A bártfai fürdő.

Sárosmegye, a hon legészakbib pontján, Galliczia határán, a Kárpátok tövében, hazánk legkiesebb vidékei közé tartozik. Északi részét magas hegyek boritják, melyeken szép tölgyesek és sürü fenyvesek, itt-ott kövér legelők vannak. Regényes völgyeit, melyeknek földje termékeny, a Tapoly és Tarcza vizei öntözik. Hegyeiben az érczek mennyisége csekély, de annál több a só, sőt drágakő, különösen opál is terem. Azonban a legnagyobb bősége van Sárosmegyének ásványvizekben és gyógyforrásokban; e tekintetben talán egy megye sem mulja felül. Ide tartozó helyirati munkák mintegy 40 helységet emlitnek, melyek határában különböző tartalmu ásványvizek találtatnak. Elég legyen a sok közől megnevezni a következő ismertebb helyeket: Alsó-Sebes, Czeméte, Czigelka, Eperjes (Vilecz Hurka), Hosszurét, Kis-Sáros, Savnik, Sóvár, Szeben, Szinye-Lipócz, Szulin. De mindezek felett a legrégibb s legterjedtebb hirűek a bártfai ásványvizek s fürdők.

Bártfa sz. kir. város a Tapoly vize jobb partján, Eperjeshez 5, a gallicziai határszélhez 2 mfd távolságra fekszik, egy emeltebb helyen, s Magyarország históriájában is, mint afféle határszéli városnak, nem egyszer jutott kitünőbb szerep. Azonban legfőbb nevezetességét ásványforrásainak köszönheti, melyek a városból észak felé egy kellemes kis völgyben fakadnak a Kárpátok aljában, különösen pedig a völgyet bezáró s a többi hegyek közől büszkén kiemelkedő Kamená hura (Kőhegy) tövében. Mig Lengyelország fennállott, ez volt a legdivatosabb, leglátogatottabb s leghiresebb fürdő nemcsak hazánkban, de Európa leghiresebb fürdőivel is vetekedett. A lengyel nemesség és birtokosság szinén itt tartá nyaranként népes és fényes találkozását; itt gyültek össze Magyarország közel s távol részeiből a mulatni s üdülni vágyók.

A bártfai források régiségre nézve is első helyen állnak. – Azt tartják, hogy már 300 évvel ezelőtt is ismeretesek voltak. Régi okiratok bizonyitják, hogy 1505-ben haszonbérbe adattak, azonban mint fürdőről biztos adatokkal csak 1777 óta birunk. Ekkor történt, hogy egy fogadó s nehány fürdőszobát épitettek e tájékra. – Tiz évvel később már egy nagy vendégfogadót s több lakházat lehete látni. Az itt felgyógyult betegek csakhamar elvitték hirét e fürdőnek távolabb hazákba is, s különösen a lengyel nemesek mindenkor legnagyobb pártolói közé tartoztak. – Jelenleg egy nyájas kis városhoz hasonlit nyáron át e fürdő, melynek utczái éjjel még meg is világittatnak. Épületeinek száma 50–60-ra megy, melyek közt főhelyet foglalnak a Bártfa város birtokához tartozó nagyszerü épületek, több mint 60 vendég- és fürdőszobával, tánczteremmel, kávéházzal, szinházzal, kápolnával stb.

Van itt több forrás, melyek egymástól csekély távolságra fakadnak. – A főforrás épen a fürdőhely közepén buzog fel, oszlopos födéllel van fedve s ital gyanánt használtatik. Lefolyó vize egy nagy mederbe gyül s fürdők számára melegittetik fel. A többi forrás részint a szabadban, részint különböző házaknál fakad s vizök csak fürdőre használtatik. – A főforrás vize, hevenyen meritve, erősen pezseg, kristálytiszta, szintelen, szénsavszagu s csipős savanyu izű; ital után böfögést okoz. Hévmérséklete +8–10° R. Aránysulya 1,0163. Nyitott edényekben tartva, vagy ha főzetik, megazvarodik, tejedző lesz, elveszti mind szagát, mind izét s előbb felhős, később vörös-barna csapadékot képez. Jól bedugaszolt edényekben sokáig megtartja tulajdonait, jóllehet akkor is tejedző lesz; de jól be nem dugott, vagy fa-edényekben megromlik, kénmáj-szagot kap s barna, összehuzó, luganyos csapadékot kap. A vegytan osztályozása szerint az égvényes vasas savanyuvizekhez tartozik s legjobban hasonlit hozzá a külföldi vizek közül a spaai ásványviz. Jelentékeny vastartalmánál fogva gyógyhatása: erősitő, a vérkészitést előmozditó, de sós tartalmánál fogva egyszersmind feloldó is.

A tulajdonképi fürdőház igen szép ligetben fekszik, mely egyszersmind a sétatért is magában foglalja. A vendégek befogadására a városi nagy épület szolgál; azonkivül magánházaknál is talál a vendég elég olcsó s kényelmes lakásra. Nagyobb családok külön háztartást is vihetnek, különben a vendéglőben nem drága az élelem. Szórakozásra szolgáló séta- s kirándulási helyekben nincs hiány. A nagy sétatéren kivül ott vannak a közel fenyves hegyek és dombok, melyekről igen szép kilátás esik; továbbá a Rákóczy-féle várromok, Makovicza, Hosszurét s Zboro faluk, végre Bártfa, Eperjes városok s a gallicziai határszél. A fürdőszak junius elejétől augusztus végeig tart. Azelőtt a vendégek száma meghaladta az 1600-at; e szám ujabb időkben nagyon megapadt. – Azonban az idei szakról ismét azt hiresztelik az ottani tudósitások, hogy az igen látogatott volt s különösen élénkité azt a lengyel vendégek rég nem tapasztalt nagy száma.


Uri-utcza a bártfai fürdőben.