Az egri mecset-torony.
(Egyuttal a török mecsetek ismertetése, azok épitészetének fejlődése és elterjedése).


AZ EGRI MECSET-TORONY.

Időszámitásunk szerint Kr. u. 610-ik évben történt, midőn egy ember az Arábiai sivatagon, hivatva érezte magát „a legfelsőbb Ur prófétájává lenni, és azon törvényeket, mellyeket Mózes és Krisztus adott, végrehajtani.” Ez ember: Mohamed volt. Majd egész Arabia elfogadá az uj próféta tanait, Mohamed tüze felhevité a puszták népeit, mig végre százezerek viharként özönlöttek az ország kapuin ki; s a megijedt szomszéd népek életének, vagy a kard hatalma vetett véget, vagy elfogadták az uj szentirást, a Koránt; igy történt, hogy alig mult el 100 év, s már három világrészen uralkodott az Izlam, Herkules oszlopától kezdve egész a Gangesig.

Az uj vallás az istentisztelet uj nemét hozta magával; az Ur tiszteletére és imádására uj alaku épleteket teremtett a müvészet is. De a puszták emberei, kik most a félvilág uralmát nyerték, vadak és műképzettség nélküliek voltak; s azért azon müvészetet, melly azon időben más tartományokban már érvényességnek örvendett, el kellett sajátitniok, mi mellett mindazáltal nem téveszték el, sajátszerü izléseiket is kifejezni rajta. Azon műidomok, mellyeket más népektől mintául választottak – a római keresztyén korbeliek voltak, – és az arabok ezek elfogadására annyival is inkább készek voltak, miután Mohamed vallása minden egyéb vallás közt a keresztyénekéhez legközelebb állott, és maga Krisztus is a „nagy próféta” által prófétának tartatott. Tehát az arab elem a római keresztyén müvészettől olvadott egybe, és ezen vegyületből nőtték ki magokat az Izlam azon műtörekvései, mellyek folyton ápolva és nemesitve, nevezetes uj tüneményeket hoztak létre.

Az Izlam, Mohamed vallása, nem tür képeket; a természeti alakok képekben előállitását kárhoztatja. És igy müvészetök egyeül csak az épitészet terére szoritkozik, de itt is csak az átalános alakokra.

A mohamedán épitészet legszebben van a „mecsetekben” (moshé) kifejlődve. Sem az Izlam, sem müvészete nem változott meg; állandóság az életök és netovábbjok, s azért a mecset-épitészet alakja is egyforma és következetes. Származását a legrégibb keresztyén bazilikáktól vette, homlokzatához közönségesen egy négyszegü udvar, oszlopos csarnokkal van csatolva; söt maga a mecset is több oszlopsorozaton nyugvó boltivezetes csarnoknak tekinthető, mellybe a hivők imára összegyülekeznek. – Az egészet ugy képzelhetjük, mint egy szabad téren levő épitészeti czifrázatot, mellyet a mindennapi élettől egy falkerités zár el; s épen ugy soha sem hiányzik itt a hűsitő szökőkut, valamint az első keresztyén bazilikák előudvarában sem hiányzott. Az oldalt álló tornyok (minaret) inkább karcsu magas oszlopokhoz hasonlitanak, mellyek tetejéről hivja össze a dervis az imádság óráiban a hiveket. Többnyire müvsézi öszhangzás nélküliek a főépülettel, és csak nagyobb mecseteknél, – hol több minaret van, – vannak egyenlően elrendezve.

Legtöbbnyire nagy kuppal vannak fedve a mecsetek, de gyakaran kisebb kupfedelek is jönnek elő a mellék boltozatokon. Magukban a kupfedelekben nagy különbséget lehet észre venni, mig Európban az egyszerübb ker. byzanti styl majdnem változatlanul megmaradt, addig Ázsiában a brahmai pagoda-styl befolyása vehető észre, hol az Izlam egyszerű müvészete alapjellemétől hütlenül eltér, és pazarul diszitett alakokban változik. Gyakran a Hindosztáni vallásos épületeken olly nagy csinosságot és szabatosságot veszünk észre, melly minden ismert épitészeti modort felülmul.

