Vázlatok a magyar viselet történetéből.

(Folytatás.)

A II. számu kép, melynek alakjai Schaffer (Dillich) emlitett krónikájából vannak lemásolva, egy polgári és két parasztviseletet állit elő a XVI. század második felében. – A kép balfelén álló alak, mely a néző felé háttal fordulva, jobb kezével a távol felé mutat, szintén egy magyar polgár viseletét ábrázolja. – Ennek ruházatján már inkább észrevehető a magyar jelleg, mint az I. számu képben bemutatott polgár viseletén. Ez ugyanis fején kerek kis magyar kalpagot visel, kis strucztollal, – termetét meglehetős bő és hosszu, panyókára vetett, vállprémes, csonka ujju mente födi. Im itt láthatni egy példányt azon mentékből, melyek utóbb a XVII. században átalános elterjedést nyertek, és melyek a hoszszu sipujjakat mindinkább háttérbe szoritották, mivel könyökbe elmetszett ujja szabadabb mozdulatokkal engede a karnak, mint ama kényelmetlen hosszu ujjak. – Alsó ruházatára nézve pedig felvilágositást ad a nevezett kutforrás szerzője, ki azt állitja, hogy a polgárok és parasztok viselete kevésben különböztek egymástól, ez pedig csak is az alsó ruházatra nézve érthető, minthogy e rajzokat összehasonlitva, a felső ruházatra ez állitás épen nem alkalmazható. Azon esetben tehát, ha ebbeli nézetem megáll, e 2. számu kép közepén álló paraszt ruházata kellő felvilágositást adhat a polgári alsóruha alakjáról.

A másik két alak XVI. századbeli parasztok viseletét állitja elő. A középen álló és galyakat gyüjtő paraszt ruházata igen eltér a mai pórviselettől s annak valódisága felől kételyt támaszthat a szemlélőben, de e kétely eloszlik, ha tekintetbe vesszük azt, hogy régenten sulyos körülmények közt sokkal egyszerűbb lehetett a parasztok viselete mint ujabb időkben, midőn anyagi jobblét, ipar által emelkedve, a fényüzéshez is ut nyilott meg számukra. – Továbbá, tekintetbe kell vennünk, hogy ama soknemü változatosság a népviseletben szintén az ujabb kor szüleménye, miután bizonyos, hogy a változó divatok sem maradtak minden befolyás nélkül a népe, habár csak kis mértékben is. Bár el kell ismerni azt, hogy a nép őrizte meg keleti viseletünk sajtáságait leghivebben. – A közepen álló paraszt egészen egyszerű ujjast és meglehetős kényelmes, czomb-középig érő dolmányt visel, magasan felálló gallérral, minden diszitmény nélkül, csupán egy sor gombbal összetartva. – Dereka szijjal van övezve, melyről köszörülő és kés függ alá – Dillich szerint kést a nemesek is viseltek övük mellett, sőt Apor szerint az öreg Teleki Mihály még vénségében is öve mellett kést viselt és keményen megdorgálta apródját, ki azt öve mellett hordani szégyennek tartotta. – Továbbá visel ezen paraszt szük nadrágot és topánt.

A másik alak téliesen öltözött utazó parasztot állit elő; vállán hosszu botot tart, melyről kis zsák alaku bőr átalvető függ le hátára. – Ennek kalapja hasonló a mai pörge kalaphoz; ujjasa és széles, négyszegü galléros, felső ruhája tökéletesen hasonló a mai szürökhöz, csakhogy az minden diszitmény nélkül van, mig a mostainak sujtásokkal, bojtokkal, virágokkal diszitvék. – Gyanitani lehet, hogy a szűr igen régi, tán még ázsiai ruhanem. Többiben ezen pórviselet mindenben hasonló a fent leirthoz, csakhogy ennek hosszu száru bő csizmája van. – Dillich szerint a parasztok mezei munka alkalmával bő vászon nadrágot viseltek, mely nem lehetett más, mint a bő száru gatya.

A mi ezen öltözetnek szineit és szövetét illeti, arról nevezett kutfőnk elég felvilágositást ad; szerinte a parasztok alsó ruhája, melyet mentének (?) neveztek, kék, veres vagy zöld karazsiából* készült, mely felett durva szűrposztó felső ruhát viseltek. Nadrágjok violásbarna karazsiából volt, a kalap pedig mindig fekete. – Gondolni lehet azonban, hogy akkor is már különböző tájakon a pórviselet is különböző lehetett, és nem csupán a most leirt viselet létezett, de mindamellett adatunk szerzője bizonyára a legelterjedtebb népviseletből vette rajzait, mert valóban a második parasztviselet mintája sokban megegyez mai átalános viseletével a népnek.

Érdekes adatokat nyujtana a magyar őskori jelmezekre nézve a jelenkori magyar népviseletek szorgalmasabb tanulmányozása, a mennyiben igen sok eredetiség és keleties sajátság, mely minden más népviseletektől lényegesen eltér, maradt még fenn népviseletünkben. – Habár ebbe az idegen népekkeli szoros érintkezés által sok idegenszerü viselet vegyült is, de mellőzve azt, mi idegen és felkeresve azt, mi sajátunk, sok lappangó adat lenne feltalálható, mely ősi viseleteink felderithetésére segédeszközökül szolgálna.

(Folytatjuk.)

Vizkeleti Béla.


Magyar férfiviseletek a XVI. században: 2. Parasztok.