Verseny.

Ki az, a ki elfáradott
Az eddigi munka alatt?
Ki az, a ki nem érezi,
Hogy most jő még a feladat?
Kik kősziklát döntöttünk ki,
Hogy feljussunk eme helyig:
Megállit-e a meredek,
Mely előttünk emelkedik?

Im a környék megnépesült,
Mindenünnen néznek reánk;
Taps, avvagy gúny! Oh kérdjem-e,
Melyik közől választanánk?
A habozás – jaj minekünk –
Gyávaságnak lenne jele,
S a gyávaság undok sarát
Egy özönviz sem mossa le!

Mi e helyen meg nem állunk,
Az nem szabad! az nem lehet!
Föl a hegyre, hol a nap kél,
A honnan a sugár ered!
És fönleszünk. Nem ijeszt meg
A leesés gondolata;
A kidöntött szikladarab
Maga lesz a lépcső oda!

Ide, ide! A távolból
Bátoritó szók hangzanak;
Most váljék el, melyik az ur
Az erő-e, vagy az anyag?
Ha Józsue lenne nevem,
Megállitnám fenn a napot;
De a percz itt … Istenemre!
Az maga is megáll legott!

Dalmady Győző.