Széchenyi-gyászünnepélyek.

+ (Széchenyi Istvánért Pesten) ma vasárnap, majus 13-án a szerb templomban fog gyászistenitiszteletet tartatni. 16-án pedig a ref. egyházban.

Gödöllő (Pest mellett), mind a r. kath., mind pedig a helv. hitv. templomban a Széchenyi gyász-istenitisztelet apr. 29. és 30-án ünnepélyesen megtartatott. Mindkét ünnepély a „Szózat” eléneklésével végződött.

Csehi (Komárommegye). Gróf Széchenyi Istvánnak, a nemzet atyjának, mint a nemzet fiai, mi is meghoztuk a vallásos tisztelet és kegyelet adóját. Lehetetlen, elismerésünket ki nem fejeznünk a lelkes plebános, t. Zahlukal János ur iránt, ki a veszteség fölötti fájdalmainkat egész teljességökben egyesitvén, az ünnepélyes gyászmisét ma, apr. 26-án minden további halogatás nékül megtartani határozta. A szemerei anyaegyház számos különféle rendű és vallásu ájtatoskodókkal volt ez alkalommal tele, kiknek arczán meghatólag tükrözé vissza magát mindaz, mit az Istenhez emelkedett lélek a boldogultért, és a melyért élt, a hazáért üdvöset érzett és gondolt. Csehi községe hat tagból álló küldöttséggel képviselteté magát az anyaegyházban végbement magasztos szertartásnál. Az adakozások Széchenyi emlékére mind a két faluban folynak.

Dalmady Győző.

– Egervár (Vasmegye), apr. 26. Ősrégi, különben is nagyszerü, és a jelen napon mély gyászt hirdető templomunkban, ma tartattak a legnagyobb magyar, az elhunyt legdicsőbb honfiu, gróf Széchenyi István lelkeért, a gyászmise-áldozatok. – Az egész vidékről megjelentek a nagy halott iránt részvéttel viseltető honfiak, a jelenvoltak száma az 1000-et fölül haladta! A tágas szentélynek négy ablaka gyászszőnyeggel bevonva, nem bocsáthatá be a kék égen tündöklő nap aranysugarait, de a sötétséget eloszlaták, az oltárokon s falak párkányain égő számtalan olajlámpák és gyertyák, melyek a felejthetetlen meghaltnak nagy és minden dicsőért tevékeny, a hon jóléteért mindenkor nemesen lángoló lelkét tükrözék szemeinkbe, a magasztos gyászravatalt, mely a szentély közepén levő grófi családi sirbolt márvány-ajtaján a nagy halottnak családi czimereivel földiszitve nyugodott, s huszonnégy magyar lelkes uri ifju diszes magyar öltözetben égő gyertyát tartva kezükben, állták körül, ezek mögött álltak czéhbeli tagok égő fáklyákkal; a ravatal előtt a magas boltozatról lecsüggő, nagy szivalaku ezüst lámpából igen szép görögtűz vérszinü lángjai az égbe küldött imánkat jelképezé, rendkivül meglepő volt e szivből fölszökő lánggolyókat szemlélni. A szolgálati személyzet a sekrestyéből szép rendben kiindulva elfoglalta kitüzött helyét. Az ünnepélyes requiem-et főtiszt. Zs. P. kerületi esperesünk egész segédszemélyzettel mutatá be az egek urának, mely alatt a mellékoltároknál kis mise mondattak. A gloriosum-ot a helybeli lelkész t. É. F. éneklé, melynek végeztével tartatott a gyászravatal körül az ugynevezett „Libera” – honnan a klerus az oltárhoz járult, a néppel együtt eléneklé: „Örök Isten nyugodalmat” stb. – Imádkoztunk a nagy halott lelki nyugalmáért! Imádkoztunk mélyen tisztelt, s hőn szeretett jó grófunkért, mélt. Széchenyi Jánosért, hogy forrón szeretett nagybátyja gyászos kimulta fölött bánatban kesergő fájdalmas szivét megvigasztalja! Imádkoztunk az Istent kérve, hogy a boldogult édes atyának nagy szellemét reménydús fiaiban mindvégig megtartsa, hogy e honnak atyjukhoz hasonló fiai, és a Széchenyi nagy névnek méltó viselői legyenek, hogy igy általuk az ő szelleme mindnyájunkra áthatva örökké velünk maradjon!

