A pesti szegény-gyermekkórház és dr. Bókai János.

Két évtized előtt, t. i. 1839-ik évben pendittetett meg legelőször ezen jótékony intézet eszméje városunkban, s csakhamar oly hatalmas viszhangra talált számos nemes emberbarát szivében, hogy az intézet megalapitása még ugyan ez évben lőn lehetségessé. Azóta ez intézet fejlődése Magyarország fővárosának gyors fölvirágzásával egyenszerü lépést tartván, jelenleg közhasznu működésnél fogva országunk humanistikus intézetei sorában első helyen áll s a főváros diszéhez tartozik.

Az intézet keletkezésnél legelőször is egy, orvosi és emberbaráti szempontból egyaránt nagyérdemü férfiu nevével találkozunk, ki fáradhatlan buzgósága által az intézet megalapitása körül, állandó emléket emelt magának embertársai szivében.

Értjük a mult 1858-ki évben hazájától távol – Manchesterben kimult doktor Schöpf (Mérei) Ágostont, ki miután föláldozó fáradozásainak sikerült az általa föllelkesitett emberbarátok segedelmével az intézetet életbeléptetni, 10 éven keresztül annak orvosi vezetője és legbuzgóbb pártolója volt. – Ő volt az, kinek buzditó fölhivása folytán, 1839-ben rövid idő alatt 400 részvényes tagból álló egylet alakult az intézet megalapitása és föntartása czéljából. – Az egylet legfensőbb védasszonyául boldogult József nádor cs. k. főherczeg fenséges nejét Mária Dorottya főherczeg-asszonyt nyeré meg, elnökeül pedig az akkori koronaőr boldogult Ürményi Ferencz ő exja választatott meg. S ekkép történt, hogy az intézet maga már 1839-ki aug. 15-én nyittathatott meg egy e czélra kibérelt idegen házban, és pedig egyelőre csupán 12 ágygyal. Azonban a mindinkább növekedő részvét és segélyezés által rövid idő mulva lehetségessé vált, egy az intézet elhelyezésének szánt saját épület épitéséhez fogni, melynek zárköve 1845-ki juniusban tétetett le.

Ekkor költözött át az intézet ezen épületbe, melyben még most is elhelyezve van, s mely a József-külvárosi ősz-utczbáan fekszik. (Lásd rajzát az 364. lapon.) Az épitési költségek födözésére s az intézeti alaptőke szaporitása czéljából ez időben ezüst sorshuzás rendeztetett, mely az egész hazában nagy részvétre talált s egyletnek nehány ezer forintnyi összeget jövedelmezett. Igy történt, hogy az egylet 1846-ik évben már 32,000 pftnyi tőkével birt. Az első alapitók sorából, kik 1000 pfttal egy-egy ágat alapitottak, emlitendők bold. herczegprimás Kopácsy, Károlyi s Battyhány grófnők s a magyar főrendek több más tagjai. 1846. évben ő cs. kir. felsége V. Ferdinánd alapitott 3 ágyat 3000 pfttal. – Mindazáltal 1848-ik évig az alapitott ágyak száma csak 11-re emelkedett, alapitó tagok (kik egyszer mindenkorra 100 pftot áldoztak) ez ideig 16-an valának.

Az 1848. és 1849-ik évben hazánkat földult viharos események érzékenyen sujták a fiatal intézetet is, sőt kérdésessé tevék annak további fönnállását. Az egylet elveszté eddigi tagjainak legnagyobb részét, az intézet pedig igazgatóját, ki azt s hazáját 1849. juliusban elhagyá. Az ágyak számát tetemesen meg kellett szoritani, az intézet vezetése pedig az akkori első segédorvos dr. Bókai Jánosra bizatott, ki ezen válságos időben, fizetés nélkül s csupán egy általa dijazott segédorvossal 2 1/2 éven át föntartá az intézetet, miglen egyleti elnök Ürményi Ferencznek sikerült engedélyt nyerni egy közgyülés megtartására. Ezen közgyülés 1852. feburár 15-én tartatott meg s abban az egylet ujra szerveztetvén, jövője is biztosittatott. – Ürményi Ferencz ujolag is egyleti elnöknek, az eddigi helyettes főorvos dr. Bókai János pedig igazgató-főorvosnak lőnek megválasztva.

