III.
Felső-Csallóköz déli része.

(Folytatás.)

Vajkán egyébkint egy kő sem emlékeztet már régibb korára. Ékes temploma szép oltárképeivel mult századi ujabb épitvény. Mőgőtte a plébánia körüli sánczok és földhányások mutatják, hogy ott állhatott hajdan körülárkolt erőssége. Ezen kivül minden nevezetessége kis városháza Mária Terézia korából, az ujabb időkig a régi vajkai és egyesült érsekléli érseki nemesi szék gyülés- és tanácsháza. (l. 13. kép.) Levéltárában sem födözhettünk fel valami értékesebb régiséget; még csak a hirhedt vajkai boszorkány-pörök irott nyomára sem akadhattunk, ámbár a szives lelkész ur is nyujtott vizsgálatinkban segédkezet. Ellenben a hely egyes derék lakóinál, mint Molnár Rudolf ur levéltárában több régi okirat gondosan fentartatott történetünk számára.


Csallóközi uti-képek: 13. A vajkai nemesszék tanácsháza.

Régiségi tekintetben neveztesebb majdnem a Vajkától csak egy ugrásnyira levő Doborgaz. Itt vonulnak el hosszu téren Sz.-Antal felé azon nevezetes sirdomb alaku földhányások, mellyeket Bél Mátyás „Tatárülés” népelnevezésök nyomán, az Avarringek helyének vélt. (l. 14. kép) – A mai néprege ellenben ezen dombokról és üregekről azt tartja, hogy a török és tatárjárás alkalmával a lakosok ezen mélyedésekben és zsombékok mögött kerestek menedéket, s innét mintegy védsánczokból nyilaztak az ellenségre. Meghúzva magukat a „kuk” jelszóval jelenték egymásnak, hogy helyökön állnak, vagy hoy az ellenség érkezik. Innét ragadt volna a népre is a „csallóközi kukkó” gunynév. Mondának ez is megjárja; védelemre azonban vagy rejtekül a hely legkevésbé lehetett alkalmas. Valószinüleg egyszerün pogány sirok lesznek. Alkatuk e tekintetben leginkább hasonlit az ismeretes livoniai pogány sirok alakjához. Képünk itt állitja elő kinézésüket, háttérben Sz.-Antallal. Vizsgálatuk még maig foganatba nem vétetett. De reményljük, hogy nem sokára és pedig egy derék urhölgy által, kinek ezen tér legujabban tagositás által birtokába jutott, bővebb ismeretükre jutandunk.


Csallóközi uti-képek: 14. A doborgazi pogány-sirhalmok, ugynevezett Tatárülés és Sz.-Antal.

A közel Szent-Antal, mellyet ismét egy csoport kis helység, mint Bácsfa, Szent-Györgyur, Keszölczés, Tárnok vesz körül, a sz. Ferencziek zárdájáról nevezetes. A zárdát és ékes templomot 1676 Lippay és utóda Szelepcsényi primások alapiták, és a szerzetes atyák időről időre szép festményekkel és dús aranyzással disziték. Legnagyobb éke az egyháznak a Boldogságos szüznek bucsuk által látogatott kegyképe; a zárdának pedig jeles s különösen a sz. atyák irataiban és hittani munkákban dus könyvtára, minőt alig sejditettünk volna egy illy félreeső kis zárdában, melly alig számit az egyházi szolgálatra és körüllevő tájék lelki szükségei ellátására elkerülhetlenül szükséges négy egyént. Még inkább meglepett ezen atyák egyikének, ki mint tanár előbb a bölcsészet és classicai nyelvek tanitásával foglalkozott, az összes régibb és ujabb bölcsészi és classicai, különösen hellen irodalmat a legjobb példányokban tartalmazó olly teljes könyvtára, hogy bármilly szakiskolának is diszére válnék. A zárda egykori előljárójának, az általa felfedezett s az akademiának ajándékozott „Piry-hártyáról” is ismeretes Piry atyának, nagy köszönettel tartozunk azon tárgyavatott utasitásáért, melylyel bennünket csallóközi kirándulásunkban tájékozott.

A hely, vagy sajátlag már Bácsfa, máskép Szent-Györgyur is, nevezetessége még gróf Apponyiak kertje és kastélya. Ezelőtt itt egy régi templom is állott, mellyet a hagyomány Csallóköz legrégibb templomának tartott. Nehány év előtt azonban a roskadozó állapotban levő épület elhordatott, s helyét most kereszt jelöli.

