Nyomtatóbarát változat: Országos Közoktatási Intézet > Új Pedagógiai Szemle 2003 július-augusztus > A tantaervi idő

Báthory Zoltán

A tantervi idő

A tartalmi szabályozás egyik legneuralgikusabb, legtöbb vitát kiváltó kérdése a tanítási idő felosztása az egyes műveltségterületek között. A nagy tekintélyű tantervelméleti szakember arra a felismert összefüggésre hívja fel a figyelmet, hogy az egyes tantárgyak tanítására rendelt idő mértéke nem vagy csak nagyon csekély mértékben függ össze az adott területen elért tanulói teljesítménnyel. A tantervben rendelkezésre álló idő felosztásában épp ezért jelentős szabadságot célszerű adni az egyes intézmények számára. Csupán a stratégiailag fontos műveltségterületek esetében szükséges bizonyos prioritásokat meghatározni. A szerző szerint - épp a PISA-eredményekre való tekintettel - ilyen az anyanyelvi kompetenciák fejlesztését szolgáló időkeret, továbbá az informatika és az idegen nyelv órakerete.

A NAT-revízió egyik legbonyolultabb és leginkább felelősségteljes művelete a különböző iskolafokozatokban rendelkezésre álló tantervi idő felosztása a műveltségi területek és közvetve a tantárgyak között. Nincs igazán jó megoldás, hiszen az iskolai nevelés és oktatás szempontjából mindegyik műveltségi terület fontos funkciót tölt be. Az iskolai műveltség állandó növekedése – valójában: változása – és a tanulási kapacitás állandósága közti ellentmondást a modern iskolarendszerek a kötelező oktatás idejének meghosszabbításával rendezni próbálják, de a tradíciók tehetetlenségi nyomatéka – és az ezzel járó egzisztenciális érdekek – a szükségesnek látszó változtatások keresztülvitelét keményen akadályozzák. Így tehát már elöljáróban szeretnénk leszögezni, hogy tudomásunk szerint nincs olyan megoldás, amelyben mindegyik műveltségi terület – önmagában jogos – igényeit egyformán lehetne figyelembe venni.

A közoktatásban dolgozó irányítók és tanárok egyik gyakori hiedelme, hogy a tantervi-tanítási idő és a tanulási teljesítmény szorosan korrelál. Az ellenérdekelt felek a tantervi időért kezdett és folytatott „csatáikat” általában ebből a megfontolásból vívják. Ezért sem hajlandók partikuláris érdekeiken felülemelkedni, más szempontok jogosságát belátni. És bár nem vitás, hogy az idő és a teljesítmény között összefüggés mutatható ki, de ez szinte sohasem olyan méretű, amint azt feltételezik.

A tantervi-tanítási idő és a tanulási teljesítmény közti összefüggés tisztázása az oktatáskutatás régi és fontos feladata. Nincsenek egyértelmű konklúziók. A tantervi-tanítási idővel kapcsolatos makrovizsgálatok (például a tanítási év hossza, a heti óraszám) ugyan racionális feltételezésen alapulnak (hogy ti. a több idő jobb teljesítménnyel jár), de a rendelkezésre álló nemzetközi kutatási eredmények ezt az összefüggést nem erősítik meg. Sokkal inkább az számít, hogy a rendelkezésre álló időben a tanárok milyen mértékben és minőségben képesek az egyes tanulókat a tanulásban tartósan aktívvá tenni (pl. Smyth 1987).1 Úgy tűnik tehát, hogy a műveltségi területek szakértői és a pedagógiai módszertan kutatói jobban tennék, ha műveltségi területük modernizációjával foglalkoznának, semmint terméketlen vitát folytatnának a több és még több tantervi-tanítási időért. A kutatások arra mutatnak rá, hogy a tartalmi és tanítás-módszertani modernizáció a magasabb teljesítmény elérése szempontjából jobb stratégia, mint az időbeli expanzió. Persze az is világos, hogy ezt a logikát ma még kevesen fogadják el.

A vitatkozó felek annak belátására is nehezen hajlanak, hogy amennyiben valamelyik műveltségi terület tantervi idejét – bármely okból – növelni akarják, akkor azt csak egy másik műveltségi területtől vehetik el. A tanítási idő plafonja ugyanis nagymértékben a tanuló fizikai és pszichikai tűrőképességétől függ, és ezért korlátlanul nem növelhető. A változó, életkortól és személytől függő individuális érték végső soron megkérdőjelezi a tantervi idő központi felosztásának gyakorlatát. (A flexibilis időfelosztás mellett szóló fontos érv a központi beavatkozás kudarcának belátása.)

