A tatai vár.

Tata, hazánk dunántuli részének egyik legélénkebb s legcsinosabb mezővárosa, fekszik Komáromtól 1 9/16 s Budapesttől 4 8/16 állomásnyira, amattól délkeletre, ettől pedig nyugotra gyönyörü, regényes vidéken, a Vértes-hegyláncz oldalánál. Különösen nevezetes szép angol kertjéről, márványbányáiról, meleg fürdőiről, mintegy 600 holdnyi tért elfoglaló nagy taváról, mellynek északnyugoti partján legnagyobb nevezetessége képünkön: látható régi vára is épült.

Hogy Tata már a rómaiak által is ismert és kedvelt hely volt, s itt nekik gyarmatuk létezett, azt kétségtelenné teszik a gyakran találtató római pénzek s egyéb régiségek. Reichard régiségbuvár szerint Tatát a rómaiak „ad lacum felicem”-nek nevezték.

Tata nevét állitólag sz. Istvántól vette. – De hogy régi várát ki épitette, az a középkori történetek homályában vesz el. – Annyi bizonyos, hogy IV. Béla idejében már létezett. – Volt itt egy Deodat gróf által még I. István idejében alapitott apátság is, azonban azt hihetőleg a tatáridők viharai rombolák és törölék el.

Később a vár királyi birtok lőn, s nevezetesen Zsigmond, Mátyás és II. Lajos királyoknak kedvencz mulató helyül szolgált. – Különösen a nagy Mátyás szeretett időzni it, a Vértesek bérczeitől koszoruzott regényes vidéken; ugyancsak ő neki köszönheti a vár is ujabb erősitéseit és kicsinositását.

II. Lajos utolsó éveiben szomoru látványnak lőnek tanuivá e százados falak; nevezetesen az akkor itt időző ifju fejedelemmel Szolimán császár követe, Berghám, illetlenül bánván, a megsértett királynak felbőszült környezete által a képünkön látható keleti bástyáról az öt vagy hat ölnyi mélységü tóba vettetett. – E miatt gerjedt aztán fel annyira a hatalmas török császárnak haragja szerencsétlen hazánkra.

Az erre csakhamar bekövetkezett mohácsi vész után Tata, hol János, hol Ferdinánd király birtokában volt, majd a török pusztitások idejében sokáig véghelyül, Komáromnak elővárául szolgált. A hires törökirtó Thari György is volt egy izben kapitánya.

1622–55-ig Komárom-, Fehér- és Pilismegyék több izben felszólittattak e vár falainak megujitására, a mi meg is történt. – Mindazáltal későbben a törököktől véres ostrom által bevétetett s lerontatott. Majd a várossal együtt gróf Csáky László birtokába jutott.

Ujra megerősittetvén, a Rákóczy-forradalom zavaraiban a kuruczok szállták meg, de 1707-ben a császáriak bevették s lerombolák. – Igy állt sokáig romokban, különböző családok uralván, mignem századunk elején gr. Eszterházy Miklós 1815-ben fölépitteté s azon állapotba helyzé, a mellyben most van.


Gróf Eszterházy Miklós várkastélya Tatán.

I. Ferencz császár a bécsi békekötést itt irá alá. – Az 1848–1849-ki forradalomban is volt e várban némi kis csete-paté.

A bástyák még meglehetős karban állnak, kivált a tó felől; a vagy hat ölnyi mély, s 10–12 öl széles sánczárok most is teleereszthető vizzel, s ekkor a vár el van szigetelve. – Nevezetes nagy csonka tornyu közép-kastélya, melly kétemeletes; most a fényes grófi család levéltárát, s uradalmi hivataltermeket, irodákat stb. foglal magában. – A hajdani lovagteremben függenek az Eszterházy-ősök arczképei.

A bástyák aljában sötétlenek a hajdankor rémes maradványai, a nyirkos börtönüregek.

Van még e várban egy kápolna; s udvarán és csarnokaiban nevezetes, részint szobor-töredékekből, részint feliratos márványlapokból álló római emlékek láthatók.

A déli bástyaépületek egyikében: az ugynevezett kintoronyban: a mult századok kinzó ezközei: óriási zuzó-kerék stb. találtatnak: hirdetvén az ó idők borzadályosságát a jelen szelidebb kor gyermekeinek.

Th.–