A rózsa, története és fajai.

(Folytatás.)

Dalaway „Utazás Konstantinápolyba” czimű munkájában beszéli, hogy a Bosporus partján Belgrád faluban jelen volt a porosz követ két görög szolgájának menyegzőjében; az esketési szertartás után minden vendégnek ajándokot kellett vetnie a menyasszony ölébe, melyekért ő mindenkinek egy rózsát nyujtott, mely pillangó-lemezzel volt körültekergeve s egy levelkén e szavak: „menjetek el s hasonlag cselekedjetek”. Régi okmányok szerint a mai Patras közelében termettek a legszebb rózsák, Megara, Nisaea és Tenedos hasonlag rózsáikról voltak elhiresülve. Épen ily hires amagnesiai rózsa. Magnesia, Lydiának városa, a törökök Gyszel Hiszar vagy „szép vár”-nak hivják ma. Rózsáiról hires volt még Plinius szerint Cyrene, Herodot szerint Egyiptom. Ez utóbbi emliti a Midász kertjét s azt mondja, hogy ott vadon tenyésztek a teljes rózsák s édes illatot leheltek, ott – a mint mondja – két hónappal elébb kedzett viritani mint Olaszországban s mégis egész őszig viritott. A rószatőket odvas fatörzsek vagy üreges márvány díszedényekbe ülteték vagy is inkább azokon kereszütlhuzák a kertekben s ekkor az ezer bimbóval ékesitett koronát virágzásra kényszeriték.

Az ó héber iratokban nem fordul elő a rózsa-név, pedig bizonyos, hogy az izraeliták ismerték a rózsát, de hogy mi név alatt, nem tudjuk. Korábbi időkben rózsa nevet nyert igen sok virát egyedül szine vagy illatáért anélkül, hogy legkisebb közös sajátsága volna ezzel. Igy például az őszi-rózsa, basa-rózsa sat.

Az első rózsa-tő és válfajai szaporitására sokat tettek a rómaiak külföldi hadjáratai. A legkülönbözőbb fajokat átvivék Olaszországba. Midőn később a keresztyénség korszakában zárdák keletkeztek, a szerzetesek kertészekül léptek fel és kerteikben haszonnövényeket tenyésztettek s ezek közé tartozott a rózsa is, mely a gyógytudományban nem jelentéktelen szerepet játszott és főalkatrész volt sok orvosszerben.

A szent földre járt keresztesek magukkal hozták onnan a damaszkuszi-rózsát, mely legnagyobb rózsa és Syriából származik, főként a nagy sötét karminpiros szinü, melynek közepén nagy aranysárga szeme s igy mintegy saját napja van.

A rózsafélék a 12-ik rend utolsó osztályába tartoznak, növénytani jellemök pontosan meg van határozva. Jegyeik: hegyin összehuzódott kehelycső, öt osztályu szél, szárnyasan hasgatott taréjokkal; öt szirom. Sok kőkemény és serteszőrrel benőtt magszem van a bogyónemüvé vált kehelycső belső falán. Bokor és fa gyakran páratlanul szárnyalt leveleket hoz, melyek mintegy fürészeltek. A rózsák összehuzó izűek, husos kelyhök nedűs, savanyas s a legtöbb vadrózsánál megehető.

Bosse 26 alapfajt nevez, melyekből számtalan vál- és korcsfaj származik. S azokat ekként nevezi:

1. Rosa alba, fehér rózsa, virit juniusban, hazája főleg déli Németország és Ausztria.

2. Rosa alpina, európai alpesi rózsa, sötétpiros szinnel, a svajczi hegyeken majus és juniusban virágzik, hasonlit a mi csipkerózsánkhoz s nem kell fölcserélni az alpesi rózsával vagy ragyaburával, mely szintén magasan tenyészik az Alpeseken, és az utasok alpesi rózsa helyet hozzák magukkal.

3. Rosa Banksiae, Bank-rózsa, hazája China, tövise nincs, finom theaszagu, virit majus és juniusban.

4. Rosa berberifolia, borbolya rózsa, hona Persia, levelei kék-szürkés-zöldek, fényes sárga viráglevelekkel, a csésze alján királypiros szinnel, virágzik julius és augusztusban.

5. Rosa Banda, labradori vagy hudsonöbli rózsa, virágzik nyárban, hazája Északamerika, tövise nincs, szine sötétvörös.

6. Rosa brasleata, leveles rózsa, ered Chinából, virit nyárban.

7. Rosa canina, csipkerózsa, hazája egész Magyar- és Németország, virit juniusban.

8. Rosa carolina Északamerikában, veresbarna ágakkal, erős tövisekkel, virágzik nyárban.

9. Rosa centifolia, százlevelű kerti rózsa, származik Persiából; mondják, hogy a Kaukazuson és Macedoniában is vadon nő, virit juniustól augusztusig, a legszebb s illatdusabbak egyike.

