Viseletek a XVIII. század elejéről.

Bárha a magyar viselet e században az európai divat befolyása alatt eredetiségéből sokat vesztett is, mindamellett e század elején még nemzeti sajátságaiból nem vetkőzött ki egészen, a festői alakját megtartá.

Európa népei, melyek a vallásháboruk megszüntével a békét élvezék, a véres harczok után az élet örömeinek adták át magukat, a fényüzés, divat minden szeszélyeinek egész a tulzásig hódoltak. Ez az ugynevezett parókás, elpuhult kor.

A magyar nemzet ekkor is még régi ellenének, a töröknek bár gyengült erejével küzdött, – még ekkor, e XVIII. század elején, a béke gyümölcseit nem élvezhette, s azért a külföldi divatoknak sem igen hódolhatott. E század közepe táján a török erejének megtörése után még egy mestervágást tett az osztrák uralkodóház ellenein s ezután megpihent. E nyugodalmas napjaiban kezde a nemzet kivetkőzni hagyományos nemzeti sajtáságaiból, és átvenni nyugat szokásait, fényüzését és divatját; ekkor olvadt be az ő viselete is az akkori parókás és czopfos divatokba, mig végre a XIX. század elején végkép felvette az európai divatot.

Mellékelt képünk a XVIII. század elejéről oly magyar viseleteket állit elő, melyekben az európai divatnak némi nyomai már észrevehetők.

A középső alak egy akkori főuri viseletben alacsony, prémes és hosszu, hátra hajló csákóval és kis hold és csillagos rudacskához alkalmazott sasszárnynyal van előállitva, testét virágos rövid attila födi két sor zsinórzattal, derekán diszes övvel átkötve, válláról prémes hosszu mente függ alá kétsoros széles sujtással, nadrág és csizma szokás szerinti magyar.

A második alak jobbról hasonló föveget visel sastollal, felső testét bő nyári zubbony födi, elől csak övig hasitva, és két sürü zsinórzattal összetartva; bő ujjai alól, hosszu lobogós magyar csipkés ing látható, a nyaknál szintén csipkézett gallérral. Kardja a vállán keresztbe akasztott kötőn függ alá. Csizmájának lábfején némi kivarrások látszanak.

A harmadik alak ez előbbihez hasonló, de egyszerübb öltözetet visel.

Mindhárom alak eredetije „Neu eröffnete Weltgallerie 1703.” czimü munkában látható.

A magyar viselet, mely festői alakját és nemzeti sajátságait ekkoráig megtartotta, a XVIII-ik század közepe táján már hanyatlásnak indult. – A terjedő franczia divat, mely irányt szabott az európai viseletnek, nemzeti viseletünkre is befolyással lett annyira, hogy midőn a XIX-ik század elején a nyugati népek egy átalános európai divatot vettek fel, a magyar is nemzeti viseletét amazzal cserélte fel.

Még nehány szót a paróka- és czopf-korbeli viseletekről, ellentéteül az eddigieknek. – A paróka-kor, mely elnevezését az azon időben divatozott parókáktól vette, affektált tulzásaival a széptan ferde fogalmait terjesztette, mely az öltözetben, valamint az épitkezésben is bizonyos kanyargós, összefüggéstelen stylt alapitott meg, a paróka tekercseit utánozva mindenben.

E kornak befolyása volt viseletünkre is, mely bár pazarabb fényt árasztott el rajta, de kiforgatta eredetiségéből. – E korszakban a férfiak felette hosszu, göndöritett hajat viseltek, némelyek pedig még óriási bodrozott hajporos parókákat; az arcz mindinkább leborotváltatott, mig végre az ősi bajusz is áldozatul esett. – A főn igen magas prémes kalpagot viseltek, a derék felette hosszu, a dolmány pedig az öv alatt csak egy arasznyira nyult le, miért is a nadrág gazdagabb zsinórzatát csakis ezen korban nyerte, minthogy eddig a felső viselet hosszabb lévén, nem volt reá szükség. – A mente megtartá még eddigi alakját. A gazdagabb zsinórzat szintén e kor szüleménye.

A XVIII. század vége felé a paróka helyét pótolja a czopf, a hajpor megtartása mellett, bejőnek a háromszegletü derelye-kalapok, az attila, mente mindinkább frakk alakot nyer, mig végre mostani századunk elején bejött az európai divat, mely véget vetett a nemzetiségek viseletének, egy átalános viselet birodalmát alkotva a divat mindenható kényuralma alatt, melynek most egész Európa hódol – a magyar nemzetet kivéve – mely legujabban visszaállitá ősi viseletét, önálló divatot alkotva magának.

Vizkelety Béla.

Magyar viseletek a XVIII. század elejéről.