Mire hajnalban tovább rándultunk, kellemesen hatott ránk az uton előtalált s mindenfelől a kis falukból összesereglő iskolás gyermekek csoportja, a mint könyves tarisznyáikkal a zárda felé sietve nyájasan köszöntének. Ezt egyébkint, Csallóköz becsületére legyen mondva, majdnem mindennap másfelé is tapasztaltuk. Pedig épen itt nagyobb akadályul lehetnek a szétszórt kis faluk, mellyekből többnyire a távolabb levő központi iskolába kell járniok; mig nagyobb compact faluinkban ezen akadálynak kevesbé van helye; még is a sajátlagi nép sokkal nehezebben vehető rá, hogy fiait rendesen küldje iskolába, mint ezen földmivelő kis nemes birtokosok, kik tehát hála Istennek, érdeköket, ugy látszik, még is jobban felfogják.

Somorja felé kerülőt téve utunk Nagy vagy Egyház-Pakának vitt. Temploma egy magasabb halmocskán az egész tájékot áttekinti. (l. 15. kép.) Alakja s egyes részei némi góthidomu utánzásokat mutatnak; mi még egy ideig a XVII századi ujabb classicai idomok mellett is fentartá magát. Valóban régi azonban csupán hatszögü, ma sekrestyeül szolgáló melléképülete, sajátságosan alakitva hatalmas tömör falakkal. Ez lett volna egykor a hely s a vidék régi egyháza, honnét német Kapeln és magyar Egyház–Paka nevét vette.


Csallóközi uti-képek: 15. Nagy-pakai templom.

Téjfalu és Sámoth között ér az utas innét Somorjára. Sámoht jelenleg puszta, egy látszólag régi, s talán legrégibb, mert román formákat tanusit, de már félig felhagyott templommal.

Somorja valóságos kis városi kinézéssel bir. Tágas utczái, nagy piacza itt-ott szebb polgárias és emeletes házakat mutatnak. Nagy szembetünő épület a kath. plébániaegyház, hajdan a paulaniak – hazánkban egyetlen e rendbéli kolostor – sajátja; mellette áll zárdájuk, melly jelenleg egy nagy vendéglőt, császári hivatalokat, iskolákat s plébániát foglal magában. A templom ékes, sőt fényesnek mondható gyönyőrü falfestményei és oltárképeinél fogva. Ezen csupán diszépitménynél azonban mütörténeti tekintetben sokkal érdekesebb a reformátusok egyháza, mint látszik, a góth épitészet első időszakából, sajátságosan négy hajóra osztva; ugy látszik, hogy valaha a góthika teljes diszitményeivel is ékeskedhetett; ma csupaszon áll, s mit az idő meg nem emészhetett rajta, azt a meszelő legalább olly alaposan bevonta mindent elegyenlitő kérgével, hogy a szem alig akadhat rá. Ez volt, vagy csak ennek helyén állhatott azon régi, Szűz Máriának szentelt templom, mellytől Somorja, okiratilag Villa B. Virginis és S. Maria (Samaria) nevét kapta. A reformátusok birtokába a mult században került, midőn a katholikusok a II József által eltörlött zárda tágasabb templomát kapták használatul. Somorjának disze még egy kis kórház is csinos kápolnával. – A város régi története egyébkint szinte nagyobb érdekü. Kiváltságait már III Andrástól nyerte, mit utána nevezetesebb királyaink rendre megerősitének s ujabbakkal tetéztek. Érdekesek a városház és levéltára azon nevezetességei is, mellyeket a hely érdemes plébánosa, Résely ur az „István bácsi” mult évi folyamában közzétett; különösen a hely törökkorbeli eseményei s a török basa magyar rendeletei. Ezen utóbbiak azon tekintetben is érdemelnek figyelmet, mert bennők régi népies községi életünk szokásai, erkölcsi jogintézményei stb. tartvák fönn; a mennyire átalában a helyhatósági törvények és szokásos rendeletek a basák parancsai által mintegy továbbra is megerősittettek.

Somorján tul is az utas csupa régi telepekkel találkozik, de mellyek, ugy látszik, az idő viszontagságai közt már igen megfogytak s mind annyi apró falvakká zsugorodtak össze. – Csöllöztőnek már régi templomát is elmosta a Duna, mellyből apálykor még terjedelmes romjai kilátszanak. Guthor és Szemeth két egymás mellett fekvő kis helység, csupa nemes lakossal, még maig megtartották kis góth egyházaikat, mellyek igy is, a mint minden diszöktől megfosztva állanak, egyes részletekben sejtetik egykori müvészi szépségöket. Különösen épitészeti arányuk is hasonlithatlanul előnyösb Csallóköz többi góth egyházainál.

(Vége következik.)