Amikor a NAT-revíziót irányító bizottság2 – több menetben – tárgyalta a tantervi idő felosztásának a kérdését, három szempontot vett figyelembe: (1) az oktatáspolitikai prioritásokat, (2) a nemzetközi trendeket és (3) a hazai tantervi hagyományokat.

Oktatáspolitikai prioritások

Egy jól megkonstruált időbeosztásnak egyszerre több üzenetet kell küldenie a tanítási-tanulási folyamat tervezői és résztvevői számára. Talán az egyik legfontosabb üzenet azzal kapcsolatos, hogy a tantervi időből mennyi fölött rendelkezzen a törvény (amit tehát egységesen kell értelmezni minden iskolában), és mennyi az az idő, amellyel az iskolák szabadon rendelkeznek. A „szabad sáv” nagysága a tantervpolitika rugalmasságáról, flexibilitásáról árulkodik. Nem vitás ugyanis, hogy ha a központilag meghatározott tantervben a tantervi időt flexibilisen határozzák meg (a szabad sáv nagy), akkor az iskolák nagyfokú önállósággal rendelkeznek abban a tekintetben, hogy környezetük igényeihez és elvárásaihoz igazodjanak, vagyis adaptív pedagógiát honosítsanak meg falaik között. A flexibilis tanterv ezért dominánsan decentralizáló oktatáspolitikára utal.

A szabad sáv pedagógiai eszköz arra, hogy az iskola a tantervi-tanítási időben is artikulálja a pedagógiai programjában megfogalmazott, oktatással kapcsolatos céljait. Nálunk a NAT-rendszerű tartalmi szabályozás elterjedése erősítette ezt a folyamatot, különösen az idegen nyelv, a matematika és a természettudományos oktatás, valamint a művészetek és a sport–testnevelés terén. De más hangsúlyok is elképzelhetők.

Az Európai Unió oktatásügyi statisztikái (Key data... 2002) betekintést engednek a tagországok néhány fontos tantervi kérdésébe is. Az 1. táblázat összefoglaló képet kíván nyújtani a tantervi flexibilitás mértékéről az elemi fokú (ISCED 1) és a középfokú oktatás (ISCED 2, 3)3 szintjén. Az EU 15 tagországa közül eddig tíz valósította meg a tantervi idő felosztásában a flexibilitás valamilyen mértékét. Ezek közül öt országban és öt országrészben igen nagy fokú a flexibilitás (20% vagy annál több), míg további három országban és egy országrészben a rugalmasság relatíve alacsony szinten valósult meg. (Az Unió öt országában 2000-ben nincs szabad sáv.) A 2002. évi adatokat összehasonlítva a 2000. évi adatokkal a flexibilitás növekvő trendjére következtethetünk.4

1. táblázat  A tantervi flexibilitás mértéke az oktatás két fokozatán
az EU országaiban

Ország Elemi fok (ISCED 1) Középfok (ISCED 2, 3)
20% fölött
Anglia 60 72
Belgium (flamand) 92 95
Észak-Írország 100 89
Hollandia 100 70
Írország 40
Olaszország 85 50
Portugália 63 40
Skócia 20 22
Spanyolország 32 36
Wales 100 100
10% alatt
Ausztria 6,4
Belgium (vallon) 7,8 6,1
Franciaország 2,3 1,1
Svédország 5,7 5,7
Nincs szabad sáv
Dánia, Finnország, Görögország, Luxemburg, Németország
Forrás: Key Data... 2002, 217–218.

Összefoglalóan megállapíthatjuk tehát, hogy az EU nagyobb részét alkotó országok és országrészek a tantervi idő felosztásában flexibilis politikát honosítottak meg, amiből arra következtethetünk, hogy ezekben az országokban és országrészekben az iskolák (mint intézmények) és a tanári közösségek (mint szemléleti egységek) viszonylag nagy autonómiával rendelkeznek a tananyag tartami és – hozzátehetjük – tartalmi kérdéseiben egyaránt. Az oktatáspolitika ezekben az országokban szabad teret nyit a különböző helyi, adaptív pedagógiai kezdeményezéseknek. Az oktatásügyi központ pedig nem gondolja feladatának, hogy az iskolai tanítás-tanulás minden kérdésébe örökösen beavatkozzon.

