Aradi Lippert József.

Sokban dus, de sokban szegény hazánk aligha szenved valamiben nagyobb hiányt, mint szakavatott gyakorlati tehetségü müvészekben. Azon nehányat is, kik eddig honfitársaink közől a művészet egy vagy más ágában némi tökélyre jutottak, vagy csak a középszerüségen felül emelkedtek rendesen a külföldi vette és veszi maiglan igénybe, mig itthon alig juthat egy és más munkához és csak ritkán vergődhetik némi elismerésre. Napjainkban inkább mint valaha érezhető ezen hiány, midőn a nemzeti öntudat valahára odáig ért, hogy a tudománynak monumentalis palotát épit, kitünő férfiaknak emlékeket és szobrokat állit, egyházakat történeti müizlésben emel. És minderre alig van emberünk, kit az egyiknek vagy másiknak kivitelével megbizhatnánk. – Jobbára csak nagy reményü kezdőkkel vagy félig- meddig dilettánsokkal kell beérnünk, vagy hogy épen a külföldhöz kell folyamodnunk. Egy tekintetet vetve a Vasárn. Ujságba, látjuk, hogy mig minden száma más és más, uj és uj irói és publicistai nevezetességek képeit egyre hozza, addig alig találkozunk benne itt-ott, eltévedve, egy képzőmüvész arczképével, legritkábban pedig, épen az ujabb korban, nagyszerü mérvben kiemelkedő műépitészetnek avatottjaival. Az irányadó Henszlmannt, a reménydus fiatal Szkalniczkit kivéve, alig tudnánk még valakit nevezni, kiről irodalmunk eddig megemlékezett volna.

Egy ily szerény ugyan de munkás és gyakorlott férfiut mutat be képünk Aradi Lippert József hazánkfiában, ki e téren nem egy dicséretes szép eredményt vivott már ki. Született 1826-ban Aradon jómódu polgári szülőktől. Ugyanott járta a gymnasialis iskolákat. – Gyakorlati hajlamánál fogva azonban szülei már akkor az épitészi pályára szánták; de ezen szándék eleve csupán azt tüzte czélul, hogy a kézmüben, épitő- és ácsmesterségben ismeretet és jártasságot szerezve, idővel épitészeti vállalkozó váljék belőle. A mesterség gyakorlata mellett azonban a külföld müiskoláit látogatva, csakhamar magasabb iránynak indult, s a müépitészet elméleti és gyakorlati tanulmányozásához fogott. Hamburgban végezve a polytechnikumot, a Németalföld kitünőbb műiskoláit látogatta. Bejárta Európa főbb városait, mindenütt előkelő épitészeknek keresett és nyert alkalmazást, a tanulmányt mindenkor a gyakorlattal párositván. – E téren szerzett ismeretei és ügyessége által csakhamar annyira kitünt, hogy midőn ezen évtized elején Bécsben is a müépitészet ujabb lendületet nyervén, sz. István hires góth domjának első javitási s kiegészitési munkálatai, az ugynevezett orom- vagy csucsművek kiépitésével megkezdettek, a vállalkozó Förster és Ernszt épitészek mellett Lippert hazánkfia bizatott meg a technikai müvezetéssel és a kivitellel. Itt nyilt első bővebb alkalma, tehetsége által mind a szakemberek elismerését kiérdemelni, mind pedig a műtudomány férfiaival, kik a munkálatokat tanulmányozva, figyelemmel kisérték, megismerkedni és közelebb viszonyba lépni. A műemlékek vizsgálatára és fentartására épen akkor Ausztriában is más államok példájára keletkezőben levő középponti bizottmánynak azonnal legmegtisztelőbb megbizásaiban részesült. A bizottmány által megismertetésre és leirásra szánt nevezetesebb régi épitészeti müemlékek felvételére és lerajzolására kiküldetett koronkint. S az intézet organumainak s kiadványainak, mint a „Mittelheilungen der k. k. Centralcom mission für Erforschung neu Erhaltung der Baudenkmale” és „Évkönyveinek”, valamint a „Mittelalterliche Kunstdenkmale des oesterr. Kaiserstaates” czimü, nem különben fényes, mint műbecsü vállalatnak legszebb felvételei s rajzai Lippert művészi rajzónjából kerültek elő: mint a gurki bazilika, a zágrábi dom, a zwetli és neubergi stb. monostorok részletes felvételei s előállitásai. Másoknak ismét eredeti izlésökben helyreállitására és stylszerü kijavitására általa készittetett részletes terveket, mint a strassengeli és sz. páli monostorok műemlékbecsü egyházaira nézve. Hasonló irányban volt megbizva a bécsi Archaeologiai társulattól is a nevezetesebb műemlékeknek felvételére közlönyei számára.

