbképzések, a szakma társadalomban elfoglalt megfelelő helyének megteremtése segítheti hatékonyan a kisgyermekkori állampolgári nevelés megfelelő fejlesztését. Szükség lenne a helyi, a regionális továbbképzéseken egy-egy komplex nevelési terület tartalmi elemzésére. A fogalmak tisztázása után a részterületek fontossági sorrendjének megállapítása is fontos helyet kaphatna a továbbképzésekben. A mikor, mit kérdése az alapja a képességfejlesztésnek.

A szervezeti kultúra fejlesztése alapvető feladatként jelentkezik az óvodákban. Kihat az eredményességre, a minőségi munka megvalósítási szintjére. Nevelési, munkatársi értekezleteken a helyi szervezettség keretében szükséges tisztázni a fogalmakat, a hatásköröket és a feladatokat.

Az óvodapedagógusok felsorolták azokat a célkitűzéseket, értékeket, tevékenységeket, melyek fontosak az eredményes neveléshez. A kialakult listák jól tükrözik az óvodapedagógusok értékmegőrző és továbbvivő szerepét. A nevelési célok általános megfogalmazásai nem mutatnak konkrét célirányokat a nevelésben. A felsorolásokba sok olyan tevékenység is bekerült, amely nem egyezik az Óvodai nevelés országos alapprogramjának szellemiségével, illetve nem szerepelnek a felsorolásban olyan tevékenységek, melyek élménypedagógián alapuló fejlesztési területek. Mindezek azt mutatják, hogy ismeretbővítésre van szükség.

Az összesített adatok azt is igazolják, hogy a közösségi nevelés területeivel többször és sokféle szituációban szükséges foglalkozni a jövőben. Fogalmi tisztázásokra, szemléletbeli hangsúlyeltolódások elemzésére van szükség az értékmeghatározások érdekében. A továbbképzéseken és az óvodapedagógusok önértékelő tevékenységeiben ezek igen hasznossá válhatnak.

A véleménykérés és véleménynyilvánítás mikéntje, módszerei, lehetőségei továbbképzési témaként feldolgozást igényelnek. Idesorolható a döntéshelyzetek megteremtésére vonatkozó lehetőségek feltérképezése is. E témák feldolgozása a továbbképzések feladata.

Az elfogadható és elfogadhatatlan viselkedés, a problémás viselkedés, az önszabályozás mértéke és milyensége alapos gyermekismeretet és az ok-okozati összefüggések felismerését teszi szükségessé.

Az óvodapedagógusnak tudnia kell követni a gyerekek személyiségfejlődését. A kérdésekre adott válaszokból arra lehet következtetni, hogy hézagosak az elemzési területek, kimarad, illetve nem kap elég hangsúlyt egy-egy fejlesztési részterület. A nyomon követéses értő megfigyelés látszik a legjobb megoldásnak. Hasznos feljegyezni az észrevételeket, hogy tudjuk: ki hol tart, mely gyerekek segítenek a kisebbeknek, kik irányítanak, kik alkalmazkodnak, kik figyelnek egymásra és kik nem stb. Szempontok szerinti táblázat készítése, esetleg „egyszerű” fejlődési napló írása vagy bármely más nyomon követéses megoldás jó, amely a tudatos pedagógiai munkát szolgálja. Szükséges tehát ráirányítani a figyelmet olyan képességfejlesztési technikák alkalmazására, melyek eddig is léteztek, de rohanó világunkban nem fordítottunk rájuk elég hangsúlyt. A szociális képességek alapvető szerepet töltenek be a gyermeki, felnőtti életvitel területein.

Már a vizsgálat első szakaszában megállapítható, hogy a nevelőmunka gyakorlatában nem kap megfelelő helyet a módszertan, az eljárások gazdagsága. Az egyéni differenciált fejlesztés érdekében jól hasznosítható módszerekre, ajánlásokra van szükség.

Több nevelési terület hatékonyabb szemléletbeli változtatást igényel, ami a felnőttnevelési tartalmak és módszerek megújítását teszi szükségessé.

A magas gyermeklétszám a csoportokban gátolja a hatékony intézményes nevelést. A vegyes csoportok szervezése és a nekik való életforma megteremtése jó alapot ad a kisgyermekkori állampolgári nevelés megvalósításához. Ennek tartalmi jellemzővel indokolt lenne behatóbban foglalkozni a szakmai továbbképzésen.

Az óvodapedagógusnak sokféle módszerrel, a gyermeki viselkedés, megnyilvánulások elemzési technikáinak ismeretével és feldolgozási képességeivel kell rendelkeznie. A pedagógust önértékelési technikák segítik abban, hogy elemezni tudja módszertani kultúráját. Ha az óvodapedagógus szabadon kibontakoztathatja érzelmeit, jól érzi magát a munkahelyén, akkor az óvodás gyermek is jól érzi magát. Ha a pedagógus saját személyiségét vállalva vesz részt a nevelésben, annak van a legnagyobb hatékonysága. Kompetenciahatárok tágítására van szükség annak érdekében, hogy az óvodáskorú gyermekek jó alapozást kapjanak az állampolgári nevelés terén.