BEREGSZÁSZI LAJOS.
Egy magyar zongorakészitő!
Történelmünk, közéletünk, irodalmunk nevezetes férfiainak ismertetése közben jól esik, időszakonként azon térre is vetni pillanatunkat, mellyről mivel eddigelé kevés világraszóló eredményt képes felmutatni azt szerették némellyek mondogatni, hogy az e hazában fel sem virágozhatik, értjük: a müvészet és ipar terét. Nem ámitjuk többé magunkat, komoly önismeretre törekszünk s bár elismerjuk a hiányokat, miket idő és körülmény hagyott hátra nálunk, de lelkünk vágyainak megnőttek immár magasabbra törekvő szárnyai s egész lélekkel örvendünk annak, a mit már is birunk és kiküzdtünk.
A hazai iparmüvészi osztály egyik legismertebb s legjobb hangzásu névvel biró tagja Beregszászi Lajos, a jeles zongorakészitő Pesten. Kik müveit nem ismerik, legalább nevével igen gyakran találkoznak a lapokban. E derék iparmüvészünk, ki a magyar nevére már a haza határán tul is becsületet hozott, 1817. szület. Békésen. Az ő egyszerü életpályája is tanusitja, hogy ipar, szorgalom és kitartás elvégre is érvényre emelik a tehetséget. Az 5. gymnasiumi osztályt 15 éves korában Mezőturon elvégezvén, Temesvárra ment, hogy ott a zongorakészités müvészetét megtanulja. Öt évi tanulási idejének eltelése után Pestre, s innen, hogy még többet is láson és tanuljon, két év mulva Bécsbe, végre innen is Németországon keresztül Hamburgba utazott. Kitüzött czélját mindig szeme előtt tartva, utjában minden nevezetesb zongoragyárat meglátogatott, hogy a készitésmód különféle nemeit megismerje. Hamburgban csaknem egy évig tanulta az angol nyelvet s a szakához tartozó mindazon ismeretek további megszerzésével foglalkozott, a mellyek képessé tegyék arra, hogy Angliát is sikerrel beutazhassa, s ott alkalmazást nyerhessen. El is ment Angliába, hol harmadfél évet töltött London legelső zongoragyáraiban. Innen Párisba is átment, hol ismét a leghiresb franczia mesterek műveivel volt alkalma megismerkednie.
1844-ben tért vissza Bécsbe, hol épen a jövő évre tervezett iparműtárlatra folytak nagyban az előkészületek. Ellenállhatlan ösztön üzé, hogy ez alkalommal saját találmányu uj zongora-gépezetét bemutassa. Müveit, nevét addig Bécsben nem ismerték; annál elismerésre méltóbb volt azért az eredmény: művészünk elő föllépését azonnal siker koronázta; az érdempénzzel kitüntettek sorában olvastuk Beregszászi nevét is.
Végre hét évi távollét után hazájába tért vissza a vándor müvész, Pesten megtelepedett, s az iparműtárlatba beadott két zongorája itt is érdempénzben s méltánylásban részesült. 1857-ben a müncheni nagy iparműtárlaton is kitünőknek találták zongoráit s onnan is dicsérő oklevelet küldtek készitőjöknök. Azonban szakképességét legfényesebben a párisi nagy világtárlaton méltánylották, hová akkor a világ majd minden részéből küldöttek be zongorákat. S daczára ezen óriási versenynek, Beregszászink zongorája első rendü érdempénz nyert; remekmüvét maga a franczia pénzügyminiszter vette meg, s a mester kitüntetett neve messze földre elhatott. Egymást érték nála a megrendelések Páris, Rotterdam, Magdeburg, Weimar, Lipcse, Velencze, Bécs városokból, sőt Törökországból is. Az évenként nála készülő zongorák száma 7080-ra megy. Kétszeres érdemeül szolgál, hogy hazai müvészünk jeles müveinek egy része külföldre vándorol.
Még nehány szót e készitmények jeles tulajdonságairól. Beregszászi zongorái mint ezt a legilletékesb szakértőktől tudjuk tiszta, dallamos, erőteljes s mégis lágy hangjok által tünnek ki; hozzájárul bizonyos ruganyos és kényelmes gépezet, melly képessé teszi a játszót, hogy játékát tetszése szerint csekély részletekig jelezze s módositsa. Olly tulajdonai ezek a zongoráknak, mellyek Beregszászinak a zongorakészités nehéz müvészetéhez megkivántató tehetségét, hivatását tanusitják, azonkivül bizonyságot tesznek azon fáradhatlan igyekezetről is, mellyet ő müvészete tökélyesitésére folyvást fordit. Majd minden uj mű, melly gyárából kikerül, a meste uj meg uj haladásáról tesz tanuságot.
Tekintve ezen nyugodni nem tudó, önmagával elégületlen szellem szakadatlan leleményességét, teljes joggal véljük remélni, hogy még az eddigieknél is kitünőbb remekmüvekkel fogja meglepni a zenekedvelő, zongorajátszó világot.