Azóta az intézet viszonyai évről-évre kedvezőbb fordulatot vettek, különösen midőn Albrecht főherczeg s Hildegarde főherczegné ő fenségeik még ugyanez évbne egy-egy ágat alapitottak, az utóbbnevezett főherczegasszony pedig az intézet pártfogását elvállalá. Az alapitók száma most egyre szaporodott; 1853-ban, egy 1854-ben kettő, 1855-ben öt, 1856-ban kettő, 1857-ben hat, 1858- és 59-ben pedig három ágy alapittatott, ugy hogy jelenelg az ágyalapitványok száma (1000 ftjával) már 33-ra rug.

Ezen rövid történeti vázlat előre bocsátása után, az intézet föntartására alakult egyletet kell megismertetnünk. Az egylet czélja: az 1856. évben elsőbb helyen jóváhagyott alapszabályok szerint a Pesten, évi járulékok utján alapitott kórházat továbbra is fentartani, melyben szegény beteg gyermekek vallás- és születéshely-különbség nékül gyógyittassanak s egyszersmind kezdő orvosoknak alkalom nyujtassék, magukat a gyermekbetegségek gyógyitásában gyakorlatilag kiképezni. Az e gyesületnek tagja lehet minden emberbarát, ki évenkint 5 pftot fizet az egylet pénztárába és magát ez összegnek hat egymásutáni évenkinti pontos fizetésére kötelezi. Ki az évi járuléknak megfelelő tőkét, ugymint 100 pftot akár készpnézben, akár biztosan kamatozó kötelezvényben leteszi, az az egyesület alapitó tagjai közé soroztatik; a ki pedig 1000 pftnyi alapitvány akár készpénzben, akár évenkint kamatozó kötelezvényben biztosit, egyes ágyuk alapitójának tekintetik, egy ágy az ő nevéről neveztetik, s a beteg fölvételénél az ő ajánlottja elsőbbséget nyerend. Az egyesület dolgait az egyesületi elnök, s egy választmány kezeli, melynek tagjai a választmányi elnök, a másod elnök, a titkár, a pénztárnok, az ügyész, a főorvos és 18 választmányi tag. Ezen tisztviselők, a főorvos kivételével, minden 3 évben a közgyülésen uj választás alá esnek és hivatalaikat minden dij nélkül kezelik.

A kórházi épület a Józsefvárosi ősz-utczában, homlokzatával délnyugatnak fekszik s szabályos négyszöget képez. Tágas udvarában nyájas kertültetvények találtatnak. A kórszobák az első emeletben helyezvék el, a földszinti lakosztályok bérbe vannak adva, egyes kórszobák 2 1/2 öl, ablakjaik 7 1/2 lábnyi magasak, a vasból készült ágyak száma 3, 5, 6 egész 10 egy-egy szobában. A betegek és ápolói személyzet élelmezése, a választmány felügyelete alatt az intézetben történik.

A betegek fölvételét illetőleg, a mennyire az ágyak száma engedi, fölvétetnek az intézetbe az ország akármely részéről hozott szegény beteg gyermekek az első csecsemős kortól a tizenhárom évesig, minden vallás-különbség nékül. A betegeknek minden szükséges orvosi, sebészi segély, táplálék és gondviselés ingyen nyujtatik, kivéve oly gyermekeket, kikenk szülei vagy gondviselő a fizetéses osztály ápolási diját (naponkint 50–25 ujkrt) lefizetni képesek.

Minthogy a beteg csecsemők gyógyitását a szoptató anyák s dajkák jelenléte nemcsak sikeresen előmozditja, de sőt arra elkerülhetlenül szükséges, a csecsemők mellé rendesen a szoptató anya vagy dajka is vétetik ápolásba. Hogy az intézet minden jótéteményeiben minél többen részesülhessenek, más efféle intézetek példájára, ebben is járorvoslat (ambulatorium) van megalapitva, s mindennap bizonyos idő fordittatik arra, hogy minél számosabb oly beteg kisdedek is, kik nem az intézet ágyaiban és nem benn a kórházan ápoltatnak, orvossebészi tanács, rendelet vagy mütétben ingyen részesülhessenek. A járuldában rendelt vények szegnéyek számára az illető kerületi előljáró aláirása mellett minden gyógytárban ingyen szolgáltatnak ki.

Az egylet vagyoni állapota jelenleg, a kórházi épületet is ideértve, 64,000 pftra megy; bevétele 1858. évben 8757 pft. 34 krt, kórházi kiadásai pedig 5576 ft. 58 krt tevének.

