Az aracsi templom romjai.

Torontálmegyének legrégibb templomai közől való az aracsi rom-templom; mely a franyavai határban – a Beodra és Melencze között levő országut mellett – Beodrához mintegy 3/4 mérföldnyire, – egy dombon fekszik. E domb kelet-északi része mellett egy völgy van, mely keresztül nyulik a Beodra és Török-Becse közötti országuton; közönségesen „Vinczé”-nek neveztetik. E völgyön áradáskor a Tisza – még csak nehány évtized előtt is – Torontálmegyén keresztül egész Temesmegyéig terjedett el; mig a jelenlegi töltések annak gátot nem vetettek. – A „Vincze” nevű völgy a beodrai és nagykikindai határban szélesebb; mely része „Galádszkabara” (magyarul. „Galád-tava”) nevet visel; mely nevet némelyek szerint a Galád (Glád) nevű fejedelemről nyerte, ki a magyarok bejöttekor, Árpád korában e tájt birta.

Képünk e régi egyház romjait mostani állapotjukban tünteti elő. A templom hosszaságban 12 öl, szélessége hét öl és két láb.

Van der Venne Adolf, a hazánkban mulató jeles festész, kinek a helyszinén fölvett rajza után közöljük a szép romokat, többi között ezeket irja hozzánk e tárgyról: „A templom maradványaiból határozottan kitünik, hogy az keresztalakban volt épitve, egy közép, két oldalhajóval és szentélylyel (sanctuarium); balra a hátulsó oldalon állott a torony. Az épületen a román styl az uralkodó s ugylátszik, eszerint volt eredetileg épitve a templom, – a rajta látszó gót czifrázatok, ivek stb. későbbi korból szármanak. – Az alapfalak s a torony téglából vannak épitve; az oszlopokra, ivekre, gerinczekre, párkányzatokra s más czifrázatokra homokkövet használtak. Mind a tégla, mind a homokkő még igen jó karban vannak; a téglák különösen jó anyagból készülvék s még most is oly éles szögüek, mintha most hozták volna a téglaégetőből. A homokkő igen finom szemü s nem likacsos, sőt bámulatos szilárdságu; bizonyosan messze távolból szállitották ide, mert az egész vidéken sem találhatni homokkő-réteget.

Most e templomból nem látni egyebet, mint a homlokzat főfalát, a középhajó bal oldalfalát, a szentélyt s tornyot. A középhajó jobb oldalfalából még megmaradt az első oszlop s a hajdani boltozat egy óriás darabját támogatja. A két oldalhajó egészen hiányzik; a toronyból, ugylátszik, csak kétharmada maradt meg az eredeti magasságnak. A czifrázatoknak még némi nyomai látszanak, melyek épitészettörténelmi tekintetből igen érdekesek, de nagyobb műbecscsel nem birnak.”

Eredete e templomnak igen régi és bizonytalan; monda szerint nincs idősb templom honunkban. Vályi Lexiconjbáan „Arasz templom” néven emlittetik. Bárány Ágoston* a többi közt igy ir róla. „Aracha, most Aracs. Torontálmegye láthatárán, először 1332. tünik föl mint kath. parochia; – a pápai tizedlajstorm szerint 1337. évben lelkésze András Márton volt. – Majd mint város jelenik meg 1422-ik évben, midőn Aracsot, Bazalhidát (Basa hidjat) stb. birtokokkal, Birini Pálnak, a boszniai határparancsnok fiának ajándékozá Brankovics György szerbiai volt despota, mint akkori tulajdonosa. De már 1450-ben a torontáli rendeket látjuk ott összeseregelve. Mohács gyászórája ide is elhangzott. – 1536-ban mint várost emliti Oláh Miklós; de már 1551-ben várával tünik föl, midőn a török jöttére kevés őrei elhagyván, török hatalom alá került; és csak midőn a Bánság III. Károly alatt visszafoglaltatott, a paszszaroviczi béke 1718-ban menté föl az alól. Hajdan népdús város lehetett; most e város s később falu nyomát csak a fent leirt templom-romok jelölik. – A közelebbi években, igen éltes korában elhalt Balás János csanádi czimz. kanonok előadásaiból tudja egy tisztelt tudósitónk: miszerint ő, ifju korában még látta az aracsi templomot, s benne még egy kis és nagy oltárképet. E nagy kép szent Mihályt ábrázolá, magyar dolmányban, sárga csizmában, sarkantyuval s nagy bajuszszal. E szép régiségnek sincs sem hire, sem hamva.

A vidék népe között azon monda él, hogy e romok alatt sok kincs van elrejtve; ez okból még mindig talákoznak kincskeresők, kik e romok alapjait felturkálják s aláássák. Igen kivánatos volna, hogy a történetileg nevezetes romok legalább mostani állapotukban fentartassanak. Sajnos, hogy e tisztes romok napról napra inkább roskadoznak össze s hazánk hajdani nagyságának egy emléke ujra sirba száll. Őrizzük meg régiségeinket az utókor számára s gondoljuk meg, hogy a ki teremteni akar (pedig nekünk sokat és sokfélét kell még ezután teremtenünk): annak nemcsak előre, hanem hátra is kell néznie!


Az aracsi templom romjai.