Pótlék-jegyzetek
a mártius 15-diki napfogyatkozásról szóló czikkhez.

1. A V. U. közelebbi számában a napfogyatkozást magyarázván, széltiben beszéltem a nap, hold, csillagok utjáról. Ezt azonban nem ugy kell érteni, mintha azok mindnyájan valósággal utaznának. Minden ott emlegetett utak közől csak egy a valódi, t. i. a holdé, miszerint azt most egyik, majd másik csillagnál látjuk. De már az, melly szerint a keleti láthatárnál felkél s az eget megfutva, tul lenyugszik, valamint a csillagok hasonló s a napnak mind két rendbeli utja csak látszatosak és a föld forgásából s keringéséből származnak. De midőn a csillagászok az égi jelenségekről amugy leirólag, vagy még magyarázólag is szólanak, nem ereszkednek mindig a dolog mélyébe, hanem csak ugy beszélnek rólok, a mint a szemnek látszanak. A szemnek pedig az igaz ugy látszik, mintha a föld lábunk alatt állana s az égi testek haladnának. Azért jól tudja ám a csillagász, hogy a bizony nem ugy van. Nem kell hát hímet varrni használt kifejezéseimből, s mondani, hogy lám már a csillagászok is – kiknek nevében magyaráztam – elismerik, hogy a nap és csillagok haladnak! Nem ismerik biz azok, de a különben is nehezecske magyarázatot nem akarják a valóságnak pontosabban megfelelő kifejezésekkel még bonyolultabbá s bajosabbá tenni.

2. Különösen a napfogyatkozás idejének meghatározására, s a közlött táblácskára nézve meg kell jegyeznem, – mit ugyan már akkor kellett volna tennem, – hogy az idő, mellyről ott szó van, az ugy nevezett igazi vagy nap-idő; az t. i. a mellyet egy tökélyes árnyékóra mutatna az illető napon. A kinek hát az órája nem a szerint, hanem a közép idő szerint, – mint kell járni az órának, – jár, az mindenik óra számhoz a mi a táblacskában van, adjon hozzá 9, mondd: kilencz perczet.

Brassai.