Sárospatak és régi vára.

(Vége.)

A vártól jobbra van az ujabb izlésben épült pompás herczegi kastély, körülvéve a legszebb s igen tágas angol kerttel, melynek sürü lombos fái között a legszebb sétautak, itt-ott virág ágyakkal ékitve, vezetnek. A kert déli részén pedig még nagyszerü romjait lehet látni a hajdani várnak még itt mély sánczok, földalatti folyosók stb. nehány évtizeddel előbb még e helyet rendetlenül elszórt kőhalmok, a vár sánczait bűzhödt mocsár boritá; mig most az árok és bástyák viruló fákkal, becses növényekkel vannak beültetve s a gyönyörü park Patak lakóinak s a tanuló ifjuságnak legkedvesebb mulatóhelyül szolgál.

E fényes várban tartotta I. Rákóczy Ferencz is ama nevezetes egybekelését Zrinyi Ilonával, mely hat hónapig tartatott, s melyhez hasonló sem azelőtt, sem azután még nem volt; s itt főzték ki az összeesküvés tervét, melynek oly hosszantartó vérengző belháboru lett az eredménye.

Midőn II. Rákóczy Fernecz 1711-ben mint fölebb is emlitők, elhagyta hazáját a szatmári béke miatt; jószágai elfoglaltattak és I. József császár Trautsohn János herczegnek adta. VI. Károly megerősité őt birtokában 200,000 forintért. E Trautsohn herczeg német gyarmatokat telepitett a város határába.

1776-ban kihalt a Trautsohn család s Patak ismét a kamara birtokába jutott. II. József császár déli végén 1786-ban ismét német telepeket hozott ide, kiknek ingyen adott telkeket, egész utczát épitett számokra csinos zsindeles házakból, ezenfelül egypár ökörrel stb. megajándékozá, de a hálátlanok, miután mindent, a mit pénzzé tehettek, elprédáltak, elszökdöstek.

1808-ban herczeg Breczenheim Károly, – Károly Tódor bajor fejedelem fia – Lindau várát s egyéb jószágát a mi uralkodó házunknak átengedvén, cserébe kapta a regéczi, és sárospataki uradalmakat. 1824-ben fia Ferdinánd lett annak ura, kitőla város lakói 300,000 ezüst forintért váltották meg magukat.

Ezzel Patak történetét befejeztük ugyan, de hátra van még legnagyobb nevezetességének, – a pataki hires kollegium – történetének elősorolása, mely magában véve szintén megérdemli, hogy egészen külön is megemlékezzünk róla, habár itt a tér hiánya miatt, csak röviden.

A fentebb is már megemlitett jeles értekezésből*, – mely a sárospataki főiskola multját és viszontagságos fejlődését a legvilágosabban és leghivebben adja előnkbe, – tudjuk, hogy mindjárt a reformatio után Kopácsi István a pataki szent Ferencz-rendiek előljárója, társával Sztáray Mihálylyal, elfogadta az uj tant, s ezek példája után Sárospatak akkori birtokosa Perényi Péter (Imre nádornak fia) is elhagyta a római hitet, s áttért az uj felekezethez, kiknek mindjárt uj templomot épittetett, s az előbbi szt. Ferencz-rendi zárdát iskolának adta. Hogy mely évben történt az alapitása, azt tulajdonképen bizonyosan nem tudni, mert sok hazai iró különféle éveket emlit, de mégis legtöbben 1524-ik évre teszik, a mi csakugyan legvalószinübb, mert mindnyájan megegyeznek abban, hogy első alapitója és pártfogója Perényi Péter volt, ez pedig épen 1526-tól 1548-ig volt ura sárospataknak. Perényi Péter halála után fia Gábor örökölte a pataki uradalmat, ki szintén nagy jóltevője volt az iskolának, s az épületet nem csak előbbi rozzant állapotából kijavittatta, de egyszersmind tetemesen megnagyobbittatta is. 1550-ben már theologia, philosophia, zsidó és görög nyelvek is tanittattak itt, s Perényi Gábor az iskolát kollegiumi méltóságra emelte. Neje Ország Ilona volt. Magtalanul haltak el 1567-ben, s igy a jószág a koronára esett vissza. Maximilián királyban is kegyes jóltevőre talált az iskola, valamint, nehány évvel később Ruszkai Dobó Ferenczben is ki 1576-tól egész 1602-ig birta ezt az uradalmat és mint különösen kegyes pártfogó emlittetik meg, ki nem csak a tanároktól, de minden egyházi szolgák, sőt még a tanárok ellátásáról is gondoskodott; a mi kitetszik halála előtt kevéssel irt végrendeletéből is, melyet később II. Rudolf császár is helyben hagyott, a hol irja: „A pataki jószágbeli predicatorokat, káplánokat, schola-mestereket, egyéb egyházi renden való szolgákat, az ő régi császárunktól ő felségétől és sárospataki városnak arrul adott privilegiumoknak conntinentiája és tartása szerint ez ideig continuáltatott jövedelmekben megtartsák és megoltalmazzák. Azonképen az itt való scholabéli deákoknak is, az ő rendelt fizetéseket, és az Ardai malombeli sabatalis jövedelmeket megadják mindenkoron.” stb. Meghalt 1602-ben jan. 28-án gyermektelenül. Utána nehány évig testvére Perényi Zsófia, és ennek fia kevendi Székely Jakab birta Patakot, de mindkettőről igen kevés emlités tétetik; mindössze is csak 6 évig birták, mert már 1608-ban Lorántffy Mihályra szállott az uradalom, ki azt 1615-ig birta, tulajdonképen neje után jutott e birtokhoz, ki Zeleméri Borbála volt a Ruszkai Dobó annak unokája. Erről Tsétsi János Historiai registrumában ezeket irja: „Michael Lorántfy de Serke, dominus oppidi et arcis patakiensis, circa annum 1610. laudatissimus scholae patronus.” Meghalt 1614. végén, két leányt hagyva hátra u. m. Zsuzsannát és Máriát, kik miután anyjok is a következő évben meghalálozott, Bakos János tutorsága alá jutottak, mint a leleszi káptalan levéltárában levő okiratban emlittetik: „Anno 1615. Johannes Bakos de Osgyán tutor filiarum Susannae et Marie Lorántfy.” stb. Emlitettük már fentebb is, hogy Lorántffy mindkét leánya Rákóczyakhoz ment férjhez; és pedig Zsuzsánna 1616-ban Felső Vadászi Rákóczy Györgyhöz, Borsodmegye főispánjához, később Felsőmagyarország fővezére, végre 1630-tól fogva Erdély fejedelme lett.

