SZEMLE

 

Oldalak: 342 343 344 345 346

 

Hans Gehl, Deutsche Stadtsprachen in Provinzstädten Südosteuropas

Zeitschrift für Dialektologie und Linguistik. Beiheft 95. Franz Steiner Verlag, Stuttgart, 1997. 136 l.

A Zeitschrift für Dialektologie und Linguistik (ZDL) című folyóirat elődje, a Zeitschrift für Mundartforschung című lap 1964-ben mellékleti sorozatot indított. A sorozatnak 1997-ig 95 száma jelent meg, ebből az első hét szám a Zeitschrift für Mundartforschung mellékleteként, majd a többiek 1969-től ZDL-Beihefte címen. [342]

A sorozat különböző (60-600 oldal) terjedelmű és tematikájú német, illetőleg angol nyelvű műveket tartalmaz. Ezek német nyelvjárásokról szóló (főleg hangtani) leírások, nyelv- és vallásszociológiai kutatások, név- és módszertani dolgozatok, valamint bibliográfiai összefoglalások és emlékkönyvek. Jelentős a kétnyelvűségi munkák száma. A sorozat felöleli a teljes német nyelvterületet és a külső nyelvi szigeteket (Pennsylvániától Kazahsztánig). Külön említést érdemel, hogy három nemzetközi nyelvészkongresszus előadásainak az anyagát is ez a sorozat teszi közzé: II. Internationaler Dialektologenkongress Marburg/Lahn, 5-10. 09. 1965. (Beihefte 3-4); - Internationales Symposion "Zur Theorie des Dialekts" Marburg/Lahn, 5-10. 09. 1977. (Beiheft 26); - Internationaler Dialektologenkongress Bamberg, 29. 07.-04. 08. 1990. (Beihefte 74-77).

Mivel a jelen ismertetés tárgyát képező munkának a címében is szereplő Stadtsprache-nak (városi nyelv-nek) megfelelő terminus a magyar szakirodalomban nem alakult ki, rövid értelmezése hasznos lehet. A német Stadtsprache szakszónak a magyarban talán a regionális köznyelv felelne meg mint a köznyelv és a nyelvjárások között elhelyezkedő nyelvváltozat. A terminus szaklexikonbeli meghatározása: "Stadtmundart - Verkehrs- und Umgangssprache von Stadtgemeinden, die sowohl von der Standardsprache als auch den Dialekten des Umlands abweicht. Die räumliche und soziale Festlegung der Dialekte auf die »Dörfer« des ländlichen Raums einerseits und der Standardsprache auf die »Städte« andererseits war allenfalls eine erste grobe Einteilung, die vor allem nicht den Sprachausgleichsprozessen und den historischen Bedingungen in den Städten gerecht wurde. Sie haben zum Teil stark ausgeprägte eigene Entwicklungen (besonders die groß en Reichsstädte) und setzten zum anderen die Sprechweisen der Zugezogener mit entsprechenden Veränderungen um, so daß die »Sprache der Städte« vielfältige Differenzierungsprozesse zwischen Dialekt und Standardsprache wiederspiegeln ..." (Metzler Lexikon Sprache. Hrsg. von Helmut Glück. Verlag J. B. Metzler, Stuttgart-Weimar, 1993. 600). A Stadtsprache és a Stadtmundart fogalmak szinonimaértékűek.

A délkelet-európai városokban (Pécsett, illetőleg Temesváron, Lugoson és máshol is) a városi nyelv - falusi nyelv szembenállás abban mutatkozik meg, hogy míg a környező falvakban a beszélt német nyelv rajnai frank (pfalzi és hesseni) nyelvjárási jegyeket őriz, addig a városokban a bajor-osztrák városi nyelv használatos. (A délkelet-európai terminus használatát az ismertetett munka terminushasználata indokolja.) A délkelet-európai német városi nyelvek a XVIII-XIX. századi német telepítések nyomán különültek el. A városokban elsősorban hivatalnokok, tisztek, kézművesek és kereskedők telepedtek le, akik a bécsihez hasonló német nyelvváltozatot beszéltek. A frank nyelvjárást beszélő falvak lakosaival való érintkezés révén kialakult egy új, bajor-osztrák színezetű városi nyelvváltozat, amely a falvak német lakosai számára is érthetőbbnek bizonyult. Mindeközben az elővárosok lakosai különböző nemzetiségűek voltak. Az ilyen multikulturális közegben elkerülhetetlen volt a más nyelvekből való kölcsönzés. Az elővárosokban ennek következtében is alakult ki a szleng, mely főleg szókincsében tér el a bajor-osztrák helyi nyelvváltozatától.