10. Rosa cinnamomea, fahéjrózsa, szára barna, virágzik majusban, honos egész déli Európában.

11. Rosa damascena, damaszkuszi rózsa, hona Syria, pirosteljes virágai, melyek juniusban viritanak, pompásak, csoportokban 2–20 bokrétát képeznek.

12. Rosa Eglanteria, sárga v. rókaszinű rózsa, dél Európában, virit majus és juniusban, szárai barnásak, törzse 3–4 láb magas, virága poloska szagu, szirmai kivülről sárgák, belülről biborpirosak.

13. Rosa gallica, franczia v. provencei rósza, hazája déli Francziaország, virit juniusban. Eczet vagy czukorrózsának is neveztetik, igen sötétveres virágát megszárasztják és Flores rosarum rubarum név alatt árulják a gyógyszertárakban.

14. Rosa indica, indiai rózsa, virágzik nyárban, hazája China.

15. Rosa lucida, fénylő északamerikai rózsa, 3–4 láb magas törzseken.

16. Rosa mikrophylla, apró levelü chinai rózsa, virit nyárban és őszszel.

17. Rosa moschata, pézsma-rózsa, hazája a berber államok, virágzik őszszel, szára 5–10 láb magas, sima és zöld, pézsmanemű illattal. Északafrikában valamint Ásiában is különösen miveltetik azon jeles rózsa-olajért, melyet belőle készitenek.

18. Rosa multiflora, sokvirágu rózsa, hazája Japán, virágzik majustól septemberig, szára 10–15, sőt több lábnyi magas, görbe tövisekkel. Számos hosszu ága, mindenfelé szerte hajolva, mintegy dus virágbokrétákból álló koszoruvá fonódik össze, s igen alkalmasok lugasok és diszitményekül.

19. Rosa parviflora, kisvirágu rózsa, Északamerikából, virágzik juniustól augustusig.

20. Rosa pimpinellifolia, tompalevelű rózsa, honos dél-Európában, valamint Angol- és Skótországban, 2–6 láb magas, ágai rövidek és merevek, virágzik juniusban.

21. Rosa rubiginosa, rozsda v. bor-rózsa, honos Németországban, virágzik juniusban, törzse 6–8 láb magas, horogalaku éles tövisekkel. Mirigye almaszagu; fiatal leveleit a falusiak megszedik s thea gyanánt iszszák, mely nem rosz ízű s hatása a vesék működését előmozditja. Azon mondát beszélik róla, hogy illatát és vöröses leveleit azon perczben kapta, midőn Mária a gyermek Jézus pólyáját egy ily bokorra terité száradni.

22. Rosa sempervirens, örökzöld rózsa, Dél-Európában, virágzik junius és juliusban, 10–15 láb magas, sima, zöld, kúszó ágakkal, halványpiros virágokkal.

23. Rosa sulphura, kénrózsa v. százlevelü sárga, Keletről jött hozzánk, 6–8 láb magas, törzse barna, virágzik juniusban.

24. Rosa tomentosa, bolyhos rózsa, Európában mindenütt virágzik majustól juliusig, törzse 5–6 láb magas.

25. Rosa turbinata, czövekes rózsa, csigaalaku rózsa,virágzik Németországban junius és juliusbna, törzse 5–6 láb magas.

26. Rosa villosa, borzas rózsa, csipkerózsa. Találtatik Euórpában mindenütt, virágaik majustól juliusig, 6–7 láb magas, törzse majdnem fakeménységü; legtöbbnyire szemzetre oltatik és pompásan tenyészik, legmagasabb hajtásai gyökeréből nőnek. Gyümölcsét korábbi időkben gyógyszerül használták vérhasban.

Ezen számmal azonban az alapfajok korán sincsenek kimeritve, mert a távol égaljak alatt még egyre találtatnak olyanok, melyeket ide kellene számitanunk, de ezek mellett megállapodva, csak annyit akarunk hozzátenni, hogy ezek már száz meg száz vájlfajt hoztak létre s a végtelenségig szaporodtak, minthogy kölcsönös termékenyitésre képesek részint a szél vagy rovarok által, részint mesterséges uton a kertész keze által.

Füvészek és virágkedvelők gyakran igen eltávoznak egymástól a virágtenyésztésnél, az utóbbi, semmit sem gondolva a tisztán növényi rokonsággal, másképen osztályoz, mely csak a fajokkali bánásmódon alapul és nem tudományos rendszeren.

