Üssük fel a történetkönyv legrégibb lapját, le nem törölhető betükkel olvashatjuk azokon ama fontosságot, mellyet a legrégibb nemzetek kormányai az éneknek tulajdonitának, s a nagyszerű intézkedéseket, mellyeket a végre tőnek, hogy az éneklés egyik legfontosabb tantárgya legyen ember s polgárképző intézeteiknek. – Ezredéves tapasztalaton alapul amaz államigazgatási alapelv, hogy a népnek erkölcsi hajlamát, finom érzületét, semmi sem képes annyira kimüvelni, mint az ének.
Egyiptomban törvény parancsolta a gyermekek énekbeni oktatását. – A hébereknél az ének a vallásos szertartások egyik lényeges része levén, az ama hires profétatanodákban a költészettel összekapcsolva tanittatott – A sinaiaknál a legrégibb időkben voltak iskolák, mellyekben az éneklés gonddal tanittatott, sőt jelenleg is gond van ott erre, mert Pekingben állandóul két főrangu mandarin székel, kik az énekiskolákra ügyelnek föl. – A görögöknél az orákulumok énekszóval hirdeték jóslataikat, tehát márcsak ezért sem mellőzhették az énektanitást. Pythagoras tanitványainak este lefekvés előtt és korán reggel énekelniök kellett, hogy a dal magasztos szárnyain fölemelkedve, s a földi salakot mintegy levetve: lelkük képesebb legyen a nagy eszmék fölfogására. Apollo tiszteletére több rendbeli dalok léteztek, mellyeket a görögöknél gyermekkorban tanittattak, sőt a görög történelem bizonyitása szerint, ünnepély dal nélkül nem is történhetett.
A rómaiaknál is fontos szerepet kellett az éneklésnek játszani, mert még császárokról is olvassuk, hogy magukat az éneklésben művészileg kiképezték. A gallusoknál druidák és bardok müvelék s taniták az éneklést; általuk vitetett az be Britanniába is, hol azt annyira tökélyesiték, hogy brit és skót énekesek nagy hirre tettek szert. – A druidismus onnan lett kiüzetése után pedig Walesben minstrel (angol szó, teszen énekest,) név alatt honosultak meg. – Igy terjedt el az minden, de föleg a harczkedvelő nemzeteknél. – Szokásban volt ez harczias öseinknél is, kiknél az ugynevezett hegedősök ének kiséretében mondák el a nevezetesebb csaták történetét s dallal buzditák őket csatára.
Énekiskolák azonban csak a keresztyénség első századaiban állittattak föl, mikor a dal aztán vallásos alakot öltött magára. – Római Kelemen, Pál apostol kisérője volt az első, ki a modort és rendet meghatározta, mellyszerint a zsoltárok éneklendők. – A legelső rendszeres énektanodát Sylvester pápa alapitá Romában és benne maga is buzgalommal tanitá a nővendékeket. A XI-ik századtól az ugynevezett troubadourok terjeszték az éneklést, kiktől a szerelmi dalnok-iskolák származtak, mellyek a XIII-ik században legmagasb fokon állottak.
A dallamok, mellyek az ekkori iskolákban tanittattak, csupán népkarénekek voltak, mellyekben négy főhang uralkodott. De nemsokára Frank- és Némethonban, különösen Augsburgban, világi ének és zene is tanittatott. – Állandó hazát azonban az ének Olaszhon kedvező éghajlata alatt talált, hol olly ápolója akadt, mint Durante Ferencz, ki egy egész uj iskolát alakitott. – Innen terjedt el az Európa minden müvelt országaiba, s ma már minden müvelt államban, minden városban, sőt faluban is énekiskolák vannak.
De legyen ebből ennyi elég; e czikk körén kivül esik az ének történetét közleni, s e rövid vázlat elegendő annak bebizonyitására, hogy az éneknek mindenütt és mindig nagy fontosságot tulajdonitának azok, kikre a népnevelés szent ügye bizatott. – Nálunk azonban, ugy a régibb mint ujabb időkben, az énektanitás iskoláinkban és nevelőintézeteinkben csak mint mellékes dolog tekintetett. – Ki nem hiszi, tekintsen körül jelenleg is hazánkban. – Iskoláinkban alig tanittatik egyéb az egyházi szertartásokhoz szükséges énekeknél, az is minden alap- és hangjegy-ismeret nélkül. Ne értsem félre senki, mert ezzel nem akarom mondani, hogy seholsem tanittatik ennél több. Sőt igenis vannak kivételek, hol már is több gond fordittatik erre, de én átalánosságban értem ezt s értem mindig a nagyobb részről. – Hajdan protestans főiskoláinkban, valamivel több tannittatott ennél, de ma sok helyt ott is el van hanyagolva, s a hajdani jó énekkarok már csak emlékben élnek. – Énekiskoláink, conservatoriumaink pedig nem is voltak. – A nemzeti zene egyik hő pártolója és tudományosan képzett müvelője Bartay Endre volt pestvárosi tanácsnok s egy időben nemzeti szinházi igazgató volt az első, ki 1830-ban több lelkes honfi áldozataiból állitott fel egy illyenforma intézetet. – De ez illy bizonytalan alapból fenn nem állhatván, csakhamar megszünt.