Hans Gehl német-román-latin nyelv- és irodalomszakot végzett Temesváron. Ugyanitt doktorált 1976-ban német nyelvjárástanból. 1987-től a tübingeni sváb intézet munkatársa (vö. http://www.uni-tuebingen.de/donauschw.institut/DSI17.HTM). A "Deutsche Stadtsprachen in Provinzstädten Südosteuropas" című munkája a tübingeni sváb intézetben (Institut für donauschwäbische Geschichte und Landeskunde) általa irányított "Donauschwäbische Mundartforschung" című kutatási program egyik részeredménye (bővebben l. az előbbi internetcímen).

A munka a következő hét egységet tartalmazza: 1. Bevezetés; - 2. A német "Stadtsprache" Temesváron, Resicabányán és Eszéken; - 3. A bajor-osztrák városi nyelvjárások jellemzőinek bemutatása a hangfelvételek és egyéb, újabb kori gyűjtések alapján; - 4. Következtetések; - 5. Irodalomjegyzék; - 6. Térképek; - 7. Tárgymutató. A térképmutató, a rövidítésjegyzék, a helynévjegyzék, a fonetikus átírás jeleinek ismertetése és az előszó után következik a bevezetés. [343]

A "Bevezetés"-ben (14-27) megjelölt kutatási terület az egykori monarchia két vidéki városában, a romániai Temesváron és a horvátországi Eszéken az utóbbi három évtizedben beszélt német nyelv. Ezen belül a következő kérdésköröket vizsgálja a szerző:

1. Milyen történelmi, szociális és kulturális feltételek mellett alakult ki Temesvár, Eszék és más osztrák vidéki városok német nyelve?

2. Az utóbbi három évtized során milyen variánsai alakultak ki e németnek?

3. Hogyan hat a más nemzetiségű lakosok nyelve a német városi nyelv variánsaira?

4. A nyelvi formák mely szintjeit befolyásolják a környező idegen nyelvek?

5. Hogyan hat Temesvár és Eszék városi nyelve a vidék nyelvjárásaira?

6. Ezekben a városokban a német nyelvnek mi a mai helyzete és melyek a távlatai (14-5)?

A délkelet-európai városi nyelvek vizsgálatához Hans Mokka temesvári prózaíró német városi nyelven írt szövegei, Lujo Plein eszéki német publicisztikája, valamint Gehlnek a két városban készített hangfelvételei szolgáltak korpuszként. Temesvár és Eszék német nyelvét a szerző összevetette - ugyancsak saját gyűjtés alapján - a pécsi, valamint néhány bánsági város német nyelvváltozatával is, értékelve egyúttal a délkelet-európai városok német nyelvhasználatával foglalkozó dolgozatokat is.

A városi nyelvhasználat vizsgálatát megelőzően az illető városok történelmi és kultúrtörténeti fejlődését is szemügyre veszi. Ennek megfelelően röviden felvázolja Temesvár, Eszék, Versec (Vršac, Jugoszlávia), Fehértemplom (Bela Crkva, Jugoszlávia) és Lugos (Lugos , Románia) településtörténetét (16-22). Foglalkozik továbbá a magyarországi német polgárság kialakulásával Budán, Pesten, Temesváron és Pécsett (23-6). A német városi nyelv kialakulásában, illetőleg megőrzésében fontos szerepet játszott a helyi német kultúra is (sajtó, színház, építészet, iskola stb.). A szerző az egyes városok településtörténetével csupán vázlatszerűen foglalkozik, csak a városok nyelvhasználatát befolyásoló történelmi és kulturális tényezőkről ejt szót. Emiatt a munka a magyar, illetőleg a román helytörténeti szakirodalmi hivatkozások tekintetében visszafogottabb.

"A német Stadtsprache Temesváron, Eszéken és Resicabányán" című rész (28-66) nyelvi szintek szerint mutatja be a sajátságokat.

