Olajgyár Nagybányán.

Ha valaki az ujvilág gyorsan emelkedő városainak történetét olvasván, az ellenkezőnek okait, különösen bányavárosainkban észlelgeti: hajlandó a kincsfosztott vidék mostohaságának tulajdonitani azon magába merült tespedést, mely miatt oly változatlan alakban maradoznak el más iparos városoktól. Pedig a föld kincses kamrája kiaknázva nincs, a tudomány ellenben a régieknél jóval tökéletesebb módokat és eszközöket képes ma felhasználni a nemes ércz kutatására.

Honnan-e – hogy ugy mondjam – bemohosult állapot?

A tapasztalás bebizonyitja, hogy az ily csökönyös megállapodáson, egy-egy más vidékről beköltözött ember szelleme néha többet változtat, mint egynémely közrendülést okozó esemény, melynek mulékonyságával ismét megujulva láthatni a régi helyzet jegeczalakjainak a volt minőség szerinti képződését.

Nagybánya mint bányaváros és székhelye a környékben üzött bányaipar területén intézkedő hatósági ágazatnak, sokat, igen sokat vesztett hajdani jelentőségéből s ahhoz képest hanyatlott anyagi tekintetben is.

Ma már a bányamivelés oly keveset jövedelmez, hogy a lakosság nagyobb része kénytelennek érzi magát, jövedelmezőbb kereseti módokhoz nyulni a maga fentartására. De azért ujabb forrást épen a meglevő szükségletek alkalmából teremteni, olyan „nem idevaló” feladatnak tetszett, melynek megoldásához csak külföldi, legalább akkora mint a kisujjam, leendne képes hozzáfogni. Ez rögtönzött baja a tormába esett féregnek.

Annál örvendetesebb tehát, hogy ezen feladatnak megoldása két nem rég ide települt városi polgárnak szépen sikerült.

Korbuly Bogdán orvos és Marosfi Jakab urak tapasztalván, hogy a gépek- és világitáshoz kellő nagy mennyiségü olaj fogyasztása ezen bányakörnyéknek egyik oly szükségletét képezi, mely egy helyben épitendő gyárnak lételét biztositván, ugy a közel vidéki termesztők, mint a helybeli munkás osztálynak uj jövedelmi forrást nyithat, egyszersmind a helybeli és vidéki mezei gazdálkodásnak ujabb lendületet adna.

Ez észlelet alapján rendezett tervnek gyors életbeléptetése eléggé tanusitja annak gyakorlati helyességét, valamint azt is, hogy a vállalkozók, közpélda-beszédkint gátra való emberek.

A mult évi tavasz elején még mesés dolognak tetszett egy olajgyár hire Nagybányán és már október óta az izléssel felépült és teljesen felszerelt gyár a legtisztább olajat termeli a határban és vidékén termett repczéből.

A vizerővel hajtott gépet, melylyel évenkint 3000 mázsa olajat lehet gyártani, Kuntzen J. G. Pesten készitette; a gyári épület rajzát pedig Schmidhammer ur, a kincstári bányászatnál műmester.

A vállalkozók egyik érdeme, hogy magyarok: másik érdeme, hogy oly rongált közhitelviszonyok közt, részben kölcsönzött pénzzel épitettek, midőn a fizetési képtelenség, ugyszólván, kikönyökölt a legjobb házakból, és derék vállalkozóink erkölcsi kezességökre csak azon ernyedetlen szorgalomba vetett bizalom hitelezett, mely másutt, – amott az uj világban rengeteget irtogat, városokat épit, kis társadalmat alkot a legkietlenebb mezőségen.

Harmadik érdemök, hogy kibontakozva azon képzelt lehetlenség nehéz ködéből, vállalkoztak a helyi viszonyok szükségletének ott nyitni meg forrást, hol az termékenyitve osztja áldását, a meddőnek látszó keresmény területén. – Avagy nem fog-e ez ösztönül szolgálni a vállalkozás más ágaiban rügyező kisérleti erőknek is? (A gyár rajzát l. a tulsó lapon.)

Ily helyes számitáson alapult menni-akarás igen kedvezőleg bátorithat másokat a hegyeinken igen bőven és épen termő, de parlagon művelt gyümölcs termesztésére, hogy az minőség szerinti értékben és mennyiségben növekedve az eddiginél jóval tágasb forgalomban magának azon kapós nevet megszerezhesse, mely a soproni gyümölcsnek a kereskedésben csatornát s azon hazaszivárgó pénzforrást nyitott.

Pap Zsigmond.