Napjainkban Európa-szerte advent első vasárnapján
egy asztalra helyezett vagy a mennyezetre felfüggesztett,
rendszerint fenyőgallyakból, télizöldből készült, négy gyertyával
ellátott koszorú első gyertyáját meggyújtják. A további gyertyák a
következő adventi vasárnapokon lobbannak lángra. Térségünkben, a
szlovákiai magyarság körében a jelenség viszonylag új keletű, s
fölbukkanása, el terjedése lényegé ben az utóbbi évtizedre tehető.
Amíg 1989 előtt adventi koszorút jószerével csak az osztrák
televízióban vagy külföldi karácsonyi üdvözlőlapokon láthattunk,
mára a karácsony előtti hetekben a virágkereskedésekben bőséges
kínálatukkal találkozunk. Ott van városaink piacain éppúgy, mint
képes újságaink karácsony előtti számaiban. De vajon milyen mélyen
hatolt be legszentebb családi ünnepünk belső intimitásába,
elterjedése mennyire tekinthető általánosnak a szlovákiai magyarság
körében? Az alábbiakban először az adventi koszorú megjelenésének
kezdeteit, elterjedésének helyét és idejét, majd az elterjedés
irányait, a szlovákiai magyar közegben való meggyökerezés
társadalmi, vallási és etnikai meghatározóit, végezetül pedig a
kérdés körrel kapcsolatban felvetődő kutatás-módszertani problémákat
tekintjük át.
1. Az adventi koszorú megjelenése és elterjedése
a német nyelvterületen
Hermann Bausinger vizsgálódásaiból tudjuk, hogy az
adventi koszorú, a korábbi (felületes) kutatás állításaival
ellentétben meglehetősen új képződmény. Északnémet területen,
protestáns egyházi körökben alakult ki a 19. század első felében (az
első egyértelmű nyoma 1833-ból származik), majd elsősorban polgári,
ipari környezet ben, nem kis mértékben az iskolákban zajló
képzőművészeti nevelés, továbbá a virágkereskedelem közvetítésével
terjedt. A katolikus délnémet és osztrák területek a hatásnak hosszú
ideig ellenálltak, s a szokás csak az első világháború után érte el
őket. Bécsben is a húszas években bukkan fel. Ezt követően viszont
éppen a katolikus egyház és a hívek révén terjedt elsősorban
(Bausinger 1977). Annak ellené re, hogy maga az adventi koszorú és a
vele rokon különféle adventi kalendáriumok ilyen új keletű
találmányok, egyes elemei (örökzöld, valamint az idő- és
fényszimbolika) természetesen sokkal régebbi gyökerűek. Leopold
Schmidt rámutat az adventi koszorú liturgiájának mély, nem
okvetlenül genetikusan összefüggő gyökereire (Schmidt 1966, 27; vö.
Hartinger 1992, 68). Az adventi koszorú napjainkban gyakorlatilag az
egész német nyelvterületen ismert, a kapcsolódó kopogtató
koszorúkkal és egyéb, karácsonyi hangulatot árasztó külső ablak- és
ajtódíszekkel együtt. A jelenség persze hódít szinte világszerte,
amit mi sem bizonyít jobban, hogy a legutóbbi adventi időszakban a
különféle kereskedelmi televíziók "teleshoping" műsorai éneklő és
kacsingató kopogtató koszorúkat kínáltak a nagyérdeműnek.
2. Az adventi koszorú megjelenése az egykori
"keleti blokk" országaiban
Német telepesek révén az adventi koszorú már a két
világháború között fölbukkan a Kárpát-medencében is. Gelencsér
József a Móri-völggyel és a Zámolyi-medencével kapcsolatban az
alábbiakat írja: "Valószínűleg német hatásra a két világháború
között Csákváron néhány családnál feltűnt az adventi koszorú. A
mintegy 20 cm átmérőjű tárgyat fenyőágból fonták, az adventi négy
hetet szimbolizáló négy gyertyát tettek rá, és a sublótra helyezték.