A NAT-bizottság egységesen azt javasolta, hogy a szabad sáv nagysága – ami minimális flexibilitást garantál az iskoláknak – az 1–10. évfolyamon a teljes tantervi idő 10-10% legyen. A 11–12. évfolyamon (ISCED 3) pedig – főleg a kétszintű érettségi és a szakképzés megalapozása érdekében szükséges belső differenciálás miatt – növeljük 50%-ra, ami már jelentős flexibilitást jelent a közoktatási rendszer utolsó két évfolyamán. Ez a javaslat tehát köztes helyet foglal el az EU-országoknak a tantervi idővel kapcsolatos politikái között. A javaslat úgy is felfogható – és a NAT-bizottság ennek szánta –, mint amit a jövőben, a NAT 2006-ban esedékes újabb revíziójánál tovább lehet növelni: évfolyamonként legalább 20–25%-ra. Más szóval, a flexibilitással kapcsolatos bizottsági álláspont és javaslat egy markáns európai trendbe kívánja helyezni a magyar oktatásügy tantervekkel kapcsolatos politikáját.

A NAT-revízió alapját képező javaslat, melyet az Eötvös József Szabadelvű Pedagógiai Társaság munkacsoportja dolgozott ki (Új Pedagógiai Szemle, 2002. 12. sz.) két tartalmi prioritást nevezett meg: a modern idegen nyelvek és az informatikai kultúra tanításának az erősítését. „Elképzelésünk szerint – olvasható a javaslatban – mindkét műveltségi terület kezdő szakasza előbbre kerül és tanítási ideje növekedik.” (7.) Az első prioritásnak a javaslat teljes mértékben megfelel. A második esetében azonban a bizottság kompromisszumra kényszerült. Elképzelésünk szerint az informatikai téma5 egyrészt az Informatika blokkban, másrészt az Információs és kommunikációs kultúra elnevezésű kereszttantervben jelenik meg. Úgy véljük, hogy a hangsúlyokat főleg ez utóbbi helyen kell erősíteni. Explicite nem szerepel a prioritások között, mégis a PISA-vizsgálat sokkoló eredményei miatt fontosnak tartotta a bizottság a kommunikáció, az anyanyelvtanítás tantervi idejének kismértékű emelését különösen az alapozó és a fejlesztő szakaszban (1–4., 5–6. évfolyam).

Nemzetközi trendek

A tantervi idő felosztásának az EU országaiban kialakult rendje igen változatos képet mutat, ami közvetve az oktatásban megnyilvánuló nemzeti trendek erejét jelzi. Ilyen például az élő idegen nyelvek tanítására, a művészeti nevelésre, a technikára (a kéz „műveltségének” fejlesztésére), a szomatikus területre fordított időkeretek nagy különbsége az országok között. Vannak azonban közös trendek is. Ilyen például a „nagy” tantárgyak, mint az anyanyelv és irodalom, valamint a matematika tantervi idejének relatív nagysága és kiegyensúlyozottsága az országok között, vagy az a törekvés, hogy a humántudományok és a természettudományok tantervi-tanítási ideje nagyjából egyenlő arányokat mutasson. Mivel a tantervi idővel kapcsolatos oktatásügyi statisztikákban nincs uniós átlagot mutató rovat (mint ahogy az nem is képzelhető el), csak azt tehetjük, hogy az európai trendek tanulmányozása céljából kiválasztunk néhány országot. Hosszas meditáció után a francia, a finn, a skót és az osztrák adatokat választottuk ki (2. táblázat). Miért éppen ezeket? – A francia iskolázás nagy múltra tekint vissza, az oktatás a francia társadalomban nagy prioritást élvez. A franciák műveltek – tartja a világ közvélekedése. Választásunkat az is befolyásolta, hogy újabban a francia oktatáspolitika – centralizáló hagyományaitól szabadulni akarva – lépéseket tett a decentralizáció, a helyi autonómia erősítése felé (Halász 2001). És ebben van némi hasonlóság a magyar törekvésekkel. A finn adatok kiválasztását elsősorban az indokolja, hogy a PISA-felmérés tanúsága szerint – amint az közismert – a finn oktatási rendszer igen sikeres. A finn 15 évesek szövegértési, matematikai és természettudományi teljesítményei igen jók, és a finn középiskolák közti egyenlőtlenségek viszonylag csekélyek. Skóciát azért választottuk, mert az Egyesült Királyság ezen részében a tantervi időben biztosított szabad sáv (20, 22%) viszonylag a legközelebb van a tervezett magyar szabad sávhoz (10, 50%). A tantervi flexibilitás hasonlósága tehát a fő ok. Az osztrák adatok kiválasztását az indokolja, hogy a történelmi – és ezen belül az oktatásügyi – kapcsolatok hosszú története kapcsolja össze a két országot. (Persze, jegyezzük meg lakonikusan, bizonyára ennél jobb vagy rosszabb összehasonlítást is végezhettünk volna.)

