Költők ünnepei Füreden és Niklán.
(Junius 11-én és 14-én.)

A nemzet midőn jeleseinek szobrot emel, magának állit emlékoszlopot; s midőn elhunyt jeleseit tiszteli, magát teszi tiszteletreméltóva.

Igy tett a magyar legközelebb, midőn szobrot emelt, s ünnepet szentelt a szerelem s ősi dicsőség két nagy dalnokának. Most már az ujabban érkezett tudósitások nyomán ez emlékünnepeknek részletesb leirását hozhatjuk.

A Kisfaludy-ünnep roppant embertömeget varázsolt az ország minden részéről Balaton-Füredre. A megyék küldöttségei, a tud. Akademia képviselői, s az aristokratia számos tagja, fényessé tevék azt. – Junius 11-én délelőtt tiz órakor már 10 ezer ember örömriadása fogadta a Kisfaludy gőzösön megérkezett somogyi ujabb vendégeket, kiknek kiszállása után a vendégsereg párosan vonult elláthatlan sorban a füredi kath. templomba, hol Oszterhuber János veszprémi kanonok tartá a fényes istentiszteletet.

Füred egyik legszebb helyén, honnét a Balaton tükörére s a beszédes Tihanyra nyilik kilátás, két öl magas simitott gránit talapzaton áll Kisfaludy Sándor életnagyságúnál jóval nagyobb szobra. Nem messze tőle árnyékos fák látszanak fürtei felé nyujtani fris koszorút. – Istenitisztelet után ide huzódott a roppant néptömeg ágyuropogás, s a „Szózat” zengése között, melyet a dalárda kezdett el, de az egész nép énekelt teljes harmoniával.

A merre a szem tekintett, nemzeti szinű zászlók lengedeztek. A szobor szintén nemzetisznű takaróval volt bevonva, s körülötte a hölgyek számára, ülések voltak készitve.

Alig zengett el Kölcsey „Hymnus”-ának első verse: a rendező bizottmány elnöke Oszterhuber József fölállott a szoborral szemben álló emelvényre, hol helyette Botka Mhály ur olvasá föl az ünnepi lelkes szónoklatot. Ezután akademiai elnök b. Eötvös József szép beszéde (mult számunkban közlöttük) adott kitörő éljenzésekre alkalmat. A lelkesedését még fokozták Schauer Ferencz sümeghi főesperesnek a hazához s Kisfalduy szelleméhez intézett szavai. Végül Hertelendy Kálmán olvasta föl Züllich Rudolf szobrász mentegető levelét, ki, műve tökéletlenségét maga is elismerve, a hazai szobrászati viszonyok fejletlenségét hozza föl sok tekintetben figyelemre méltó mentségül.

Ekkor ujra megzendült a „Szózat”, megzendült a „Rákóczy”, ujra dörgött az ágyu, s a nagyközönség szétoszlott. Két és fél órakor négyszáz teritékü táblaebédhez gyülekeztek össze a hivatalosak. Ős magyar szokás szerint nem maradtak el a szép áldomások sem. Eötvös éltette Zala Rendeit, Oszterhuber a m. Akademiát. Ürményi a magyar költőket, Hertelendy K. a küzdő sajtót, Szabó Richard a magyar nőket stb.

Kik a táblaebédre hivatalosak nem voltak, Pap Ferencz és Chepely József házánál tapasztalták, hogy milyen az igaz magyar vendégszeretet; mig a pápai tanulókat Molnár Dienes vendégelte meg.

Meretei Dániel, Szőllősi Gábor s Balogh Alajos alkalmi költeményeket irtak e nagy nap emlékezetére. Balog Alajosné a szobor leleplezésekor nyomtatásban szétosztatott.

Este félhétkor a szinházban Kisfaludy Károly „Kemény Simon” czimű szomorujátéka adatott. Ezt azonban Molnár szinigazgató beszéde előzte meg, dörgő tetszésraj közt szavalván el Szabó Richard lelkes emlékbeszédét Kisfaludy Sándor fölött. A darab bevégezte után Reményi Ede rögtönzött hangversenyt, s miután elragadó szép játékára a terem zsufolásig megtelt, kinyilatkoztatá, hogy hangversenye jövedelmét (418 ft.) Széchenyi országos érczszobrára szánta. Jutalmul a legszebb nők tánczoltak vele a reggel 5 óráig tartott fényes bálban.

A füredi vendég-koszorú egy része, különösen pedig a magyar Akademia küldöttei jun. 13-án reggel megindultak Nikla felé, Berzsenyi emlék-ünnepében résztveendők.

A „Kisfaludy” gőzös vigan szelte a habokat, mig d. e. 11 órakor elérkezett a boglári kikötőhöz, hol a kedves vendégekre a Jankovich család virágokkal s borostyánnal elboritott hajója várakozott. Majd ez is partot ért a „Szózat” és Rákóczy-induló zengése mellett, s az érkezőket Kis, buzsáki esperes, s Roboz üdvözölték Somogymegye nevében. A parton készen álltak már a számozott kocsik, számát mindegyik egy kis nemzeti lobogón viselvén, s vitték a vendégeket a szomszéd falvakba éji szállásra.

