SEMIRAMIS VÁROSA ARMÉNIÁBAN.


Semiramis városa Wan mellett, Arméniában.

Örményország (Armenia) lakói Ázsiában azt hiszik, hogy az ő földükön épült a legelső város a világon, mellyet Noe emelt gyermekeivel, midőn özönviz után az Ararat hegyén fönakadt bárkájából leszállt volna. Erinwa, Azuri s más városok keletkeztét is Noe idejébe teszi a monda.

Fars-on tul fekszik a szép Wan tó, körülbelől olly nagy, mint a Márványtenger, két szigettel, mellyeken nagy őrmény zárdák emelkednek. A tó csendes, nem hemzseg rajt annyi hajó és csónak, mint a régi időben. A környék olly szép, hogy sok utazó ezt nevezi Ázsia legszebb tájékának.

Wan város nagy sikon fekszik, melly falvakkal s kertekkel van kőritve s két oldalról magas hegyek által határolva, mellyekről nagy messzire kiláthatni.

Igen nevezetes azon sziklaszál, melly a város mellett egy magában állva meredeken nyulik az ég felé, mintha csak emberkéz alkotta volna, amint hogy a monda csakugyan azt állitja is róla.

E szerint az egykor Ninivében lakott hatalmas Semiramis királyné rakatá ezer meg ezer rabszolgája által. Annyi bizonyos, hogy ez nem áll; Semiramis emléke azonban maig is él e vidéken és nem valószinűtlen, hogy a sziklán levő váracsot és alatt a várost ő épitteté.

Chorew Mózes, az őrmények legnagyobb történetirója, igen részletesen s körülményesen értekezik arról, hogy Semiramis csakugyan volt Örményországban s az ország vidékeinek regényessége igen elbájolá, itt nagyszerű épületeket emeltetett. – Legkitünőbb volt e sziklán álló palotája, roppant termekkel, csarnokokkal, kincsekkel stb., mellyek mind a kemény kőbe voltak vágva. A szikla minden falába föliratokat vésetett be, hogy nevét megörökitse.

Ez ékirásban kivitt vésetek ma is láthatók, de csak nehezen és életveszély közt lehet azok közelébe jutni; mert a fölvezető lépcsők már igen elkorhadtak, a sziklafal pedig mindenütt olly meredek és sima; hogy azon fölmászni lehetetlen, a mintegy száz láb magasan álló fölirásokhoz.

A szikla csucsán álló váracsból ritka szépségű kilátást élvezhetni, de a melly a nemrég lezajlott keleti háboruig a legszomorúbb elhagyatásban volt; csak ezóta forditanak rá némi figyelmet.

Őrsége azelőtt egyetlen öreg törökből állt, ki a basa egyenes parancsa nélkül senkit sem bocsátott be. A védelmi eszköz nehány törött talpon álló régi ágyu volt. – Az öreg őrnek kötelessége volt, koronkint az ágyuk közől egyet megtölteni s a város fölött kilőni, hogy ezáltal annak lakosai megmaradjanak azon hiedelemben, hogy a váracsban roppan tűzérkészlet van lerakva.