Gedeon László.

E nevet hiában keresed, nyájas olvasó, életrajzi gyüjteményekben, régibb s ujabb ismerettárakban; de azért nagy mértékben kiérdemelte e nevet viselő hazánkfia tőlünk, mai nemzedéktől, azt a kis helyet, melyett itt emlékezetének szentelünk. Husz év óta nyugalmazott tanár! Közel százéves ember! Egész sereggé gyült a muló idők folytán tanitványainak hosszu sora, kik azóta már régen az érettkor sorompóin léptek át s az élet viszontagságainak nehéz kenyerét izlelék. Országszerte lesznek, a kik örömmel fognak visszaemlékezni, ha ujra e nevet hangoztatni hallják. Kisérjük végig e hosszu élet egyes feltünőbb szakait.

Gedeon László született 1769-ben mártius 18-kán Jászóbányán Abaujmegyében. Az elemi iskolákat szülőhelyén, a gymnasiumot Rozsnyón látogatta. A bölcsészetet és jogtudományokat a kassai akademiában végezte, mire Pesten a királyi táblának esküdt jegyzője (juratus) lőn. 1797-ben letette az ügyvédi vizsgálatot, de mivel főkép a tanári pályára érzett magában hivatást, megjelent egy pár tanári csődön, és el is nyerte a rozsnyói gymnasiumban a szónoklati és költészeti tanszéket, melyről kilencz éven át a legnagyobb buzgalommal és szeretettel tanitotta a serdülő ifjuságot. 1805-ben Ferencz király által a nagyváradi kir. akademiába az államtan és bányajog tanárának neveztetett ki, mely minőségében számos honfiut nevelt az emberiség, de főkép a magyar haza javára. – 1815-ben a váradi könyvvizsgálói (censori) hivatal megüresülvén (nem az volt akkor a censori hivatal hazánkban, mint a mit most értünk a sajtó őrei alatt), ezen terhes hivatal is, melyet ő 1848-ig és igy 33 évig viselt, vállaira nehezült. – 1816-ban az ugynevezett prodirectori (aligazgatói) hivatal megüresülvén, Ferencz király meghagyásából 14 évig teljesitette ezen állás kötelességeit. 1818-ban megüresült a főigazgatói állás és ez idő óta a tiszántuli kerületben létező kath. iskolákat kormányozta 3 1/2 évig. – 1837-ben Biharmegye rendei Gedoen László rendkivüli érdemeit tekintetbe vévén, közakarattal, egyhangulag ajánlották őt V. Ferdinánd királynak, hogy a közjó érdekében tett szolgálataiért nemcsak nemesi diplomával, hanem illő birotkkal is megjutalmazni kegyeskedjék. E kérelem sükeritésére a rendek József főherczeg-nádort kérték föl közbenjáróul. A nemesi oklevél meg is érkezett minden illeték elengedése mellett, a birtok helyett pedig az addigi évi fizetés 200 pengő forinttal nagyobbittatott. Az 1839-ik iskolai év végével felsőbb engedelem mellett nyugalomba lépett egész fizetéssel. Nyugdija mellett jelenleg is él, gyermekeinek és unokáinak testestül lelkestül magyar, szeretetetteljes, nyájas körében.

Gedeon László pályája fontos munkában, csendesen és zajtalanul folyt le, de azért az irodalom terén is van nyoma működésének. Tudományos munkái kéziratban hevernek ugyan és többnyire latin nyelven vannak irva, de nyomtatásban is jelent meg egy ily czimü verses munkája: „Hasznos mulatság, melyet főképen az ifjuság számára irt és kiadott Gedeon László stb. Nagy-Váradon, 1823.” Tokody István, az akkori nagyváradi kanonok e munka elé következő latin distichont irta:

„Laudetur, vigeat, placeat, relegatur, ametur.
Caesaris hoc dicto est dignus amore Liber.”

A kéziratok közt legbecsesebb az, melyben a nagyváradi Akademia irodalmi férfiainak működése a legrégibb időktől egész a szerző koráig van kimutatva.

Gedeon László, a tiszteletre méltó agg férfiu, jelenleg is untalan ir és olvas, figyelemmel kiséri különösen hirlapirodalmunkat és gyermeki őszinteséggel örvend, a hol a haladás és népboldogitás ügyében férfias elszántságot talál. Nagyáradon alig van férfiu, ki annyira részesülne a köztiszteletben, mint ő, és alig van családatya, ki az övéinél boldogabb gyermekeket nevelt volna föl. Tanárt pedig széles e hazában alig képzelhetünk, kinek tanitványai közől annyian váltak volna jeles és nagyhirü férfiakká, mint épen az övéi közől. Méltán találja a 91 éves jó öreg ebben legmélyebb örömét, érdemeinek legnagyobb jutalmát és minden büszkeségét. Társalgása most is oly szeretetre méltó, oly kedélyes, hogy a ki egyszer körében volt, oda ismét visszakivánkozik. Midőn valamely ifjuhoz közeledik, kinek arczából lelki tisztaságot és épséget olvas ki, szokott üdvözlő szavaiba, a „servus, amice!”-be annyi nyájasságot tud fektetni, hogy a legféktelenebb indulatot is képes volna rögtön lecsillapitani.

Örvendjen azon nemzet, mely fiai között minél több, érdemekben megőszült, ép öregeket bir felmutatni. Az el nem tékozlott férfiuerőnek bizonyságai azok. Legyen életök alkonya csendes és háboritatlan!


GEDEON LÁSZLÓ.