Mi ujság?

# (Hollósy-Lonovics Kornélia) asszonyt nagy gyász érte; édes atyja Hollósy Bogdán élte 79-ik évében Aradon meghalt – mult január hó 30-án. A köztiszteletben élt ősz azon öntudattal hunyta be végnyugalomra szemét, hogy neve a haza egyik legtiszteltebbjévé vált müvésznő leánya nevével. – Béke hamvaira!

# Hinár János, cs. kir. megyetörvényszéki tanácsos jan. 24-én Győrött a jobblétre szenderült. Irodalmunk több beszélyt és szinművet bir tőle. Béke hamvaira!

+ (Székelyné, az öreg és közkedvességü szinésznő) javára szánt szini előadás alkalmával – irja a „M. F.” – eszébe jutott gr. Lázár Miklósnak a jó öreg hátralevő napjait biztositani. Egy tásaságban inditványba hozta a nemes gróf, hogy tizenöt forintos részvények által évenkint 240 pft. jövedelmet alapitsanak számára. A kitett iv azonnal alá lőn irva, és az öregség tehetlen napjai minden aggodalma szorongás ellen megóva. Nemes szivü urhölgyek meghallják az urak szép cselekedetét, és azonnal 200 pftot tesznek össze, hogy a vigasztalás és helyeslés együtt teljes legyen.

+ (Hir egy pár szinházi hirről.) Hogy a szinházi ügyek már körülbelül ki volnának egyenlitve, hogy gr. Ráday husvét után is igazgató maradna, s a szinházi bizottmány hatásköre szükebb határok közé fogna szorittatni, a „Divatcsarnok” mindezen hireket elhamarkodottaknak, olly kacsáknak nevezi, mellyek a képzelődés tavából röppentek föl. (Annyi igaz, hogy ha ez nem igaz is, de szépen van mondva.)

+ (Kecskeméten Buday szintársulata működik.) Egy illy népes város épittethetne állandó szinházat, s akkor nem volna kénytelen a közönség egy vendéglő udvarán szénáspajtából rögtönzött alkotmányban élvezni az előadásokat.

– (Futó János vidéki szinigazgató), ki jelenleg 20 személyből álló, jólszervezett szintársulatával Marczaliban szép pártolás mellett müködik, közelebb Veszprémet vette ki a nagybőjtre szinimüködése állomásaul, hova Szigeti Józsefet, nemzeti szinházunk derék tagját is nehány vendégelőadásra meghivá. Kétségbevonhatlan, hogy a jeles müvész és szinmüiró, már szülővárosa iránti kegyeletből is e meghivást elfogadandja, minek a veszprémiek előre is csak örvendhetnek.

– (Magar szintársulatok a felföldön.) Ugy látszik, ezeknek itt némelly helyen jobb dolguk van, mint az alföldön. Igy többi között azon tudósitást veszszük, hogy Lőcse városában, a Szepességen, Hubai igazgató vezérlete alatt, egy magyar dráma- és népszinmű-társaság m. e. november közepétől jó sikerrel működik, s már a harmadik bérletet folytatja számos részvét mellett. Ezen jó előmenetel annyival is feltünőbb, mivel eddig még német társaság sem tudta magát Lőcsén tartani. Csak azt sajnálják ott, hogy a társaság repertoirja nem nagy választást enged, minek következtében a közönség kelletén tul mindig egyforma énekes népszinmüvekkel s drámákkal terheltetik. Egyébiránt azt is irják, hogy különösen a társulat nőszemélyzete teljes elismerést érdemel, s azt meg is nyerte. Eperjesen (Sárosmegyében) is hasonló, s még talán nagyobb eredménynyel működik Hetényi szintársasága. – Ugy látszik, hogy nomád művészeink a felföldet különösen kezdik kedvelni.

+ (A győri gastronom-bál) f. évi januar 26-án nagy közönség jelenlétében igen élénken ment végbe. A polgári rend közép osztálya erősen volt képviselve. E hál tiszta jövedelme a gastronom-egylet kórházának volt szentelve. Az összes bevétel 518 ft. 5 kr. uj pénzben, mellyből a költségek levonása után tiszta jövedelmül maradt 371 ft. 69 kr. A tánczvigalom sorshuzássalvolt összekötve; a nyeremények közt volt tiz kis hordó különféle borral, férfi és női holmik, egy kenyérben-sült sonka, és két óriás üveg, finom vörös borral töltve stb. – Az aradi álarczos bálok eddig nem nagy részvétnek örvendettek. Az ottani keresk. testület által a reáltanoda jávára rendezett első tánczvigalom is gyéren volt látogatva.

