Uj vendég-e a Donati-féle üstökös: vagy régi?

E napokban a következő két levelet vettük, mellyeket korszerü tárgyuknál fogva s mint a természeti tünemények iránti közérdekeltség bizonyitványait, érdekesnek találunk közzé tenni:

I. Emőd (Borsod), oktober 7-én. Tisztelt szerkesztő ur! Becses lapja 40-dik számabeli s a most jelenkező, s már Donatinak keresztelt üstökösre vonatkozó közleményének következtében, mintegy felhiva érzem magamat, szerény észrevételemet nyilvánitani. – Van az én könyvtáramban a többek közt egy illyen czimü könyv is: „Az Istennek jósága és bölcsessége a Természetben.” Sander Henrik után N. S. Kijött Pozsonyban és Komáromban 1794. Ennek 22-ik és 23-ik lapjain ez áll: „Még eddig csak három üstökös csillagoknak ismerjük kerülésöket, a melly 1264. (talán 1274. akart lenni, – sajtóhiba lehet) és 1566-ban jelent meg, ez 292 esztendők alatt végezi el futását, és igy 1858-ban fog mi tőlünk megláttatni. – A melly 1532. és 1661-ben tetszett fel, ez 192 esztendők alatt végezi el futását, és igy 1853-ban fog megláttatni. A melly pedig 1456., 1531., 1607., 1682., 1759-ben látszott, ez 75 esztendők alatt végzi el futását, és igy 1834-ben fog megláttatni.” – E szerint a most jelenkező üstökös nem uj vendég, sőt az előzményekből következtethetünk annak a 2150-dik évbeni isméti megjelenésére is stb.

Sz. J., ref. lelkész.

II. Mező-Tur (Szolnok) okt. 8-án. Tiszt. szerkesztő ur! Lehet, hogy talán szakférfiak megelőznek már e tekintetben, a mellyben én szólni akarok; mindamellett is érdekesnek találtam megjegyezni s annak becses lapja hasábjain közétételére felkérni t. szerkesztő urat, a mit mindjárt elmondandok.

A Vasárnapi Ujság 40. száma 474. lapján a „Donati-féle üstökös” czim czikkben ez áll: „azon ragyogó fényü üstököst, melly nehány hét óta puszta szemmel is látható egünkön, legelőször Donati mevü csillagász fedezte fel junius 2-án; tőle vette eddigi ideiglenes nevét is, mellyet meg fog tartani mind addig mig netalán kiderül, hogy az üstökös már nem uj, hanem régi, ujra visszatért vendég.

Nem akarom ugyan Donati ur dicsősségét megrabolni, még kevésbbé magamnak érdemet szerezni a csillagászat terén, mint a mellyen igen profanus ember vagyok: csak egy, nálamnál alkalmasint avatottabb férfiunak, talán még elfeledett dicsőségéről akarom a homály leplet levenni.

Olvastam tudniillik én egy munkát, mellynek magyar czime (miután a könyv idegen nyelvből van forditva) ez: „Istennek jósága és bölcsessége a Természetben” Sander Henrik után, második megjobbitott és bővitett kiadás. Pozsonyban Wéber Simon Péter költségével és betüivel. 1798. (első kiadása pedig ugyan csak Pozsonyban és Komáromban 1794.)

Az általam olvasott, második kiadás 23-ik lapján a felülről lefelé számitott 11-ik s akövetkező sorokban ez áll „még eddig csak három üstökös csillagoknak esmérjük kerüléseket. A melly 1264 (de e szám hihetőleg 1274 helyett tévedésből csuszott be) és 1566-ban jelent meg, az 292 esztendők alatt végzi el futását; és igy 1858-ban fog mi tőlünk megláttatni.” Csak ezek tartoznak legközelebb a tárgyra; azért a következő sorokat idéznem nem szükséges. Ki fedezte légyen fel ezen üstököst a fenemlitett 1274 és 1566-ik évben, emberi emlékezetre harmadikszor feltünt üstökös?, ez és ennek kideritése csillagászok feladata levén: én csak azt akarom még fölemliteni, hogy ezek szerint nem áll az, mit e tárgyban a „Magyar Sajtó” 120-ik szám „Ujdonságok” czimü rovatában eképen olvasunk: „A Donátiféle üstökös, melly folyó hó 9 fogja elérni legnagyobb fényét, 2101 évre terjedő pályautat tesz s legutószor Nagy Sándor idejében lett volna látható és Nagy Károly idejében érte el legnagyobb távolkörét a naptól.” stb. Pinkóczy Lajos, h. h. segédlelkész.

