Velencze mint erősség.


Velencze mint erősség.

Az Adriai tenger partja egész hosszában, a mennyiben a velenczei területhez tartozik, vagyis a kis Aussa folyó torkolatától kezdve egész a Pó folyam tengerbe ömléseig – mintegy 20 német mérföld – átalában sikság. Minden folyó torkolata előtt, az áradás közreműködése mellett, melly Dalmatiából jövén a tengerpartot érinti, s a folyóvizben levő szilárd részecskéket a szárazföld felé visszanyomja, messze elnyuló zátonyok vagy fövenytorlatok képződtek. Illy zátony vagy sekély neve olaszul lido. E zátonyok mögöt a lagunák vannak, mellyek a szárazföld felé mocsárokba mennek át. Illy lagunákon épült Velencze 70 szigeten. A várost körülvevő viz többnyire sokkal alacsonyabb, hogysem középmélységet kivánó hajók beevezésére alkalmasak volnának. – Vannak azonban mélyebb csatornák, mellyek gondosan nyitva tartatnak, s a hajósok számára czölöpök által jelöltetnek meg. Ha a mély viznek e jelei eltávolittatnak, ugy a befutó hajó azon veszélynek van kitéve, hogy zátonyra jut, s megfeneklik. A nagy csatorna, melly Velenczét a szárazföldtől elválasztja, olly széles, hogy a város épületei a közönséges lövegek hordtávolán kivül esnek. Midőn az osztrákok 1849-ben Velenczét ostromolták, azon kalandszeü ötletre jutottak, hogy léghajókból eszközöljék a bombázást. A gépezet és a gyutacs ugy volt elrendezve, hogy a hajitófegyver Velencze tetőpontjáról essék le, s alatt pattanjon szét. Azonban a szél a léghajókat félre hajtotta, s a bombák a tengerbe hullván, ott pattantak el minden kártevés nélkül. Egy illy helyzetben levő város bevételét fegyveres kézzel nagy fáradság nélkül meg lehet akadályozni, csakhogy elegendőleg meg legyen erősitve, mire nézve Ausztria 1849. óta mitsem mulasztott el.

A szárazföldön Malghera a velenczei hidfő. Ezen erődnek több mint fele a lagunákban fekszik, s csupán csak egyfelől, hol a föld mocsáros, függ össze a szárazzal. 1849-ben az osztrákoknak egy hónapra (26. apriltól 27. majusig) volt szükségök, hogy e hidfőt bevehessék. Valamint akkor ennek eleste Velencze átadását nem eredményezte, ugy jelenleg talán a francziák sem igen számithattak volna arra, hogy a hidfő elfoglalásával Velenczének is rögtön birtokába juthassanak. A város ezen része megerősitett szigetek, a vasuthidoni ágyuütegek, sánczok és vármüvek által védetik. A lidonak, melly a tenger felé legelől fekszik, több nyilása van, mellyek közt a Malamocco-i legfontosabb. Itt horgonyoz az osztrák hajóhad, melly mintegy 450 ágyuval rendelkezik. Az egész lidón egy váracs-öv huzódik végig, mellyek ágyuikkal egymást kölcsönösen támogatják. E müveket az osztrákok ujabb időben tetemesen szaporitották, ugy hogy Velencze összes védszerei, mint mondják, száznál is többre mennek. Részleteket itt föl nem hozhatunk, miután illy dolgok nagy titokban szoktak tartatni. A váracsokban a tenger felől uj vaslövegeket állitottak fel, s La Nicolotól a lido hosszában egy három órányi utat készitettek, melly a csapatok mozdulatait lényegesen könnyitendi. – Mint a hirlapok irták, a francziák Velenczét a hadjárat utolsó hetében ostromolni készültek.

A közbejött béke e készületeket is félbeszakasztotta.