+ (A kolozsvári első álarczos bál) januar 23-án ment véghez a városi redout táncztermében, a conservatorium javára. Az eredményt épen nem lehet fényesnek mondani, mert mint a „K. Közlöny” irja, alig volt negyven pár jelen, ezek közt négy pár álarcz alatt. Az uri rend adott némi élénkséget a bálnak, egy pár franczia négyest s keringőt lejtvén el. Kolozsvárott 11 álarczos dalidót terveztek az idei farsangra; hogy élnek meg ezek mind, ha már az első is olly roszul ütött ki? – Az idei tánczvigalmak átalában sehol sem akarnak sikerülni, még Párisban sem.

– (Zene-élvek Pápán.) Pápa, jan. 19. Ki hinné, hogy a zajos farsang örömvirágai mellett a szellemi rokonulás, jótékonyság szerény nefelejtsei is megférnek? – Csakis azért emlitjük ehelyt farsangi mulatságainkat, mert egyéb dáridóktól nagyon különböznek. Hogy a bálozáshoz részint szegények vagyunk, részint jókedvünk elégtelen, annak tanúja vala a tavali farsang. Mindamellett a számos lelkesek örömmel meghozták áldozatfilléreiket, hogy közhasznu intézeteink egy sajnosan tapasztalt hézaga betöltessék, – s van most zeneegyletünk, mellynek száznál töb növendéke szakképzett tanitó vezetése mellett biztos reményt nyúj, hogy a zenemüveltség nálunk is naponkint örvendetesb hóditásokat teend; s az egyletnek máris anynyiban tapasztaljuk üdvös hatását, hogytiszteletbeli tagok megkeresése által, kik mindnyájan zeneértők, a zeneértők jobban összetartatnak. Illy előzmények után alakultak nálunk a pápai zeneegylet javára a zeneestélyek, millyen kettő már adatott, s tudomásunk szerint egész farsangon át minden két hétben egy-egy rendeztetni fog. Nekünk tehát nincsenek bálaink, hanem az egylet czéljainak előmozditására minden két hétben házias mulatságban veszünk részt, hol a zeneértők esti 6–8-ig kedves előadásaikkal valódi műélvezetet nyújtanak a közönségnek; az előadások után pedig éjfélig a fiatalság kitánczolja magát. Illy estélyek után sem a családapának nem fáj a feje, sem egészségünk nem szenved, s még jó czélra is áldozunk. – A zeneelőadások mind igen kedvesek s sikerültek valának. Méltányos, hogymegemlékezzünk a jeles közreműködők legkitünőbb tagjáról, Muck Mari kisasszonyról, kit néhány év előtt mint Pacher zeneszerző nagytehetségü tanitványát a bécsi lapok sürűn emlegettek, s kinek elragadó szép játékát mi akkor tanultuk már csodálni, midőn még mint növendék nemes szivének ösztönét követve, mig szüleit néhány napra meglátogatta, a helybeli szegények javára igen élvezetdús hangversenyt adott. Nagy nyereség városunkr nézve, hogy a t. művészkisasszony tanulási pályájának befejezése után szüleihez visszatérve nem csak jótékony czélokra mindig legnagyobb készséggel fölajánlja közreműködését, hanem a zeneműveltség terjesztésére órákat is ad; s tudunk példákat, hogy szülők azért is hozzák Pápára gyermekeiket, miszerint illy jeles művésznő oldala mellett képeztessék őket a zenében; egyik tanitványa Belcsák László fényesen bebizonyitotta az első estélyen, milly eredménynyel tanit a t. kisasszony. Az első zeneestélyen az Alvajáróból Muck M. k. a. gyönyörü ábrándot s változatokat játszott. (Mellékesen jegyezzük meg, hogy a szétküldött programmlapokban többször hibásan állt játsza, játszsza helyett.) A t. művészkisaszszony fényes tehetsége mellett legyen szabad remélnünk, hogy a hátralevő estélyeken magánelőadásait fogjuk élvezhetni, nem pedig, mint legközelebb, hármasban. Szives elismeréssel adózunk Hasel ur – egyleti oktatónak is, ki lankadatlan szorgalommal vezetőlelke a karelőadásoknak, s nehány igen sikerült saját műve előadatásával is gyönyörködteté a közönséget. – Frank Ignácz urat Fáy gróf második czikkére a fiatalság élénkebben megtapsolta, mint először a bécsi levél után.