* * *

Mielőtt a fentebbi levelekben foglalt kérdésre felelhetnénk, jegyezzük meg a következőket:

A 17-ik század végeig mintegy 400 üstököst találunk följegyezve a csillagászati lajstromokban; legtöbb esetben csak feltünésök ideje volt megjelölve, mig a nagyságuk, alakjok s fényök felőli jegyzetek igen tulzottak valának. Newton, Halley és a korukbeli csillagászok ideje óta, midőn a csillagászati müszerek is tetemesen megjavultak, nagyobb figyelem fordult az üstökösökre, s az összeállitot adatokból azok pályái is pontosabban kiszámittattak, 1700 év óta mintegy 140 olly üstököst észleltek, mellyek pályái a legnagyobb pontossággal vannak meghatározva. Az égboltozaton mindekkoráig fölmerült összes üstökös közől 200-nak ismerik pályáját.

A jelen században megjelent üstökösök között az 1811-i a legkitünőb helyet foglalja el. Nagyságán és fényén kivül még különösen az által tünt ki, hogy teljes 510 napig (tehát csaknem másfél évig) volt látható az égen. – 1818 nov. 26-án Pons csillagász fedezett fel egyet Marseilleben; a következő évben kiszámitották pályáját s Arago azonnal kitalálta, hogy ez azon üstökös, melly 1805. volt látható. A kutatást tovább folytatá s kiszámitá Encke Berlinben, hogy ez üstökös 1200 nap alatt végzi be pályáját. S valóban az üstökös a kiszámitot idő alatt 1822. évben ismét feltünt s azért hivják Enckeféle üstökösnek. Ugyanezt találjuk följegyezve már az 1786., 1795. és 1805. években, még mielőtt rendes visszatérésének ideje ki lett volna számitva. Illyen formán számitották ki utját a Bielaféle üstökösnek is, mellyet 1826. egy Biela nevü osztrák tiszt fedezett fel, s melly 6 év és 8 hónap alatt futja be pályáját, továbbá a Faye-féle üstökösnek, mellyet Faye látott először a párisi observatoriumban 1843. nov. 22-én, s melly 1851 apr. 3-án jelent meg ismét. Sőt ezeken kivül még többeket nevezhetünk az ujabb időkből. 1844. aug. 22. de Vico a római csillagdából fedezett fel egy üstököst, mellynek pályázási ideje 5 1/2 év. 1846. febr. 26-án Bronsen fedezett fel kielben egy halvány fényü üstököst, melly szintén 5 1/2 év alatt végzi be utját. Ugyanazon évben jan. 21-én Peters észlelt egyet Nápolyban, mellynek ujra megjelenését 1859–60. várják. Egy szintén halvány fényüt fedezett fel 1851. jun. 27-én dr. d’Aresst, mellynek letelési ideje 6 1/2 évre terjed. Ezeken kivül a jelen századokban még sok más üstökös merült fel, de azok többnyire igen jelentéktelenek.

Hogy közelebb térjünk tárgyunkhoz, tudnunk kell, hogy az égen jelenleg vendégszereplő u. n. „Donatiféle üstökös,” mellyről lapjaink mult számában bővebben szólottunk, most képezi tárgyát a csillagászok számitásainak s ez eredményből fog kitünni, vajjon egy régibb, már más izben észlelt s most csak visszatért üstökös-e az, vagy egy egészen uj, melly most jelenik meg először? – S ez eredményből, mellyet kiváncsian várunk, fog kitünni az is, mennyi suly fektetendő a fentebb közlött levelek felszólalásaira.

Azon kérdésre, vajjon ezen Donatiféle üstökös ugyanaz-e, melly a fentebbi felszólalások szerint 1566-ban tünt fel utoljára, s mellynek 292 év mulva kellett ez évben ujra előteremnie? annál kevésbé felelhetünk határozottan, minthogy jelenleg egyszerre 4 üstökös van egünkön, u. m. Donati, Encke, Faye és Tuttle üstököse. (A két közepső Afrika északi részeiben látható. A legutóbbit f. évi sept. 5-én fedezte fel Tuttle csillagász Északamerikában Cambridgeben s már most kisebb távcsövekkel is látható kis kerek kőd gyanánt). A Donatiféle okt. 20-án fog egészen letünni egünkről.

A csillagászok számitásainak eredményét közölni fogjuk.