Ezzel végződött a gyászos isteniszolgálat. A megjelent számos urak és asszonyságok, nemkülönben a szolgálattevők az egervári várban régi magyar szokás szerint a tort megtartották… És mindannyian ezen szivérzettel távoztak: oh nagy Isten! adj jutalmat, a nagy munkásnak szent nyugalmat!
Gömörmegye Rimaszombaton april 26-án tartott a haza legnagyobb halottjáért gyász istentiszteletet. Nyolcz órakor már ellepte a piaczot a vidékről bejött uri rend. A mise tiz órakor kezdődött. A számtalan viaszgyertyával körülvett ravatal mellett, harmincz gyászba öltözött leány, a helybeli leánynövelde növendékei, álltak. Tizenkettő közőlök gyászszalaggal átfont babérkoszorut tartott, melyet a ravatalra valánk teendők. Az egyházban minden, egyébkor mosolygó szin gyászszal volt bevonva. Az istentisztelet után a sokaság a ref. templomba sietett, hol tiszt. Pásztor Pál lelkész végezé a buzgó imát, ismét a tömeg az ágost. evang. egyházba huzódott, hol Junghmann Dániel szintén szivinditó imát bocsátott fel az egek urához, melynek végezte után a nép a Szózat három versét éneklé el. E napot az izraeliták is megülték, lelkészük igen lelkes beszédet tartott Széchenyi emlékére. – Az izsákiak april 22-én méltó fénynyel ünnepelték meg Széchenyi emlékét a ref. templomban, hol az uri rend, férfiak, nők egyaránt gyászba öltözve, még a héber vallásuakat sem véve ki, jelentek meg, a közlakossággal együtt, minden valláskülönbség nélkül, daczára az esős időnek. Három nap zugtak a harangok a ref. egyház tornyában, hirdetve a gyászt. A papi és szószék földig gyászszal volt bevonva. Az istenitisztelet után a hamarjában alakult énekkar a „Szózat”-ot kezdé énekelni s a nép sokasága utána zengte azt. A rom. kath. templomban april 19-én tartottak nagy requiemet, az izraeliták pedig 20-án ünnepet szenteltek a boldogult emlékének.

Zalából. A legnagyobb magyarnak megható elhunyta, mindnyájunkat levert. – A legnagybob magyart mi kétszeresen magunkénak mondhatjuk; fájlaljuk, hogy végeltakaritásával, a diszes jelenvoltak számát nem szaporithattuk. Sietve siettünk, elmaradásunkat, némileg helyrehozni, apr. 26-án Szent-György-Váron, e megyei családi főbirtokon, tartott gyász-isteni-tiszteletben, résztvenni. Többeket elvont innét a Czenken, épen ezen napon tartott gyász-istenitisztelet – mindemellett, daczára a sok esőzésnek, látható volt itt, Zalának majd minden vidékéről összesereglett, s 150-et felülhaladó tisztelőket, és számos az uradalomhoz tartozó gazdatisztet. A volt jobbágyok is, érezve kegyes uroknak gyászos kimultával, sulyos veszteségüket, a végtisztelkedésen oly tömegben jelentek meg, hogy istenitisztelet előtt, a csoportosan tolongó nép elől, a templom ajtajának becsukása lett szükségessé, nehogy a különben is, kisszerü hely, a számos gyászoló uri rend elől, elfoglaltassék. Az ifjak közől mintegy hatvanan, köztök sok, uradalmi szolgálatban lévő gazdatiszt, az egész istenitisztelet alatt, a gyászravatal két oldalán, csinos renddel, égő viaszgyertyát, mint az örök élet jelképét, kezökben tartva álltak. – Végül megjegyzem, hogy a gyász-istentiszteletet, nemzeti hymnusunkkal zártuk be. Bár Isten házából kijöttünk, nem feledjük soha, hogy a legnagyobb magyar gróf Széchenyi István volt; kinek áldást kivántunk poraira.

