Zemplén vára.


Zemplén vára.

Zemplén, máskép Zemplin, a ránk maradt legrégibb várromok sorába tartozik, annyira, hogy sokan vannak, a kik épittetését épen Attilának tulajdonitják; de faragott kőből és téglából készült falai, a melly épitési anyagokkal a hunok még ismeretlenek voltak, ez állitást megczáfolják, – mig ellenkezőleg a körülte gyakran találtató római hamvvedrek, korsók és érmek római eredetéről tesznek bizonyságot. Annyi tudva van, hogy a magyarok, Árpád alatti bejövetelükkor Zemplén várában megállapodván, egy ideig itt mulattak s Zalán követségét is itt fogadták el; a várat pedig az ország fölosztása után a borban, gabnában s érczben gazdag földet megszerezvén, megye székhelylyé tették, mi azonban később Sátoralja-Ujhelyre lőn átruházva.

Nevét – hajdanában Zemplum – Zem szótól nyerte, melly tótul földet jelent, minthogy mai helyén, a Bodrog és Latorcza összefolyásánál, akkorában kőfallal megerősitett földvár állott, minek nyomai még ma is észrevehetők. Az erősség kerülete jelenleg 323 ölet, flai magassága némelyütt még, a hol legmagasabb, 10 ölet teszen. Benne két templom találtatik, egyik az egyesült óhitüeké, melly nem régen épült; a másik a reformatusoké, még a régi várnak 1628-ban Bethlen Gábor által megujitott maradványa, mi ódon külsőjén kivül az egyház falán látható egykoru feliratból is kitetszik. A templom mellett heverő romról mondják, hogy török mecset lett volna; de minthogy nem csak épitésmódja a törökökéhez teljességgel nem hasonlit, hanem azt sem olvassuk, hogy a vár valaha török kézen lett volna, sokkal valószinübb, miszerint a régi erőditménynek bástyája volt. – A templomot környező tér sirkertnek használtatván, ásás alkalmával sokszor akadnak benne római hamvvedrekre, a mi arra mutat, hogy azon földnek régibb időben is hasonló rendeltetése volt. – Kár, hogy az ekképen lelt régiségekből még eddig a nemzeti muzeum birtokában mitsem juttatának.

Zemplént, mint ugyanezen megye több erősségét, az 1263-dik éven kezdve Miczbán s örökösei birták; majd 1331-ben a fiskusra szállván, Róbert Károly Drugethnek ajándékozta. – Itt tartotta 1632-ben beigtatási ünnepét Drugeth János a Zemplén vármegyei főispáni székbe. – 1557-ben Perényi Gábor, hatalmas főur, maga számára elfoglalta, de az ellene küldött császári sereg vezére Telekessy Imrének ellentállani képes nem lévén, kénytelen volt a várat ismét odahagyni, – 1685-ban Rákóczy György vette, hasonlóan erőhatalommal, birtokába; de ugyan e tájt kivonulván belőle, pusztulásra hagyta, ugy hogy jelenlegi birtokosai, a leányágról Drugeth-örökös Csáky és Almásy grófok már teljesen lakatlan romjait birják, s most:

Bús-mormolva fut a testvér habu csermely; alatta
Tévedező madarak járnak, s a puszta mezőben
Száguldó lovagot kisérik vizsga szemekkel.*

Z.