A rózsakedvelőkre legyszerübb felosztás ez: 1) mezei vagy kerti rózsa. 2) cserép vagy mindig viritó hónapos rózsa. 3) vegyes vagy korcsrózsák, melyek a két első osztály keverése által keletkeztek. Ide jőnek, a) bokornemüek, b) kúszók.

A bokorneműek egyszer vagy többször viritókra osztatnak.

A kúszók pedig 3 osztályra szakadnak: a) Thearozsák. b) Noisette-rózsák. c) Bankrózsák.

Ezen harmadik osztályban vannak mezei- és cserépkorcsok, válfajaikban végtelenségig terjedők.

Némelyek ugy vélekednek, hogy a noisetteket külön osztálylyá alakitani helytelen, minthogy korcsok, azonban virágzatuk oly dús, hogy ezért külön fajul tekinthetők. Az efeletti vita a virágkedvelők és füvészek közt hihetőleg még sok évtizeden keresztül folyni fog.

A Noisette nevet a hasonnevü kertésztől nyerte, ki főleg mint rózsatenyésztő lőn hiressé s ki ezen mogyorónemű csomókban dusan viritó kellemes rózsát testvére tiszteletére, ki azt neki Észak-amerikából küldte, nevezé igy.

Francziaország általában feladatául tüzte ki, a rózsát különös ápolás által dicsőiteni. Angolország, mely a kertészetben oly magasan áll, nem tett a rózsáért annyit, mint Francziaország, és különös, hogy sok korcsfaj, mely Francziaországnak köszöni lételét, csak Angolországban éri el teljes kifejlését, s vajjon éghajlat, föld vagy bánásmód-e ebben a leghatályosabb mozzanat, vagy mindezek együtt? még nincs kinyomozva.

A franczia kiváló virágkedvelő s ez átalában közös tulajdona a déli országok lakóinak, örömest ékesité magát virágokkal. Angliában nem gondolnak annyit a személy földiszitésével, mint a kertével; amott a cserépnövények, főként a külországiak, nagy gonddal ápoltatnak.

Francziaországban nem ugy lett a rózsa történeti fontosságu mint Angolországban. Ki nem ismeri a Toulouseban 1323-ban alapitott „jeux floraux” virágjátékot, melyet Isaure Klementine 1484 dus ajándokok által ujra fölélesztett?

A francziaországi delnők a 13-dik században rózsakoszorut is viseltek, melyet chapelnek neveztek. S e viselet oly átalános kedvességben állt, hogy azon korban egész czéh létezett Párisban oly kézművesekből, kik átalában ily koszoruk készitésével foglalkoztak (chapeliers). Az apa, habár semmi nászajándokot nem adhatott is leányának, de legalább egy chapel-t szerezni számára, kötelezve volt, melyet a menyasszonyok fejökön hátul viseltek. Ezen szokás következtében azon kis ajándokokat is, melyeket egybekelés alkalmával adtak a menyasszonyoknak, rózsakoszorucskának vagy bokrétácskának nevezték.

A rózsák oly nagy tekintélyben állottak akkor Francziaországban, hogy sok városban különös előjog volt saját kertében önmaga számára rózsákat tenyészthetni, de ezen családok tartoztak a tiszti karnak vizkereszt ünnepén három rózsakoszorut küldeni és áldozó-csütörtökön egy kosarat teli fehér rózsákkal, melyekből az azon korban még igen drága rózsaviz készittetett, mely az édes étkek legkedvesebb fűszereül használtatott.

Arnaud de Villeneuve azt kivánta, hogy a rózsa-eczet legyen az egyetlen fűszer, melyet eledelekhez vegyitenek; s hogy minden szárnyas csak bor, só és rózsavizzel süttessék meg. A rózsabokroktól fizetett adó is szokásban volt. A 14-idk században szokás volt a franczia parlamentben, hogy ha egy pair perlekedett és előszólittatott, a parlamenti tagoknak rózsát tartozott nyujtani. Ezen rendelet „Baillé de roses” nevet viselt s a parlamentnek egy egyén szolgáltatta a rózsákat, kit „Rosier de la cour”-nak neveztek. Páristól két órányira volt egy falu, mely kizárólag rózsatenyésztéssel foglalkozott s ezen faluból szerezte rózsáit, a hely neve még ma is Fontenay aux roses. A 16-ik században megszünt e szokás a parlamentben keletkezett rangvita miatt s a rózsák egész ártatlan módon oly rosz hirbe jöttek, hogy a zsidók egy rózsát tartoztak különös jelül mellükön hordani.

(Vége követk.)