N.

– Dobsina (Gömör), apr. 27. Az egész hazát fájdalmasan sujtó nagy csapást – a legnagyobb magyar váratlan elhunytát – Dobsina városa lakosai is mélyen érezvén – apr. 26-kát tűzték ki azon napnak, melyen az országos nagy halottat nemcsak keblükben, de nyiltan a világ láttára is meggyászolják.

Összegyülekeztek ennélfogva a fentnevezett napon reggeli 9 órakor a kaszinó-olvasóegylet tagjai, a bányapolgárság, a bányászsegélyezési egylet több százra menő egyenruházott tagjaival, a gyászba boritott bányász-zászló alatt, s az összes czéhek képviselői a városháza előtt; onnan megindult a menet az evangelikus lelkész és tanitói kar kiséretében a katholikus templomban tartandó gyászmisére, s ennek bevégzése után a katholikus lelkész kiséretében az evang. templomba, melyet nem sok szem hagyott el szárazon. Mivel a két templom tömve volt áhitatosságot és fájdalmat képező arczokkal, mert mind a két lelkész – megérdemlett dicséretökre legyen mondva – lelkesültsége által ezen napot, a szónak legszorosabb értelmében gyászünneppé tette.

A délutáni órákra tervezett kaszinói gyülés meg nem tartathatván, a város szine, az ugyanezen napra esett nyári-kaszinó megnyitása alkalmából, ott gyülekezett össze közös vacsorára. Hogy az annyira áthatott kebleknek, a nap eseményén kivül más társalgási tárgya nem is lehetett, természetes. Sok mondatott, a minek pusztán elhangzania nem lehetett. Azért átlátván azt, hogy ezen gyülekezetnek határozatok hozatalára és jegyzőkönyv vitelére joga nincs, egyhangulag, egy három személyből álló bizottmány neveztetett ki, s annak szoros kötelességül tétetett, hogy minden, ezen alkalomkor, egy szóval, egy hanggal kifejezendő ohajtást, szivökbe s elméjökbe vésve, ennek végrehajtására gondja legyen. Ezen ohajtások a következők:

1. Minden, ezen osztályban résztvett egyén viseljen egy hónapig gyászt.

2. Az ezen nap megnyitott kaszinó kertje, neveztessék Széchenyi-kertnek.

3. Fejeztessék ki egy tisztelgő iratban a nagy hazafi gyászba borult családjának e város részvéte.

4. Szedessék össze és küldessék el a nagy hazafi Pesten fölállitandó emlékére egy összeg pénz.

Ugyanezen czélra azonnal begyült 52 ft. 52 kr., szerencsém van idemellékelni*.

5. Inditványoztassék Dobsina város nevében a hirlapok utján: hogy az ország szivében, egy alkalmatos helyen (például a budai hegyek között) egy országos sirbolt, önkénytes adakozásokból épittessék, melyben mindenekelőtt a legnagyobb magyar, utána pedig minden nagy magyar méltó nyughelyet találhasson. – Reméljük, hogy a haza lelkes fiai kevés tekintettel lesznek arra, hogy ezen eszme egy csekély, alig ismert városkából indult ki, hanem annál több ügyelettel lesznek arra, hogy ezen inditvány a nemzet méltóságához illő-e? Mint a fentnevezett választmány tagja, annak nevében fölkérem a t. szerkesztőséget, legyen oly szives, ezen inditványt fölvenni s pártfogásába fogadni*.

