Némelly miveletlen nemzeteknél azt hitték, hogy valami égi sárkány akarja megenni a fogyatkozó napot vagy holdat; s kicsődültek mindenféle lármázó, zakatoló szerszámokkal, csörgettek, doboltak, kiabáltak, hogy elriaszszák a sárkányt vagy más gonosz lelket. Volt ollyan idő is, mellyben a fogyatkozásokat, mint az üstökösöket, Isten haragja jelének tarták. Pedig Sz. Dávid szerint az „Egek az Urnak,” nem haragját, hanem „dicsőségét beszélik.” (Zsolt. XIX. 1.)