Később részvények utján csakugyan alakult Pesten egy hangászegylet s ennek fokonkénti kifejlése s tökélyesülése által támadt ama virágzó hangászegyleti zenede, mellynek működéséről, növendékeinek s tanárainak sükeréről naponkint olvasunk örvendetes tudósitásokat. Az általa előidézett szellem egyik kifolyása a pesti két nagy dalegylet virágzása. – De működjék bár ez elismert jelességü intézet bármilly fényes sikerrel, nem elegendő még arra, hogy a magyar zenében s főleg énekbeni képzettséget átalánositsa. – E végre minden városban illy intézetnek kellene léteznie.
Mig hát idő s körülmény meghozandják, hogy énekiskoláink lesznek, s iskoláinkban is nem mellékesen, hanem rendszeresen és alaposan tanittatni fog az ének, mint ez minden müvelt államban történik: addig is ez ügynek, s ez által nemzetiségünk szent ügyének nem tesz egy-egy jobb szolgálatot, mint azon énekbarát, ki tehetségéhez képest arra működik, hogy hazánknak nemcsak főbb, de kisebb városaiban is dalárdák alakuljanak. – Pest e tekintetben is jó példával ment elő, mert ott már alakult egy hatalmas férfi dalárda, melly nemcsak betanulja és szépen elénekli a magyar dalokat, de jutalmakat is tűz ki eredeti magyar dalok szerzésére.
És kérdem, kicsiben miért ne utánozhatnók mi is ezt a vidéken? Nincsenek-e vidéken is zeneértő és zenekedvelő emberek?
Csak egy kis jóakarat s mindenűtt lehet dalárdákat alakitani. – Bármi foglalkozásu egyénnek is van egy üres órácskája, mit illy kedvderitő foglalkozásnak szentelhet. – De hol is volna ez már csak szórakozásból is kivánatosb, mint kisebb városainkban, hol szinház s hangverseny hiányában az emberek legtöbbnyire kártyával kénytelenek üres, sőt sokszor nem is üres óráikat eltölteni? Falukon földmives polgártársainknak is vasárnaponként, sőt télen köznapon is, elég üres idejük van, mit illy dalárdákban mindenesetre hasznosabban tölthetnének el, mint pénz- és egészség-rongáló dorbézolások közt korcsmákban.
Nehány év alatt ezen dalárdák által a szabályos öszhangzatos éneklés átmenne a néptömegre, s nyáron át a mezők vig munkásai öszhangzatos dalokkal mulatnák magukat az est és pihenés óráiban. – Ki tudja, nem lenne-e köztünk is nagyobb harmonia, mint eddig volt?!
Egy nemzet sem bir Európában olly győnyörü népdalokkal mint mi; milly hatást képesek azok még az idegeneknél is eszközölni, értem négy hangra jól betanulva, mutatja azon fényes siker, mit nehány évvel ez előtt Havi és Szabó szinigazgató urak vezénylete alatt a külföld nevezetesebb városait beutazott daltársulat Európa legelső szinpadain, magában az ének hazájában Olaszhonban is kivivni szerencsés volt.
Alakitsunk tehát dalárdákat s tegyük azok főczéljavá főleg régi dalaink négyhangra leendő betanulása által dalaink finomitását, müvelését. – E czél elérését nagyon könnyiti nemzeti szinházunk kartanitója Bognár Ignácz ur szorgalmas müködése, ki nemcsak zongorára dolgozza dalainkat, hanem négy hangra is elkezdte azokat füzetekben kiadni. – Énekelni ne szégyeneljen senki, főleg az, kit a gondviselés jó hanggal áldott meg. – Ha a szépmüvészet egyéb ágait müvelni nem szégyen, a szépmüvészet legrégibb ágával foglalkozni miért volna szégyen? – Mindenki tudja, hogy a régieknél eredetileg csak három muzsa volt u. m. ének, zene és táncz.
Az emberi hangnál, melly az öröm s fájdalom érzetét a szivrejtekéből legmeginditóbban csalja ki, hatalmasbb zene nem létezik. – A görög mythologia szerint, Amphion Thébe városa felépitését azzal segité, hogy dallamaival épitési köveket mozditott el helyökről. – Ha mi szószerint városokat nem épitünk is dalainkkal, általuk mégis olly köveket hozhatunk nemzetiségünk templomához, mellyek annak fennállását szintén hatalmasan gyámolitandják.
Kőrösi Sándor.