Minden adventi vasárnap az esti imádságnál eggyel több gyertyát
gyújtottak meg rajta, így karácsonyhoz közeledve, egyre erősödött a
fénye. Csókakőn, Söréden, Bodajkon a templomban - az emlékezet
szerint - hosszabb ideje helyeznek el adventi koszorút. Napjainkban
is az a szokás, hogy a plébános a mise előtt gyújtja meg az esedékes
számú gyertyát. A lakásokba viszont itt nem került be" (Gelencsér
1991, 251).
Papp Árpád szíves szóbeli közléséből tudom, hogy az
1999 első adventi vasárnapján a szabadkai (német származású) magyar
katolikus pap arról prédikált, hogy meg kell gyújtani az ősi szokás
alapján használatos adventi koszorú első gyertyáját. Ő állítólag
gyermekkorából is emlékszik az adventi koszorúra, vagyis a két világ
há ború között - német közvetítéssel - már Szabadka környékén is
fölbukkan az adventi koszorú, bár az adat némi fenntartással
kezelendő.
Ezzel szemben az erdélyi szászok körében csak a
második világháború után terjedt el. Erről Pozsony Ferenc a
következőket írja: "Az adventi koszorú készítése a második
világháborúig nem volt szokásban az erdélyi szászoknál. Első ízben
városi családoknál jelent meg az 1960-as évek végén, majd
fokozatosan terjedt el a falusi közösségekben is az 1970-es években.
Nagykapuson a lányok fonták az adventi koszorút. A fenyőgallyakból
készített koszorúra négy gyertyát helyeztek, és advent mindegyik
vasárnapján újabb és újabb gyertyát gyújtottak meg rajta. (...)
Keresztényszigeten a halotti koszorúkat készítő családtól
vásárolták. Egy nagyobbat elhelyeztek a templomi csilláron is, s
advent négy vasárnapján egy-egy újabb gyertyát gyújtottak meg
rajta..." (Pozsony 1997, 228).
Az adventi koszorú az erdélyi Sóvidéken is ismert,
ahogy az Madar Ilona leírásából kiderül. Hogy mióta, arra sajnos nem
derül fény, ám rendkívül tanulságos, hogy itt a reformátusok
lényegében a katolikusoktól vették át az eredendően protestáns
szokást: "Karácsony böjtjének elején fenyőkoszorút kötöttek a
sóvidéki katolikusok. Négy szál gyertyát állítottak bele, s
hetenként egy-egy szállal többet gyújtottak meg. 'Igaz -
panaszkodnak a parajdi és a korondi protestánsok - már mi is fonunk
karácsonyi koszorút, mint a katolikusok, lassan már egyformák
leszünk velük'" (Madar 1998, 110).
Ahogy az Lukács László dolgozatából kiderül,
Székesfehérvárott az adventi koszorú 1980-ban bukkant föl először,
mégpedig egy virágüzlet kirakatában. Ide NDK-s importként jutott, és
nagyon gyorsan népszerűvé vált a városban (Lukács 1983, 56).
A magyar néprajz legutóbbi összefoglalásában Tátrai
Zsuzsanna az adventi koszorú magyarországi megjelenéséről a
következőket írja: "Az adventi koszorú a ma népszerűsödő karácsonyi
szimbólumok közé sorolható. A feltehetően német eredetű szokás
Ausztriában a két világháború közötti időszakban kezdett terjedni. A
fővárosi virágüzletek hazánkban számtalan változatban, színes
gyertyákkal és szalaggal készítik, népszerűsítik az adventi
koszorút" (Tátrai 1990, 249). Nem tudunk meg sokkal többet Tátrai
Zsuzsanna csaknem egy évtizeddel későbbi leírásából sem: "Az adventi
koszorú készítése feltehetően német eredetű szokás. Ausztriában a
két világháború közötti időszakban kezdett elterjedni, hazánkban
csak a legutóbbi időkben. Rendszerint örökzöldből fonják. A
ráhelyezett négy gyertya az adventi négy va sár napot jelképezi.
Advent első vasárnapján gyújtják meg az elsőt, a rá következő
vasárnapokon mindig eggyel többet" (Tátrai-Karácsony 1997, 231).
