Vándorlások Szepesmegyében.

(Vége.)

Lublóból egy órányi távolságra, Sárosmegye határszélén, egy meglehetős szük és mély völgyben, egy fenyves erdő közepén, az Uj-Lublói fürdő épült. Sok s valamennyi faépületeivel kis faluhoz hasonló. Van két ásvány-vizforrása. A viz nagy keletnek, s nyáron a fürdő, kivált pár év óta, sok asszonyi vendégnek örvend, kik itt is tánczolni s krinolinokban sétálgatni szeretnek. Az étterem, tánczteremmé s szinházzá is alakitható át, a mi kivált vasárnapokon történik, ha férfiak is kerülnek a társaságba. A vendégek kényelmére most (mióta a Probstner-család birtoka) több gond van forditva, mint a kamara alatt; van csónakázó tava és tekervényes sétája elég. – A kamara igazgatása alatt nem egy vendég panaszkodott, hogy egy talpalatnyi hely sincs, a hol az ember kifoghatna s legeltethetne; pedig a fürdő körül oly derék legelő van, hogy még Nabukodonozor is megelégedett volna vele.

Révay szepesi püspök gyakran megfordult e fürdőben. Ennek kegyes intézkedése folytán épült a kápolna, néhány lépésnyire a források felett, e felirással: „Deo”.

Hatását e fürdő vizének orvos Engel Jakab imigy irja le: „Eximiam acidulae hujus praestantiam consistere in singulari illa et nervosa prorsus spirituascentia”, a mi a viz bő szénsavtartalmából magyarázható. – Különben erről is, mint valamennyi asszonyi fürdőkről el lehet mondani, hogy:

„Ez a fürdő igen jó –
A kit a viz nem gyógyit meg.
Meggyógyitják a vendégek.”

Raisz Miksa.


Vándorlások Szepesmegyében: 5. Lublói fürdő.