Végül egy óvatosságra intő megjegyzés is idekívánkozik: a tantervi idő kérdésében a nemzetközi összehasonlítás nagyon ingoványos terepen történik. Az egyes műveltségi területek tartalma és fontossága nagyon különböző lehet. Nem tudhatjuk pontosan, hogy az egyes műveltségi blokkokba milyen tartalmak kerültek. Hová csoportosítják és milyen mértékben a különböző országokban például a földrajz vagy a technika ismeretanyagát? Vagy: vajon az etika–vallás külön blokkot alkot, vagy a humán területhez tartozik, mint nálunk? Átlagolják-e a külföldi adatokban az akadémikus és a szakirányú középiskolák megfelelő arányszámait? És – amint azt jól tudjuk – az iskolafokozatok évfolyamszáma is különböző lehet, ami szintén korlátozhatja az összehasonlítás érvényességét. Ezekre a kérdésekre csak igen alapos komparatisztikai tanulmányok alapján lehet pontos választ adni. Ezek hiányában egyelőre be kell érnünk a statisztikai adatokkal.

2. táblázat  Műveltségi területekre fordított tantervi idő százalékban, az oktatás két fokozatán az EU négy országában

  Ausztria Finnország Franciaország Skócia
Műveltségi terület E (1–4.) K E (1–6.) K E (1–5.) K E (1–6.) K
Anyanyelv 30,4 19,1 24,2 18,0 31,2 24,2 20,0 20,0
Idegen nyelv 2,2 7,6 6,1 9,9 1,2 6,4
Matematika 17,4 13,1 16,7 14,0 20,4 17,3 15,0 13,3
Humán 13,1 9,6 13,6 9,0 15,4 10,0 15,0 9,2
Természet   9,6   7,7   10,0   9,2
Földrajz
Művészetek 17,4 15,5 22,0 17,1 11,0 9,3 7,5 7,0
IKT 0,8 2,5 0,8
Technika (Életvitel)
Testnevelés, sport 10,9 11,2 11,4 9,5 11,0 11,1 7,5 7,0
Erkölcstan 8,7 7,2 6,1 5,0 15,0 11,2
Más 0,9 7,7 3,8
Szabad sáv 6,4 2,3 1,1 20,0 22,0
E – elemi fok (ISCED 1); K – középfok (ISCED 2, 3)
Forrás: Key Data... 2002, 217., 216.

Hazai tradíciók

Elemzésünkben elérkeztünk a hazai tradíciók kérdésköréhez. A NAT-revízió szempontjából három tantervi előzmény érdemel figyelmet: az 1995. évi NAT és az 1999. évi, iskolatípusok szerint kidolgozott kerettantervek (KET). Sietve hozzátesszük, hogy a kilencvenes évek tantervi történéseit persze erősen befolyásolták az 1978. évi általános iskolai és az 1979. évi középiskolai tantervek (A nevelés és oktatás terve: NOT), illetve ezek módosításai a nyolcvanas évek közepén. Az tehát, amit 2003-ban „tantervi hagyomány”-nak nevezünk, messze benyúlik a magyar közoktatás reformjának előző huszonöt esztendejébe. Még megjegyezzük, hogy míg a 78-as tantervek és a kerettantervek számai szigorúan betartandó arányokat jeleztek, addig az 1995. évi NAT arányszámai inkább csak ajánlásokat fogalmaztak meg a programok és a helyi tantervek készítőinek.

