A veronai erősség és a St. Pietro kaszárnya.

A történet bebizonyitotta, hogy Verona fontos támpontja az olaszországbani uralomnak és minden kor hadtörténetében gyakran előfordul annak neve.

A legrégibb csata, mellyet közelében vivtak, Krisztus előtt a 101-ik évben ment végbe, mellyben Marius a Cimberek és Teutonok egyesült hatalmát leverte; itt folyt le 249-ben azon ütközet, mellyben Decius legyőzte Philippus császárt; 312-ben konstantin Maxentius császár hadvezére felett, 403-ban pedig Stiliko győzelmeskedett Alarikon.

A népvándorlás alatt Attila kiraboltatá és elpusztittatá. A középkorban Olaszország viszályaiba bonyolult s ura gyakorta változott. Nagy Otto ismét a római birodalomhoz csatolá. Azzelino halála után, a Scaligerek, kiket a császár 1310-ben, herczegekké emelt, uralkodtak majdnem 200 éven át a város felett, mig őket 1387-ben Galeazzo János milanói herczeg el nem üzé. A Scaligerek 1404-ben ujra visszavették Veronát, de 1409-ben kénytelenek voltak azt a győzelmes Velenczének átengedni. Ez a várost a 16-ik század elején elveszté, de 1517-ben egy Francziaországgal kötött előnyös egyezség folytán ismét visszanyerte s békében birta 1796-ig, mikor is, a Messena vezetése alatt győzelmes francziáknak adta át, kik azonban Wurmser vezér közeled e miatt nemsokára ismét elhagyták. Többször változott még ezután Verona ura, miglen 1815-ben teljesen az osztrák ház birtokába került.

Csaknem első épittetésétől fogva meg volt erősitve Verona és már Galienus császár uj falakkal veteté körül. Egyike volt egyszersmind azon városok elsejének, mellyek az ó-italiai rendszer szerint voltak megerősitve. A velenczeiek keveset javitotak a régi épitményeken; az Ausztria és Francziaország közt folyt háborukban Veronát csupán fellegvára s két erőde tette némileg tarthatóvá és várművei a zavargós idők miatt nem lőnek ugy megerősitve s kijavitva, mint a hely fontossága megérdemelte volna és Ausztria csak a franczia háboru befejezése után méltathatá teljes figyelmére e helyet, és ezt tette is a legnagyobb mértékben.

A veronai erősség és a St. Pietro kaszárnya. – (Lásd a szöveget 462. oldalon.)

Legelöször is az Ets folyó jobb partján levő városrész uj védműveihez fogtak, mellyek hidfőül is tekinthetők. A régi nyolcz bástyát leronták s az uj sánczokat Carnot-nak, az egykori franczia directorium tagjának terve szerint létesiték. A többi sánczokat magasabbra emelték s lejtőiket pázsittal boriták. A nagy erőditmények közt tizennégy kaszárnya áll.

Az olaszországi hadjárat után, különösen Radetzky látta szükségesnek az Ets folyó mellett e pont megerősitését s miután terve helyben hagyatott, végre is hajtá azt szokott erélyével. Igy bir most Verona, mint erősség, figyelmet gerjesztő jelentőséggel.

Képünk e nevezetes erősség egy részét és az abban álló St. Pietro kaszárnyát ábrázolja.