6. Inditványoztassék a legközelebbi kaszinói gyülésben egy határozat hozatala, mely szerint ezen gyásznap ezután minden évben megünnepeltessék, s a kaszinó pénztárából egy, a körülményeknek megfelelő pénzösszeg, egy hazai czélra szintén minden évben a nagy hazafi emlékére áldoztassék.

Dobay Vilmos.

– Szarvason a városi s egyházi előljárók előintézkedése folytán, a városi község czime alatt apr. 26-án lőn a Széchenyi-gyásznap minden rendü, ajku és vallásu lakosok – s egyházi, ugymint polgári hivatalnokok ájtatos részvételével megtartva, elsőben a kath. templomban, s utána legott az ev. szentegyházban. Amott nt. Lonovics Ferencz esperes ur tartá ihlett kenetességgel a gyászszertartást, melynek végeztével a „Szózat” több versszakát eléneklé, együtt a dalkarral a templomi sokaság. A prot. templomban a nt. Jancsovics István lelkész urtól mondott szép ima után nt. Haviár Dániel tarta egy, lelkeink hurjain sokáig rezgendő szónoklatot, melynek magasztos tartalma és szellemdús modora egyaránt méltónak találtatik a népgyász nagyságához, s melynek villámteljes hazafitüze jótékonyan járta keresztül minden jelenvoltak velejét és idegeit. A sokaság letörölvén, a szónok által bőven kicsorditott könyeket, befejezésül itt is a „Szózat”-ot éneklé. –

x.

Selmecz, april 28-án. Széchenyi halálát hazánk minden része fájdalmasan, kesergőn visszhangozza. Mert villám volt ez, mely borult egünk felhőiből váratlanul reánk csapott, mely minden honfi keblében megingatta a reményt s mély gyászt vert helyébe. – Ily gyászszal telvék a selmecziek keblei is. Midőn a lesujtó halálhirt vettük, az egész városon meglátszott a legbensőbb fájdalom és gyász; és nem érték be a lelkes selmecziek azzal, hogy csak szivökben gyászoljanak, hanem majdnem mindenkin szomoruan leng a gyászfátyol. Az itteni bányász és erdészeti akademia és az evang. lyceum hallgatói s a polgárság egyaránt mutatják e külső jel által benső gyászolásukat. – f. hó 26-án Selmecz egyik elővárosában Szélaknán (Windschaht) Hoffmann gyógyszerész ur gyászmisét szolgáltatott a nemzet nagy halottjáért; számosan jelentek meg ezen a selmeczi akademia és lyceum hallgatói közől; a templom telve volt s mindenki arcza visszatükrözé a kebel gyászérzeményeit. Másnap városunkban a német templomban tartatott meg a requiem; az oltár előtt egy gót izlésü ravatal emelkedett; fekete guirlandjain két kis nemzeti zászlócska volt feltüzve, jól jelképezve a nemzeti gyászt. Az Ur háza itt is zsufolásig telve volt. Sokan szép nemzeti öltönyünkben jelentek meg. A boltok csukva voltak a mise alatt.

Im ha magyar hazánknak még a Szitnaalyján is ily hű fiai vannak, akkor büszkén mondhatjuk el a költővel „megfogyva bár, de törve nem, él nemzet e hazán!”

Aprilis 19-kén is ültünk egy gyászünnepélyt Melanchthon halálának háromszázados emlékére. A köztiszteletben álló Breznyik János tanár ur lelketemelőleg adta itt elő a nagy reformátor életét; négy tanuló ez alkalomra készült költeményeket szavalt el, magyar, latin, német és tót nyelven. Végül az emlitett tanár ur felszólitására a felállitandó Melanchthon-emlékre adakoztunk. Eddig már majdnem 40 auszt. ft. gyült össze e nemes czélra.

Adja a jó ég, hogy nemzetünk és vele, a lelkes selmecziek nemsokára gyászünnepélyek helyett örömünnepeket ülhessenek; adja az ég, hogy legyen „borura derü!”

Zólyomi.