A magyar tantervi hagyomány három nevezetes tantervének időelosztását a 3. táblázat foglalja össze az iskolai évfolyamok növekvő rendje szerint. A táblázatban a különböző tantárgyakat az 1995. évi NAT műveltségi területei szerint transzformáltuk egységes rendszerbe.6 Ez az eljárás kisebb-nagyobb torzításokkal is járhat. A táblázatról leolvashatjuk, hogy a NAT-revízió három tantervi előzménye egymás között nem mutat lényeges eltérést. A tantervi idő elosztása szempontjából inkább a kontinuitás, semmint a diszkontinuitás tűnik meghatározónak a három tantervnél. A „nagy” tantárgyaknál (anyanyelv, matematika) nincsenek jelentős kilengések. De azért eltérések is felfedezhetők. Az anyanyelv meglehetősen erős emelkedő tendenciát mutat a 7–8. évfolyamnál a NAT–KET relációban. Csökkenő tendenciát tapasztalhatunk az Ember és természet blokknál az 5–6. évfolyamon a NOT–NAT és a 11–12. évfolyamon a NOT–KET relációban, valamint az Életvitel (technika) műveltségi területnél szinte mindegyik évfolyamon. Az Ember és társadalom blokk esetében enyhe növekedésre bukkanunk szinte minden évfolyamnál. Úgy tűnik, hogy az Élő idegen nyelv blokk, legalábbis az időarányokat tekintve, nem tartozik a preferált területek közé egyik tantervnél sem, kivéve a KET középiskolai (gimnáziumi) évfolyamait, ahol hirtelen megugrik.

Javaslat a tantervi idő felosztására

A NAT-bizottság – mint már említettem – többször is foglalkozott a tantervi idő felosztásának bonyolult kérdéskörével. A bizottság végül nem foglalt állást, de hozzájárult, hogy saját elemzésem eredményét – javaslat formájában – előterjesszem egy nagyobb szakmai közönségnek – az olvasóknak. Ez a szerzői javaslat (4. táblázat) a nemzetközi (EU) trend és a hazai tradíció között próbál egyensúlyozni, azzal a nyilvánvaló céllal, hogy a hazai hagyományokat az európai trend felé mozdítsa el.

A táblázatban a szerzői javaslat mellett a két meghatározó tantervi előzmény – az 1995. évi NAT minimális arányszámait és az 1999. évi kerettantervek általános iskolai és gimnáziumi – arányszámai szerepelnek. (A szakközépiskolai kerettantervek arányszámai nagyon különbözők, ezért azokat az elemzésből kihagytuk.) Így a hazai tantervi hagyományokról és a jelen javaslatról összeillő képet alkothatunk magunknak, és nyomon követhetjük a jelentősebb változásokat. Ezt a képet kiegészítheti néhány oldalpillantás a nemzetközi adatokra.

Mi a szerzői javaslat szándéka?

A bizottsági munka során felmerült, hogy az előző tantervekben (NAT, KET) a földrajz tantárgyra fordított oly csekély tantervi időt osszuk fel – szaktudományosan is indokolható módon – az Ember és társadalom, valamint az Ember és természet blokkok között. Ugyanakkor a bizottság szerint a környezetismereti és környezetvédelmi tudást a Környezeti nevelés kerettantervben kellene hangsúlyosabbá tenni – hasonlóan az informatikához.

A bizottság ülésein két további megoldás lehetősége is felmerült. Kevesebb konfliktussal járna – vélték néhányan –, ha a javaslatunkban egyszerűen visszatérnénk az 1995-ös NAT minimumarányaihoz. (A 4. táblázatról ezek az adatok leolvashatók.) Egy másik megfontolás szerint jobb lenne a műveltségi területekre fordítható időarányokat nem számokhoz kötni, hanem szövegesen körülírni. Eléggé világos ugyanis, hogy az alsóbb iskolai fokozatokban a tantervi idő több mint a felét az anyanyelv és a matematika tanítására fordítják. Ez az arány aztán a felsőbb iskolai fokozatokban egyre inkább átbillen az élő idegen nyelv, a humán és természettudományi tárgyak tanítása javára. Az is egyértelmű, hogy az úgynevezett motiváló tantárgyak (mint a művészetek, az életvitel jelentős része, a testnevelés és sport)7 viszonylag állandó kísérői az iskolai tanulmányok 12 évének. A részletes felosztást – folytatódik az érvelés – nyugodtan az iskolákra lehet bízni.

3. táblázat  Az utóbbi 25 év magyar tanterveiben a tantervi idő elosztása
tíz műveltségi területen százalékban