Az összejövetel helye Öreglak, Kovácsi és Marczali volt. Innét indultak a kocsik 14-ikén reggel 8 órakor Nikla felé, melynek csendes temetőjében oly sokáig állott koszorútlanul Berzsenyink sirhalma. Az öreglaki menet élén Jankovich László röpült gyönyörü négyes fogaton báró Eötvös Józseffel; utána 300 kocsi hosszu sora.

A fogatók 9 órakor Niklára érkezvén, a vendégek egy része a Berzsenyi-udvaron gyült össze. A harangok jeladására innen indult a menet a temető felé, elől az iskolás gyermekek és leánykák, utánok az egyház szolgái, kik után vitték az óriás babér- és rózsakoszorukat. Továbbá az Akademia és a megyék küldöttei, az aristokratia, az írók, közbirtokosok, a soproni ev. főiskola küldöttei (hol hajdan Berzsenyi is tanult), s a nép. Különösen a szomszéd horvátországiak testvéries egyesség jeleül sokan vettek részt ez ünnepélyen. A menet elején fölzengettek a „Szózat” hangjai, mig a menet végén a Rákóczy-indulóval Farkas Miska villanyozta a kebleket.

A temetőben a síremlék kellemes hatást tett mindenkire. – Somogy Karai és Rendei még 1843-ban azon hazafias végzést hozták, hogy Niklán Berzsenyi hamvai fölé emlékszobor emeltessék. Mit Somogy közgyülése végzett, Somogy büszkesége, Somssich Pál nem engedte feledékenységbe menni, s hosszas fáradozás után fölállittatá Berzsenyi sirhalmán a 4° 2' magas gyönyörü obeliszket, melynek egyik oldalára az „Odák” királyának egyik verséből e két sor van bevésve: „A derék nem fél az idők mohától, a koporsóból kitör és eget kér.” Alatta: „Berzsenyi Dániel hamvainak. Somogy MDCCCLIX.” olvasható. (Lásd a képet 316. lapon.)

A szobor baloldalán diszes ülőhelyeken ragyogott a szép hölgykoszorú. Jobboldalon a testületek képviselői foglaltak helyet, mig a szobor előtt diszes emelvényen állt a papság.

Szalay Sándor véssei evang. lelkész ur megható imával költötte föl a szivekben az áhitatot. Utána a csurgói énekkar hangoztatott buzgó éneket. Ezután lépett föl Székács, szivrázó szónoklata egész hatalmával, tulszárnyalván a nevéhez kapcsolt nagy reményeket. Szavai kunyhók és paloták lakóira egyenlően lelkesitő hatást gyakoroltak. A szónoklatot ének váltá föl, mire a szobor megkoszoruzása következett. Temérdek virágot hintettek rá, különösen a hölgyek.

Az ünnepélyt 4–500 személyre teritett táblaebéd zárta be, melynél ezuttal Somssich nyitotta meg az áldomások hosszu sorát, köszönetet szavazván a résztvevők- s adakozóknak. Különösen éltette gróf Zichy Jánosné szül. Kray Irmát, b. Sina Simont, b. Vay Miklóst, Székács Józsefet. Jöttek ezután a szebbnél szebb felköszöntések, melyeket itt csak érintenünk lehet. Kiss János kanonok a magyar Akademia képviselőinek s a küldöttség elnökének egészségére üritett poharat. B. Eötvös József Somogymegye lelkes polgárait élteté, Kacsóh ref. lelkész a Szent István-társulat érdemeit emelte ki; Roboz a primás és az egri érsek egészségére mondott lelkes áldomást; Tallián Ede a horvátországi követeket köszöntötte fel horvát nyelven; gróf Draskovich horvát követ a magyar nemzetet. Jankovich László Deák Ferenczért, Jakab István a kor vezéreszméiért, Kozma Sándor a m. n. Muzeumért, Hegyessy a Gazd. Egyesületért, b. Kemény Zsigmond azon élőkért és holtakért, kik alkotmányos fejlődésünk mellett küzdöttek, üriték poharaikat. Végül alkalomszerű felköszöntéseket tartottak még Jánosy Károly Biharból, Éjszaki, Inkey Zsigmond, b. Podmaniczky Frigyes, Domanovszky soproni tanár, Hertelendy Kálmán, Nedeczky stb. Az áldomások sorát befejezte a köztiszteletben álló, kristálytiszta magyar érzelmü somogymegyei birtokos Paizs Boldizsár, kinek egyszerü, velős szavai jótékony asztali áldás gyanánt hatottak az összes jelenvoltakra.* – (Az ezen ünnepélyek alkalmával elmondott beszédeket a P. U. jövő számában egész terjedelmökben fogjuk közölni.) – Ebéd után Reményi játszott közkivánatra, jótékony czélokra szentelvén a begyült 400 ftnyi egész jövedelmet.

Igy ünnepelte meg a nemzet költőinek emlékét. S ha századok multával eltörli is az idő keze e fényes köveket, a nemzethála e ragyogó oszlopait: őrt fog állani sírjok fölött a hir,

„melynek nem sirja a jövő,
mert az idővel egyre nő.”


Kisfaludy Sándor emlékszobra B.-Füreden.