A műemlékirodalom terén való ezen kitünő munkássága azonban épen csak tanulmányai és tevékenysége mellékes foglalkozásának tekinthető. Szakmánya sajátlag inkább a müépitészet gyakorlata, mintsem rajzban előállitása levén, ennek terén tünt ki leginkább munkássága is, részint egyes régibb nevezetes monumentalis épületek stylszerü helyreállitásával, részint pedig uj épitészeti alkotmányoknak a középkori történeti s egyházi román és góth műizlésekbeni emelésével. E nemű tevékenységének aránylag még igen is ifju s rövid pályája már is, mint mondók, szép eredményekkel dicsekedhetik. A bécsi sz. István domnak előbb emlitett uj ormozati művein kivül, melyeknek alakitásában, mint emlitők, lényeges része volt, általa épült az olmützi érsekségnek tiszta román XII. századi félkör iv izlésbem egészen ujból emelt seminariuma Kremsierben, művési szépségben diszlő egyházával, mely tervezetei szerint szobrászati művezettel, kőfaragványu tagozással s üvegfestvényü ablakokkal ékesitve, mintegy két év alatt teljesen elkészült. Hasonlóan munkába vannak általa véve a történeti nevezetességü Welchradi Cirill és Method-féle góth egyháznak, valamint sajátlag ugyanezen izlésü, de góth alakjából már nagyobbára a későbbi átalakitások által kivetkőztetett olmüczi érseki főegháznak eredeti idomában helyreállitása és kiépitése. Mely utóbbi nagyobbszerü és fényes egyház költsége több százezernyi forintra van számitva. Érdekesebbek több e nemü kisebb munkálatai mellett ránk nézve hazánkbani vállalatai, mint nevezetesen Győrben a püspöki vár, egykor, ugylátszik, Dóczy Orbán püspök által a XV. században épült fényes góth kápolnájának helyreállitása, mely a háborus idők pusztitásai által sokat szenvedett, az ujabb időkben pedig épitészeti izetlenség által eredeti alakjából teljesen kivetkőztetett. Lippert ezen műve által, melyet a győri püspök bőkezü költségével létesitett, valódi mintaszerü példát adott hazánkra nézve, mint kellessék műemlékeink stylszerü helyreállitásában eljárni. De emellett a tervezetei szerint ujból készült kőfaragványművezettel, uj oltárral s butorzattal, valamint üvegfestvényü ablakokkal diszitett kis egyházban valódi alkotó tehetsége s nemes izlésének csak épen ugy, mint műértelmének kitünő tanuságát adta.

Ugyanezt, csakhogy még nagyobb mérvben, fogja nemsokára tanusithatni az általa már is munkába vett nagyobbszerü Hédervári-féle győri főegyházi ékes góth kápolnának restauratiója. Kitünő műbecsénél fogva annak idején talán leirását rajzaival e lapok is közlendik, s bizvást akkorra tarthajuk fel a müvész ezen uj művének méltánylását. Csak annyit emlitünk eleve, hogy ezen egyháznak is üvegfestvényü ablakokkal való diszitése tekintetéből, a műpártoló s nagylelkü győri püspök Lippert tervezete szerint jószágán hazánkban első ily üvegfestvényü egyházi ablakgyárt állitott fel, melyből a sikerült próbák után már is az első ily ablakfestvények, hazánk védszentei: István, László, Imre és Erzsébet képeivel eddigelé elkészültek és mi kivánni valót sem hagynak.

Ujabban müvészünk Kalocsán is, az ottani érsek nagyobbszerü egyházi éptkezéseibe kezd befolyni; és reméljük, hogy a monumentalis műépitészeti iránynak hazánkban terjedtével müvészünknek máshol is mind tágabb hatáskör fog nyilni, mit honi müvészetünk érdekében nem lehet nem ohajtanunk. A győri püspök által adott fényes példája a műpártolásnak, már is nem maradt hatás nékül a megyére és környékre. Azóta müvészünk a vidéken is ujabb megbizásokban részesült stylszerü szobrok stb. tervezésére, melyek kiviteléről az illető lapok, mint nem rég olvasható volt, dicsérettel szólottak; valamint méltán üdvözlék egyházi lapjaink győri egyházi restauratióit, mint műtörténetünk epochalis eseményeit. Az illető részről pedig méltó megtisztelésben részesült: a győri püspökség s egyházmegye épitészeül neveztetvén ki. Legujabban értesülünk, hogy a soproni régi góth dom stylszerü helyreállitásának kivitele is Lippert által czéloztatik.