A mi e jótékony és rendezett intézet jelenlegi igazgató főorvosát illeti, kinek arczképével ma olvasóinkat megismertetjük, dr. Bókai János, a főváros gyakorló orvosai között a legkeresettebbek egyike, s méltán ugy tekinthető, mint a pesti szegény gyermekkórház fentartója s második rendező alapitója. Született Szepesmegyében Iglón 1822-ben. Alsóbb s gymnasalis iskoláit otthon, továbbá Rozsnyón, Lőcsén és Eperjesen végezé. A természettudományok iránt korán nyilatkozó hajlama 1841-ben Pestre vezeté az orvosi tantermekbe. A gyakorlati évek egyikét (az ötödiket) Bécsben végezte, honnan ismét visszajött Pestre, hol dr. Schöpf (később Mérey), akkor hires gyermekorvos, s a gyermekkórház életbeléptetője, 1846-ban a gyermekkórházban tiszteletbeli segédorvossá alkalmazta. 1847-ben orvostudorrá graduáltatott, s ugyanaz évben lett rendes segéd a gyermekórházban, egyszersmind dr. Balassa tanár mellett is segédkedvén két évig, mely időt a gyakorlati sebészetbeni kimivelődésére kivánt sikerrel használá, mint későbbi jeles műtétei bizonyitják.

A viharos 1849-ik év Bókaira nézve döntő befolyásu volt. Ugyanis dr. Schöpf rögtön eltávozván Pestről julius hóban, az intézetet Bókaira bizta, mely helyettesitésbe az akkori választmány is beleegyezvén dr. Bókait egyszersmind helyettes orvossá nevezte ki.

A mily válságos időszak volt az intézet fönnmaradására nézve az 1849-ki év második fele s 1850, ép oly szép próbaköve volt az Bókai jellemének s áldozatkész ügyszeretetének; mert az akkori viszontagságos körülmények között az egyesület ugszólván feloszolva, s az alap oly csekély volt, hogy a kiadásokat épen nem födözheté; még katona-szállásolások is terhelvén a mostoha állapotbani intézetet, az ágyak számát 12-re kelle leszállitani. Ezen sanyaru körülmények között Bókai egy ideig egyedül maga dolgozott, s mint fentebb mondtuk, egy időben saját zsebéből fizette az intézet segédét. A választmány több izben azon ponton látta az intézet ügyét, hogy legalább ideiglenesen bezárja azt; de Bókai erélyes kitartása mindig talált benne módot, hogy ezen csapást elhárithassa.

Sok tekintetben kellemessé tevé nehéz feladatát a buzgó igazg. választmány oly jeles férfiak kormányzata alatt, mint obld. Ürményi Ferencz, Ürményi József, Simoncsics János, b. Podmaniczky László, b. Prónay Gábor, s más derék hazafi polgárok, ugy hogy ez intézet ép azon évtized alatt, melynek folytán nem egy virágzó intézet hervadásnak indult, csaknem hihetetlen haladásokat tett. Mire nézve legvilágosabb bizonyitékul szolgálnak a számok, melyek szerint 1849-ben 11 ágya volt az intézetnek s egész éven át 88 belső betege, 1859-ben pedig az ágyak száma már 33, a belső betegeké 413, s a bejáróké 3725 volt.

A közönség, különösen a szülők bizalmát nagy mértékben biró fáradhatlan orvosról, még csak annyit, hogy dr. Bókai a nemzeti szinháznak is tevékeny, és nagy mértékben igénybe vett orvosa, s nagykiterjedésü gyakorlata mellett mégis a tudomány, nevezetesen szaktudományu müvelésére is tud időt találni.

Szorgalmas munkatársa az „Orvosi Hetilap”-nak, mely nemrég is neki itélt egy jutalmat, amit ő ismét irodalmi czélra szentelt, – ugy szintén az Orvosi egylet gyüléseiben is gyakran szokott szaktudományabeli felolvasásokat tartani. Megjelent czikkei a tudomány mai szinvonalán állanak, ugy hogy azok közől többet átvettek a külföldi szaklapok. – Legközelebb pedig a bécsi orvosi egylet dr. Bókai Jánost gyermekgyógyászati jeles dolgozatainak méltánylásaul, levelező tagjául nevezé ki.


Dr. BÓKAI JÁNOS.