Papp Árpádtól tudom, hogy a Vajdaságban az adventi
koszorú az utóbbi években futótűzként terjedt el, szerinte
Magyarország irányából. Érdekes módon az elmúlt két-három évtizedben
az Ausztriában és Németországban dolgozó vajdasági vendégmunkások
révén nem honosodott meg a térségben a jelenség.
Az 1995-ben megjelent szlovák néprajzi enciklopédia
külön címszóban nem foglalkozik ugyan az adventi koszorúval, de az
advent utolsó két mondata rá vonat ko zik: "Az utóbbi időszakban
városi környezetben elterjedt a szobabelső adventi koszorúkkal való
feldíszítésének a szokása. Ez a hagyomány elsősorban a germanofón
vidékekre jellemző" (Feglová 1995). A szlovák és a cseh néprajzi
irodalomban egyébként több nyomára nem akadtam (vö. Frolec 1989;
Horváthová 1986).
3. Az adventi koszorú a szlovákiai magyarok
mindennapi kultúrájában
Kissé részletesebben vizsgáljuk most meg az adventi
koszorú térhódítását a vizsgált területen! A szlovákiai magyar
tannyelvű alapiskolák harmadik osztálya számára kiadott
Olvasókönyvben az alábbiakat olvashatjuk: "A karácsonyvárás
hangulatát emeli az adventi koszorú. Ez a szokás régi időkre nyúlik
vissza, és kapcsolatban van a téli napforduló ősi szokásaival. A
gyűrű, a kör, a koszorú az ősrégi időkben mágikus jel volt, és
varázslatra alkalmas tárgynak számított. Réges-régen december elején
az emberek az északi országokban fűzfavesszőből koszorút fontak, és
örökzöld gallyakkal körülcsavarták. Ezt színes szalagokkal
díszítették, majd később gyertyát is erősítettek rá, és a
mennyezetről szalagokon lógatták le. Az utóbbi időben koszorút
helyeznek az asztalra vagy a bejárati ajtóra. Amikor ma otthonunkat
adventi koszorúval díszítjük, nem is gondolunk arra, hogy valójában
egy ősi pogány szokás hagyományait folytatjuk" (Szuchy-Marták 1996,
77).
A leírás kísértetiesen emlékeztet a Hermann
Bausinger által bemutatott, egy német tanítótól származó adventi
koszorú-értelmezéshez (Bausinger 1977, 9-10). Nem mondja el viszont
az adventi koszorút meghatározó alapvető lényeget, hogy tudniillik a
négy adventi vasárnapon mindig eggyel több gyertyát gyújtanak meg
raj ta. Az ajtóra függesztett kopogtató koszorút sem lett volna
szabad az adventi koszorúval összekeverni.
1989 előtt szlovákiai magyar képes hetilapban nem
találtam adventi koszorúra utaló cikket, ám ezt követően már szinte
kötelező erővel, gyakorlatilag minden év karácsony előtti számaiban
fölbukkan. Ebből lássunk egy kis válogatást! Az 1990-ben indult
katolikus hetilap, a Remény december 9-i számában László
János adventi eszmefuttatása alatt viszont már egy adventi koszorú
fényképe látható, a következő szöveggel: "Amikor az ádventi koszorú
negyedik gyertyája is lángra gyúl, ez azt jelenti majd, hogy
felkészülten, tiszta szívvel várjuk a kis Jézust." A lap 1990. évi
december 16-i száma címoldalán illusztrációs képként egy további
adventi koszorú fotóját közli. A Hét ugyanebben az
esztendőben karácsonyi ötlet címmel bemutat egy adventi koszorút, és
leírja a készítés módját is: "Az adventi koszorú nem csak csillárra,
lámpára, falra függesztve mutat szépen, hanem szemet gyönyörködtető
látvány a megterített asztalon is. A koszorút úgy készítjük el, hogy
karikába fogott drótra tekerjük, hajlítgatjuk a kisebb, hajlékony
fenyőgallyakat, ágacskákat, közé szúr va egy-két fagyöngyágat,
amelyek tetejére különféle apró díszeket, kis piros gombákat,
csillagokat, gyertyákat erősíthetünk" (Hét, 1990, 50,
20).
