Almási Balogh Pál.

Ha az idemellékelt arczképre tekintünk, lehetlen ezen magas nyilt homlokból, ezen mélyen fürkésző szem- és nyájas tekintetből a páratlan kórismével biró orvost, a sokoldalu miveltséggel, és fényes tehetségekkel felruházott tudóst nem gyanitanunk.

Ha végig tekintünk tudományos képzettséggel biró férfiaink gyér során, igen keveset fogunk találni hazánkban, ki orvosi pályájának szorgalmas gyakorlata mellett olly sokoldalu ismerettel, alapos tudománynyal, és a tudományok iránt olly hő szeretettel viseltetnék, mint dr. Balogh Pál. – gyike ő azon nagy miveltségü férfiaknak, kiknek agyában az emberi ismeretek öszhangzatos egészet alkotnak. Kevés van, ki minden tudomány fontosságát ugy ismerné, mint ő, és mindamellett olly távol volna minden félszegségtől és egyoldaluságtól a tudományban. Egyaránt tisztelettel kell meghajolnunk előtte mint fáradhatlan kitünő orvos, nagy miveltségü tudós, s iró és rendithetetlen hazafi előtt.


Almási Balogh Pál.

Almási Balogh Pál szül. 1794. okt. 18. Borsodmegyében. N.-Barczán nemes családból. A ritka tehetséggel megáldott fiatal alsóbb iskoláit Rimaszombaton végezte, honnan tanulmányai folytatására 1810. Sáros-Patakra és 1814. Kézsmárkra ment, hol a nagyhirü Adorján tanár alatt a törvényt hallgatta, de a melly iránt nem nagy kedvvel viseltetett. Rendes tanulmányain kivül már ekkor megismerkedett a franczia és olasz nyelvvel és ezek irodalmával. Kézsmárkról nemsokára ismét visszatért S.-Patakra, hol az ottani főiskolában tanittatni szokott tanulmányokat elvégezvén, s az angol nyelvet is sajátjává tevén, 1817-ben Pestre jött az orvosi tudományok hallgatása végett, hol azokat legkitünőbb sikerrel 1822. el is végezte. A következő évben elnyervén az orvostudori oklevelet, magát az emberiség javára a gyakorló orvosi pályának szentelte. – Nem elégedvén meg eddig szerzett ismereteivel a fiatal orvos, tudományának gyarapitása végett 1825-ben utnak indult s bejárta Németországot, meglátogatta annak legfőbb városait, kórházait és tudományos intézeteit, s Németország legkitünőb tudós férfiaival megismerkedett, a többi közt Némethon nagy költőjét, Goethét is meglátogatta, – ki a fiatal magyar orvost, a legnyájasabban fogadta. – Itt ismerkedett meg az akkoriban keletkezett hasonszenvi gyógymód elveivel is bővebben, melly a régi gyógymód ellenében azt állitja, hogy valamelly nyavalya csak olly szerek által gyógyittathatik meg gyökeresen, mellyek az egészséges emberi testben azon nyavalya kórjeleihez lehetőleg hasonlókat képesek előidézni, vagy röviden szólva „a hasonló hasonló által gyógyul meg.” Innét homöopathia elnevezése. Meggyőződvén e gyógymód alapelveinek igazsága felől, mint a nagy Hahnemann rendithetlen követője, tért vissza hazájába, és 1826. év óta az uj gyógyiskola elvei mellett hiven megmaradva, mint annak fölkent bajnoka, minden aprólékos megtámadások, üldözések, rágalmak s mérges kifakadások daczára folyvást küzdött annak terjesztése mellett. – E miatt több izben kellemetlen surlódásba kellett jönnie, mi őt azonban korán, sem riasztá vissza az általa üdvösnek tapasztalt hasonszenvi gyógymód gyakorlatától, s azt mai napig is, mint Pest nagyhirü homöopathája folytatja szerencsés sikerrel.

A kitünő tehetséget és szorgalmat elismervén, Balogh Pálban, hazánk nagy férfia gr. Széchenyi István – őt háziorvosául hivta föl, – ki számos éveken át őrködött a nagy hazafi drága élete fölött, s midőn a viharos napok közt homály borult a nagy férfiu lelkére, Balogh volt, ki őt régi hiv barátként Döblingbe, mostani tartózkodási helyére, kiséré el.

