Magyar diszviselet a XVI. századból.
Eddigi közleményeinkben a XVI. századbeli magyar férfiviseletből leginkább a házi, otthonias vagy mindennapi öltözeteket állitottuk elő, melyeket béke idején, csendes házi életben használtak. – Áttérünk most a XVI. századbeli disz- és hadiviseletek leirására, melyeket a magyar a nyilvános élet terén, ünnepélyes alkalommal használt, vagy melyeket akkor ölte magára, midőn a hont vész fenyegetvén, küzdelemre szállt a közügyért.
Ünnepélyeken és csatákban egyaránt fényesen és délczegen jelentek emg őseink, halálban vagy győzelemben mindig diszesen öltözve vettek részt. Ez állitást igazolják nemcsak azon gazdag és diszes fegyverek, vértek, sisakok, pompás ruhadarabok, melyek őseinktől fenmaradtak, de történetünk lapjai is bizonyitják. Őseink fényüzéséről gyakran emlékeznek krónikáink, midőn közünnepélyekről, koronázásokról tesznek emlitést, hol a fegyverzeten, öltözéken és lószerszámaikon elárasztott fény minden idegent bámulatra ragadt.
Eme fényüzésre a XVI. századbancsak növelő hatása lehetett az akkor dicsősége délpontján álló törökkel való szoros érintkezés és szövetség, – de másrészt az osztrák házból levő királyok alatt a nyugati izlés is utat nyert, befolyást gyakorolhatni viseletünkre. Ez pedig azt eredményezte, hogy a XVI. századbeli magyar viselet a törökös, és nyugati izlések befolyásának bélyegét viseli magán, – mig utóbb a XVII .században a reformatio korszaka a magyar viseletnek tisztább, de egyszerübb formákban ismét visszaadta ősi jellegét, bárha utóbb távolról követte is a nyugati izlést.
Két ily ünnepélyesen öltözött magyar lovagot állit elő ide mellékelt képünk, melyek az emlitett idegen befolyásnak eredményeit határozottan tanusitják. – E kép Eye és Falk „Kunst- und Leben der Vorzeit” czimü jelmez-gyüjteményéből van lerajzolva. A balról levő lovag alacsony kis karimás kalpagot visel, elől kis boglárba tüzött hosszan lengő strucztollal. Vállait nagy virágos szövetü, vállprémes rövid köpenyke födi, mely alatt láthatni a derékon övvel átkötött, térdig érő s elől csak gombokkal összetartott alsó ruhát.
Szük magyar nadrágjának alsó vége csinos s felül lehajtott szélü topánba van szoritva, melyre taréjos sarkantyuja van csatolva. – A sarkantyuk ága a XI., XII. és még a XIII. században is taréj nélkül csupán hegyesvasból állott, minők a III. Béla sirjában találtatott sarkantyu-példányok, és mindig szijjal vagy lánczczal csatoltattak a bokára. Taréjos, csillagos sarkantyuk csak a XIII. század végével jöttek használatba. – Ezen viseletén a toll és köpeny határozottan a nyugati izlés befolyásának tulajdonithatók.
E délczeg lovag paripájának fején magasba nyult kócsag-toll leng, kiemelkedve a drága kövekkel kirakott csótár tartójából; hosszu lófark függ alá a ló szügyére, mely tigrisbőrrel, dereka pedig gazdagon kivarrott kis sabrakkal van boritva. Sabrakja alól függ le a kengyel, hátul pedig a ló farán a bogláros farmatring.
A lószerszámoknál a lófark a csótár végén, és talán a párduczos teritő is a török szokásra, a forgó pedig a ló fején a régi német s franczia lovagok lovain használt tollakra emlékeztet, sajátságos vegyületben állitva össze a keleti és nyugati izlést.
A rajzunkon levő második lovag hasonló kalpagot visel, elől magasabbra nyuló karimával, melyen kerek boglárból legyező alakban csomóba szedett tollbokor emelkedik ki.
Termetét hosszu és bő, ujjatlan ruha fedi, elől egy sor nagy gombok és sujtások által összetartva; keze, melyben örvös buzogányt tart, az alsó ruha ujját láttatja.
Lovának nyakszirtje, homloka, szügye és háta párduczbőrrel van betakarva, mely ugy van alkalmazva, hogy a párducz feje a ló homlokát boritván, fülei helyén a ló-fülek vannak kidugva, mely sajátságos összeillesztés hatásteljes kinézést ad a ló fejének. – A párducz homlokából, diszes foglalványból, szintén kócsagtoll maglik, mig a nyakszirtról csótáron nagy gombból hosszu lófark függ alá. A kantár, mint az előbb leirt lónál, hosszu zablához van csatolva.
(Folytatjuk.)
Vizkeleti Béla.
Magyar diszviselet a XVI. századból.