Ennek az idézetnek az a legfőbb tanulsága, hogy a
szöveg írója nem volt tisztában az adventi koszorú lényegével:
adventi koszorút falra nem szokás (és nem is lehet!) akasztani,
hiszen akkor a négy gyertya meggyújtása problémákba ütközhet.
Bálint Anna a Losoncon megjelent Nógrádi Szó
című lapban "régi medvesalji karácsonyok"-ról szólva a következőket
írja: "A halottak napja után még egy alkalom nyílt a
koszorúkészítésre. Az ádventi koszorút fenyőgallyakból fonták,
szárított virággal, fenyőtobozzal díszítették. Szerves tartozéka
volt a négy gyertya, amelyeket ádvent vasárnapokon gyújtottak meg"
(Bálint 1991). Feltűnő, hogy "régi" szokásként írja le a szerző.
Megjegyzendő, hogy Kotics József 1986-ban megjelent medvesalji
kismonográfiája a szokás meglétéről még nem tud (Kotics 1986).
A Dunaszerdahelyen megjelent Déli
Hírlap 1991. évi decemberi számában egy, a mennyezethez
felfüggesztett adventi koszorú fényképét közölte, mellette a szöveg
gel: "November 30-ától, András napjától Advent van. A Krisztus
születése előtti utol só hónap. A készülődés, a várakozás, a
megtisztulás napjai. A magunkba fordulásé, az újragondolásé.
Meggyújtjuk az adventi koszorú gyertyáit, és 'díszbe öltöztetjük
szívünket' az ünnepre. Mindannyiuknak szeretetteljes, békés adventet
kívánunk" (Déli Hírlap 1991, 12-13, 7).
A Hét 1993. évi karácsony előtti
száma egész oldalas összeállítást közöl, amelyben (fotókkal,
ábrákkal illusztrálva) bemutatja az adventi koszorú készítésének
módját (Ünnepek előtti hangulat. Adventi koszorú. A Hét,
1993, 50, 18). Az Új Nő című képes folyóiratban 1997-ben
jelent meg egy képes összeállítás arról, hogyan készítsünk többek
között adventi koszorút (Karácsonyra. Új Nő, 1997, 12,
32-34).
Az adventi koszorú a sajtóbeli fölbukkanással
párhuzamosan természetesen meg jelenik a valóságban is: virágüzletek
kínálatában, települések közterületeinek karácsony előtti díszeként.
Komáromban a Klapka tér négy sarkába a város egy-egy hatalmas
adventi koszorút függeszt fel, négy villanykörtével 1997 óta. Egy
komáromi belvárosi virágüzletben való tájékozódás (1999. november
29.) alapján az idén advent első karácsonya előtt mintegy húsz
adventi koszorút adtak el. Az utóbbi években mindig ez volt az
átlag, s még karácsonyig mintegy hatvan kelt el tavaly is. Mindez
azt jelenti (ti. hogy még közvetlen karácsony előtt is vásárolnak
adventi koszorút), hogy nincsenek tisztában magával a rítussal,
csupán a formát veszik át. Ugyanitt a tulajdonos elmondta, hogy
rendszeresen jár Budapestre és Győrbe, ahol a hasonló virág- és
ajándékboltok kínálata alapján követi nyomon a legújabb "trendet".
Hasonló eredményekre jutottunk a komáromi piacon való kérdezősködés
során is. Itt is kiderült, hogy évente az adventi koszorúknak
egynegyedét, egyharmadát adják el advent első vasárnapja előtt. A
koszorúk zöme közvetlenül karácsony előtt kel el. A Komáromi Városi
Televízió Komáromi Magazin című hírműsorában a bemondó előtt 1999
adventjében egy adventi koszorú volt elhelyezve, amelyen az idő
múlásával mindig több gyertyát gyújtottak meg. Ugyanez a műsor
beszámolt arról is, hogy a Matica slovenská helyi székházában
képzőművészeti versenyt (s ehhez kapcsolódó kiállítást) rendeztek. A
bemutatott képsor alapján a szlovák alapiskolások adventi
koszorúkat, betlehemeket, adventi kalendáriumokat is készítettek.
