Mac-Mahon, franczia tábornagy.


MAC-MAHON, franczia tábornagy, Magentai herczeg.

Az uj „Magentai herczeg” egy irlandi régi nemes családból származik, melly a szerencsétlen királyi családot, a Stuartokat, francziaországi számüzetésökbe követé, s itt uj hazát keresett és talált. Tehát idegen hangzásu neve daczára, ő telivér franzia.* Született 1807-ben Autunben (Saone és Loire megyében). Midőn I. Napoleon bukása után a Bourbon család lépett ujra franczia trónra, Mac-Mahon atyja franczia pairré (országnagygyá) neveztetett, sőt X. Károly király személyes barátságát is birta. Fiának ennélfogva szép jövőre nyilt kilátása. Ez utóbbi 1825-ben a Saint-Cyr-i katonai iskolába került s még alig lépett át a hadseregbe, midőn az Algir elleni hadjárat megkezdődött. Egy oda hajózó ezredbe tétetett át s első haditetteit azon afrikai harcztéren vivé véghez, melly nevét később olly hiressé tevé. – Midőn 1830-ban, a juliusi forradalom utján az Orleans-ház tagja, Lajos Fülöp lépett trónra, Mac-Mahon visszatért Algirból s Antverpen ostromában vett részt. Már itt is jeleit adta bátorságának s katonai tehetségének s a jövő év tavaszán kapitánynyá lőn kinevezve. Ezután saját kivánatára küldték vissza Afrikába, hol 20 évig részint küzdött az arabok és kabylok ellen, részint közigazgatási ügyekkel volt elfoglalva. A Konstantine város elleni ostrom után (1837) neve a napiparancsban kitüntetéssel lőn emlitve s minden uj rangfok, mellyre ezután emelkedett, egyegy uj érdem jutalma volt. Miután elébb egy gyalog vadász-zászlóaljat s később egy idegen legióbeli ezredet vezényelt volna, 1845-ben ezredesnek s dandártábornoknak lőn kinevezve. Ez utóbbi ranggal vette át Oran, s később Konstantine algiri tartományok kormányzatát. Osztálytábornok 1852 julius 10-én lett.

Midőn 1855. majusban Canrobert tábornok a keleti hadsereg vezérletéről elemondott, akkor Mac-Mahon határozott alkalmazás nélkül épen Párisban tartózkodott. Átadták neki Canrobert gyalogosztályát s ő még elég jókor érkezett meg Szebasztopol alatt, hogy a véres harcz eldöntésébe befolyhasson. – A sept. 8-kán alakitott rohamoszlopok közől azt bizták reá, mellynek feladata volt, a város kulcsát, a Malakoff-tornyot, bevenni. – De a félig romban heverő, hajdan olly rémületes Malakoff-toronynak bevétele nem volt az ő feladatának legnehezebb része. Sokkal több erőbe, fáradságba került a nyert tér megvédése az orosz tartaléksereg dühös ostromai ellenében. Nem kevesebb, mint négy orosz ezred s egy vadászdandár nyomult egymásután Mac-Mahon ellen; de ez esküt tőn, hogy vagy megtartja állomását, vagy holttestével boritja a tért. Négy órai dühös harcz után ura maradt az elfoglalt térnek s a mérnöksereg dolga volt azután, e helyet bevehetlen erős állomássá alakitani.

Mac-Mahonnak volt köszönhető Szebasztopol bevétele, de marsalságot akkor nem nyert, (ez a fővezér, Pelissier, számára volt csupán fentartva); csupán a becsületrend nagykeresztje és senatori méltóság jutott neki osztályrészül. Tábornagygyá (marsallá) csak nem régiben neveztetett ki az olasz csatatérne, hol egy franczia hadtest parancsnoka, a Magenti csata után, mellytől egszersmind herczegi czimét is nyerte. A hivatalos franczia tudósitások is bevallják, hogy hadtestének ügyesen kiszámitott és sikerült mozdulatai voltak a főtényezők a csatának Napoleon császárra nézve kedvező eredményü kimenetelére.

A mi Mac-Mahon jellemét illeti, dicsérettel emlitik rettenthetlen katonai bátorságát s átalánosan tisztelik önálló, független természetét. Midőn taval Orsini merénylete után a franczia kormány ama hirhedett „biztonsági törvényt” (melly puszta gyanura a legszigorubb rendeleteket diktálta) a senátus elé tejeszté: Mac-Mahon volt az egyetlen senator, kinek bátorsága volt, e valóban rettenetes rendszabály ellen felszólalni. „Én ezen törvény ellen szavazok – mondá ő az ő katonás modorában – mert alkotmányellenes és a kormányt olly irányba készteti, melly reá nézve végzetteljes lehet. Nem vagyok szónok, nem ismerek mást, mint a tábor ékesszólását, de ez a véleményem.”