Nehéz volna meghatározni, hogy Balogh Pálban a mély belátásu tapasztalt orvost tiszteljük-e inkább, vagy a klassikai miveltségü és alapos tudományu irót. Ő már 1830-ban a magyar Tudós Társaság lev. tagjává neveztetett ki. 1834-ben a berlini és lyoni orvosi társaság levelező, és 1835-ben a magy. Tudós Társaság rendes tagjává választatott. 1836-tól fogva a m. Akademia által kiadott „Tudománytár” szerkesztésével bizatott meg. 1835-ben jelent meg tőle a m. Tudós Társaság által kiadott „Philosophiai pályamunkák” első kötete, melly 100 db. aranynyal jutalmaztatott. Ez időtájban bocsátá közre „A kávé, thea és chocolade”-ről növény-, vegy- és orvostani tekintetből irt jeles munkáját egy kötetben, mellyet gróf Széchenyi Istvánnak ajánlott. 1820-tól fogva mai napig megjelent igen számos munkájának felsorolásával egész lapokat kellene betöltenünk. Elég legyen megemliteni; hogy a philosophiai, természeti, orvosi és nyelvtani tudományoknak alig találtatik valamelly ága, mellyben kitünőt ne adott volna a magyar irodalomnak. Számos tudományos értekezései jelentek meg a m. Akademia évkönyveiben és más folyóiratokban. A „Közhasznu Esmeretek Tárát” 180 kisebb nagyobb czikkel gyarapitá, mellyek közt a homöopathiáról és történeti kifejlődéséről, a füvészet- és földtanról irt terjedelmesebb czikkei, valódi klassikai örök becsüek, és mély tudományosságot tanusitanak. Hasonlóul több jeles czikke van a nehány évvel ezelőtt megjelent „Ujabbkori Ismeretek Tárában” is. Mint iró gazdagitá a franczia és német irodalmat is több rendbeli értekezésekkel és önálló munkával. – 1844-dikben julius 28-dikán megható emlékbeszédet tartott a magyar Akademiában Hahnemann felett, mellyet külön füzetben is kiadott.

Balogh Pál egész élete nem egyéb az emberiség javára, a tudomány és a magyar irodalom mivelésére szentelt folytonos munkásságnál és önfeláldozásnál. És ezen nemes irányát az egyesületi téren és a társaséletben is buzgón követé. Az iparegyesület első eszméje tőle jött, az állatkinzás elleni egylet szintén az ő müve volt. A vagyonosabb osztályok társaskörét, és társalgási modorát reformálni, s a tudományos ismeretek terjedését előmozditani akarván „Athenaeum” czim alatt, hetenkénti tudományos társalgásokat, hol népszerü felolvasások tartassanak a tudomány minden ágából, inditványozott, mellynek szerkezeti tervét el is készité; – mi hogy eddig létre nem jöhetett, nem az ő hibája volt.

Igaz orvosi buzgalmának és önzéstelen tiszta emberszeretetének, igen szép bizonyitványait nyujtá Balogh Pál hazánk borus korszakában, midőn számtalan ügyefogyottnak, szerencsétlen családoknak segitségére sietett, – s mintegy jótevő nemtő mindenütt enyhitette az elnyomorodottak szenvedéseit; – számtalan veszélyesen megsebzett harczfinak adta vissza életét, karját s végtagjait, minden rangkülönbség nélkül számtalanokat vett fel gyógyitás végett házához, ingyen, s azokat élelemmel, szállással, s minden kitelhető szükséges gyógyszerrel ellátta, – azoknak sebeit kötőzé, ápolá, s visszaadta őket az életnek, családjuknak és hazájoknak. És mindezt tette csendben, a nélkül, hogy tudta volna a világ, a nélkül, hogy hálára, elismerésre számitott volna. Tette ezt valódi emberi indulatból és nemes szive sugalmából.

