Amerikai gőz-szán.

Nálunk, hol sokszor két, három év is elmulik, a nélkül, hogy legalább csak egy pár napig tartó szán-utunk legyen, a gőzerővel hajtott szának feleslegesek.

Egészen másként van az Északamerikában, vagy Oroszország sivatag pusztáin, hol a mezőket 3 vagy néha 6 hónapig tartó hó fedi.

Legujabban Wiard mérnök tevé foglalkozása tárgyává a gőz-szán ügyét. Rajzunk az Amerikában készült első ilynemü gépet tüntetik elé, s ez egyiránt nevezhető gőz-szánnak, vagy gőz-hajónak. Ugyanis Wiard ur e különös készülettel a Missisippi folyam jegén akar közlekedni Prairie du Chien városától egész St. Pauls-ig. A hol a jég erős, a gép mint gőz-szán működik, a hol pedig a jég leszakad, vagy a folyam háta be sincs fagyva, mint gőzhajó tesz szolgálatot.

Az amerikai lapok az uj gép alkotásáról még kimeritő leirásokat nem hoznak, csak annyi jött tudomásra, hogy a gép 48 láb hosszu lesz, s mintegy 50 utazóknak adhat elegendő helyet. A gép végén a nyolcszögü toronykában a kormányos szobája van: itt van a kormányrud kereke is, mely a csavarral összeköttetésben van. A tetőn mintegy 50 fontos harang lóg, melyet a gép folyvást mozgásban tart, s mely a jövőmenőket a veszedelem közeledtére figyelmezteti. A gép mindössze 70 mázsát nyom s 4000 forintnál többe nem kerül.

Megjegyzendő, hogy a szán talpa,valamint a gépnek minden része, mely a vizzel és hóval közvetlen érintkezésbe jő, belölről üres. Következőleg a gőz a csövekbe eresztetvén, a vasrészek folyvást melegen maradnak, s rajtuk jég nem képződhetik.


Amerikai gőz-szán