Nyomtatóbarát változat: Országos Közoktatási Intézet > Új Pedagógiai Szemle 1999 július--augusztus > Könyvjelző

Könyvjelző

Tartalmi változások a közoktatásban a 90-es években (Tanulmánykötet)

Országos Közoktatási Intézet - Kutatási Központ
Szerk.: Vágó Irén
Budapest, 1999, Okker Kiadó, 356 p.

A tanulmánykötet kísérletet tesz a 90-es évek közoktatásában főként intézményi szinten lezajlott legfőbb tartalmi változásainak számbavételére, értékelésére. A lezajlott folyamatok elemzését az OKI Kutatási Központja által végzett, több szálon futó empirikus vizsgálatok eredményeire alapozták a kötet szerzői. Különböző területeken vizsgálják annak a tartalmi szabályozási vákuumhelyzetnek a hatását az iskolákra, ami a rendszerváltás utáni időszakban jellemezte a magyar közoktatást, illetve megvizsgálják a NAT körüli csatározások, majd elfogadásának hatásait az iskolákban zajló folyamatokra. Néhány tanulmánycím ízelítőül: Tartalmi változások a közoktatásban – A „rejtett” helyi tantervektől a valóságos helyi tantervekig – (Vágó Irén); Tartalmi modernizáció a gimnáziumokban és a vegyes középiskolákban (Imre Anna); A NAT eurokompatibilitása (Kovács Katalin); Önfejlesztő iskolák – Egy alapítványi kezdeményezésű innováció – (Balázs Éva); A pedagógusképzés szerkezeti és tartalmi változásai az 1990-es években (Kocsis Mihály)

Iskolavezetők a 90-es években (Tanulmánykötet)

Országos Közoktatási Intézet – Kutatási Központ
Szerk.: Balázs Éva
Budapest, 1998, Okker Kiadó, 280 p.

A kötet tanulmányai különböző aspektusokból ugyanazzal az alapkérdéssel foglalkoznak: Mi az iskolavezetők helye és szerepe a magyar közoktatásban, illetve hogyan tudnak eleget tenni az igazgatók azoknak a társadalmi és szakmai elvárásoknak, amelyeket velük szemben támasztanak? A társadalomban végbement változások az iskola feladatait is megváltoztatták, és folyamatosan alakítják. Ez az intézményvezetők számára egyre több feladatot és egyre nagyobb felelősséget jelent, amelyeknek meg kell felelniük. A kötet azt vizsgálja (mely az OKI Kutatási Központjának kutatásán alapul), hogy ezeknek a kihívásoknak miképpen tudnak az igazgatók eleget tenni. A tanulmányok építenek az érintettek véleményére is, hiszen egy kérdőíves vizsgálat keretében őket is megkérdezték a legfontosabb problémakörökről. A kötet felhívja a figyelmet azokra az ellentmondásokra is, melyek egy mai igazgató életében jelen vannak. A kötet tanulmányai nem egy esetben egymással is vitatkoznak, de ez a kötet erényének tudható be, mert így van lehetőség arra, hogy az iskolavezetésről folytatott szakmai diskurzus egyik fontos dokumentuma legyen ez a tanulmánykötet. (Szerzők: Balázs Éva, Baráth Tibor, Szabó Ildikó, Vágó Irén)

Tanári pálya és életkörülmények 1996-97 (Tanulmánykötet)

Országos Közoktatási Intézet – Kutatási Központ
Szerk.: Nagy Mária
Budapest, 1998, Okker Kiadó, 364 p.

A kötet tanulmányai az OKI Kutatási Központjának kutatásait és egy országos reprezentatív kérdőíves felmérés eredményeit összegzik, s kilenc tanulmányt tartalmaz. Az oktatás szakmai színvonalának talán legfontosabb tényezőjét az iskolákban tanító pedagógusok munkája jelenti. A kötet tanulmányai azt vizsgálják, hogy kik dolgoznak ma a magyar iskolákban. Milyen a társadalmi és szakmai mobilitásuk, milyen a munkájuk jellege és a szakmai attitűdjük, milyen típusú feladatokat kell elvégezniük, milyen a jövedelmi, vagyoni helyzetük. Külön tanulmány foglalkozik a tanári életmód sajátosságaival: milyenek szabadidős tevékenységeik, nyaralási szokásaik, általános művelődési hajlandóságuk, stb. A Középiskolai tanárok helyzetével szintén külön írás foglalkozik. A kötet rengeteg adattal, táblázattal segíti a téma feldolgozását.

