Advent.

Az 1857. szám alatt, egymásután elrepültek már fejünk fölött minden osztályu uj-évek kezdetei, u. m. a polgári év januárban, a csillagászi mártiusban, a mezőgazdasági septemberben és a katonai november hóval, – az egyházi, mint sorban első, még a mult év folytán nyilt meg. Mind ezek karikája most ismét ujból kezdődik az egyházi évvel; vallásé, egyházé levén az elsőség, ama latin közmondás szerint: Ecclesia praecedit, (az egyház legelöl járdal).

Mával tehát belépünk az uj egyházi évbe s ez által a keresztyén vallás szentélyébe, hol nekünk Krisztus hiveinek földi pályánkhoz ollyan zászló emeltetik, mellyet, – ha siron innét sirontul boldogulni akarunk, – mindnyájunknak és minden osztályu éveken át követnünk kell. És ez örvendetes időváltozást és évszakot nekünk a szent adventi napok hozzák. Ez pedig minden keresztyén lélekre nézve nagy érdekü, és valami titokteljes erővel bir arra, hogy minden ember magába szálljon, mert hiszen már maguk a télbe csavarult borus napok is illy irányban hatnak a kedélyekre: Adventál, azaz: jődögél hozzánk ismét a Krisztus születésének ünnepe.

Az egyház-történetirás szálain vissza menvén, az ádvent eredetének vékony nyomai már az ötödik évszázadban találtatnak. Előkészülés napjai ezek a Megváltó születés-ünnepéhez, a karácsonhoz, mellyek a Gergely-féle naptár szerint (hazánkban is 1777. óta bevétetve), négy hétben vannak megállapitva; jelentetvén ez által a négy évezred, mellyen át a hivek a Messiás megszülemlését epedő szivvel várták.

Érdekes lesz itt tudni, hogy Angolhonban az u. n. magas egyház (melly protestáns ugyan, de mégis a római katholikus és a protestáns egyház között valami közép), az egyházi ujévet máiglan évenkint mártius 25-dikével, vagyis Krisztus fogantatása ünnepével kezdi. És ha ünnepeinknek czélja az, hogy általuk a Megváltó földi életének eseményeit örökitsük és emlékezetünkben évről évre felujitsuk: akkor, ugy látszik, hogy az angolok naptára épen természeti rendet követ. Sőt igen valószinü, hogy Magyarhonban is az egyházi év angol modorban volt kezdve a tizenharmadik évszázad végeig. De a mai egyházi naptár mégis leghelyesebb.

Nézzünk tehát most is örvendező szivvel eléje ama felkelő csillagnak Bethlehemben, mellynek hajnalát az ádventi napok példázzák; és a mellyet egyházunk egére a szent karácson ünnepek hozandnak fel teljes fényben. Legyen áldott nékünk e 25 nap. Legyenek áldottak mind azok, kikkel az egyházi ujév folytán is e lapban nyájasan találkozandunk. Legyen  áldott továbbra is a mi igyekezetünk.

Edvi Illés Pál.