1999. december 10-én Gútán egy út menti haláljel mellett sikerült
megfigyelni (és lefényképezni) egy adventi koszorút. Advent harmadik
vasárnapja előtt járunk ekkor, de egy gyertya sem volt rajta még
meggyújtva. Advent harmadik vasárnapján (1999. december 12.)
végigjárva a komáromi református, evangélikus és katolikus
temetőket, megállapítható volt, hogy adventi koszorút egyik
felekezet sem helyez sírjaira. Mindössze egy katolikus síron láttam
egy koszorút, egy (meggyújtatlan) gyertyával. Ausztriában ugyanakkor
szokás sírokon is elhelyezni adventi koszorút (Lukács 1983, 57).
4. Az adventi koszorú a szlovákiai magyarság
körében 1999-ben. Egy felmérés tanulságai
A Fórum Kisebbségkutató Intézet komáromi Etnológiai
Központja 1999 adventjében egy kérdőíves felmérést végeztetett el.*
Ennek keretében hét dél-szlovákiai településen vizsgáltuk meg az
adventi koszorú ismertségi és elterjedtségi fokát. Mivel
többé-kevésbé teljes képet szerettünk volna nyerni a dél-szlovákiai
helyzetről, kutatópontjaink közé négy kisalföldi és három gömöri
települést soroltunk be. A kutatópontok kiválasztásánál figyelembe
vettük azok vallási és nemzetiségi össze tételét is. A kérdőívek a
vizsgált háztartások, illetve családok vallási és etnikai
hovatartozásán kívül figyeltek a vizsgált csoport társadalmi,
szociális helyzetére, iskolai végzettségére is. Érdeklődésünk arra
is kiterjedt, hogy ha ismerik az adventi koszorút, emlékezetük
szerint honnan ismerték meg, maguk készítik-e vagy pedig vásárolják.
Kérdezőbiztosainkkal az adventi koszorú elhelyezését és formáját,
díszítményeit is leírattuk, fényképeket is készíttettünk. Nem
figyeltünk viszont oda két fontos kérdésre: előre nem tudhattuk, így
menet közben derült ki, hogy sokan csak közvetlenül karácsony előtt
veszik meg az "adventi koszorút" és helyezik el a karácsonyi
asztalon, ami által természetszerűleg elsikkad az eredeti funkció.
Sokan az egy gyertyával ellátott karácsonyi koszorút, valamint a
külső ajtóra függesztett kopogtató koszorút is adventi koszorúnak
hívják. Ezeket a jelenségeket kérdezőbiztosaink ugyan jól tudták
differenciálni, viszont nem mindegyikük jegyezte föl, hogy az adott
koszorú valóban adventi koszorúként funkcionál-e, illetve nem
mindenki jegyezte föl az olyan járulékos jelenségek meglétét, mint
például a kopogtató koszorú. Az így birtokunkba került, viszonylag
nagyszámú értékelhető válaszokat tartalmazó, összesen 1543 kérdőív
alapján azonban így is viszonylag pontos képet rajzolhatunk majd az
adventi koszorú dél-szlovákiai jelenlegi elterjedtségéről, annak
földrajzi, etnikai, társadalmi, szociális vonatkozásairól. Jelen
dolgozat a kérdőívek előzetes értékelése alapján kíván tanulságokat
levonni. Részletesebb elemzésükre egy, egy év múlva megismétlendő
felmérés értékelésével együtt kerítünk majd sort. Nézzük először a
vizsgált települések lakosságának nemzetiségi és vallási számarányát
százalékban a legutóbbi, 1991-es népszámlálás adatai tükrében
(Forrás: Národ nostná ątruktúra obyvateµstva SR. Predbeľné
výsledky sčítania 1991. Slovenský ątatistický úrad, Bratislava,
1992; Náboľenská ątruktúra obyvateµstva. Predbeľné výsledky
sčítania 1991. Slovenský ątatistický úrad, Bratislava, 1992),
majd az egyes településekre lebontva a vizsgálat konkrét
eredményeit!