Lőrinc László: Életmódtörténet II. Középkor

Budapest, 1999, AKG Kiadó, 292 p.

Az AKG Kiadó megjelentette életmód történeti sorozatának második kötetét, mely nemcsak a középkori tárgyi környezetet (lakóhely, öltözet, táplálkozás) mutatja be, hanem szélesebb értelemben beszél az életet meghatározó körülményekről (demográfia, higiénia, orvoslás, élelmezés, településszerkezet, technika, termelés, stb.), a társadalom belső viszonyairól (család: gyerekkor, szerelem, házasság, öregkor; társadalmi csoportok: nemesek, lovagok, parasztok, értelmiség, papok) és végül a gondolkodásmódokról (erkölcs, mentalitás, rítusok, idő- és tér felfogás stb.). A kötet erénye, hogy a leíró fejezetekhez eredeti forrásokból származó dokumentumrészletek tartoznak. A szöveg fontos, egyenrangú kiegészítői a mindig jól megválasztott illusztrációk. A kötet főleg középiskolások számára készült, de mindazok számára ajánlható, akik a történelmi korszakokat nem a hagyományos történelemkönyvek metodikája szerint szeretnék megismerni.

Fehér könyv a közoktatásról

Szerk.: Báthory Zoltán, E. Vámos Ágnes, Petrus László
Budapest, 1999, Eötvös József Szabadelvű Pedagógiai Társaság, 146 p.

A közoktatási törvény módosítása előtt jelentette meg az Eötvös József Szabadelvű Pedagógiai Társaság ezt a dokumentumgyűjteményét, melyben főleg az elmúlt egy év azon véleményeit, sajtóban megjelent írásait foglalják össze, melyek a jelenlegi oktatási kormányzat által tervezett változtatások veszélyeire hívják fel a figyelmet, s melyek kiállnak a közoktatás elmúlt néhány évében elindított reformok mellett. A szerzők azt vallják, hogy a megkezdett reformokat tovább kellett volna vinni – hibáinak kiküszöbölése mellett – a múlt felé fordulás, és a mindenáron változtatni akarás helyett.

Richard Sennett: A közéleti ember bukása

Budapest, 1998, Helikon Kiadó (Universitas sorozat – Művelődéstörténet), 414 p.

A szerző a hetvenes évek közepén írta ezt a kötetet, de a könyv által felvetett gondolatsort rendkívül tanulságos lenne az utóbbi évtizedek globalizálódó világának tükrében végiggondolni. A könyv azt vizsgálja, hogy mi jellemzi az ember közéleti kapcsolatait, s ez milyen viszonyban van az ember személyes kapcsolataival. A könyv a közéleti kifejezésmód elméletét mutatja be: felvázolja a közéleti szféra és a közéleti szerepek jellemzőit, jellemzi az ancien regime világát, a közéleti szféra felbolydulását a 19. században. A könyv utolsó része pedig az intim társadalmat, a civilizáltság elvesztését, a közélet erózióját, a nárcizmus megjelenését mutatja be.

Carl E. Schorske: Bécsi századvég, Politika és kultúra

Budapest, 1998, Helikon Kiadó (Universitas sorozat – Művelődéstörténet), 326 p.

A kötet hét, egymástól függetlenül is olvasható tanulmánya a fin de siécle Bécsének politikai és kulturális életét mutatja be, illetve kölcsönhatásukat vizsgálja. Bécs kulturális élete a 19. század végén különleges jelentőségű volt. Zenében, képzőművészetben, filozófiában, építészetben, pszichoanalízisben egyaránt szakított a 19. századra jellemző historikus szemlélettel, s ezzel tulajdonképpen előkészítette a huszadik század szellemi mozgalmait. Ahogy a szerző is írja: „Bécs társadalmilag jól körülírható kulturális elitje, melyben a provincializmus és világpolgárság, a tradicionalizmus és modernizmus szokatlan módon egyesült, koherensebb összefüggésrendszert teremtett a 20. század eleje szellemi fejlődésének vizsgálatához, mint a többi világvárosé.” Néhány név, akiken keresztül megismerhetjük a bécsi századvéget: Schnitzler, Hofmannsthal, Freud, Klimt, Kokoschka, Schönberg.