Dr. Balogh Pál 1856. nyáron ismét külföldre ment, és huzamosabb ideig tartózkodott Páris-, London- és Brüsszelben. Ezen utazásául a külföld tudományos intézeteinek és tudóstársaságainak bővebb megismerését tüzte ki czéljául. De itt sem feledkezett meg szeretett hazájáról, annak tudományos felvirágoztatásáról, hanem utazásának maradandó emléket akart hagyni, és m. Akademiánknak hasznot hajtani, mellynek érdekében olly eredményeket vivott ki, millyennel még addig senki sem dicsekedhetett hazánkban. – Rég óhajtása volt a m. Akademiának, a Tudományok párisi Akademiájával csereviszonyba és összeköttetésbe lépni, de az többszöri megkeresés daczára sem sikerült. Balogh Pál kivivta, és megnyerte azt, a miért egyszer Széchenyi is hasztalanul fáradozott. Mindenekelőtt megismerkedett azon akademia örökös titkárával Flourens-nal, a nagyhirű physiologgal és elnökével Géoffroi de St. Hilaire-rel, kik mindketten a derék magyar tudóst igen előzékeny szivességgel fogadták. Megismerkedett még a Tudományok párisi akademiájának több jeles tagjaival is, mint Despretz, Milne, Becquerell és másokkal, s ezek pártfogása által kieszközlé, hogy a m. Akadémia nemcsak a „Comptes rendues”-it, hanem évkönyveit is megnyeri Francziaország ezen nagy tekintélyü intézetének. Meglátogatta Francziaország egyik nagynevü történetiróját Thierry Amadét, az „Attila” iróját, ki nagyon szivesen látta hazánk tudósát, és őt munkájával megajándékozá. Meglátogatta Londonban a nagyhirü természettudósokat Faraday-t, Owen-t és Lyell-t, kik mind igen barátságosan fogadták. – Hosszu volna előadnunk mindazon intézeteket és tudományos társulatok sorát, s azoknak alapszerkezetét, mellyeket Balogh megnézett, és a mellyekkel a m. Akademia számára az összeköttetést és az évkönyveinek, (mellyek számos évek óta jelenvén meg egész könyvtárakat képeznek) kicserélését kieszközlötte. Elég legyen itt megemlitenünk, hogy Párisban az „Academie des sciences” memoirjait, az „Academie des sciences morales et politiques comptes rendues”-eit, az „Academie des Inscriptions” emlékkönyveit, Londonban a Royal Society, Anglia legnagyobb természettudományi intézetének munkálatait 1830-diktól kezdve; a „Linné” füvésztársulat eddig kiadott 24 kötet évkönyveit, mellyekben igen érdekes értekezések vannak képekkel, továbbá a londoni Astronomiai társaság és az Asiatic Society nagybecsü munkálatait is megszerezte a magyar akademiának, – valamint a Brüsszeli akademiával is az összeköttetést kieszközlé. Mondhatni, egész könyvtárt szerzett az akademiának, – mellyek, hogy még máig sincsenek a m. T. Társaság könyvtárában mind, s hogy az összeköttetések máig sincsenek életbe lépve, bizonyára nem buzgó tudósunk hibája és hanyagsága.

Haza jövén eredménydus utjából Balogh, igen érdekes felolvasásokat tartott az akademia ülésében utja részleteiről, valamint jelentést tőn fáradozásai sikeréről. Sajnos, hogy töredékes kivonatban adta elő utazása élményeit, s hogy gyakorló orvosi pályája elrabolván csaknem minden idejét, eddig nem engedé mindazt egy nagyobb terjedelmű munkában közrebocsátani. – Átalában mind hazánkra, mind különösen nemzeti irodalmunkra nézve pótolhatlan veszteség az, hogy dr. Balogh sem valamelly külön tanulmányát, például a (nyelvészetben tett számos jeles dolgozatait), sem pedig hosszu évek során tett buvárlata s tapasztalatai által szerzett természettudományi s orvosi ismereteit rendszeres önálló nagyobb szerü műben nem bocsátja a világ elé. Nagy veszteség ez különösen a homöopathia ügyére nézve. Csak egy olly nagy miveltségü jeles orvos, mint Balogh, volna képes a hasonszenvi gyógymód elveit, előnyeit és védveit előadni, s ez által különösen hazánkban a hasonszenvi gyógymód jövőjét biztosabb alapra fektetni. Sajnos, hogy gyakorló orvosi pályája annyira elfoglalja, hogy csak aprólékos czikkekre kénytelen tehetségét és tudományát pazarlani, ő, ki olly szent buzgalommal törekedett kezdettől fogva a tudományokra, hogy minden vagyonát ismereteinek szélesbitésére, és azok eszközeinek, a könyveknek megszerzésére forditotta. Mig más orvosok vagyont, kincseket szereznek, házat épitenek, fogatokat tartanak, s nagy házat visznek, addig ő minden jövedelmét tanulmányainak segédeszközeire a könyvekre forditá, és olly nagybecsü válogatott könyvtárt szerzett meg, millyennel hazánkban kevés magán egyén dicsekedhetik.

Meg kell még emlitenünk, hogy mint iró olly elegentiával, olly szabatos csinnal kezeli nemzetünk szép nyelvét, olly virágos irmodor, olly klassikai tisztaság és kerekdedséggel, a minőt csak olly tudományos miveltségü férfiutól lehet várni, mint Balogh. – Éber örök fiatal szelleme még most is visszatér néha a költészet virágos mezejére, s dus ismerettel szépen összeegyeztetve még most is ir néha olly kellemes s mindenki által gyönyörrel élvezhető szép értekezéseket, minőt nem régiben a „Koráll”-ról és legközelebbről a „Rózsá”-ról nyujtott a nagyobb olvasóközönségnek.

Végül még csak azon hő ohajtásunkat kell nyilvánitanunk, hogy mind az emberiség és a fővárosi közönség javára, mind pedig a tudományos irodalomra nézve olly becses drága életét, az ég még számos évekig megtartsa.*