Magyar hadiviselet a XVII. század elejéről.

Mai képünk egy magyar könnyü lovast, azaz: huszárt és két gyalog-harczost állit elő a XVII. század elejéről Scheffer és Dillich „Cronica”-jában lévő rajzok után.

Tudva lévő dolog, hogy a huszárságot Corvin Mátyás állitotta fel 1459-ben, a mennyiben Zsigmond király katonai törvényét a „portalis insurectio”-ra nézve akként módositotta, hogy a királyi, főpapi, nemesi birtokból minden huszadik jobbágy bizonyos ár vagy dij mellett, mint könnyü lovas, hadi szolgálatokra állittassék és szereltessék fel. Innen vélik származottnak némelyek a huszár elnevezést. Mások azonban, alapos okoknál fogva, azt tartják, hogy a huszár elnevezés régi ősszó, mely Mátyás király előtt is használatban volt. – Viseletére és fegyverzetére nézve a huszárság akkor még megtartotta nemzeti ősi jellemét, az akkori hadviselés igényeihez alkalmazva, a mennyiben kopja és kard mellett, tegzet, ijat és paizst is használt, ez utóbbi azonban 1572-ben meg lőn szüntetve a lovasságnál. – Már a XVI. század végével és a XVII. elején a harczmód tökéletesbülése a huszárok fegyverzetében is változásokat idézett elé. A fentemlitett „Cronica” szerint a huszárok ezen korban vasinget viseltek, mely a kart és czombokat is elfödé; olykor hegyes magyar sisakot, tollal diszitve, továbbá szűk nadrág, hosszu sarkantyús csizma és kaczagány egészité ki az öltözetet. – Fegyverük volt: hosszu nyelü kopja, két águ kis zászlócskával; veres és fehérre festett nyelének közepén pedig fa-gömb volt alkalmazva, részint a vágások elháritására, részint a kéznek, a szurásnál, erősebb támaszpontul szolgálandó. – Használtak továbbá görbe kardot, és egy hosszu egyenes hegyes tőrt, mely a jobb lábszár alatt a nyereghez volt csatolva, – valamint a nyereg hátuljára tokba volt egy pisztoly illesztve. – A huszár-kapitány – parancsnok – viselete hasonló, de fényesebb volt, pánczélon felül vörös dolmányt viselt; fegyverzete kard és buzogány volt, mely utóbbit vagy a hátára, vagy az első nyereg-kápára akasztotta.

A csapat zászlója hasonló volt a kopja kétágu zászlójához, de ennél jóval nagyobb. – Lovaik nyaka, háta és szügye állatbőrkaczagánynyal volt boritva.

Dillich szerint a magyar gyalogok átalában hajduknak neveztettek. Öltözetük volt tollas föveg, zöld, vörös vagy kék-szinü dolmány, karazsia (Corsey) szövetből, – violás-barna magyar szük nadrág és bakkancs, a felsőöltönyt farkas kaczagány pótolta. – Fegyverzetük volt: rövid puska, kard és csákány vagy bárd, mely utóbbit az övre illesztett vaskarikába dugva viseltek, jobb oldalon ugyanott puskapor-tartó szaru függött alá.

A csapat zászlója a huszárokénál nagyobb és négyszegletü, de nyele igen rövid volt, mint akkor átalában az európai gyalogságnál.

(Folytatjuk.)

Vizkelety B.


Magyar hadiviselet a XVII. század elejéről.