A mohamedán vallás müépitészetének virágzása legnagyszerübben Indiában és Persiában fejlődött ki, hol a tüzes képzelet szikrája, a művész tudta- s akarata nélkül is életet lehelt a kőbe; különösen a hajdani mongol állam tartományaiban nagy számmal találtatnak efféle nagyszerü épitészeti remekek.

India, Persia, és csaknem egész Ázsia déli része tömve volt már velök, midőn később Europába is átjött az izlam vallás és vele együtt épitészete is, s csakhamar mindenfelé kezdtek épülni a mecsetek, s rövid időn Európa egész délkeleti részén a félhold uralkodott. Igy jutott el uralma hazánkba is, hol maig is láthatunk még nehány nevezetes emléket belőlök.

De lássuk röviden azon események lánczolatát, miképen terjedt el e vallás és épitészete Európában, és honunkba.

A XIV. század vége felé a mohamedán népfajok egyik leghatalmasbika, – a török nemzet – uralmát Kis-Ázsiából Európára is ki akarta terjeszteni, s csakhamar a hajdani keletrómai birodalom nagyobb részét hatalmába hóditotta, mig végre 1453-ban sikerült e birodalom fővárosát, a hatalmas Konstantinápolyt is elfoglalni, s ez által a keletrómai császárságnak tökéletesen véget vetni.

Ezen nagyszerü esemény nemcsak a közelebb eső szomszéd országokat, hanem majdnem egész Európa keresztyén népeit is rémületbe hozta, s nem is ok nélkül, mert az ozmanok egymásutáni gyors hóditásaik által elbizakodva, nem elégedtek meg azzal, a mi már birtokukban volt, hanem folytonos hóditási kisérleteket tettek Oláh-Erdély- és Magyarország ellen, mig végre II. Mohamed 1456-ben már Belgrád elfoglalásával akart magának utat törni Magyarországra, de itt, mint tudjuk, olly erős ellenre talált Hunyady-ban, hogy 24,000 ember veszteséggel volt kénytelen visszavonulni, s egy időre e kedvencz tervéről lemondani. Később 1477-ben Erdélybe ismételt berontásuk alkalmával, Báthory István, erdélyi fejedelem által a Kenyérmezőn szinte keményen megverettek. – De mindezen nagyobbszerü veszteségeik daczára is, több helyen szüntelen folytatták a támadásokat, s végre is Szoliman boszuból, hogy követei Magyarországon meggyilkoltattak, – mind felkonczoltatta; eképen nyitva állott előtte az ut Magyarországra. A reá következő években nagyszámu török rabló csordák özönlötték el nemcsak Magyarországot, de még Krint és Karinthiát is. Ez idő tájban épen a legnagyobb pártoskodás és zürzvar dühöngött az országban (a Zápolya párt): mi Szolimant arra birta, hogy ismét uj, és sokkal nagyobb erővel támadja meg Magyarhont, és midőn már majd a határon volt, csak akkor rendezett II. Lajos átalános felkelést, s mintegy 25,000-nyi csekély seregével Mohács alatt várta be a hatalmas ellent, kinek 200,000-re ment serege; 1526-ban aug. 29-én történt a vészteljes csata, melly véres betükkel van feljegyezve a történelem lapjain; s melly után a szultán ellenállás nélkül vonulhatott Budáig, sőt egész Győrig, a Duna jobb partján mindent elpusztitott, Szeged felé távoztában pedig balpartját is.

1529-évben ismét 250,000 ember élén látjuk jönni Szolimant Zápolya segitségére, ki a szerencsétlen mohácsi csatamezőn csatlakozott hozzá, hogy egyesülten Budát bevegyék, mi daczára Nádasdy Tamás vitéz ellenállásának sikerült is, s Zápolya Szoliman kezeiből nyerte a koronát, a jelvényekkel együtt, s magát jövendőbeli utódaival együtt adófizetésre kötelezte. Innen Szoliman egyenesen Bécs ellen ment, s azt megszállotta, de háromheti sikertelen ostrom után visszatért; serege haza menet Alsó-Ausztriát, Stájert, Magyar- és Tótországot csaknem egészen kizsákmányolta, s 80,000 embert hurczolt rabságra.