Az fjabb Mária pedig rákóczy Zsigmondhoz ment nőül, kik mindketten gyermektelenül halván el, jószágaikat szintén I. Rákóczy György nyerte el, ki mindezen, mind pedig felesége után szerzett javadalmaira III. Fedinándtól megerősitő levelet nyert, mely 1648-ból kelt oklevél a leleszi káptalan levéltárában olvasható.

Igen sok volna itt részletesen előadni azon sok jótéteményt, mikben a sárospataki kollegium a Rákóczyak és különösen Lorántffy Zsuzsanna alatt részesült, elég legyen itt röviden annyit megemliteni, hogy ezen és az utánok következő hatalmas családok, a pataki tanodát, szellemi és anyagi pártfogásuk által, u. m. gazdag alapitványokkal, jövedelmekkel (az ifjuság számára), külföldön képzett jeles tanárok szerzése által országos hirt kölcsönöztek e tanodának, és rövid időn oly fényre emelték, hogy jelességre nézve nem volt párja az országban. Nem lesz talán érdektelen, azon régi jeles családok neveit megemliteni, kik koronkint prátfogói voltak ez iskolának. Az eddig dicsérttel emlitetteken kivül ott látjuk még a következőket följegyezve, u. m. Rákóczy Zsigmondot, I. Rákóczy György erdélyi fejedelem fiát, ki apja halála után anyjával, Lorántffy Zsuzsánnával, ide jött lakni, de már ifju korában elhalt. Többek között nagyszerü könyvtárát is a kollegiumnak hagyta.

Továbbá Ruszkai Dobó István erdélyi vajda. Bátori Báthori István szabolcsmegyei főispán, Homonnai Drugeth István ungi főispán, Felsővadászi I. Rákóczy Zsigmond egri kapitány, később erdélyi fejedelem, meghalt 1608-ban, eltemettetett a szerencsi templomban. Magócsi Ferencz tornai és beregi gróf, Homonnai Drugeth Bálint, Bethlen Gábor erd. fejedelem, ki több pataki deákot külföldi egyetemekre küldött kiképzés végett; többek között Gelei Katona Istvánt is. Bethlen István, Gábor testvére bihari gróf, Barkóczy László zempléni gróf, Bocskay Miklós, Tököly; mindannyian küldtek Patakról nehány tanulót a külföldi jelesebb egyetemekre. Lónyai Anna, Kemény János erd. fejedelem özvegye, Apafy Mihály erd. fejedelem és neje Bornemisza Anna külön-külön 100 aranyat küldtek az iskola javára. Bocskay István, Losonczi Bánfy Dénes, Szuhai Mátyás, Szemere László, Vajai Vay Ábrahám, Lónyai Gábor, mindnyájan hatalmas pártfogói voltak az intézetnek.

