Egyveleg.

+ (Ismét üstökös!) Babinet, franczia akademikus, tudománya egész komolyságával fenyegetőzik, hogy az a rengeteg nagy üstökös, melly V. Károly császár alatt rémitgette az embereket, még ez év folytán szerencséltetni fog bennünket magas látogatásával. Szép lesz tőle, ha eljő. Mi viszont valódi magyar vendégszeretettel fogadjuk, megvendégeljük „rizszsel-elegy-disznótetem-vagdalvány-bennékü-káposztalevél-gyüremlényi-ételvény”-nyel stante pede.

** Mult évben Liverpoolból 400 hajón 154,000 kivándorló indult ki Amerikába, Canadába, Ausztraliába. Közülök az amerikai Egyesült-államokba 97,594, Ausztraliába 51,213, Canadába pedig 600 ment.

** Egy gazdag, de fösvény férfiu csupa gazdálkodásból folyton zabkenyérrel élt. Egyszer a piaczon őgyelegvén, egy ló erősen megharapta, s midőn e miatt szomszédjának panaszkodott, az igy felelt vissza neki: „miért eszik zabkenyeret; a ló bizonyosan azért harapott önbe, mert éhes volt.”

** Őszinte felelet. Mennyi bért kér ön? – Kérdé az amerikai boltos egy szolgálatba ajánlkozó boltossegédtől. „Őt dollárt hetenkint, ha a pénzes fiókba benyulhatok; ellenkező esetben 15 dollárt” felelt a kérdezett őszintén.

+ (Ügyes szónok). Steele Richard várat épittetett, s egyebek közt arról sem felejtkezett meg, hogy egy téres kápolna is legyen benne. Az épités fölötte lassan haladt előre, mert Steele a munkások bérét gyakran hónapokig sem fizette ki. Midőn a kápolna végre teljesen elkészült, hogy megitélheses, vajjon a szó elég jól hangzik-e benne, a munkások egyikét felküldte a szószékre, hogy beszélne onnan a hallgatósághoz, mintha hitszónok volna. A szegény munkás eleget mentegetőzött, hogy az öregapja sem volt prédikátor, még azt sem tudja hirtelenében, miről beszéljen? „Beszélj arról, a mi épen eszedbe jut,” mondá neki az épittető ur. A szegény munkás végre elszánta magát a nagy munkára, felvánczorgott a szószékre, és áhitatos hangon imigy kezd vala prédikálni: „Hat hónapja mult már, hogy bérünkből egy lapos krajczárt sem kaptunk ki; vajjon mikor fog, nagy uram, kielégiteni bennünket?” – „Nagyon jól van, válaszolt a megszólitott, tökéletesen megértettem, csak a beszéd tárgya volt roszul választva.”

+ (Egy vers, mint csaknem-gyilkos). Lyonban nem régiben egy lakodalmon a jókedvü vendégek valami tréfás verset énekeltek, mi a vőlegényt olly mértéktelen nevetésre izgatta, hogy egyszer csak a földre rogyott eszméletlenül. Csak erős érvágás volt képes őt ismét életre hozni, azonban a menyegzői nyoszolya helyett betegágyba kellett feküdnie.

** Midőn az egykor hires Cook-féle műlovartársaság London városában aratta volna a dicsőséget és gyüjtötte zsebre a szép jövedelmet, ez alkalmat egy magasrangu és lábszáru angol agglegény arra használta fel, hogy egyik csintalan lóháton-tánczosnéba szerelmes lett fülig. Azon törte fejét, hogy vonhatná magára imadottja figyelmét, kit ajándokai nem tudtak meginditni. Végre kitalálta. A társaság lovainak egyik gondozóját megvesztegette, hogy engedje meg neki valamellyik lóra ülni, mikor usztatni hajt. Ha imádottja igy meglátja, e különcz, eredeti és egyuttal merész csiny bizonyosan lágyitólag hat kemény szivére. Fölült tehát egyik lóra, ám a ló kissé igenis betalált menni a vizbe. A lovag, kinek a lóháton fürdés sohasem volt szenvedélye, zavarba jött, s egyet ütött ostorkájával a ló fejére. Illy ütés a lovardában annyit tesz, hogy: feküdj le! A ló tehát lefeküdt, csupán orra hegyét nyujtva ki a vizből. A lovag most tapasztalta, mi jó, hogy az Isten őt olly igen magas termettel áldotta meg, különben belefult volna a vizbe, igy azonban az a füléig is csak alig ért föl. Imádottja előtt nevetségessé lett ugyan; de más részt meg ő ezzel épen semmit sem törődött, mert a hideg fürdőnek azon hatása lett reá, hogy eszelős szerelmi ámorából teljesen kijózanult.