Müvészünknek tevékenysége azonban, valamint átalában a mai műépitészeté, nem csak egyszreüen a szorosan vett épitészetre szoritkozik. A történeti épitészeti műizléseknek ujabb felvirágzása körébe vonja ismét, mint hajdanta virágzása korában, a müvészet, sőt a kézmü minden nemeit; mely szerint az épitészeti tökéletes műnek, minden részleteiben oly teljes műegészét kell képeznie, milyet a műizlés követel. Ugy, hogy kezdve példaul a talajtól, az ajtókilincstől és vasalástól, egész a toronycsucsig; a csengetyütől egész a kehelyig minden részletnek a képeknek csak ugy, mint a szobroknak, és a butoroknak, mint a szöveteknek, a felvett mütörténeti formában összehangzó s egyöntetü izlésben kell idomitva lenni. E szerint a mai műépitésznek, architektusnak, feladata, tervezetét a legkisebb részletikig megállapitani s a kézmüvesek által való kivitelét intézni. Hol a mükelléknek jelenleg teljesen megfelelni akarunk, ott egy stylszerü karszék sem készülhet el a müépitész nékül, annál kevésbbé az oltár vagy kehely. S ez ismét különösen azon tér, melyen müvészünk még gyakrabban remekelt, különösen az egyházi butorok s edények kiállitásában. Az olmüczi, bécsi, kalocsai érsekek, a győri és váczi püspökök és főegyházaik számára készitett számos román és gót müidomu arany s ezüst, zománcz és drágakő-müvezetü kelyhei, keresztjei, szentség- és ereklyetartói azon legizletesebbek közé tartoznak, minőket az ó és uj kor mesterei valaha előállitottak. A küllapok, mint a bécsi hivatalos ujság s egyházi lap, ezek nyomán pedig honi lapjaink is többször kimeritő leirásokban teljes méltánylattal figyelmeztettek az utóbbiakra. Müvészünk bécsi műteremét pedig annyira keresetté tevék, hogy ily eszközeit már többször kiállitania kellett, midőn müértők, főpapok és egyháziak azokat egyiránt látogatták.

Ily feltünő jelenségnél természetesen azután el nem maradhat a dicsérés e elismerés nyilatkozatai mellett a birálat sem. Felemlitésétől nincs okunk tartózkodni, nehogy ismertetésünk csupán egyoldalu dicséretnek látszassék. Mit müvészünknek a szakavatottak birálataikban és magánnyilatkozataikan, hibául róttak fel, az egyrészt abból állott, hogy némelyek a régi idomokhozi szoros ragaszkodása, ellenben mások szabadabb uj inventiói miatt szólották meg, a szerint t. i., a mint az első esetben birálói csupán mügyakorlók, a másodikban pedig csupán műtudósok voltak. Igy tekintve, a birálat dicséretkint hangzik, arról tanuskodván, hogy müvészünk épen oly hiven tudja a történeti műizléseket utánozni, valamint ezek alapján ujabb kifejlesztésnek is enged tért. S ez nyilván az ujabb műtörténeti iskolának kétségtelen feladata.

De a mi ránk nézve a müvészt kiválólag becsessé teszi, az mély honfiui érzete. S ámbár Lippertet tanulmányai hosszu évsoron át távol tartották hazájától; ámbár a külföld nyujtott neki egyedül gyakorlatot és munkát eddig; ott jutott elismerésre, s ott kénytelen keresni most is nagyobbára élelmét; mégis nem feledte e közt, mint annyi más, hazáját és nyelvét; de minden alkalmat megragadott és felkeres most is, hogy müvészetét hona számára hasznositsa.

Tényleg bizonyitják ezt hazánkban és ennek számára készült és készülőben levő fenebb felsorolt műremekei. De más dolgozataival is csak dicsőségünkre szolgál a külföld előtt, midőn rajtok büszkén és dicsekedve vallja hazáját; rendesen műve bélyegén hirdetvén, hogy „Aradi Lippert József készité,” vagy „invenit Jos. Lippert Aradiensis.” És műtörténetünk nem csekély önérzettel mondhatja el, hogy Bécs legnagyobb épitészeti müremekén, a sz. István domon, valamint a morva történeti nevezetességü és főegyházakon egy hazánkfia vett lényeges részt, s hogy annyi más müremek az ő kezéből származott. E mellett pedig a legélénkebb részvéttel és figyelemmel kisérvén hazai mütudományi igyekezeteinket, az Akademiának archaeologiai bizottmánya által foganatba vett s ujabban kiadandó műemlékismertetésekhez kitünő rajzaival járult s azokat hazafiuilag felajánlá a magyar Akademiának. Igy járta be Ipolyival az ország egyes vidékeit, a honi műemlékeket vizsgálva s azokat felviva az Akademia kiadásai számára.

Valóban mi sem óhajtandó e részben egyéb, mint hogy müvészünket hazánknak állandóan megnyerhessük. Telepedhetnék bár meg óhajtása szerint főegyházaink egyike mellett, mint főépitőmestere, hogy hazánk számára egy jó épitészeti iskolát és páholyt alapithatna!

Tanuljuk meg már egyszer, magunknak megtartani müvészeinket, hogy müvészetök által végre az e tekintetben annyira elhagyott és szegény hon diszüljön.

i.


ARADI LIPPERT JÓZSEF.