Boldogfa
Összesen 125 háztartást kerestünk fel, s ebből
49-ben találtunk adventi koszorút, ami az összes vizsgált háztartás
39,1%-a. A templomban évek óta van adventi koszorú, advent
kezdetekor a pap is beszél róla, így nem csoda, hogy a
megkérdezettek döntő része a templomból, hittanóráról ismerte meg a
szokást.
Sókszelőce
Mivel a településen több mint ezer ház található,
ebből 300 családot látogattunk meg (ezek vallási megoszlása: 233
katolikus, 67 református és 26 roma, akik egyéb ként szintén
katolikus vallásúak). A vizsgáltakból 41 háztartásban találtunk
adventi koszorút (25 katolikus, 16 református), ami az egész
13,6%-a. A 26 roma háztartásból 7-ben találtunk adventi koszorút. A
faluban van római katolikus és református templom is. Adventi
koszorú egyikben sem volt.
Komárom
Összesen 349 háztartást látogattunk végig, s ebből
156-ban volt adventi koszorú (44,7%). Mivel egy többé-kevésbé
valósághű képet szerettünk volna nyerni, ezen belül két metszetet
készítettünk. Megvizsgáltuk egy lakótelepi utca (Polgár utca) összes
háztartását (az eredmény összesen 289 kérdőív), s ebből 121-ben
találtunk adventi koszorút (41,8%). Amolyan szúrópróbaszerűen a
város kertesház-övezeté ben is végeztünk továbbá, a teljességre nem
törekvő felmérést (Bástya u., Murgas u., Apáli u.). Itt összesen 60
értékelhető kérdőívünk lett, melyből 34 pozitív választ tartalmazott
(56,6%).
1999 advent első vasárnapján a komáromi Szt.
Rozália-templomban a reggeli misén kb. 20 adventi koszorút szentelt
meg a pap. (Köbölkúton is bejelentette a lelkész - már 3-4 éve így
történik -, hogy advent első vasárnapján megszenteli az adventi
koszorúkat.) A komáromi evangélikus és református templomban szintén
van évek óta adventi koszorú.
Kisújfalu
A településen 239 családot kerestünk fel. Ebből
21-ben találtunk adventi koszorút, ami a megkérdezettek 8,7%-a. A
református lelkész 1998 adventjén egy adventi koszorút helyezett az
úrasztalra, ami nagy felháborodást keltett a hívek körében.
Elsősorban a "gyertyák miatt". Közben a papot más településre
helyezték át, és az 1999. évi adventre új lelkésze lett a falunak. Ő
már nem próbálkozott adventi koszorúval, így "ismét tiszta az úr
asztala". (Alistál református templomában viszont advent idején évek
óta van adventi koszorú, és az adventi vasárnapokon mindig eggyel
több gyertyát gyújtanak meg rajta.)
Baraca
A község 66 háztartásában egyetlen adventi koszorút
sem találtunk. Megjegyzendő, hogy bár a megkérdezettek gyakorlatilag
egyöntetűen magyarnak vallották magukat (leszámítva négy
beházasodott szlovákot), 60,6%-uk (azaz 40 család) a faluban roma
származásúnak számít. A faluban 3-4 éve egy német misszionárius pap
(Lorenz páter) tevékenykedik, aki a magyar hívekkel szlovákul
beszél. Ő az utóbbi években a templom első padsora fölé fölakasztat
egy viszonylag nagy méretű (kb. 60 cm át mérőjű) adventi koszorút,
négy hatalmas piros gyertyával. Amíg a helyi alapiskolában voltak
hittanórái (az idén már nem), addig oda is elvitte az adventi
koszorút, és a gyerekeknek elmagyarázta a lényegét.
Rudna
A faluban összesen 244 háztartást látogattunk meg.
Ebből 44-ben találtunk adventi koszorút (25 római katolikus, 12
evangélikus és 7 református családnál. Megjegyzendő, hogy az
összlakosságot tekintve a vallási arány éppen fordítottja ennek a
sornak). Ez az egész 18%-a. A faluban evangélikus és református
templom van. Adventi koszorú egyikben sem volt.