+ (A mult évi időjárás.) Egy bécsi csillagász kiszámitása szerint az elmult 1858-ik évben csak kilenczszer volt az ég egészen derült, 305-ször részben borongó, 51-szer egészen borult. Eső volt 123-szor, köd 172-szer, havazás 80-szor, fergeteg 16-szor, villámos idő 21-szer, vihar 18-szor. Legmelegebb volt junius 17-én, leghidegebb februar 15-én.

+ (Nevezetes beszéd.) Megjelent: Genethliakon, seu Anagrammata Virgiliana; mit szerzője N. Sebestyén Gábor ur Rudolf császári királyi koronaherczeg születési örömére irt, s Laxenburgban mult évi augustus 31-én Ő Felségének volt szerencsés kézbesiteni, következő, magyar nyelven tartott beszéddel: „Felséges Császár és Apostoli király! Legkegyelmesebb Uram! A sziv érzelmei láthatatlanok. A sziv érzelmei csak a külsőkben mutatkozhatnak. Ahonnan én is szivemnek azon örömérzetét, mit keblemben a Fenséges koronaherczeg születése gerjesztett, nehány kinyomatott Anagramákban kivánám nyilvánitani. Ezekből a cs. kir. főkamarási hivatalnak két példányt valék bátor átadni. Az egyik példány piros bársonyba van kötve: a piros szin az öröm szine; ezt, mint az atyai öröm példázóját, Felséged lábaihoz hódolati alázatossággal teszem le. A másik példány zöld bársonyba van kötve: a zöld szin remény szine; és ezt könyörgök a Fenséges Rudolf koronaherczeg részéről kegyelmesen elfogadni. Volt már a magyarnak, Felséges Uram! egy Rudolf királya: a Felséges Habsburgi házból való, Rudolf császár, ki a sok ezer csillagok vizsgálatában gyönyörködött. Én a mi Fenséges Rudolf koronaherczegünknek csak egy csillagot kivánok – a szerencse csillagát, melly vezérelje őt egész életében! Ő e felé is bizonyosan mosolyogva fordul: de hiszem, majdan mifelénk is mosolyogva fordul, és ezt annál biztosabban hiszem, mivel ez a szó „fordul,” ha a betüket máskép rakjuk, ezt az Anagrammát adja ki: „Rudolf.” „Éljen!” Ő Császári Királyi Apostoli Fölsége szintén magyar nyelven méltóztatott szerzőnek legkegyelmesebben válaszolni.

