Felelet a Vasárnapi Ujság 42. számabeli csillagászati kérdésre.
(Vajjon uj vendég-e a Donati üstökös?)

Ámbár a tisztelt szerkesztőség ezen kérdésre tett jegyzéseiben igen sok szép és jelest mondott el az üstökösökről, mindazáltal a kérdező tisztelt urak kérdésére tulajdonkép nem felelt, s kétségeiket, mellyek sok más olvasókéi is lehetnek, nem oszlatá el. Én hát megpróbálkozom vele az érdemes szerkesztő ur engedelmével.*

Elsőben is nagyon örvendek, midőn ama kérdésekből látom, hogy az ugynevezett physiko-theologia körébe vágó igen jeles, mivel igen józan könyv, ugymint a Sander ott megnevezett munkája, ma is szorgalmas és figyelmes olvasókat számlál. Hanem meg kell mégis jegyeznem, hogy olly könyvet, mellynek szerzője a tudomány eredményeit a maga jótékony czéljaira használni, s nem annak tanait tüzetesen előadni törekszik, tudományi adatok forrása gyanánt nem nézhetjük egész biztossággal.

Ennélfogva, ha Sander ezelőtt 80 évvel (a német eredeti jóval korábbi a magyar forditásnál) csak három olly üstököst ismert, mellyeknek utjai ki vannak számitva, ezt részint korának, részint annak tulajdonithatni, hogy ő sem csillagász nem volt, sem pedig figyelme a csillagászatnak az ő korában még egészen bizonyosnak nem hitt véleményekre és számitásokra ki nem terjedhetett.

Most, mikép áll a dolog, megmondom röviden.

Az üstökösöket utaik tekintetéből három osztályba sorozhatjuk: 1) Azokra, mellyek több izben visszatérvén, s ha nem mindig is, de nehányszor a csillagászati vizsgálat és számitás próbatűzén keresztülmenvén, keringési idejök, következőleg visszatértök, a bizonyosság magas fokán áll. Illyen van mostani ismeretünk szerint csupán négy, három rövid és egy hosszabb időszaku. Az elsők a Pons-Encke, a Biela-Gambart és a Faye-féle üstökösök, mellyekről a t. szerkesztő bővebben szóla feleletében. A hosszabb időszaku a Halley-é, mellyről már Sander is irt, és az ottan már közlött jövendőlés szerint valóban meg is jelent, – nem ugyan épen 1834-ben, mert azokat a széllel béllett kometáket a vaskosabb bujdosók erősen zavarják utjokban, hanem – 1835-ben, augustusban. Ezen osztályból hát csak ez az egy van emlitve Sanderben.

Második osztálybeliek azok, mellyeknek a vizsgálat és számitás ugyan utjok alakját és idejét kiszabta, de csupán egyszer észlelt – t. i. a tudomány mostani segédforrásaival észlelt – adatok nyomán. Illyenek is több osztályt képeznek: a) A rövid utuak, vagyis naprendszerünkben keringők, ugymint a de Vico, Brorsen, d’Arrest és Peters üstökösei, s egy, a mellyik elveszett, a Lexell-é 1770-ből. b) A mellyek kicsapnak ugyan rendszerünkből, de utjok 100 évnél kevesebb. Illyen van öt, u. m. a Westphal-Marthé (69 éves, 1852. látták); a Ponsé (74 éves, 1812-ből); az Olbersé (74 éves, 1815-ből; a de Vico-é és Bondé (73 éves, 1846-ból), és végre a Brorsen-é (75 éves, 1847-ből). Harmadik osztályuak, a mellyeknek visszatérti időközeik, mind többre és némellyeké sokkal többre vetvék 100 évnél. Ezek közé tartozik már az a kettő, a mellyet Sander emleget, u. m. 1) az, a mellyet 1532-ben fedezett fel Francastor, észlelte Appiano, s ezek adatai nyomán számiták utját Halley, Olbers és Méchain nagy csillagászok. Adatait igen nagyon hasonlóknak lelték azzal, a mellyet 1661-ben Hevelius észlelt, és Méchain számitott, s ezért ugyanazon egy testnek tartják, körülbelől 129 évre vetvén visszatérte időkörét, de vagy nem találták, vagy nagyon elkésett, mert harmadszori visszatértét még senki sem észlelte. 2-dik az, a mellynek megjelenését a krónikák 1264-ben jegyzék fel, s a legnagyobbak és fényesbek egyike vala. Üstöke 100 fokra nyult az egen, és oktober 2-án, IV. Orbán pápa halála éjén szünt meg látszani. Látcsővel meglehet tovább is látták volna. Ezzel minden adataiban és elemeiben annyira megegyez vala az, a mellyet Fabricius 1556-ban fedezett fel, s a melylyel most a babona V. Károly uralkodása végét hozá kapcsolatba, hogy a kettőnek azonságában épen nem kételkednek, és utja időszakát körülbelől 292 évre tevén, a bujdosók által okozandó háboritás miatt valamikorra várták és várják 1856. és 1860. között. Ez a Sander emlegette legelső kometa, mellynél hát ne az 1264-ben, hanem az 1566-ban keressék az olvasók a nyomdahibát, mint a mellynek 1556-nak kell lenni. Ez az egyszersmind, a mellyre reá fogták vala, hogy a földbe ütközik és vége lesz a világnak. Már pedig, midőn azt se tudják a legélesebb számitók is megmondani, hogy négy év közől mellyikben érkezik el, még sokkal lehetetlenebb azt előre állitni, hogy a föld azon időpontban utjának ez, vagy ama részében leend.

A sok szónak hát csak az a vége, hogy a most látott és már enyésző üstökös nem az, a mellyet 1856–60-ra és igy 1858-ra is vártak, hanem egy egészen más, a mellyről hőt igenis állhatna az, hogy Kr. e. 371-ben is megjelent, ha az akkori adatok tökélytelen- és elégtelensége azt a gyanitás rangján felül emelhetnék. Különben a második osztály harmadik osztályában a nevezett kettőn s a mostani Donati-félén kivül még 22 üstököst számitnak. Köztök a leghosszabb időszaku az, a mellyet Mauvais fedezett fel 1844-ben és Plantamour 100,000 évre számitotta egyszer keringése időszakát.

A harmadik főosztályba tartoznak végre azon üstökösök, mellyeknek csupán csillagászati elemei vannak tudva, u. m. a következő kérdésekre való feleletek: 1) Mikor volt a naphoz legközelebb? 2) A föld utja mellyik fokának felel meg a napközele? 3) Hol buvik át a földutja terén? Utja minő szegletre vágja a földutja iranyát? 5) Mekkora távolságra volt a naphoz a legnagyobb közelében? 6) Az égi-jegyek rendében, vagy ellenkezőleg kerüli-e a napot? Ezeket tudják kétszáz egy nehányról, de ezek még mind nem képesitik a csillagászt, hogy utjok alakját s visszatértök időkörét kiszámithassa. Erre valódi csillagászati szabatos észlelet kell, még pedig legalább is három izbeli, bizonyos időközökben. Az ezeken feneklő számitásnak aztán a feljebb emlitetteken kivül még az az eredménye is lehet, hogy az üstökös utja véghetetlen hosszu, azaz a szó teljes értelmében: soha vissza nem tér.

Br.