Jürgen Habermas: Filozófiai diskurzus a modernségről

Budapest, 1998, Helikon Kiadó (Universitas sorozat – Filozófia), 312 p.

„Mivel az új, modern világ abban különbözik a régitől, hogy a jövő felé nyitott, ezért a magából újat szülő jelen minden egyes pillanatában újra és újra megismétlődik a korszakos újat kezdés. A modernség történeti tudatának ezért szerves része a 'legújabb kor' elhatárolása az újkortól.” – írja Habermas először 1984-ben megjelent könyvében. Különböző egyetemeken tartott tizenkét előadását tartalmazza a kötet, mely az utóbbi két évtized egyik legfontosabb filozófiai vitájához kapcsolódik: véget ért-e a modernség, hat-e még a felvilágosodás szellemi ereje, melyet Kant Sapere aude! jelmondata indított el dicsőséges útjára Európában? Habermas az eszmetörténeti összefüggéseket is bemutatva tulajdonképpen rendszerezett filozófiatörténetet ír a modernséggel kapcsolatos vitáról, s új megvilágításba helyezi a modern-posztmodern oppozíciót is.

Polgárosodás és szabadság (Magyarország a XIX. században)

Írták: Gunst Péter, Miru György, Veliky János, Velkey Ferenc
Szerk.: Veliky János
Budapest, 1999, Nemzeti Tankönyvkiadó, 312 p.

A XIX. századi történelmet bemutató egyetemi tankönyv új és egységes megközelítésben ábrázolja a polgárosodás folyamatát. A szerzők bemutatják a hazai polgárosodás gazdaság-, társadalom- és eszmetörténetét. A könyv amellett, hogy bemutatja a XIX. század legfőbb eseményeit, fejezetei összefoglalóan tárgyalják a magyar liberalizmus születését, a dualista politikai rendszer működését, a gazdaság modernizációját, a polgári társadalom létrejöttének legfontosabb elemeit és rétegeit.

Művelődéspolitikai és pedagógiai szempontok a hazai iskolatípusok tanterveiben (1868-1945), Tanulmányok

(A Tantervelmélet forrásai 21. kötet, sorozatszerkesztő: Horánszky Nándor) Szerk.: Ballér Endre és Horánszky Nándor
Budapest, 1999, Országos Közoktatási Intézet, 224 p.

A kötet tanulmányai a különböző magyarországi iskolatípusok és -fokozatok adott időhatárok között kiadott tanterveinek történetével foglalkozik. A kötet bemutatja a tanítóképzés dokumentumait, a főváros helyi tanterveit, a polgári iskolák tanterveit, a két világháború közötti gimnáziumi tanterveket, a gépészeti középiskolák tananyag koncepcióit, illetve a tanulmánykötet által vizsgált időszak oktatáspolitikai és tantervpolitikai hangsúlyváltozásait. A tanulmányok nem akarnak „aktualizálni”, pusztán a történeti vizsgálódások eredményeit közlik. Mégis szólhatnak a jelenhez azáltal, hogy bemutatják a tantervek korabeli gyökereit, összefüggéseit, mert a tantervek egyik legfőbb követelménye az, hogy be tudjanak ágyazódni saját koruk társadalmába, kultúrájába, pedagógiai valóságába.

Wolfgang Hovestaedt: Önszervezés

Ford.: Hortobágyi József
Budapest, 1998, Német Népfőiskolai Szövetség Nemzetközi Együttműködési Intézete, 136 p.

A felnőttoktatás cseppet sem elhanyagolható tényezője az idő, illetve annak hiánya. A könyv a felnőttoktatás területén dolgozó szakemberekhez, s különösen azokhoz a felnőttekhez szól, akiknek saját továbbképzésüket fő- és mellékfoglalkozásuk mellett egyénileg kell megoldaniuk. A szerző ötleteket és technikákat ajánl a hatékony teljesítményt akadályozó tényezők legyőzéséhez, a munkaszervezés és a munkastruktúra színvonalának javításához.