– (A szolnoki casinó.) Jan. 19. Halad Szolnok. Jól teszi, ugy is a haladás korszakában élünk, mozgunk és vagyunk. Élünk. De nem azért, hogy csak együnk. Mozgunk. De nem azért, hogy csak sétáljunk. Vagyunk. De nem azért, hogy csak tétlenségben maradjunk. – Hát ...? Az ihletett ugy is tudja. A ki pedig csak az iskola mellett járt, annak sikertelen minden magyarázat. Dictum factum: ha az idő halad, az ember miért ne haladna, ha nagyon fiatalnak nem akar maradni, mint a gyermek, azaz ollyannak, a ki különösen a magyar irodalmat: hisz te is magyar vagy, magyar volt apád is, magyar minden nemzetséged! – A szolnoki polgári casinói egylet f. év 16-án d. u. tartotta meg évnegyedes közgyülését, mellyre minden egyéniség, ki e társulat kebelezett tagja, tisztelettel meghivatott. E gyülésen – Csere József ur, ez egylet jelenlegi elnöke, egy éven át dicséretesen vezetett elnökségi hivataláról – lemondásban nyilatkozott. Okát talán ügyvédi foglalkozásában kereshetnők. De, ismerve tevékenységét, lemondása nem fogadtatott el, és egyhangulag ujra elnöknek választatott meg. Továbbá: nemcsak inditványba hozatott, de egyszersmind véglegesen és egyetértőleg el is határoztatott egy uj és czélszerü casinói könyvtár alakitása, és pedig, annak ujbóli szervezése ollyformán történik meg, hogy minden tag külön-külön egy-egy ujforintot adjon, melly az igyen egybegyült öszlet azután jó könyvekre adandó lesz. Némellyek, a jelenvoltak közől, a kimondott pénzbeli illetéket azonnal le is tették, azoktól pedig, kik e gyülésen jelen nem lehettek, bekéretni fog. Mint az idén, ugy jövőre is, minden évben a könyvtár uj könyvekkeli felszerelése, a megszavazott egy-egy ujforintból összerakott pénzöszletből kerül ki. A könyvtárból csak a casinói tagok olvashatnak. A nemtag pedig, ha olvasni akar, van nálunk kölcsönkönyvtár is, melly kölcsönkönyvtárt (elég sajnos) nem elég jól kezelik. – Midőn az imént emlitettem Csere ur a mult évben elnöknek elválasztatott, a casinónak csak 39 tagja, de annál több adóssága volt. Az adósság pedig 600 ftra rugott. Az egy év lefolyta alatt nemcsak az adósság fizettetett ki; de a casinói pénztárba körül-belül 400 ft. van betéve, mit a casinó magáénak mondhat. – A tisztikar, az idén is azon egyéniségekből áll, kikből – taval, kivevén a pénztárnoki ellenőrt, ki, ha könyvtárunk lesz, könyvtárnoknak választatik meg. Egy-két régibb választmányi tagon kivül: többnyire ujak választattak. A casinó összes tagjainak létszáma 120. Az idei hosszu farsangos 8 vagy 10 bál lesz, ennyi közt, ugy gondolom, lesz vagy egy jótékonyczélu is. Legutósó ujságunk, egy izraelita lakodalom volt, melly elég szépen tartatott meg a kávéház egyik termébn. Azonban legmegkapóbb vala ez: „Még edh csárdhás, oszthán phünkthüm.” – Mult évben a szolnoki polgári casinó e következő lapokat járatta: Vasárnapi Ujság és Politikai Ujdonságok, Pesti Napló, Budapesti Hirlap, Magyar Néplap, Magyar Sajtó, Hölgyfutár, Napkelet, Üstökös, Kalauz, Társalgó, Pester Lloyd, Pest-Ofner Zeitung. Mindenikből egy példány. Az idén pedig: Vasárnapi Ujság és Politikai Ujdonságok, Pesti Napló, Budapesti Hirlap, Napkelet, Üstökös, Hirmondó, Pest-Ofner Zeitung, Pester Lloyd, hihetőleg a „Kétgarasos Ujság” is beköszön hozzánk. – H. J.

@ (Babona és szappanbánya.) Nagyváradon egy hét éves leány, ki szülőinek hetedik gyermeke volt, egymásután hét éjszakán át azt álmodta, hogy egy ottani szőlőhegyen a földben vastagrétegü aranytörék és más nemes ércz létezik. Erre neki estek a hegyek, ásták, vésték és találtak semmit – azaz, hogy aranyra ugyan nem akadtak, hanem egy porczelán földréteg után egy különös agyagra bukkantak, melly szinre hasonló a barna kőszénhez, de zsiros, puha, ragadós és vizben feloldva szappanszerü habot ad. A nép közől sokan visznek belőle nagy göröngyöket haza, mellyeket mosásnál szappankép használnak. S e miatt most széltiben hosszában egy gazdag szappanbánya felfedezéséről beszélnek!

(P. O. Z.)

@ (A nagyváradi remete.) Papp Gábor, magyar születésü férfi, 1846-ban még mint kőműves dolgozott Bécs melletti Badenben. 1848-ban azonban lemondván a világ hiuságairól zarándokbotot vett kezébe s bejárta a Szentföldet, Egyiptomot, Syriát, volt Jeruzsalemben, a Krisztus sirjánál, Bethlehemben, Nazarethben, az Olajfák hegyén és Krisztus fölfeszittetése helyén a Galgotha hegyen. Visszatérve, a nagyváradi kálváriahegy kápolnájának őreképen, a mellett egy kis házban remetéskedik.