A bécsi nyelvjárási jegyeket őrző régi városi nyelv (alte Stadtsprache) ma már szinte teljesen visszaszorult Temesváron. Gehl e nyelvváltozat fonetikai jellemzőiről szólván rávilágít a Temesváron és a Bécsben használt német különbségeire is (29-30). Lexikai szinten a nyelvváltozatra jellemző kölcsönzéseket (magyar részkölcsönzés például "Neue-Varosch: 'die Vorstadt Mehala' von ung. város 'Stadt'": 31) és frazeológiai kifejezéseket tüzetesebben is tárgyalja, megállapítva, hogy többségük megmaradt a későbbi temesvári bajor-osztrák nyelvváltozatban is (31-5).

A temesvári bajor-osztrák nyelvváltozat hangtani, morfológiai és szintaktikai sajátságainak ismertetése után (35-43) a temesvári szleng jellemző jegyeinek bemutatása következik, kitekintéssel a Resicabányán beszélt német szlengre is (43-66). Szlengen a bajor-osztrák városi nyelv elővárosokban beszélt változatát érti, melyre főként szókincsbeli eltérések jellemzőek. A temesvári szleng kialakulásában nagy szerepe volt az elővárosok nyelvi és kulturális heterogenitásának. Temesvár Fabrikstadt nevű elővárosában például zsidók, románok, szerbek, magyarok és cigányok laktak, akik anyanyelvük mellett a bajor-osztrák nyelvjárást is beszélték (43).

A temesvári szleng hangtani és grammatikai jellemzői megegyeznek a bajor-osztrák köznyelvével (a köznyelvtől eltérő jegyeket a szerző a 45-6. lapon mutatja be). Részletesebb a lexikai sajátosságok tárgyalása (46-66). Mások gyűjtéseit is felhasználva szólásokat, közmondásokat, frazémákat, ironikus kifejezéseket, képszerű körülírásokat és hasonlatokat, valamint témakörökbe foglalt, szitkokat kifejező mondásokat közöl. Ezek a kifejezések nemcsak a németben használatosak, hanem a szlenget beszélők anyanyelvébe is bekerültek, ugyanakkor a saját nyelvükből is kerültek át kifejezések a német nyelvbe. (A munkához használt források között nyolc kézirat is szerepel, melyeket az irodalomjegyzék külön említ. Ezek a munkák is tartalmaznak a magyar kétnyelvűségi kutatók számára értékes adatokat. A kéziratok a tübingeni sváb intézet könyvtárában férhetők hozzá.) [344]

A frazémák között gyakoriak a magyar nyelvben használatos kifejezések is. Annak megállapításához, hogy a német, illetőleg magyar vonatkozású kifejezéseknél melyik volt az átadó nyelv, további kutatásokra volna szükség. Ezért a szerző - a nagyrészt kéziratos forrásokból származó adatokban - a kölcsönzési irány megállapításától eltekint, csupán a következő párhuzamok tényét említi meg: Alt ist die Schager Landstraße (Schag egy Temesvár melletti község) : öreg az országút [sic!]; Bauchreden : hasból beszélni; ein Blechgefrieß haben : pléhpofa; Er hat Butter am Kopf "Die Redewendung kommt auch ungarisch vor" (47 - a szólás magyar megfelelője nélkül); : a szarnak egy pofont adni; Dummheitssteuer "'Geldstrafe für die Verletzung der Verkehrsregeln oder anderer Vorschriften'" (48) : butasági adó [A kifejezés alighanem csak a temesvári szlengben használatos.]; zu Paprikasch machen : paprikást csinálni valakiből; Sie verkauft Grünzeug / Petersel "... die Redensart ist auch ungarisch bekannt" (49); Er geht hinter den Rauchfang lachen : "Eine Variante im Ungarischen heißt: A padlásra megy vigyorogni" (49); jmdn. zum Narren halten : bolondot űzni; mit jmdm. pitschi-patschi sein : picsi-pacsi-barátság; Pussibruder : Pussi bajtárs [sic!]; Der Pfarrer predigt nicht zweimal : A pap csak egyszer prédikál; Ich habe meine Rollo heruntergezogen : lehúztam a redőnyt; eine lange Soße : a lényegre, hagyd a szószt!; Troger : tróger; die Veilchen von unten riechen : alulról szagolni az ibolyát; taube Bohnen an die Wand werfen : babot a falra [sic!]; langsam mit der Braut : lassan a testtel; jmdm. Staubzucker in den Hintern blasen "'jmdm. schmeicheln' : ung. steht dafür: öt kiló pehelyt [sic!]" (55); Er ist ein olcsó János (47-51, 55).