+ (Rövid tudósitások.) A fentebbi helyeken kivül föl kell még jegyeznünk a következő gyászünnepélyeket: Alsó-Kubinban (Árva) april 26-án tartották meg a gyászistenitiszteletet nagy halottunk szellemeért. Megható volt látni a sok, még gallicziai határokról is megjelent bánatos papságot, ünnepélyes gyászruhában, s az árvai 24 lengyel ajku község küldötteit, kik szántási munkájoktól sietének a templomba, hogy leboruljanak a 200 gyertyától környezett gyászravatal előtt. Az egyház nagy oltára és a szószék fekete posztóval volt bevonva; az oltár előtt a dicsőült czimerével és zöld borostyánnal ékesitett két oszlop állott, melyekről a bengali tűz magasan lobogott. Nők ugy, mint férfiak, minden vallás- és nemzetiségi különbség nélkül gyászban jelentek meg. – B. Gyarmaton szintén april 26-án tartatott meg a szomoru ünnepély, roppant közönség jelenlétében, melynek szinét a nógrádi és honti nemesség képezte. A gyászünnepély a rom. kath. templomban, Draxler János helybeli segédlelkész által mondott jeles emlékbeszéddel kezdődött. A gyászmise végeztével a menet megindult az evang. egyházba. Elől a gyászba vont nemzeti zászlót, utána nyomban Széchenyi arczképét vitték vállakon, körülfogva gyászlobogókkal és fáklyákkal. Az ev. egyházban a helybeli lelkész kis előbeszéddel alkalmi imát mondott; azután hasonló renddel a görög n. e. egyházba, s onnan a zsidó templomba indult a menet. Az ünnepély alatt a boltok zárva voltak. A kaszinó elhatározta Széchenyi arczképét az egyesület terme számára megszerezni, s a sujtott családhoz vigasziratot intézni. – Kassán, miután a püspök Széchenyiért nagymisét tartani nem engede, a székesegyházban april 26-án a nagyszámu helybeli s vidéki közönség „kismisére” gyült össze. Szertartás után a „Szózat” nehány verse énekeltetett el. Ezután az egész gyülekezet a ref. s végre az ág. hitv. egyházba ment, s azon elhatározással oszlott szét, hogy a nemzet nagy halottja emlékére a gyászünnepélyt még egyszer s egész ünnepélyességgel fogja megtartani. A kaszinói választmány pedig köv. határozatokat hozta: 1. Széchenyi arczképe az olvasó-teremben gyászfátyollal vonatik be. 2. Az üdvözült családjához gyászfelirat küldetik. 3. A püspök ő nmlga ünnepélyes gyászmise tartására küldöttség által felkéretik. 4. A Pesten felállitandó Széchenyi-szoborra jelentékeny öszveg iratik alá. – Nagy-Mihálynak apr. 26-án volt a leggyászosabb napja, melyet valaha a város igy megünnepelt. A városi polgárság, a vidék előkelői, valamint a köznép nagy része is jelenvolt a gyászünnepélyen. Az engesztelő áldozatot Dolinay Pál esperes mutatta be, számos lelkész segédlete mellett. – Nagy-Szombatban apr. 28. volt a gyászmise a r. k. székesegyházban. Az egyházi szertartást Schnell György prépost ur végezé; Mozárt requiemjének elzengésében számos műkedvelő is résztvőn. Az egész város és vidéke képviselve volt e nagy nemzeti gyászünnepélyen. – Lugoson is megtartották a gyászünnepélyt oly nagyszerüen, a mint csak az ottani körülmények engedték. April 26-án reggeli 9 órakor megkondult minden harang, és pedig minden vallásfelekezet templomában. Jelenvoltak a g. e. püspök, a megyefőnök, törvényszéki elnök és sok tisztviselő; képviselve volt a társadalom minden rétege, nemzetiségi és valláskülönbség nélkül; a nemesség feketébe vont kardokkal, a nők is gyászba