1532-ben ismét nagy sereggel jött Szoliman Ausztria ellen, de utjában Jurisics Miklós Kőszegen egy egész hónapig gátolta vitéz ellenállásával; miáltal Ferdinandnak elég ideje volt nagy sereget gyüjteni, készen várta Bécsnél, de a szultán Kőszeg hasztalan ostromán megboszankodván, várakozásuk ellen Stájerországba tört s azt elpusztitá, és ismét 30,000 embert füzött rabszijra.

Végre 1541-ben azon szándékkal jött már Szoliman, hogy Magyarországot maga számára végkép elfoglalja, s Budát csel által bevette. Magyarország fővárosának török várőrizetet adott, s a főtemplomot mecsetté alakittatta. Az elfoglalt országrészt 13 igazgatási kerületre osztotta; mellyeknek székhelyei következők voltak: Buda, Esztergam, Fehérvár, Nógrád, Hatvan, Veszprém, Mohács, Pécs, Szegszárd, Simontornya, Szeged, Pozsega, Szerem; s mindenhová török hivatalnokokat rakott, kik a budai basa hatósága alatt állottak, ugyszinte az egész országot török katonasággal gyarmatositotta. Ekép hatalmát csaknem az egész országra kiterjesztette, – mindenfelé épültek a mecsetek, s a szegény népet annyira nyomták, hogy sokan sorsuk enyhitése tekintetéből izlam vallásra tértek át.

Ezalatt Ferdinand mindent elkövetett, hogy elveszetett országát visszanyerje, és a törököket kiüzze, de a hadiszerencse nem kedvezett neki. Két év mulva ismét személyesen jött Szoliman, és uralmát Slavoniára is kiterjesztette, valamint Magyarország délirészére is, Siklós vára elfoglalásával. Több évi hadakozás után kénytelen volt Ferdinand békét kérni, mit Szoliman 30,000 arany lefizetése mellett öt évre meg is adott. (1546.)

Később Temesvárt, Lippát, Csanádot a Körös és Maros Duna Tisza, Dráva és Száva folyamok közti magyar földet, várakt, és városok legnagyobb részét is elfoglalá, Nográdban pedig Szécsényt és az Ipoly vidékét is meghóditá; igy még csak felső Magyarország kulcsát, kapuját, – Egert kelle hatalmába keritenie, hogy az egész országot magáénak mondhassa.

Most jövünk azon pontra, melly nemcsak Eger, hanem az egész magyar haza, sőt az egész világtörténetben örök ragyogásu csillagként tündököl. Eger várának 152-iki hős védelme az, melly a mohácsi gyászos hanyatlás után ismét legszebb fényben mutatja fel a magyar törhetlen vitézségét. Amint a törökök 1552-ik év nyarán az erős szolnoki várat, Nyáry Lőrincz várnagy őrségének gyáva megszökése következtében, majd minden ellenállás nélkül elfoglalták, a rég óhajtott Eger elfoglalására került a sor. Evégre ide vezette Ali, Amhád basával egyesülten 150 ezernyi seregét. Hogy milly hősileg védte magát Eger, Dobó vezérlete alatt, nem kételkedem hogy mindenki előtt ismeretes, mert e fönséges dologról annyit, s olly terjedelmesen irtak már hazánk jelesebb történetirói s költői, hogy azok után felesleges e magasztos tárgyat itt bővebben megemliteni. Azért itt csak azt jegyezzük meg, hogy az egy hónapnál tovább tartott ostrom alatt iszonyu volt az öldöklés, a vér patakokban folyt alá, de a magyarok rendületlenül állottak, mint a sziklaszál! – Végre a hó és hideg kénytelenitették Amhát basát, hogy az ostrommal felhagyjon. Midőn a várat elhagyák, felkiáltának a magyarokhoz: „Ti hősileg védtétek magatokat, legyetek nyugottan, most eltávozunk, de visszatérünk ismét a jövő évben nagyobb erővel!”