Említésszerűen a kölcsönszavak sajátos fajtái, a visszakölcsönzések is szóba kerülnek e részben (64-6). A visszakölcsönzések nagyobbrészt a magyar köznyelvből valók: például ném. schüttern 'bezárni' > magy. sit [sic!] > ném. Schitt (65).

"A bajor-osztrák városi nyelvjárások jellemzőinek bemutatása a hangfelvételek és egyéb, újabb kori gyűjtések alapján" című fejezet (67-98) összefoglalja Temesvár és Eszék német nyelvváltozatainak jellemzőit, utalva ugyanakkor a bánsági Resicabányán, Lugoson és Oravicabányán beszélt német nyelvvel való hasonlóságra is. A 67-9. lapon szóba kerülnek az eszéki német nyelvjárás morfológiai és szintaktikai jellemzői (V. Petrovićnak az eszéki német nyelvről írt munkái alapján).

A fentieket a Wenker-mondatok ismertetése követi. Az ötven Wenker-mondatból az első negyvenet Kurt Rein szerkesztette, melyeket a 41-44. mondattal Richard Huß, a 45-50. mondattal pedig a szerző egészítette ki. Ezeket a romániai Temesvár, Lugos, Oravicabánya, Resicabánya, a jugoszláviai Versec és a horvátországi Eszék német nyelvjárásának összehasonlítására használja (70-88). A Wenker-mondatok összehasonlításából levont következtetések (88-9) főleg a bajor-osztrák nyelvváltozatnak a régi városi nyelvtől eltérő jegyeire, az egyes városok nyelvváltozatainak hasonlóságaira és különbségeire világítanak rá. Jóllehet, a gyűjtések különböző időkből származnak, a levont következtetésekben a más-más évekből származó adatok időrendi viszonyítása hiányzik. Ennek feltehető oka, hogy a mű célja elsősorban leíró összefoglalás.

A fejezet következő részében (89-94) 140 alapszókészleti lexémát (Kennwörter), valamint az egytől huszonötig terjedő számnevekre vonatkozó kérdőíves gyűjtés eredményeit ismerteti. (Ezt a gyűjtést 1992-ben egy temesvári adatközlővel és 1996-ban két eszékivel végezte.) - A fejezet utolsó része különböző tematikájú temesvári és eszéki nyelvjárási szövegeket tartalmaz (94-8).

A "Következtetések"-ben (99-102) magyarázatot keres az adatközlők nyelvhasználati eltéréseire, majd a német városi nyelv változatainak jellemzőit foglalja össze.

Az "Irodalomjegyzék" a magyar szakirodalomban kevésbé ismert munkákat is feltüntet. Ilyenek például Hans Gehl / Maria Purdela Sitaru (szerk.), Interferenzen in den Sprachen und Dialekten Südosteuropas. Institut für donauschwäbische Geschichte und Landeskunde. Tübingen (Materialien. Heft 4. 1994.); Rudolf Hollinger, Die deutsche Umgangssprache von Alt-Temeswar: Omagiu lui Iorgu Iordan cu prilejul împlinirii a 70 de ani. Editura Academiei R.P.R. Bucureşti, 1958. 381-7. [345]

A "Térképek" című fejezet (107-31) 24 térképet tartalmaz. Az első kettő a dunai sváb településcsoportokat, a Bánság és Szlavónia főbb településeit ábrázolja. A többi 22 a Wenker-mondatokat feldolgozó hang- és szóföldrajzi térkép. A térképeken feltüntetett gyűjtőpontok: Temesvár, Lugos, Resicabánya, Oravicabánya, Versec és Eszék.

Gehl hang- és szóföldrajzi gyűjtései a "Donauschwäbische Mundartforschung" című kutatási program keretében működő "Wortgeographie der donauschwäbischen Siedlungsgebiete" című programhoz kapcsolódnak. (A gyűjtés a Wenker-mondatok, valamint a 140 alapszókészleti lexémát és az 1-25. számneveket tartalmazó kérdőív alapján történt.) A program célja kb. 200 térképből álló dunai sváb szóatlasz elkészítése (erről l. bővebben az intézet internetoldalain).

Epilógusként: Hans Gehl munkájának szomorú jelentőséget ad, hogy a délkelet-európai városok végképp eltűnőben levő német nyelvéről nyújt pótolhatatlan információkat.

Knecht Tamás

Vissza a Tartalomhoz

 

nyitólap