öltözve, a czéhek képviselői fáklyákkal és fátyolozott zászlóikkal állták körül a ravatalt, melyen számtalan gyertya, mind ezüst tartókban ragyogott. Mint a „Delejtünek” irják, Resiczán és Oraviczán is készülnek a gyászünnepély megtartására. – Világoson april 28-án volt a gyászmise, melyet a vidék legjelesb plebánosa tartott, gyászba öltözött nagy közönség jelenlétében. – Tokajban, maj. 8-án, Pécsett, majus 12-én s igy még más helyeken is még ezentul tartják meg a gyászünnepélyt. – Déván, apr. 26-án tartatott meg a gyászünnepély. A kaszinó testületileg volt jelen az általa tartatott szentmisén, a helybeli polgári hatóságok, a város és vidék nagyszámu közönsége a gyász külső jelvényeivel jelentek meg. A kath. templomból a reformatusokéba ment át, harang zugása mellett az egész sokaság. A gyászsszertartások után Széchenyi képe a kaszinóban zöld babérfüzérrel ünnepélyesen megkoszoruztatott. A kaszinó négyheti gyászt visel. – A deési társalkodási egylet apr. 29-iki közgyülésében a következő határozatokat hozta: 1. a nemzeti nagy halottja emlékezetére majus 3-án gyászmisét tartat; a ref. egyházban Medgyes Lajos hitszónok fog buzgó imát tartani; 2. egy hónapig gyászt visel; 3. a gróf családjához gyászfeliratot intéz; 4. ujabb időbeli arczképe az egylet teremében kifüggesztetik; 5. illető helyen kieszközli, hogy a város egyik utczája Széchenyiről neveztessék el; 6. minden évben az elhunyt nagy hazafi dicsőitésére emlékbeszédet fog tartatni egyleti tagok által. – Vértesaljáról irják, hogy azon csapás, mely nemrég Széchenyi halála által a nemzetet érte, a nép minden rétegében viszhangra talált. A gyász átalános, s a szertartások egymást érik a falvak kisded templomaiban is. – Tabajdon és Felcsuthon a két vallásfelekezetü lakosság testvéries egyetértésben rótta le a kegyelet adóját. A kis Bodmér is megtartotta a gyász-istentiszteletet, mely alkalommal Kölcsey „Hymnusza” és a „Szózat” is elénekeltetett. – Deménden (Hontmegye) apr. 20-án volt a gyásznap, midőn nemcsak az idetartozó két fiók-egyházból, hanem még a közellevő falvakból is lehetett látni érkezőket a gyászünnepélyre, ugy hogy a templom csakhamar megtelt minden vallásfelekezetüekkel. – Szanád helységében apr. 29-én volt a gyásmise a kath. egyházban, hol a szerbek is nagy számmal voltak képviselve. Majus 8-án a gyász-istentisztelet ismételtetett. – Nádujfalván (Heves) Halasy Ede, Komárommegye hajdani alispánja volt jobbágyaival egyetemben a lelkes kerületi esperes főtiszt. Zsidek András ur közbejöttével a nemzet nagy halottjáért apr. 30-án fényes gyász-istenitisztelet tartatott. – Mádoson majus 5-én tartatott meg a gyászmise, még pedig 9 órakor a kath., 10-kor a görög n. e. egyházban. A nyomtatott meghivás e szavakkal végződik: „Jelenjünk meg a mély kegyelet közáldozásánál, imádkozzunk testvéri egyesületben nagy halottunk lelki üdvösségeért, s valósitsuk az emberiség elhunyt nagy apostolának egyesülési elvét.” – Még Konstantinápolyban is tartottak gyászmisét a legnagyobb magyarért majus 8-án mint ezt egy azon napról kelt távsürgöny jelenté. – Nem hagyhatjuk megemlités nélkül, hogy az izraeliták is hazánk minden vidéken dicséretes buzgalommal sietnek gyászünnepélyeket rendezni Széchenyiért. Bizonyosnak tartjuk, hogy közelebb a pesti izraeliták is meg fogják ünnepelni a nagy halott emlékét.