Nyomtatóbarát változat: Országos Közoktatási Intézet > Új Pedagógiai Szemle 1999 június > Egy kérdőív két arca

Tímár Éva

Egy kérdőív két arca

A Békés Megyei Pedagógiai Intézet 1996-ban közreadott egy hároméves kutatás eredményeként létrejött kérdőívet, amely tanulók számára készült, és a tanítási klíma feltárását szolgálja. A szerző ugyanekkor elkészítette a fenti eszköz tanároknak szóló változatát is. A következőkben egy olyan vizsgálat tapasztalatairól olvasható rövid ismertető, amely jól példázza, hogy érdemes két nézőpontból megközelíteni egy iskolában a tanítási klímát.

A tanítási klíma mérése a TKP és a T-TKP kérdőívekkel

Eszközfejlesztésünk során klímafelfogásunkat a szociális rendszerek vizsgálatánál megszokott két ágra, az emberi kapcsolatokra és az intézeti elvárásokra építettük. A tanítási klímát olyan többdimenziós hatásegyüttesnek tekintjük, amelyet egyrészt az iskolai normák, célok, elvárások, másrészt az iskolában együtt élő személyek egyéni diszpozícióikkal színeznek egyedivé. A két alapvető megközelítési irány további finomításával nyert klímaösszetevőink, alskáláink a következők voltak.

A törődés, meghallgatás és a beleszólás elnevezésű alskálák a tanár-diák viszonyt járják körbe, érintve a megértő, elfogadó, empatikus tanári magatartást, a bizalom, odafigyelés, érdeklődés és segítő viszonyulás légkörét. Az önállóság alskála a pedagógusok önállóságra nevelő tevékenységét célozza meg. A pedagógusi rugalmassággal a változtatni akaró és tudó pedagógus klímaalakító hatása kerül be a klímaképbe. A tanulói rugalmasság a tanulók egymáshoz fűződő kapcsolatainak egy szeletét fogja át az egymás iránti toleráns viselkedés, a másság elfogadásának a középpontba állításával. Az összetartozás a tanulói szimpátia-antipátia háló, az intimebb baráti viszony, a kooperációs készség problémáit feszegeti. A követelmények az iskolai munkához elengedhetetlenül szükséges alapvető teljesítmény- és fegyelemelvárásokat gyűjti egy csokorba. A szabályok ugyancsak az iskolai szervezet működéséhez kapcsolódó klímaoldal, de „lágyabban” közelíti meg az iskolai szokásrendet, mint a követelmények. A pedagógusi elvárások és didaktikai fogások felől pásztázza az intézményes tanulás szervezetének erőterét, nem pedig a szinte parancs szintű előírások irányából.

A tanulók számára fogalmazott kérdéseket a TKP (Tanítási Klíma Percepció) jelű eszköz tartalmazza. A tanári változatban (T-TKP) tartalmát tekintve ugyanaz az 59 kérdés szerepel, mint a tanulóiban, csak tanári nézőpontra átfogalmazva.

A tanulói kérdőív standardizálására egy 664 főből álló Békés megyei minta segítségével került sor. Az általános iskolák hetedikeseit reprezentáló megyei mintán végzett vizsgálat eredményei „A tanítási klíma mérése” című Békés megyei kiadványban megtalálhatók. A megyei standard mellett a három településkategória (város, község, „miniközség”) rétegeredményei szolgáltatják a külső viszonyítási bázist. Kétségtelenül érdekes lehet a más, hasonló körülmények között dolgozó intézményekkel való összevetés, de a téma jellege miatt kisebb jelentőséget tulajdoníthatunk a standardhoz történő hasonlításnak, mint például a tantárgyi tudásmérésnél. Itt a hangsúly inkább az egyedi jegyekre, a helyi intézményi sajátosságokra esik. A belső fejlesztések tervezéséhez nagy lehetőséget kínál annak feltárása, hogy a tanulói észlelés és a nevelői szándék között megvan-e a kellő összhang. Erre ad módot a tanári kérdőíves vizsgálattal való kiegészítés.

