Egyveleg.

– (Curiosum.) Tudva levő dolog, hogy sok furcsa levél fordul meg éven át egy szerkesztői irodában, de egyike a legfurcsábbaknak a komolyak közől, melly czifra velinpapiron, igen tisztán irva, e napokban érkezett a pesti postára s betüről betüre igy hangzik:

„T. szerkesztő ur! Egy, ifju korom zsenge tavaszán szedett gyenge szinü rozsát akarok terjeszteni a nagyobb, és már sokszor szedett (csipkenélküli) tövisnélküli legszebb rozsákat szedők elejében, és onnan tovább, hogy ha, elég előnnyel birna, a további napfény sütése alatt levő emberek szeme elében olvasás véget: mellyért kérem a t. szerkesztő urat, ne légyen kemény, birálására: mível hátha azzal, ollyan tűzet ontana hamvában, melly még világlása által, több készületeket is terjesztene, a világ szeme elében. – Hogyha épen oljan gyenge munka volna: hogy napfényt látnia nem lehet, legalább a birálás nelégyen igen rendkivüli, mert azt hiszem, elég egy kezdőtől, illyennel járulni először elő, és mindig tovább tovább nagyobb előnynyel birokat bényujtani megbirálása és életbe léptetése veget.

Tán elég is leszsz, azt hiszem, egy olyan uj nyelvtanistától mint én: kinek most nyomja vállát 18 év.

Kérem a benne lévő irásjel hibák kikorigálására, és a miből lehet engedelem légyen neki, a „Vasárnapi Ujság” egyik oldalán helyet foglalni, most mentől előbb.

Kérem a tisztelt Szerkesztő Urat ne nehezteljen reám, hogy ennyire kérem fel, munkám életbe léptetése véget: ha ez megtörténik, ézután gyakran fogok tisztekedni a Szerkesztő Urnak, ilyenek felől.

Maradok alázatos szolgája N. N.” – N. N.-en, február 5-én 1859. – (Ki mondhatná meg előre, hogy minő nyár, ősz és tél válhatik még e „zsenge tavasz”-ból? Azért félre minden csufolódással.)

+ (Előfizetési örök-alapitvány.) Tyrolban egy iskolamester, kinek az ujságolvasás ugyszólván mindennapi kenyere volt, közelebb meghalálozván, Pfunder szülővárosa részére olly alapitványt tett végrendeletében, hogy annak jövedelméből a „Schützen-Zeitung” és a „Tyroler Bote” örök időre megrendeltessék. E tény nemes gondolkozásra mutat. De vajjon fennmaradnak-e a nevezett lapok örök időre?!

+ (A bécsi sz. István templom) hiteles kimutatás szerint, nagyságra nézve a tizenkettedik Európában, s 12,000 lélek fér el benne (testestül).

+ (A műveletlen népeknek igen furcsa fogalmaik vannak) az égboltról, a csillagokról, természeti tüneményekről és a földről. Igy a patagonok az ugynevezett téjutat az égen, egy vadászkörnek tartják, hol a megholtak lelkei struczmadarakra vadásznak. A grönlandiak minden egyes csillagot elhalt földieiknek vagy állatoknak i vélik, mellyek valami okból az égboltra jutottak, s mellyek táplálékuk különfélesége szerint vagy halvány vagy vöröses fényt árasztanak. Szerintük a csillagok is haragusznak és czivakodnak, megbetegülnek és meghalnak, vagy ellenségeiktől, dühös vadállatoktól s gonosz lelkektől üldöztetnek. A bujdosók (planéták), mellyek egymással találkoznak, véleményük szerint asszonyok, kik egymással czivakodnak; a nap és hold valaha testvérek voltak; a hold örül, ha asszonyok, s a nap, ha férfiak hunynak el. Ez okból a férfiak nap-, a nők pedig holdfogyatkozáskor elrejtik magukat. A hulló csillagokról azt tartják, hogy azok szellemek, mellyek az égről látogatóba mennek a pokolba. A szivárvány a kamcsadálok szerint nem más, mint az ő légszellemük uj ruhája, melly vörös borjufókaszörből készült czafrangokal s mindenféle tarka szijjakkal van körülszegve. Ugyanők azt hiszik, hogy midőn az eső szakad, az ő légszellemeik holmi termsézeti szükségüket végezik. A földrengést egy alvilági Isten földalatti utazásának tulajdonitják; a föld t. i. akkor rázkódik meg, ha az eb, melly az alvilági Isten szánjába van fogva, a havat magáról lerázza.

+ (Szerbia) területe 700 ÿ mérföld, s lakosainak száma kerekszámban 1,000,000. Csekély kis ország, s mégis jelenleg egész Európa figyelmét igénybe veszi.

+ (A sakkjátékot) a monda szerint a királyok mulatságára találták föl, bölcsőjében fejedelmek ápolták, és a győzelmekhez szokott szaraczen hősök terjesztették el a világban. Európában a keresztes-vitézek ismertették meg, s rövid idő alatt a legmagasb körök játékasztalait foglalá el; a papság szószékekről hirdeté annak mind a szellemi, mind az erkölcsi életre való jó hatását, a nemesség a hét lovag-erények közé sorozá.

***

+ (Drága viz.) Szentpétervárott, midőn a Néva kienged, a jég elmegy, és a folyam hajókázható lesz, a várparancsnok ősi szokás szerint egy pohár meg lehet kezdeni; a czár pedig a poharat aranyokkal megrakva küldi vissza a várparancsnoknak. Ezen ismeretes talányra tehát: „hol legdrágább a viz?” nem az a válasz; a mit szoktak rá felelni: „A patikában,” hanem ez: Szentpétervárott.