Beregszászi Lajos.


BEREGSZÁSZI LAJOS.

Egy magyar zongorakészitő!

Történelmünk, közéletünk, irodalmunk nevezetes férfiainak ismertetése közben jól esik, időszakonként azon térre is vetni pillanatunkat, mellyről — mivel eddigelé kevés világraszóló eredményt képes felmutatni — azt szerették némellyek mondogatni, hogy az e hazában fel sem virágozhatik, értjük: a müvészet és ipar terét. Nem ámitjuk többé magunkat, komoly önismeretre törekszünk s bár elismerjuk a hiányokat, miket idő és körülmény hagyott hátra nálunk, de lelkünk vágyainak megnőttek immár magasabbra törekvő szárnyai s egész lélekkel örvendünk annak, a mit már is birunk és kiküzdtünk.

A hazai iparmüvészi osztály egyik legismertebb s legjobb hangzásu névvel biró tagja Beregszászi Lajos, a jeles zongorakészitő Pesten. Kik müveit nem ismerik, legalább nevével igen gyakran találkoznak a lapokban. E derék iparmüvészünk, ki a magyar nevére már a haza határán tul is becsületet hozott, 1817. szület. Békésen. Az ő egyszerü életpályája is tanusitja, hogy ipar, szorgalom és kitartás elvégre is érvényre emelik a tehetséget. Az 5. gymnasiumi osztályt 15 éves korában Mezőturon elvégezvén, Temesvárra ment, hogy ott a zongorakészités müvészetét megtanulja. Öt évi tanulási idejének eltelése után Pestre, s innen, hogy még többet is láson és tanuljon, két év mulva Bécsbe, végre innen is Németországon keresztül Hamburgba utazott. Kitüzött czélját mindig szeme előtt tartva, utjában minden nevezetesb zongoragyárat meglátogatott, hogy a készitésmód különféle nemeit megismerje. — Hamburgban csaknem egy évig tanulta az angol nyelvet s a szakához tartozó mindazon ismeretek további megszerzésével foglalkozott, a mellyek képessé tegyék arra, hogy Angliát is sikerrel beutazhassa, s ott alkalmazást nyerhessen. El is ment Angliába, hol harmadfél évet töltött London legelső zongoragyáraiban. Innen Párisba is átment, hol ismét a leghiresb franczia mesterek műveivel volt alkalma megismerkednie.

1844-ben tért vissza Bécsbe, hol épen a jövő évre tervezett iparműtárlatra folytak nagyban az előkészületek. Ellenállhatlan ösztön üzé, hogy ez alkalommal saját találmányu uj zongora-gépezetét bemutassa. Müveit, nevét addig Bécsben nem ismerték; annál elismerésre méltóbb volt azért az eredmény: művészünk elő föllépését azonnal siker koronázta; az érdempénzzel kitüntettek sorában olvastuk Beregszászi nevét is.

Végre hét évi távollét után hazájába tért vissza a vándor müvész, Pesten megtelepedett, s az iparműtárlatba beadott két zongorája itt is érdempénzben s méltánylásban részesült. — 1857-ben a müncheni nagy iparműtárlaton is kitünőknek találták zongoráit s onnan is dicsérő oklevelet küldtek készitőjöknök. Azonban szakképességét legfényesebben a párisi nagy világtárlaton méltánylották, hová akkor a világ majd minden részéből küldöttek be zongorákat. S daczára ezen óriási versenynek, Beregszászink zongorája első rendü érdempénz nyert; remekmüvét maga a franczia pénzügyminiszter vette meg, s a mester kitüntetett neve messze földre elhatott. Egymást érték nála a megrendelések Páris, Rotterdam, Magdeburg, Weimar, Lipcse, Velencze, Bécs városokból, sőt Törökországból is. Az évenként nála készülő zongorák száma 70—80-ra megy. Kétszeres érdemeül szolgál, hogy hazai müvészünk jeles müveinek egy része külföldre vándorol.

Még nehány szót e készitmények jeles tulajdonságairól. Beregszászi zongorái — mint ezt a legilletékesb szakértőktől tudjuk — tiszta, dallamos, erőteljes s mégis lágy hangjok által tünnek ki; hozzájárul bizonyos ruganyos és kényelmes gépezet, melly képessé teszi a játszót, hogy játékát tetszése szerint csekély részletekig jelezze s módositsa. Olly tulajdonai ezek a zongoráknak, mellyek Beregszászinak a zongorakészités nehéz müvészetéhez megkivántató tehetségét, hivatását tanusitják, azonkivül bizonyságot tesznek azon fáradhatlan igyekezetről is, mellyet ő müvészete tökélyesitésére folyvást fordit. Majd minden uj mű, melly gyárából kikerül, a meste uj meg uj haladásáról tesz tanuságot.

Tekintve ezen nyugodni nem tudó, önmagával elégületlen szellem szakadatlan leleményességét, teljes joggal véljük remélni, hogy még az eddigieknél is kitünőbb remekmüvekkel fogja meglepni a zenekedvelő, zongorajátszó világot.