Rekenyeújfalu
A település 220 háztartását látogattunk meg. Ebből
mindössze 16-ban találtunk adventi koszorút, illetve arra való
hivatkozást, hogy az idén ugyan nincs, de tavaly volt (9
evangélikus, 6 római katolikus és 1 ateista családban). Ez az
egésznek 7,3%-a. A római katolikus templomban kb. 5 éve, az
evangélikusban pedig 3 éve van adventi koszorú.
5. Összefoglalás
A rendelkezésünkre álló szórványos adatok, valamint
a kérdőíves felmérés eredményeiből megállapítható, hogy az adventi
koszorú elterjedése a kilencvenes években vette kezdetét a
szlovákiai magyarság körében, annak is elsősorban nyugati
szállásterületein. Elsősorban városi, továbbá értelmiségi,
vállalkozói körökben is mert. Egyik legfontosabb terjesztője a
katolikus egyház.
Már Hermann Bausinger is figyelmeztetett arra, hogy
a megkérdezettek az adventi koszorú gyertyáinak fokozatos
meggyújtásáról olykor mint ősrégi, távoli, ködös, pogány időkbe
visszanyúló szokásról beszéltek, ami "mindig is ismert volt" az
adott faluközösségben. A teljesen egzakt kutatásokon alapuló
eredmények viszont ennek éppen ellenkezőjét bizonyították (Bausinger
1977, 9-14). Hasonló jelenségekkel a mi felmerésünk során is
találkoztunk. A megkérdezettek egy része úgy nyilatkozott, hogy
gyermekkorától emlékszik rá, szüleitől, nagyszüleitől tanulta. Itt
három magyarázat is lehetséges: 1. valóban ismerték már ilyen régen
(ennek igen csak kicsi a valószínűsége); 2. az adventi koszorút, a
maga növekvő fényszimboliká jával összetévesztik azzal a télizöldből
készült koszorúval, melyen egy gyertya díszeleg és a karácsonyi
asztalon gyújtanak meg; 3. egyszerűen elfelejtik a fölbukkanás
valódi időpontját. Az mindenesetre tény, hogy a szlovákiai magyar
néprajzi kutatás a kilencvenes évek előtt nem rögzítette az adventi
koszorú ismeretét (vö. Liszka 1997a; 1997b). A különféle képes heti-
és havilapok szemlézése is azt bizonyítja, hogy csak az utóbbi
évtizedben vált mind szélesebb körben ismertté. A megkérdezettek
zöme is így nyilatkozott, s forrásként általában a sajtót,
televíziót, (kizárólag római katolikusok esetében) a templomot
jelölve meg. Fölvethető a kérdés, ahogy azt Bausinger meg is teszi,
vajon miért mondanak az adatközlők egy olyan szokást "ősréginek",
"mindig is létezőnek", olyannak, amely "azóta létezik, amióta advent
van", holott maguk is jól tudhatják, hogy mikortól datálódik. Arról
lehet szó, hogy mégsem tudják. Számtalan példája hozható fel annak,
hogy az emberek milyen gyorsan (akár egy-két év távlatában is)
elfelejtenek dolgokat, pontosabban úgy őrződnek ezek meg
emlékezetükben, mintha azok már "örök idők óta" léteztek volna. Ez
valahol a hagyomány lényege is lehet: mintha egyénnek, közösségnek
szüksége is len ne arra, hogy bizonyos dolgoknak nagyobb időbeli
mélységet tulajdonítson. Akár tudat alatt kialakított mesterséges
hagyományra is. Tamás Gáspár Miklós megállapítása, miszerint "a
hagyomány lényege nem az emlékezet, hanem a feledés" (Tamás 1999,
235) így is értelmezhető.
További tanulsága a szóban forgó kutatásnak, hogy
kiderült: a futótűzként terjedő adventi koszorút döntő mértékben
csak formailag veszi át a vizsgált közösség. Közben a tartalom
valahol elsiklott, azaz sok esetben olyan jelenségeket is adventi
koszorú megjelöléssel illetnek, amelyeknek semmi közük a most szóban
forgó objektumhoz, másrészt magát az adventi koszorút sem
rendeltetésszerűen, a növekvő fény szimbolikájának megfelelően
használják (vö. Schmidt 1966, 289-312).