A felmérés során a kérdésekre ötfokozatú skála segítségével válaszolnak az érintettek. A kérdésenkénti átlagok mellett a kilenc alskála átlagát érdemes megadni a maximálisan elérhető pontérték százalékában. A teljes kérdőívre ún. összevont klímamutatót is számolhatunk.

Egy iskolai vizsgálat tanulságai

Egy Békés megyei községi általános iskola tantestülete 1994-ben felvállalta a tanári kérdőív kitöltését, amikor hetedikeseiktől a tanulói vizsgálóeszközzel gyűjtöttünk adatokat. A két mintába bekerültek vélekedésében mutatkozó főbb eltéréseket és azonosságokat az alábbi táblázatból olvashatjuk le. A kérdésenkénti átlagok elemzése pedig még részletezőbb összehasonlításokra adhat módot.

Az alskálamutatók a tanulói és a tanári minta adatai alapján
Alskálák Tanulók (78 fő) Tanárok (30 fő) 
Törődés 76 85 
Meghallgatás 76 81 
Beleszólás 56 66 
Önállóság 83 84 
Pedagógusi rugalmasság 63 75 
Tanulói rugalmasság 65 63 
Összetartozás 76 80 
Követelmények 86 88 
Szabályok 90 83 
Klíma 75 78 

A tanári vélemények általában kedvezőbbek a tanítási klímát illetően, mint a tanulói megítélés. Vannak azonban olyan klímaterületek, amelyekben meglepően nagy egyetértés észlelhető. Legnagyobb összhangot az önállóság vonatkozásában tapasztalhattunk. Úgy tűnik, hogy az iskola tantestülete hatékony nevelőmunkát fejt ki ezen a vonalon. A pedagógusi rugalmasság terén a tantestület tagjai aránytalanul magasra pontozták magukat, jóval kedvezőbbnek gondolják a tanári rugalmasság iskolai helyzetét, mint ahogy a diákok a mindennapi gyakorlatban tapasztalják. A gyerekek mindent előírónak, az osztályzásnál meglehetősen merevnek látják a tanáraikat, akik ezeket az állításokat határozottan elutasították a válaszadás során. A tanár-diák viszony minden eleménél is azt mutatják az alskálaértékek, hogy a nevelők törődőbbnek, a tanulókat meghallgatóbbaknak, a tanulói beleszólást megengedőbbnek hiszik, mint amilyennek észlelik őket a tanítványok. Az iskolai elvárásoknál nem mutatható ki ekkora eltérés. Az alapvető teljesítmény- és fegyelemelvárásokról (a követelményekről) nagyon hasonló kép él a gyerekekben és a felnőttekben. A „szabályok” némelyikét már eltérően ítélik meg. A házi feladatok ellenőrzésében, a nagyvilágra nyitottság kérdésében nincs lényeges különbség a vélemények között. A köszönést viszont teljesen ellentétesen élik meg. A diákok szerint minden tanárt üdvözölnek az iskola tanulói, a tanárok szerint ez egyáltalán nem fedi a valóságot. A legszélsőségesebb válaszok arra a kérdésre születtek, amely szerint a nevelők szívügyüknek érzik, hogy a tanulók a lehető legjobban teljesítsenek. Az iskola hetedikesei azonban ezt nem így tapasztalják. Másik érdekesség, hogy a tantestület úgy érzi, sok dologba kellő mértékben beleszólhatnak a diákok. A tanulói tapasztalatok ezt nem erősítik meg. A tanulói kapcsolatokról rosszabb véleménnyel vannak a nevelők, mint a gyerekek. A nevelők a tanulók közötti szembenállásokat, vitákat komolyabbnak gondolják, mint maguk az érintettek, akik a felszínen mutatkozó tanulói ellentéteket nem élik meg tragikusan.

A fenti iskolai esettanulmány jelzései felhívják a figyelmet arra, hogy érdemes mindkét érintett csoport szemszögéből megvizsgálni egy iskola tanítási klímáját, és nagyon tanulságos lehet időről időre a belső értékelési rendszer egyik „figyelő pontjaként” megismételni a mérést.