1566-ban Szoliman, aggkorának daczára, hatodszor jött személyesen roppant haddal Magyarországra Maximilian ellen, ki már több erősséget visszafoglalt. Föltevé magában, hogy az 1552-iki egri kudarczot is rettentőkép megboszulja. Azonba e tervét ki nem viheté, mert midőn fő seregével előbb Magyarhon nyugati részére menne, hogy ott Szigetvárt elfoglalja, a vitéz Zrinyi Miklós által példás hősiséggel védelmezett vár ostromában lelte halálát, s a fő nélkül maradt török tábor szétoszolván, a tatár csapatok mindenfelé nagy pusztitásokat vittek véghez. Utódja, fia Szelim lett, ki megelégelvén a hóditásoka, haza ment.

1596-ban III. Mohamed szultán 200,000 emberrel szállott táborba, de e roppant számu sereg elől kitértek a császáriak, s Hatvant odahagyták, mellynek sánczai ugyis már az elébbi ostromkor megrongáltattak, s igy akadály nélkül jött Eger alá, a várat azonnal ostrom alá vette, mellyet ekkor összesen 4000 magyar, német, cseh és belga katonaság, Nyári Pál, Thurn Jakab, és a cseh Terecskó vezérlete alatt védelmezett. De más faj, más lélek, más vezérlet állott most Eger várában, mint ezelőtt 44 évvel, s azért Felső-Magyarország legerősebb védhelyének dölnie kellett. Bár a vezérek mindent elkövettek meggátlására, de hasztalan volt, miután a várőrség közt pártütők keletkeztek, kik 18 napi ostrom után a várat feladták, hogy vagyonukat s életüket megmentsék.

Igy jutott végre Eger is a török járom alá, mellynek uralma e vidéken majdnem egy századig tartott. A várban és városban minden török lábra állittatott. A gunyiratokkal megrakott keresztyén egyházakat, félholdas mecsetekké alakiták a dervisek számára; azon a tájékon hol most az érseki lak áll, nagy kolostort emeltek, mit a magyarság „bolondvárnak” nevezett, és a várakat, fürdőket egészen török modorban épitették, csupán az ágostaiak templomát hagyták meg a görögök számára, mi még mai napig is birtokukban van; s igy Egerben és vidékén majdnem végkép kihalt a katholikus vallás. 4000 ozman lakott akkor Egerben és számos, leginkább kereskedést üző görög és izlamra áttért keresztyén.

E szomoru időknek egy élő emlékét veszik olvasóink az itt közlött képpel; egyszersmind egyik legépebb s legszebb példánya ez honunkban, azon számtalan épitészeti maradványoknak, mellyeket a fentebb elősorolt siralmas események után, a hazánkat másfél századig birt törökök hátrahagytak.

Ott áll még mai napig is, csaknem teljes épségben, a szétdult vár omladozó falai alatt, s fényes bádog kupján a félhold felett, ott diszlik a keresztyénség szent jele is, a mohamedánok feletti diadal emlékeül. A tizennégyszegü, s egészen faragott kövekből épült torony magassága 17 öl s egy láb, alapzatának átmérője 9’ 9’’, fölül a toronyé 5’ 6’’. A bejárás földszint az északi oldalon van, s szük üregében 99 csigalépcsőn juthatni fel a már töredezett, s hajdan vasrostélylyal környezett erkélyig, a déli oldalon négy egymásfeletti keskeny ablaknyilás szolgáltat világosságot a csigalépcsőzetre, képünk is a déli oldalát mutatja. Az erkélyre, melly 13-öl és 1 láb magasságban van, egy ölet meghaladó ajtó szolgál, honnan hajdan a hodsa (egyházfi) kiáltozással adta tudtára a körüllakó hivőknek az imádság óráit. Bádog kupjával együtt 21 öl és 2 láb magas. E bádog kuppal Pyrker érsek ajándékozá meg, ki egyebek közt ezen történeti s épitészeti ritkaságot is meg akará menteni a végenyészettől. Az egri keresztyének a törökök legyőzése után ezen mecsetben tarták egy ideig istenitiszteletüket; ma már a mecsetnek nyoma sincs s egyedül e torony hirdeti hajdani lételét. Hihető, hogy később szétbontatott, s anyagát más épitkezésekre használták fel, s igen valószinü, hogy az átellenben álló irgalmas atyák diszes temploma is ennek romjaiból épült fel.

Zombory Gusztáv.