(P. O. Z.)

+ (A képiró-utczának ujbóli kikövezését) és csatornávali ellátását, mint örömmel értesültünk, a város tanácsa elhatározta. A munkálatok már a tavaszszal veendik kezdetüket.

+ (Egy csodagyerekről) beszélnek most a párisi lapok, ki zongoramüvész és zeneszerző egyszersmind. Neve Ketten Henrik s még csak 10 éves. E kis müvész Liszt, Meyerbeer, Halevy, Auber és Roger nyilatkozatai szerint példátlan tünemény. Ha igy van, kivánjuk, hogy nőjön nagyra, s irjon szép operákat, hogy legyen mit szinrehozni ujdonságul a nemzeti szinházakban.

+ (A Garanvölgyéből) többek közt ezeket irják egy pesti német lapnak: „Talán nem veszi tőlünk senki rosz néven, ha többek nevében legnagyobb csodálkozásunkat fejezzük ki a felett, hogy gróf Zay Károly, ki ugy a nyilvános, mint a magánéletben régóta egyike a magyar nyelv és nemzetiség legbuzgóbb terjesztői és mivelőinek, a magyar Akademia legközelebbi választása alkalmával még mindég elmellőztetett. Vajjon arra, hogy valaki az akademiai tagok sorában helyet foglalhasson, irói képességének bebizonyitása szükséges-e? Gróf Zay Károly több jeles hirlapi czikket s nagyobb müvet irt magyar nyelven, melly utóbbiak közől egy nagol forditásban is megjelent; igy tehát e tekintetben is érdemesnek tüntette ki magát az akademiai tagságra, annál inkább, mert nem egy jutott az akademikusok sorába ollyan, kinek a magyar nyelv és nemzetiség körüli fáradozásban haja szála még nem igen görbült meg, s irodalmi működése is alig terjed tul azon leveleken, mellyeket gazdatisztjeinek irt.” Meg kell vallani, hogy e kifakadás figyelmet érdemel.

+ (Balassa-Gyarmatról) irják, hogy az ottani casinó termében gyakran tartanak reuniókat, de ezek a zenemüvészetnek ellentétei, mert nem a lelket mennek oda gyönyörködtetni, hanem a testet megrázatni, mert a reuniót tánczolással kezdik, és a sok százakra menő selyemruhákban járják a francziát, és czeperlit, de annál kevésbé a magyar csárdást. – Levelező arról is tudósit, hogy nehány, Gyarmaton és környékén lakó, literaturát kedvelő honfi, egy hont- és nógrádmegyei album kiadását határozta el.

+ (A párisi szinházak, hangversenyek és tánczvigalmak) összes bevétele a mult évben 13,878,499 frankot tett. – Ugyanezen évben az összes franczia szinpadokon 215 dráma, és 50 zeneszerző müvei kerültek előadásra.

+ (Londonban) 1841. évtől fogva 1851-ig összesen 3292 egyén veszett el anyai tej hiánya, nélkülőzés, elhagyottság és hideg következtében.

– Jókai Mórnak. A szerény helyreigazitás kiegészitése. Azon derék férfi, kinek irodalmi tiszta magyarsága „More patrio” czim alatti utazásunk közben örömmel meglepett, Battonya és Magyarát közti utban eső Kurtics falunak átalánosan szeretett román lelkésze. – Török Gábor.

Tollhiba kijavitása. A V. U. közelebbi számaiban megjelent nyilatkozataimban Frank Ignácz „Technikus csárdása” van emlitve. Az illy nevü csárdást Windt Mór szerzé s én „Bécsi emlék”-et kérek helyette értetni. A tévesztés itt részint sebes tollam, részint leiróm hibájából történt. A „Bécsi emlék” és a „Tücsök csárdás” Franknak azon két müve, mellyeket én, mint igazán nemzeti szellemü magyarokat, bátran merek a t. közönség figyelmébe ajánlani. – Értem a frisseket. – Gróf Fáy István.