Azonban daczára e jeles pártfogók egész sorozatának, voltak mégis időszakok, midőn igen rosz sorsban szenvedett; nevezetesen II. Rákóczy György özvegye, Báthory Zsófia elhagyván a protest. vallást, a már szépen virágzó iskola is egy időre megszünt lenni.

1671-ben a tanuló ifjuság a tanárokkal együtt elüzetett Sárospatakról, kik aztán Kassán és egyebütt töltötték számkivetésük szomoru idejét; koronként meg is kisérlették a visszajövetelt mind a tanárok, mind a tanulók, de állandó maradásuk nem lehetett egész 1704-ig, midőn végre nyugalmas itt maradhatásuk biztositva lőn. Ugyanis 1714-ik évi augusztus havában VI. Károly császár őket az iskola, és templom birtokában örökre megerősitette.

A mostani kollegium nagy és tágas két emeletes épület, mely két kis utcza között foglal el egy hosszas négyszögü helyet, és ugylátszik, hogy inkább tartósságra, mint izlésre van épitve. Udvara hátulsó részén mai napig is fennállnak még a régi kollegium épületei, és azon épület, mely hajdan a Ferencziek zárdája volt, s melyben a 16-ik század közepén a legelső oktatást adták a reformatusok. E régi épületeken meglátszik, hogy nem egy időben épültek, hanem, összesen tizenegy különböző időben, a mint t. i. egy vagy más jóltevő kijavittatta vagy megnagyobbitotta.

Ujabb időkben e tana korszerü reformokon ment keresztül, melynek tanárai alapos tudományu férfiak, kik közől többen a magyar irodalomban első rangot foglalnak el, s jelenleg is – épen ugy, mint N.-Kőrösön – egész irodalmi kört képeznek; ők adják ki a Sárospataki fűzeteket, melyek tanulságos és érdekes tartalmuknál fogva, egy protestans folyóirat igényeinek teljesen megfelelnek. – A kollegium diszes könyvtára mintegy 25,000 kötet becses könyvet foglal magában, melyek között a pataki hajdani tudós tanárok némelyikének érdekes kéziratai is vannak kiadatlanul, de reméljük, hogy a már meg is inditott magyar prot. egyháztörténelmi emlékekben nemsokára napvilágot látandnak.

Végre még valamit Patak népességéről; Fényes szerint a két (kis és nagy) Pataknak népessége 5 ezer egynehány százra megy, kiknek legnagyobb része reformatus, kisebb része róm. katholikus. Van itt továbbá mintegy 750 görög egyesült, kiknek szintén templomjok is van, végre csekély számmal görögök, lutheránusok, és mintegy 437 zsidó, kik többnyire föld- és szőlőmivelésből élnek.

Zombory Gusztáv.

* * *

A jövő hónap elején ünnepélyes napoknak lesz tanuja Sárospatak. Épen most küldetnek szét a meghivólevelek.

„A sárospataki ref. főiskola háromszázados ünnepére, mely folyó 1860. évi julius 8. napján, összektöve néhai ft. Apostol Pál szuperintendens ur emlékének megülésével, fog megtartatni. – A szétküldött programm részletei következők: 1. A városi ref. templomban a főiskolai éneklőkar közremunkálásával néhai Apstol Pál szuperintendens ur felett emlékbeszédet tart ft. Zsarnay Lajos szuperintendens ur. 2. Ezt követi a sárospataki ref. főiskola háromszázados emlékünnepélye folytatólag a városi templomban: megnyitó beszédet mond egyházkerületi és főiskolai világi főgondnok idősb báró Vay Miklós ur ő excellenciája. 3. A főiskola háromszázados történetét rajzolja Árvay József képezdei igazgatótanár. Következik az ünnepélyes alkalomhoz készitett költemények elszavalása. 4. Berekesztő beszéd kiscsoltói Ragályi Károly főiskolai világi algondnok urtól, ki egyszersmind kijelenti, hogy 5. A főiskola épületének csarnokában Lórántfi Zsuzsánnának ifj. báró Vay Miklós ő méltósága által készitett szobra ezen ünnepélyhez alkalmazott költemény elszavalása mellett lelepleztetik. Ez alkalommal nt. Tompa Mihály ur fogja saját költeményét elszavalni, kit e végre a ft. egyházkerületi gyűlés különösen felkért. 6. A főiskolai uj épület csarnokában az ünnepélyhez készitett diszes emlékkönyv a t. cz. vendégek nevének beirása végett egész nap nyitva álland. 7. Az ünnepély után közebéd, személyenként négy o. é. forint fizetése mellett.”

Reméljük és óhajtjuk, hogy e viszontagsággal teljes napokat ért, s annyi jeles lángelmének s hazafiui kebelnek bölcsőül szolgált magyar főiskola ünnepe a tudományokat tisztelő s ápoló közönség kellő részvétével fog találkozni!


Herczeg Breczenheim kastélya Sárospatakon.