V. Felső-Lő. (Ober-Schützen.)


Felső-vasmegyei képek: V. Felső-Lő.

Mielőtt „Tárcsát” elhagynók. május 6-kán kora reggeli órákban, hogy a természet szépségeit annál inkább élvezhessük, gyalog sétát tevénk az ide félórányira eső Felső-Lőre.

Az ember ama magas nyugati havasokat tekintve, mellyek még most is javában fehéren csillámlottak, azt hinné, miként azok tövében, megszünik a polgárisult világ s ezentul csupán kecskeőrző, bozontos, kába tekintetű kretinekkel találkozandik. Pedig hát mindezeket igen roszúl sejti az ember.

Mintegy félórai út után egy magaslatra jutánk, honnét a kilátás havasok szegélyezte regényes völgyre nyilt. A völgyben hosszú helység terült el; a virágzó gyümölcsfák közől tiszta, vidám külsejü épületek kacsingattak rendes sorokban, szabályos távolokra egymástól, fenebb magasabb jegenye- s fenyőfák közől meglepő nagyságú egyház s magas vörösréz tetejü épületek nyultak ki s fürödtek a reggeli napfényben. E helység Felső-Lő – s amaz épületek a hires felső-lői ev. tanintézet. Ki keresné itt e nagyszerü csarnokát a nevelés és tudománynak, e félre eső, eldugott helyen! Pedig hát rendén van az, ha a tudomány a csendes magányt kereti, s a nevelés minél távolabb ohajt esni a zajos nagyvilág romlottságától. Ne higyjük azt, hogy kik a természet ölén neveltettek, kik elvonult helyeken szerezték a tudományos ismereteket: mind félszeg emberekké növik ki magukat, azért mert a divatos salonok üres csevegéseit időpazarlásnak tekintve, azokat nem szivesen keresik fel, vagy mert a divatvilág arszlánainak majomkodásait sajnálattal nézve kerülik, futják mételyző társalgásukat ... Ismertem egyéneket, kik ez intézetből kerültek ki, s meglepett készültségük, ügyességük a szépmüvészetekben, s fitogtatás nélküli alapos tudományosságuk, mig mellette a legfinomabb körökben olly biztosan forogtak, hogy sok nagyvárosi nevelésben részesült úrfi mellettük nem volt egyéb: felfodrozott üres fajankónál.

Az intézet keletkeztéről itt hosszas lenne értekezni, csak azt jegyzem meg, miként az nagyobbrészt a Gusztáv-Adolf-egylet, s a buzgó ev. hivek adakozásából épült. Az intézet, saját programmja szavai szerint, keresztyén-evangelika tan-s nevelőintézet akar lenni. E szerint kettős feladata van, először: nemcsak mint példányiskola az elemi s reáloktatásban, hanem a nyelvészeti tudományokban is a tanulóknál biztos alapot akar vetni; azután az áltl, hogy ifjak tanitókká képeztetnek, keresztyéni szelleme s a nevelésre s oktatásra nézve helyes elveket, a menyire lehetséges, terjeszteni igyekszik.

Az intézet áll 1. Elemi iskolából. 2. Iskolatanitó-képezdéből szegény ifjak számára, a mellyben mindenkor legalább 12 szegény ifjú képeztetik ki, ingyen, tanitóvá. 3. Nyilvános reáliskolából. 4. Nyilvános 4 osztályú algymnáiumból, mellyek összesen 11 tanár s egy igazgató vezetése alatt állanak. A tanulók száma közel százötven, kik nem csak Magyarhon minden részeiből sereglettek ide, hanem van itt angol (Paget Edgar, Yarmouthból norfolki grófság), krajnai, morva, austriai, szerbvajdasági, erdélyi s trieszti is, s e sokféle hon gyermekei olly szép kiejtéssel tanulják s beszélik nehányan a magyar nyelvet, mint épen ott létünkkor a magyar leczkében szerencsénk volt tapasztalni, hogy hazai szép nyelvünk nevében el nem mulaszthatjuk a különben német nyelvű intézet tanárainak őszinte hálánkat kijelenteni.

Az intézetben lakó ifjak lakás, tápszerek, mosás, rajz, nyelv és zeneleczkékért, papir s irószerek, orvos és orvosságokért s a bizonyitványokért összesen 230 ftot fizetnek. Ez aztán nem sok.

Azon ohajtással, hogy bár hazánknak több illy ügyesen vezetett s jól szerelt, de aztán magyar szellemü intézete legyen, – tértünk vissza Tarcsára, útunkat Szalonok felé folytatandók.

(Folytatása következik.)