Az időjárásról, jelesen Herschell szabályairól.

(Folytatás.)

Menjünk tovább. A hold nemcsak változásai alkalmával, hanem a földhöz való közelebb vagy távolabb léte által is érezteti az időjárásra való befolyását földünkön. Minden holdjárás alatt (egy ujságtól a másikig) egyszer legközelebb, és egyszer legtávolabb esik a hold hozzánk. Amazt röviden a hold földközelének (perigeum) ezt földtávolának (apogeum) nevezik a csillagászok, s ezen időpontok az ujabb naptárakban fel is jegyezvék. E tekintetben Schuller ugy találta, hogy ha azon héten, melynek közepére esik a hold földközele, 117-szer esik, a földtávola hetében csak 110-szer esik az eső. Pilgram Bécsben 100 holdjárás alatt földközele napján 36, földtávola napján csak 29 esős napot tapasztalt. Végre Gasparin 1000 észleletből azt jegyezte fel, hogy

     Párisban     Oraniában

a hold földközelében     435     284 esős nap volt

a hold földtávolában     415     255 esős nap volt

Mindezek után a hold közelségének és távolságának némi befolyását az esőzés több vagy kevesebb voltára méltányosan nem lehet tagadni.

Az idő változásairól szólva, az erre mutató szerszámról, a barometrumról (légsulymérőről) sem szabad elfelejtkeznünk. Erre nézve is tettek mind tüzetes kisérleteket, mind más czélu észleletek nyomán összeállitásokat. Itt is mutatkozott némi béfolyása a hold különböző állapotainak. De biz az oly csekély, s a csekélység is oly nyomos ellenvetéseknek van kitéve, hogy e tekintetben még itéletet nem hozhatni.

Elmondám ezekben a legfontosabb, legbiztosabb adatokat s ezekből eddigelé huzható következéseket. De mint látjuk, ezek nem oly természetüek, hogy biztos jóslatokat lehessen reájok épiteni. Még most hát csak ugy marad a dolog, a mint eddig vala, t. i. a gazda vagy kertész, ha esőt vár szárazságban, vigasztalja magát, bár elég kétes reménynyel, hogy a közelebbi holdváltozás, jelesen uj vagy telihold, majd időváltozást fog okozni. Vagy ha igen is sok eső van, az első vagy utolsó negyedtől, vagy az apadó holdtól derülését reményli az időnek. Miért ne hagynók meg nekik ezt az ártatlan önámitást? Hisz az alapos remény ugyis oly kevés a világon!

Hanem másokat ámitni, ez már korántsem oly ártatlan mulatság, sőt sokszor nagyon is lelkiismeretben járó dolog. Nem is teszi ezt csekélyebb hibává az, ha elkövetője nyomtatott betük háta megé buvik. Pedig épen ennek következése az a közmondás, hogy „ugy hazud, mint egy könyv:” – a hirlapok és naptárak persze kiválólag igénylik ezen tisztességet. Az utóbbiakról szólva emlékezetébe kell hoznom az olvasónak, hogy a mi az „uralkodó planétára” épitett jóslatokat illeti, azokkal meglehetősen elbántam a Vasárnapi Ujság fennebb idézett helyén; de most más alakban ütötték fel ujra a fejöket s egy kis hessegető ujra nem árt.

Némely – nem tudom hiszelékeny-e vagy hitető emberek, azon okoskodásból indulva ki, hogy ha a holdnak az idő változásaira csakugyan béfolyása van, ezen béfolyások akkor, midőn a hold járása a földre és az év részeire nézve megint ugyanazon viszonyokba jő, melyekbe már egyszer volt, az időjárásban is ugyanazon eredményeket s azon renddel hozza elő.

Ezt igy kell érteni. – Tudja mindenki, hogy a hold változásai sem abban az egy, sem különböző években nem esnek a hónapoknak ugyanazon napjaira. Nem is lehet, mert egy holdjárás mintegy 29 1/2 nap végzi folyamát, a hónapok pedig februáriust kivéve 30 és 31 naposok. Azonkivül 12 holdjárás 354 napot, 13 holdjárás 383 1/2 napot tesz; ama rövidebb, ez hosszabb, mint a 365 1/4 napból álló év. Ennek következtében hát ha pl. 1843-ban január első napján volt ujhold, 1844-ben jan. 19-dikére esett, 1845-ben jan. 9-dikére s igy minden következő éven más más napjára, hol elébb, hol hátrább. De ez csak bizonyos számu évkeig megy igy: 19 év beteltével a 20-dikban u. m. 1862-ben ismét ujéven ujul meg a hold s aztán az egész éven azt a rendet tartja, a mit 1843-ban, 1864-ben azt a mit 1844-ben s igy tovább megint 19 évig. – Ezt a 19 éves időszakot nevezik a naptárakban a hold cyclusának, s azt, hogy egy bizonyos év ezen cyclusban hányadik, azt aranyszámnak. Mult 1859. évben az aranyszám 17, 1860-ban 18 lesz, és 1862 egy ujonnan kezdődő cyclus első éve, melynek hát az aranyszáma ismét 1. – No már a hold befolyására igenis sokat épitő ama naptármesterek azt hiszik, vagy tán akarják hitetni, hogy azon években, melyeknek arányszámai ugyanazok, az időjárása is ugyanaz, és igy csak egymás után következő időjárást kell feljegyezni s ez aztán jóslatul szolgáland minden utána következő holdcyclusra.

De én már nem akarok elméletileg elegyedni a vitatásba. Nem beszélem, hogy a hold befolyása, – a mi van – nemcsak változásai sorától, hanem közelségétől s hihetőkép más körülményeitől is függ. A holdnak földközele és földtávola pedig szintugy más-más napjára esik a hónapoknak, és e tekintetben nem 19 év, hanem 8 év 10 hónap (csaknem 9 év) mulva kerül ujra elő a már egyszer volt rend, mely eszerint a 19 éves időszakkal ugyszólva hajba kap. Azt is elhagyom, hogy az a 19 éves cyclus nem egészen szigoru, hanem az évszázad sorában változást szenved; jelesen 1900-on tul a holdcyclus első évében már januariusnak nem 1. napjára esik az ujhold, hanem 2-dikára stb. Mindezeket s másokat mellőzve, mindenkinek saját tapasztalására hivatkozom, vajjon merné-e állitni, hogy egymástól 18 év közre lefolyt évek, mint tegyük az 1838 és 1857, 1839 és 1858, 1840 és 1859 egészben és részletekben egyforma időjárási jelleműek voltak? Hogy ezen hivatkozás és illetőleg ellenvetés nemcsak nyomos, hanem épen döntő és győző lehessen, arra természetesen megkviántató, hogy az összehasonlitott két év időjárásáról pontos jegyzetek legyenek előttünk. Amugy homályos emlékezetekből itélni, ily fontos dologban nem szabad. Halljuk Aragot e tekintetben.

Brassai.

(Vége következik.)