A felmérés még egy, kutatás-módszertani
tapasztalatot is eredményezett. Már most érzékelhető volt, hogy
magával a kutatás tényével hozzájárultunk ahhoz, hogy az adventi
koszorú ismertebbé váljon, és feltehetően nagyobb arányú
elterjedését is elősegítettük. Rudnán például több adatközlő is
"megígérte" a kérdezőbiztosnak, hogy jövőre már lesz adventi
koszorújuk... Hogy ez valóban így lesz-e, azt az egy év múlva
megismétlendő hasonló felmérés feltehetőn alá tud majd támasztani.
Ez a tapasztalat mindenesetre fokozottabb körültekintésre kell, hogy
intse a néprajzkutatót.
Irodalom
Bálint Anna
1991 Régi medvesalji karácsonyok. Nógrádi
Szó, 25-26. sz. 7. p.
Bausinger, Hermann
1977 Der Adventskranz. Ein methodisches
Beispiel. Würzburg-München, Byerisches Blatter für
Volkskunde-Bayerisches Nationalmuseum, 31 p. /Ethnologia Bavarica
Heft 4./
Feglová, Viera
1995 Advent. In: Encyklopédia µudovej kultúry
Slovenska. 1. Red. Botík, Ján-Slavkovský, Peter. Bratislava,
Veda, 13. p.
Frolec, Václav (szerk.)
1989 Vánoce v české kultuře. Praha,
Nakladatelství Vyąehrad, 439 p.
Gelencsér József
1991 Jeles napi szokások és hiedelmek a
Móri-völgyben és a Zámolyi-medencében. In: Gelencsér József-Lukács
László: Szép napunk támadt. A népszokások Fejér megyében.
Székesfehérvár, István Király Múzeum, 241-374.
p.
Hartinger, Walter
1992 Religion und Brauch. Wissenschaftliche
Darmstadt, Buchgesellschaft, 314 p.
Horváthová, Emília
1986 Rok vo zvykoch náąho µudu. Bratislava,
Tatran, 246 p. /Korene./
Kotics József
1986 Kalendáris szokások a Medvesalján.
Debrecen, Kossuth Lajos Tudomány egye tem Néprajzi Tanszék, 148 p.
/Gömör Néprajza 3./
László János
1990 Ádventi boldog várakozás. Remény, 1.
évf. 36. sz. 2. p.
Liszka József
1997a Adventi koszorú. Katedra, december, 2.
p.
1997b "Karácsonyfa, karácsonyfa!" Hogyan lett a
karácsony jelképe a karácsonyfa, s hogyan kapott egyre fontosabb
szerepet az adventi koszorú? Új Nő, 1997. 12. sz. 14-15.
p.
Lukács László
1983 Adventi koszorú. Múzeumi Kurír,
41. sz. V. kötet 1. sz. 56-57 p.
Madar Ilona
1998 A sóvidéki vallásosságról.
Marosvásárhely, Mentor Kiadó, 174 p.
Moser, Hans
1985 Volksbräuche im geschichtlichen Wandel.
Ergebnisse aus fünfzig Jahren volks kundlicher Quellenforschung.
München-Berlin, Deutscher Kunstverlag, 415 p.
Pozsony Ferenc
1997 Az erdélyi szászok jeles napi szokásai.
Csíkszereda, Pro-Print Könyvkiadó, 332 p. /Krónika
Könyvek./
Schmidt, Leopold
1966 Volksglaube und Volksbrauch. Gestalten -
Gebilde - Gebärden. Berlin, Erich Schmidt Verlag, 420
p.
Tamás Gáspár Miklós
1999 Vázlat a hagyományról. In: Törzsi
fogalmak. II: 233-259. p. Budapest, Atlan tisz. /East-European
Non-Fiction./
Tátrai Zsuzsanna
1990 Jeles napok - ünnepi szokások. In: Magyar
Néprajz. VII. Népszokás, néphit, népi vallásosság. Szerk.
Hoppál Mihály. Budapest, Akadémiai Kiadó, 102-264.
p.
Tátrai Zsuzsanna-Karácsony Molnár Erika
1997 Jeles napok, ünnepi szokások. Budapest,
Planétás, 298 p. /Jelenlévő
múlt./ |