Az északgönczi (sarki) jég.

Minden gondolható alakban, mint szirt-, forgács-, sikmező- és hegyalakban található a jég az észak tengerein. Roppant jégszirteket vernek itt a hullámok folytonosan egymáshoz, mellyek több száz lábnyira nyulnak le a viz alá.

Mennyi bátorság kivántatik ahhoz, hogy valaki e zűr közé behatoljon, s ki tegye magát azon veszélyeknek, mellyek itt fenyegetik. A hajósnak nem csak attól kell tartani, hogy a jégszirtek mindenestül összezuzzák, alámeritik, de attól is, hogy örökre ott fagyasztják, a mi még a legborzasztóbb.

A tenger sós vize olly légmérsék mellett fagy meg, melly a közönséges viz fagypontjánál két fokkal alább áll. E közben a só egészen kiválik belőle s hosszabb idő után a jég egészen édes, mert a még benvolt sóviz a jég lyukacsain kiszivárog. A sósvizjég lyukacsos és átlátszhatlan, a légen fejéres vagy szürke, a vizben sötét, hacsak a tenger viz áttetszése miatt kék vagy zöldszint nem játszik.

A jég képződése a tengeren is, mint a folyókon a parton kezdődik, ugy hogy nagyobb térek közepén még a legszigorubb télben is szabadon marad a viz. A jég az északi vidéken vagy sik, vagy a sik jég fölött néha 80 láb magas szirt alakban összetornyosodott, vagy pedig nagy darabokban, mint a láp, a hullámok által ide s tova hányott. Ez utolsót a tengerész vitorlajégnek nevezi, ha pedig olvadásban van, porhanyó jégnek. Az olly kisebb terjedelmü jégszirtet, melly a nagyobbtól hirtelen leválva a vizszinén mintegy tovagurul „borju”-nak, a hosszu gerendaként a parttól messze benyuló keskeny darabot pedig „nyelv”-nek hivják.

E roppant jégtömegek nagy, néha több száz lábnyi vastagsága, megmagyarázhatatlan volna, ha keletkezését egyedül a tengerviz megfagyásából akarnánk értelmezni. De bármilly gyorsan fagy is alant a jég, fölülről folytonosan elpárolog, még pedig a lég rendkivüli szárazsága mellett hihetlen gyorsasággal. A hó, eső melly itt alá hull, mind csak növeli a jégtömeget s évek multán roppant halmazzá tornyositja. A köd, eső áthatja a hótömeget és a fagy átlátszó jéggé dermeszti azt. Az illy jégdarab néha sajátos alkattal bir. A fölület összeolvadó puha hava átváltozik apró egyenesen fölálló jégtükké és mivel ez minden uj rétegnél ujra előfordul, azért végre az egész jégtömeg mindmegannyi szögoszlopokból (hasang, prisma) áll, mellyek minden összefüggés nélkül állnak egymás mellett, a nélkül, hogy e miatt a tömeg szilárdsága veszitene.

A jég terhe igy fölülről mindinkább növekedik, s végre sulyának a parttali összefüggése nem birván ellenállni, leszakad, mit a folytonosan ingadozó hullámok nagy mértékben elősegitenek. Néha a levált darabok olly nagyok, hogy egész nagy szigetet képeznek s nem egyszer csalódik miattuk a hajós, ki napokig evez partjai körül s minden éjjel hozzá köti hajóját s végre észreveszi, hogy a tömeg csak egy lassan délfelé uszó sziget, és hogy ő mióta mellette hajóz, semmit sem haladt előre; mert a mennyit nappal fölfelé ment, éjjel a sziget, mellyhez horgonyát akasztá, ép annyira aláfelé vitte vissza. Gyakran ismét ezernyi darabra ugrik, midőn vagy hasonló jégtömegbe, kőszirtbe ütközik, avagy midőn köd és eső által valamellyik oldalon igen megnövekszik, s a sulyegyen keresése közben az egész test kisebb részekre válik. Az illy sulyegyent vesztett tömeg harántosan áll, egyik oldalról száz lábbal is mélyebben jár a vizben, mint a másikon. A szél, eső, köd, egymásba ütődés és a hullámok folytonos locsolása közt néha a jégszirt igen különös és meglepő alakot nyer, melly a szemlélő hajós népet nem egyszer ragadja gyönyörködő bámulatra, daczára a veszélynek, melylyel a feléje közelgő jégszirt fenyegeti. A nagyobb területü darabok közönségesen nem olly veszélyesek, mint a kisebbek, mellyek többnyire nagy számban fordulnak elő, s a hajót minden oldalról ostromolják, sőt félő, hogy körülzárják. Sőt nem egyszer szükséges a járművet horgony által valamelly tetemesebb darabhoz erősitni, hogy igy az apró jégzajlás ellen inkább védve legyen.

De ez eljárás is nagy veszélylyel van egybekötve. M’Clure kapitány, ki Amerika fölött az északgönczi (északsarki) átjárást felfedezte, a sűrü jégzajlástól védendő hajóját, egy nagyobb jégtömeghez csatolá, melly azonban összeütődés miatt szétzuzódván, ennek következtében alul a mélységből tizenkét láb átmérőjü darabok bukkantak fel, menydörgéshez hasonló zaj között. Közel hozzá egész nagy hegy szökelt fel, mint ha csak valamelly vizalatti tűzhányó tölcsére lövelte volna ki, aztán darabokra oszlott s csak egy darabja rugta meg a hajót farban, de olly erővel, hogy az képzelhetlen gyorsasággal uszott tova ki egész a szabad vizre. Más alkalommal ugyanezen hajó, midőn a fönebbihez hasonló czélból egy jégtáblához volt csatolva, ennek egy keskeny hosszu foka, melly a hajó alatt látatlanul messze kinyult a vizben, eltört s a hajót hirtelen hat lábnál magasabbra emelte. Nem sokára maga a jégtábla, másik által meglöketve, harmincz láb magasra felszökkent, ugy hogy a hajó majdnem fölfordult; de nehány lóbálódás után a jégtábla visszanyerte ismét előbbi nyugalmas helyzetét.

E hajó sok viszontagságon ment még át. Egyszer a jég közé ugy beszorult, miszerint ezt puskaporral kellett szétvettetni, hogy kiszabaduljon. Illy küzdelmek közt nem csuda, ha a hajó majd árboczát, majd más tagját elveszté, s rézboritékának lemez darabjai összegöngyörülnek, mint a papirtekercs.

De nem mindig állja az ki csak ennyi sérüléssel is a vészt. Vihar alkalmával vár a hajósra nagy borzadalom. A nagy jéghegyekkel csak ugy könnyeden lapdáznak a hullámok, alá-fölmeritik. A hajó, melly illyenkor oda kerül, ritkán menekül meg, s gyakran megtörténik, hogy a hozzá hajitott jégdarab derékban ketté szakasztja s menten elmeriti, vagy ha elég szerencsétlen két illy nagy szirt közé kerülni, ezek a lóbálódás közt összezuzzák s apródarabokra morzsolják, avagy az alulról fölmerülő jégdarabok fölemelik s felbuktatják.

A hajó népe illyenkor szerencsésnek tartja magát, ha valahogy a kopasz jégszirtekre menekülhet az elnyeléssel fenyegető hullámok torkából. Egy illy jelenetet ábrázol rajzunk is.

Nem egyszer történt már, hogy a hajó a jégzajlás közé fagyott, mellynek legénysége aztán e rideg jég közt lelte kikerülhetetlen halálát, melly a megfagyás vagy az éhség alakjában közeledett hozzá.