Műveltségi
terület
1–4.
évfolyam
5–6.
évfolyam
7–8.
évfolyam
9–10.
évfolyam
11–12.
évfolyam
NOT NAT KET NOT NAT KET NOT NAT KET NOT NAT KET NOT NAT* KET
Anyanyelv 36 32 36 18 16 16 12 11 19 14 11 13 12 x 13
Idegen nyelv 2 3 10 11 12 9 9 10 18 9 20 8 x 20
Matematika 21 19 18 17 16 14 12 10 10 14 10 10 9 x 11
Ember és társadalom 4 4 3,5 8 5 14 11 10 12 11 10 12 17 x 19
Ember és természet 5 5 3,5 12 8 9 18 16 17 15 15 16 18 x 11
Földünk, környezetünk 3 6 4 5 8 4 7 x
Művészetek 13 12 14 13 12 12 10 9 9 6 9 8 3 x 5
Informatika 2 1 4 3 4 3 x
Életvitel 6 4 5 7 5 4 5 6 3 6 5 x
Testnevelés és sport 11 10 12 10 9 10 9 6 7 9 6 7 9 x 7
Szabadsáv 14 5 16 8 6 15 3 17 4 24 x 15
NOT: A nevelés és oktatás terve, 1978; NAT: Nemzeti alaptanterv, 1995; KET: Kerettanterv, 1999.
*A NAT 16 éves korig határozta meg a közös művelődési anyagot és a műveltségi területek arányait.

4. táblázat  Szerzői javaslat a tantervi idő felosztására a NAT-tal és
a kerettantervekkel összehasonlítva százalékban

Műveltségi
terület
1–4.
évfolyam
5–6.
évfolyam
7–8.
évfolyam
9–10.
évfolyam
11–12.
évfolyam
KET Sz NAT KET Sz NAT KET Sz NAT KET Sz NAT KET Sz NAT
Magyar nyelv és irod. 32 35 36 16 18 16 11 10 19 11 10 13 13 10
Idegen nyelv 5 3 11 14 12 9 14 10 9 14 20 20 10
Matematika 19 16 18 16 14 14 10 10 10 10 10 10 11 10
Ember és társadalom 4 4 5 5 8 14 10 14 12 10 14 12 19 5
Ember és természet 5 5 3,5 8 8 9 16 14 17 15 14 16 11 5
Földünk, környezetünk 4 5 4 7
Művészetek 12 12 14 12 10 12 9 10 9 9 10 8 5
Informatika 2 4 1 4 4 3 4 4 3
Életvitel 4 3 5 5 4 4 6 4 3 5 4
Testnevelés és sport 10 10 12 9 10 10 6 10 7 6 10 7 7 10
Összesen 86 90 95 84 90 92 85 90 95 83 90 96 86 50
Sz – szerzői javaslat

Az Országos Kisebbségi Bizottság időfelhasználási javaslatát Frank Gábor mutatta be a NAT-bizottságnak (5. táblázat). A kisebbségi oktatásban a két főtantárgy (magyar, matematika) kiegészül a nemzetiségi nyelv és irodalom tanításával. Ez a körülmény némileg átrendezi a többi műveltségi területre fordítható időkeretet, továbbá csökkenti a szabad sávot. Ez utóbbi pozitív következménye viszont, hogy – a szabadsávval együtt – lehetőség nyílik egy élő idegen (világ)nyelv oktatására is. Ez némileg csökkenti a kisebbségi iskolákba járó ta-nulók hátrányát a nem kisebbségi iskolákba járó társaikkal szemben.

5. táblázat  Az Országos Kisebbségi Bizottság javaslata a NAT időfelhasználására százalékban

  évfolyam
Műveltségi terület 1–4. 5–6. 7–8. 9–10. 11–12.
Magyar nyelv és irodalom 22 16 10 13 13
Nemzetiségi nyelv és irodalom 22 19 18 15 15
Élő idegen nyelv 5 5 5 5 5
Matematika 16 14 10 10 10
Ember és társadalom 4 7 12 12 5
Ember és természet 5 5 12 14 5
Földünk, környezetünk
Művészetek 12 10 10 10
Informatika 4 4 4
Életvitel 2 4 4 4
Testnevelés és sport 10 10 10 10 10
Összesen 97 94 95 97 63

Irodalom

Halász Gábor: Decentralizáció és intézményi autonómia a közoktatásban. In Tanulmányok a neveléstudomány köréből 2001. (Szerk.: Báthory Zoltán és Falus Iván) Budapest, 2001, Osiris Kiadó, 155–176.
Key data on Education in Europe. European Commission, 2000.
Key data on Education in Europe. European Commission, 2002.
Az Eötvös József Szabadelvű Pedagógiai Társaság NAT 2002 tervezete. Új Pedagógiai Szemle, 2002. 12. sz., Melléklet, 112.
Smyth W. J. (1987): Time. In The International Encyclopedia of Teaching and Teacher Education. (Ed. Dunkin M. J.) Pergamon Press, 372–380.