A Libényi templom.

Mosonymegye öt nevezetes épületei egyikét, még pedig a legrégiebbet mutatjuk be a t. olvasó közönségnek, a Libényi kth. parochialis templom alakjában, melly a XIII ik század első évtizedében épült. Utána korra nézve e megyében a Magyar-óvári vár áll legelől, ennél sokkal későbbi a köpcsényi herczeg Eszterházy-féle kapu-bástya- és árokkal ellátott kastély, végre korunkbeli művek az oroszvári, gróf Zichy Manó által épitett, most cs. kir. Főherczeg Albrecht által birt góth stylü várkastély, s a nagyszerü Libény (vagy Rápcza) szent-miklósi báró Sina János birtokában levő czukorgyár. – Libényt más két helységgel együtt legelőszőr Hédervári Sándor és Szerafin főnemesek birtokában találjuk* a XII. század közepe táján.* Ezek elhalván, királyi kézre került, majd több külfölditől, részint királyi adomány, részint vételi jogon biratott, később III. Béla király birtokába jött. Ennek fia Imre király Hédervári Saul, kalocsai érseknek, adományozta s igy viszont a Hédervári család birtokába került. Az érsek halála után fivérei, Póth mosonyi főispán, Csepán bácsi főispán, Sándor és Mór fia István, három testvér s unokaöcs, nem akarván birtokukban megtartani e jószágot, a Benczéseknek adományozták, előbb egy monostort és az 1-ső szám alatti alapra, a 2-ik szám alatti rajzon a homlokzatot előtüntető gyönyörü góth stylü, szent Jakab apostolról nevezett apátsági szentegyházat rakatták, 3-ik szám alatti képünk a volt ékes portalét, a 4-ik szám alatti pedig északnyugoti oldaláról ábrázolja hazánknak e magasztos régi épitészeti emlékét.


3. Libényi egyház portaléja.


4. Libényi egyház északnyugatról.

Az alapitó Hédervári nemzetség Jeruzsálemből egy olly ékes mivü oltárt szerzett az uj templomba, mellyről Fuxhoffer* azt mondja 1803-ban, hogy a mai kor hiába kisértené meg mása készitését.

E templom és a monostor épitését év szerint hatorozottan állitani nem lehet, annyi azonban bizonyos, hogy II. Endre király 1208-dik évben a Héderváriak ezen alapitványát megerősité*, melly oklevél záradékában két alapitó neve is előjön, u. m. az egyik Csepán – István fia – ekkor már mint az ország nádora és Bácsmegye főispánja, a másik Póth mint mosonymegyei főispán; – emlittetik még a többek közt Péter győri püspök és az ismeretes Bánk Bán is.

Ezen most emlitett megerősitő királyi okmányból kitünik, hogy e monostor javai Libény, Libény- (Rápcza-) Szent-Miklós faluk és a mostani Jánosházi, Barátföldi puszták határaira kiterjedt*, s igy északról a kis Duna, délről a Rápcza vize határolta. Számos falu és puszta fordul elő ez oklevélben, mellyeknek most már helyét sem tudják megmondani a lakosok. Nem is csoda, mert az 1241-ik évi tatárpusztitás, s az 1271-ik évben cseh pusztitások Mosonymegyét igen megrongálák. 1271-ben Ottokár cseh király Mosony városát a földdel egyenlővé tevé adott hite daczára, Gvercsellen várát lerontá annyira, hogy most helyét sem tudjuk kikutatni, Óvárt megvivta s letarolta. Ekkor semmisittettek meg azon falvak (villa) és puszták (praedium), de a libényi remek egyház: hogyan-hogyan se – épségben maradt. –

A mohácsi vész után a Benczések elhagyták e nyilt helyet, félvén a törökök gyakori berontásai- és pusztitásaitól, mig 1594-ik évben a következő eset adta elő magát.

Julius elején* néhány ezer török Győr-Szent-Mártonra, a Pannonhalmi vár és monostorra rontott, s azt bevevén, öcsényi Baranyai Pál főapátot felkonczolta társaival együtt, csupán egy laicus, (szürbe burkolva) illanhatott el.* Ez a jámbor a Barátföldi pusztán letelepedett s azt mint a rendjéhez tartozó jószágot elfoglalta, s mint földesur senki által sem háborgattatva birtokolta haláláig.


2. Libényi egyház homlokzata.


1. Libényi egyház alaprajza.

A XVII-ik század elején Himmelreich György Pannonhalmi kormányzó (Commendatarius) Baksay István rokonának adományozta a Libényi apátságot s hozzá tartozó jószágot, vagy, mint Fuxhoffer irja, elárulta, eladta. Ez azonban a Győrött tanitó Jezsuitáknak adta át, kik szünidejöket rendesen itt töltötték; a fenebb emlitettem ritka mivü oltárt azonban a Jezsuiták átadták a Benczéseknek. – 1661-ben Győrmegye előtt a Pannonhalmi apát Magyar Placid ellenmondott a Jezsuitáknak, a Libényi apátság birtoklása miatt*, azonban e rend, egész II. József által történt eltörléseig, birtokában maradt, de ekkor Libény egy része, Sövényháza helysége és a Barátföldi pusztából álló birtok a kamarára szállott, melly alatt mind a templom, mind a gyönyörü portale, – mellynek eredeti valóságát 4. sz. a. képünk tisztán mutatja, – bemeszeltetett. Belsejében csak a sekrestye és a chorus alja maradt meg régi góth styljében, a többi rész javitáskor elveszté ős eredeti alakját.

A kamara kezéből csere utján a szt.-miklósi urodalom, mellyhez Libény is tartozik, a gróf Zichy család kezére jutott, kiktől a mult évtizedben báró Sina János vette meg. – A templom a k. kamara birtoklata alatt zárva s elhagyatva állott s a lakosok egy nagyobbféle kápolnában végzék az istenitiszteletet, majd kijavittatván és bemeszeltetvén, parochialis templommá tétetett s Sz. Margitról elneveztetett.

Van e helységben az evangelikus protestánsoknak is anyatemplomuk; szép iskolájuk felépitéséhez maga a helység volt földesura, báró Sina János is több ezer téglát ajándékozott.

Lakosai száma 1853-ban 1336 kath., 580 ev. protestans, 17 zsidó, 214 kath. iskolába járó gyermekkel. Nyelvre nézve legnagyobb rész magyar, sokkal kevesebb német. E helységtől nyugatra már magyar helységet nem találhatni Mosonymegyében.

A régi monostor nyoma is elenyészett.

E nevezetes templom épitészeti és történeti terjedelmes leirását illő helyén veendi az illyenekben gyönyörködő t. olvasó közönség.

Ráth Károly.