Báró Prónay Gábor.

Ki hirlapokat olvas s ezekben a hazai központi tudományos és müvészeti egyletek s közhasznu társulatok müködését figyelemmel kiséri: igen gyakran fog b. Prónay Gábor nevével találkozni. Ez irány, melly a szellemi érdekek pártolásában teljes nyiltsággal és élénkséggel nyilatkozik, e régi magyar családnak őseitől öröklött jellemvonása, mellyet annak minden tagján fel lehet ismerni.

Báró Prónay Gábor 1812-ben született Beszterczebányán. Hasonnevü nagyatyja egyaránt volt ismeretes tudományosságáról, felvilágosodott szelleméről, mint hazafiui és vallásos buzgalmáról. – Atyja, József, korán hunyt el s a szép tehetségü gyermek nevelését édesanyja, született Kubinyi Rozália vezette. A főur gyermeke, a rendes szokás ellenére, nyilvános iskolákba került s a gymnasialis folyamot Rozsnyón, a bölcsészeti s jogi tanulmányokat a pozsonyi akademiában végezte.

Báró Prónay Gábor.

Tudva levő, hogy b. Prónay Gábor évek óta a budapesti hangászegylet elnöke, s hogy a szépmüvészetek ezen nálunk sokáig elhanyagolva tengett ágának mai szép virágzása az ő érdemeinek teszi egyik legkitünőbb részét. Nem szólhatunk itt a zenészet átalánosan elismert, sziv- és léleknemesitő hatásáról; tudja ezt mindenki, de láthatjuk azt is, hogy zenei képzettség nemcsak hogy állandó és biztos életnemet s foglalkozást nyújt ezer meg ezer embernek, hanem zenei miveltség és zene iránti tisztult érzék napjainkban azon dolgok közé tartozik, mellyeket a mai világ a mivelt ember többi kellékei közé sorozott. Ez irányban a budapesti hangászegylet s az ennek felügyelete alatt álló zenede (conservatorium) nálunk sokáig nélkülözött nagy hatással volt. Hogy pedig ez utóbbi most már czéljai eléréséhez szükséges pénzalappal s rendes szervezettel bir, hogy elismert jelességü szaktanárokkal van ellátva, hogy növendékeinek száma évről évre szaporodik, s hogy mindezek mellett az egészet félreismerhetlen nemzeti szellem lengi át (melly többi között nemzeti zenénk kifejtését czélzó pályadijak kitüzésében is gyakran nyilatkozik) – mind ez kiválólag b. Prónay Gábornak, az egylet hivatással és buzgósággal biró elnökének elismert érdeme.

Nem ok nélkül emlitők első helyen jeles hazánkfiának ez érdemét. – Életirásaiban olvassuk, hogy a zene iránti hajlama, sőt szenvedélye már tanuló korában nyilatkozott s tetszéssel fogadott zenedarabokat már akkor szerzett; magyar zeneszerzeményei pedig Bécsben nyomtatásban is megjelentek.

Iskolái végeztével ő is a politikai közélet pályájára lépett. Joggyakornoksága után megyei aljegyző lett Nógrádban. Ez volt azon gyakorlati iskola, mellyben akkor hazánkban, a közpálya emberei mind ismereteiket gyarapiták, mind tehetségeik s buzgalmuk tanujeleit adák. A közbizalom báró Prónay Gábort is fölkereste s már az 1840-i országgyülésre követeül választá Turóczmegye. Pozsonyban az ellenzék soraiban foglalt helyet s beszédei, mellyeket tartott, mindenkor a haladás és hazafiuság ügyének szolgáltak.

Az országgyülés bevégeztével beutazta Német-, Franczia-, Svédországot, Dániát és Németalföldet, melly országok fővárosaiban hosszabb ideig mutatván, folytonos tanulmányok által öregbité ismereteit s tapasztalatait.

Midőn hazatért, a nagyatyja után örökölt nagyszerü könyvtárban szenvedélylyel buvárkodott s több jeles czikkben, mellyek bel- s külföldi lapokban jelentek meg, irodalmi uton is hazai állapotaink ismertetésére, fejlesztésére törekedett.

1848-ban Turóczmegye ujra megválasztá követeül.

1849. végével b. Prónay Gábor állandóan Pesten telepedett meg s azóta látjuk sikerdus lankadatlan müködését a társulati téren. Alig van a szellemi s jótékony czélokra alakult egyletek között egy is, mellyben Prónay Gábor mint elnök, igazgató, választmányi vagy legalább egyszerü részvényes tag szóval és tettel részt ne venne.

1854-ben az irodalom és müvészet terén is szép helyet foglalt el azon diszmunka kiadása által; melly 1854-ben magyar és német nyelven „Vázlatok Magyarhon népéletéből” czim alatt jelent meg s a külföldnek irántunk táplált jó véleményét még inkább megerősité. – Az örvendetes emelkedésnek indult s eredményeiben már is jelentékeny pesti műegyesület ügyeiben mindenkor nagy tevékenységet tanusitott s olvasóink tudják, hogy a legközelebb időkben létrejött s szép jövendőt érdemlő „Kertészeti egyesület” s „Baromfitenyésztő társulat” szintén b. Prónay elnöksége s erélyes pártolása alatt emelkedtek ki a semmiség öléből.

Bizton hiszszük, hogy e sorok szives olvasója velünk tart, midőn a fent elősorolt érdemeknek meghozzuk tiszteletünk adóját s kimondjuk azon meggyőződésünket, hogy ha nagyjaink, kikre mindenkor büszke várakozással szokott tekinteni a magyar ember, a munkafelosztás hálás elvét követve, külön-külön térre kiállanak zászlóikkal, akkor csakugyan el fog következni azon idő „melly után buzgó imádság epedez…… ”